Üzenet, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1942-09-13 / 37. szám
2 milyen nagy szüksége van a magyarságnak a népből jött vezetőkre, majdnem minden családnak van egy-egy tanult tagja. (Az alább közölt verset is egy Csornakoz ősi ev. ifjú írta, aki a visszatérés óta magánúton négy polgárit végzett és minden vágya az, hogy tovább tanulhasson.) " Amint már az elején említettem, Csomakőrösön kicsiny evangélikus gyülekezet is van. Öt evangélikus család éli itt a szórványevangélikusok sorsát. Amikor nagyritkán havonként, vagy kéthavonként ki tudok jutni Kőrösre, Luther rózsás székely bácsi vár a kovásznái állomáson. Egyórás szekerezés után érkezünk meg Csomakőrösre evangélikus istentiszteletre. Megtelik templomi áhítattal az egyszerű székely családi ház lakószobája, felcsendül az ajkakon Luther erőteljes himnusza,: «Erős vár a mi Istenünk !» Mindenki ott van az istentiszteleten , a jövendő ígéretei, a kisgyermekek is. Apró kicsi leányka topog ide-oda a szobában, pedig még alig tud járni. Csodálkozva nézi a nagy megilletődést , ahogy ülnek és hallgatnak a felnőnek. Nem tudja megérteni, miért ez a nagy templomi csend, vagy máért beszél olyan sokáig iz a feketeruhás bácsi az asztalnál. Végre mégis csak ráragad valami a komolyságból s ő is leül nagyos áhítattal, hogy egészen templommá változzon az egyszerű szoba. Ilyenkor eszembe jut, milyen sokat jelent éppen szórványban evangélikusságunk drága kincse, az evangélikus család. Hiszen az igazi evangélikus család már gyülekezet, egyház , hajlékunk templom, életük világító lámpa. Erre van legelsősorban szükség a szórványban , igazi evangélikus családi életre. Odakint lassan alkonyodik. A kicsiny székely falura ráköszönt az este. Friss esti szél simogatja körül a békés arcokat. Eltelt egy nap a szórványban. Kovács László Jó könyvek Második kiadásban jelent meg két hét alatt Ruttkay-Miklián Géza frontkarórák imakönyve, mely újra kapható 40 fillérért a kiadóhivatalban . Harmadik kiadásban jelent meg Benkóczi—Dr. Keked szórványhittankönyve : «Amit minden evangélikusnak tudnia kell». Kapható Kecskeméten 1.60 P-s áron az üzenet kiadóhivatalában. Tábori levelesláda Gudás István (Pestszentlőrinc) 10 drb imakönyvet, V. Tóth Jánosné, Piros Andrásné, Nagy Péter és Bártfai Károly (Kaszaper) 11 db imakönyvet adományoztak a frontkatonáknak. ISTEN ÜZENETE Az élet felelősség Lukács 19. 11—27. Nem úgy születtem, mint a vadvirág, aminek termőmagvát kósza szellők szárnya rázott le véletlenül valahová, egy domboldalra, vagy erdei tisztásra. Nem úgy kerültem a földre, mint ahogy lehullik a fáról egy falevél a tovasielő habok hátára és szeszélyes habok sodornak egy ismeretlen óceán felé. Úgy érkeztem ide, mint a lihegő futár, akinek valami fontos üzenet reszket a kezében. Mint az új munkás, aki belép a műhelybe,ahol neki valami fontosat tennie kell. Mint az őr a vártán, valamire vigyázni kell. Szeptember kézenfogva vezeti elénk az induló gyermekeket. Úgy adja át, mint aki nem egy messzi, magányos és hidegfényű csillag, hanem napnak született. Sorsából lesz a napsugár Isten országa, hazánk, otthonunk és a boldogságunk fölött ha vigyázunk reá. Ha meg tudjuk őt tartani a Jézus közelében. De lehet belőle felhő, árnyék, könnycsepp és kárhozat, ha magára hagyjuk, ha a sátán kiséri majd az iskolába. Szeptember, amíg átadja a gyermeket, Jézus ilyeneket kérdez. — Hogyan bocsátod el a gyermekedet? Milyen sok év múlt el már az életedből ! Ennyi idő alatt mennyi alkalmad volt engem megtalálni, megismerni és megszeretni. Ennyi idő alatt játékszerek helyett gyémántokat vehettél volna a kezedbe, amik az iskolában is, de az örökkévalóságban is fénylenek. Mit lát rajtad a gyermek, ha visszanéz reád ? Visz-e magával annyi hitel, erőt és lendületet otthonról, ami■vel megérti, hogy háború van és neki győznie kell a tudásban, az élő Istenben való hitben és a Krisztus szeretetében. Az idén nemcsak a mi gyermekünket vezeti elénk szeptember, hanem egy csomó árvát, egy csomó szegényt. Szeptember utján lesznek majd síró anyák és magányos gyermekek. Lesznek betegek, sebesültek. Ma mindenkinek szülőnek kell lennie, akinek gondja van mindenkire. Minden magyarra. Nemcsak úgy, hogy a kenyeremet megtöröm, a ruháinál megfelezem, a pénzemből ajándékot adok, hanem úgy, hogy megmutatom nekik Isten országának pihenőhelyét, Isten Igéjének megáldott és erősítő kútját és a Krisztus békéjének és szeretetének meleg tűzhelyét. Nem szavakkal, nem szép mondásokkal, csak úgy, egyszerűen. Egy mozdulattal a szívemmel. Friedrich Lajos Képek a lelkipásztori életből Nagyok az Urnák cselekedetei (Zsolt, 111 : 2 v.) Az itt következő élményemet e zsoltárvers megvilágításába helyezem. Ha valaki, a szórványgondozó lelkipásztor mondhatja el boldog megtapasztalással a hálaadásnak eme szavait, amikor szinte reménytelennek látszó munkájában érzi az Urnák hatalmas kezét és boldog, örömmel borul le nagy cselekedeteinek bizonysága előtt. Egy Trianon által megcsonkított, azóta máig Isten kegyelméből viszszaáll lolt vármegye ideiglenes székhelyén történt az" ottani polgári iskolában. A lelkész, aki a kis városkát már felkutatta evangélikus családokat eresve, ide is bekopogtatott, ha netalán akadna a tanulók között evangélikus vallású. Nem volt még ebben az intézetben evangikus vallástanítás, bár akadt olykor evangélikus növendék. Az igazgató hivatalos készséggel állt a lelkész rendelkezésére utóbb kiderült, hogy az ő felesége is evangélikus és pedig neves lelkész család sarja és a lelkész egy fiatal tanár kíséretében az intézet udvarára irányította, ahol az intézet növendékei együttesen épen testnevelésben gyakorolták magukat. A lelkészt a fiatal tanár bemutatta a testnevelést vezető tanárnak aki a következő pillanatban sorakozót vezényelt, majd hangosan kiáltotta. Evangélikus tanulók kit lépni !» Mozdulatlan maradt a sorfal, végül a diáksereg harsány kacagása közben lépet előre egyetlen egy fiú. Kipirultam de rendületlenül állott a vihágok sorfala között, akiknek igen érdekes volt, hogy az evangélikusok" egy személyben léptek" elő. Mosolyogták a lelkészt is, aki egy tanuló felkeresésére jött az intézetbe. Mindez azonban nem vette el a lelkész kedvét. Beszédbe eredt a csillogószervű fiúval, aki még sohasem látott evangélikus lelkészt, mindamellett evangélikusnak vallotta magát s az is akart maradni. Közben kiderült, hogy a fiú még nincs egyedül. Megjelent az igazgató és három kis leányt hozott. Ezek is evangélikusok, mondotta. Most tudták meg,hogy őket keresik. Milyen boldog volt ez a hittanóra. Első a gyermekek életében, első az intézetben. Ez volt az elindulás. Az Urnák cselekedetei pedig nagyok, mert ebben az intézetben azóta is esztendők múltával mindig akadnak ketten-hárman a mi kicsinyeink közül s ezek ismerik az evangélikus vallástanítást s gyakorolják is benne magukat az Isten dicsőségére. Nikodemusz János