Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. február (3. évfolyam, 24-43. szám)
1902-02-01 / 24. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1902. február 1. adhasson. És úgy kell ennek az intézménynek berendezve lennie, hogy szükség esetén összesen egy pár száz millió járadékot is bocsáthasson ki. Mert én nem a bankok adataiból, hanem a vidék eladósodottságából számítok és biztosan veszem, hogy több, mint hatszázötven millió korona a kisbirtok azon terhe hazánkban, melyet járadékadóssággá kell átalakítani Ilyen célra lenne fejleszthető alapszabály módosítással, állami garanciával és támogatással az Országos Központi Hitelszövetkezet, már csak azért is, mert ennek az intézménynek a vidéki hitelszövetkezetek vezetőségében meg volna már eddig is ellenőrzött és vezetett gárdája és pedig sok ezer jóravaló ember, akiket ilyen célra jól felhasználhatna. És ezek naponként csak szaporodni fognak. Hibás lépésnek tartanám, ha akármilyen okból a kisbirtokos és a kisbirtok hitelének kielégítését két önálló, egymással szerves kapcsolatban nem lévő intézményre bíznák. Azt nem is tartom szükségesnek fejtegetni, hogy a kisbirtok hitele, mert kockázattal nem jár, olcsóbb legyen valamivel, mint a kisbirtokos hitele, mert ez utóbbi biztonsága a személy qualitásától is függ. (Kolozsvár.) §t. (Qidölalvy jstvan, Jcir. közjegyző. A királyi udvartartás és az országgyűlés két háza. (Dr. Jászi Viktor harmadik népies előadása.) (Folyt, és vége.) Már mostana miként a törvény ügyel arra, hogy jó rendben történjék a válasz 5P" TÁRCZA. Miért nem lett pap? Irta : Bogoss Endre. Minapában találkoztam a New Yorkban, ebben a gazdagon aranyozott, pompás freskófestményekkel ékeskedő, szemkápráztatóim fényes és elegáns körúti kávéházban Ágasegyházi Barnabás bátyámmal, aki a romantikus, csendes alföldről nemrégiben költözött fel a csillogó, zajos fővárosba, hogy családja körében itt töltse hátralevő nyugalmas napjait. Az irigylésre méltó kedélyű öreg úr, mint mindig, most is derült hangu- latban volt, szellemes és ötletes, ő a lelke a társaságnak, mert hisz egy kis asztali társaságot gyűjtött már maga körül a nagyvilágiasan berendezett kávéházban, ahova igen gyakran szokott belátogatni. Mikor az asztalnál letelepedtem, Barnabás úr javában anekdotázott, s a társaság közé szellemes sziporkákat szórt, mik fölvillanyozták volna bármily komoly ember lelkét is. Egyszerre azonban arca komor kifejezést öltött, rágyújtott egy illatos havanna szivarra, pár percig a gomolygó füstkarikákon jártatta még most is szép fekete szemeit, miknek eddigele nem volt szükségük szemüvegre. Úgy látszott, mintha valami fölött gondolkozott volna, aztán megszólalt : — Nem tudják az urak ugye, hogy én papnak készültem. — Hogy-hogy ? — kérdeztük csodálkozva mindnyájan a derék öreg úrtól, aki hosszú időn át működött igaz becsülettel a díszes és tekintélyes bírói pályán, ahonnan megérdemlett nyugalomba lépett. Pedig úgy van! — mondá Barnabás bátyánk. — Már gyermekkorromban ellenállhatatlan hajlamot éreztem a papi pályára. Az volt a passzióm, hogy ellárogattam ministrálni, különösen a barátok templomába, ahol az adventi raráték alkalmával szerettem hallgatni, midőn a szentéjt elválasztó, cifrán kifaragott, alacsony karcsú kőoszlopok mögött álló, még karcsúbb fiatal leányok, kik között alighanem akadtak idősebbecske leányzók is, az Urnák szolgáló jámbor szerzetes atyáknak is nagy lelki (? !) gaudimára, éles, sipitó hangon azt énekelték, hogy : „Mert szűz leány vagyok, Férjet nem ismerek. Bizonyságon ebben Egek !“ — He-hehe! Hehehe 1 Hehehe I — j nevettünk unisono erre a furcsa passzióra, ami az öreg urban már gyermekkorában , oly eklatánsul megnyilatkozott. ő azonban csöppet se jött zavarba, hanem beszélt tovább: — Igen, uraim ! a templomban ministráltam, s ettem a sok ostyát, ami akkor felségesen ízlett, otthon szegény atyám házánál meg miséztem. S mert nem volt alkalmasabb hely, valahányszor a lovak künn a tanyán voltak elfoglalva, a tisztán kitakarított istállót választottam templomnak. A jászol volt az oltár, melynek közepére oda akasztottam egy magam csinálta kis feszületet. Ministráns fiú is akadt mindig. Rendesen csak énekes misét mondtam, s a „Vere dignum et justum est“ kezdetű részt és az „Ite missa est“-et oly ékes hangon, oly precizitással énekeltem, hogy a szomszédok Jutkája és a Pannája a deszkakerítés mellől áhítattal hallgatták, de e mellett nem győzték ■! (Folyt. köv.) tás és a törvényellenes választásokat megsemmisíti, és úgy ügyel arra is, vagy legalább igyekezik, hogy olyan emberek legyenek képviselők, akik arra valók. A törvény ugyan csak azt kívánja, hogy az illető, akit megválasztanak, 24 éves legyen és választópolgár; ezenkívül semmi többet nem kíván, egészen rábízván a választókra, hogy válaszszák ki maguk közül a legérdemesebbet. De a törvénynek ama rendelése mellett vannak még más követelmények is, a törvény az is megmondja, hogy milyen ne legyen. A törvény azt akarja, hogy csak olyan ember kerülhessen be a képviselőházba, aki tisztességes, becsületes és nem megbélyegzett ember. Ennélfogva, ha olyat választanának meg, aki valamely súlyos bűntényért már büntetve volt, az nem tarthatja meg a képviselőséget. Továbbá kimondja a törvény azt is, hogy ha egy képviselő csődbe kerül, akkor tovább képviselő nem lehet, mert ez többé már nem lenne független ember, hanem hitelezői kénye kedvére volna bízva; meg aztán ha nyakig adósságban van, nem is járna máson az esze, csak saját baján, s ilyen ember sem való képviselőnek. De nemcsak arra kell a törvénynek ügyelni, hogy megbélyegzett emberek, stb. ne legyenek képviselők, hanem arra is kell ügyelni, olyanokat is ki kell zárni és ki is zárják, akik különben tisztességes emberek, de állásuk és helyzetük olyan, hogy nem képesek a képviselőséget oly függetlenül, az ország érdekében úgy viselni, mint kellene, így pl. a hivatalnokok legnagyobb része nem lehet képviselő, mert a hivatalnok a kormány embere, az nevezi ki, az fizeti, annak a felügyelete alatt van. Tehát az ilyen hivatalnok képviselő nem lehet, mert a képviselőnek egyik legfőbb dolga, hogy a kormány dolgait ellenőrizze és ha intézkedései, cselekedetei nem olyanok, mint ahogy az ország érdeke megkívánja, akkor buktassa meg. Azonban az, akinek, a kormány parancsol, akire a kormány felügyel, az szabadon nem ítélhet a kormány tettei felett, nem biráskodhatik a kormány cselekvéseiben. De van még sok más ember, kinek olyan állása van, hogy a kormánytól függ vagy olyan üzlete van, hogy szintén a kormánytól függ, az ilyen ember nagyon tisztességes, becsületes ember lehet ugyan, de képviselőnek nem való, mert a kormány cselekedeteit függetlenül nem fogja megbírálni, pl. a kereskedő, aki a kormány részére nagyobb szállításokat vállalt ; vagy a gyáros, aki szállítja pl. a bukkancsokat évenként a katonaság részére, az ilyen gyáros mint képviselő nem bírálhatná meg szabadon a hadügyminisztert, mert akkor az egyszerűen mással szállíttatná a bakkancsokat és mástól vásárolna. Ott vannak aztán a fővárosban a különböző pénzintézetek, melyek rászorulnak a kormányra; az ilyenekben igazgatók, igazgató tanácsosok stb. ez előtt képviselők voltak, de ma nem lehetnek, mert nagyon természetes, hogy ezek sem függetlenek a kormánytól, mert hisz bankjuk érdeke, jövője a kormány kezében van, tehát nem is támadhatnak ellene. Tehát a törvény az ilyen üzlettel, keresettel bírókat is kizárja a képviselőházból és így azt akarja a törvény, hogy ebben a képviselőházban ennek a nemzetnek olyan képviselői legyenek, akik semmi egyebet nem tekintenek, mint csak az országnak a javát, akik függetlenül bírálják meg a kormány cselekedeteit, szabadon ítéljék meg és ha kell, bujtassák is meg. Továbbá kívánja az ország érdeke, hogy ezek oly törvényeket hozzanak, minőket az egész nemzetnek az érdeke megkíván és nem olyanokat, minőket csak egyes köröknek, üzletágaknak stb. külön érdeke kíván meg. Tehát arra törekszik a törvény, hogy az olyanokat kitiltsa, akik az ő állásuknál fogva nem képesek a kormányt szabadon megbírálni és felette ítélkezni. Hanem bizony minden emberi alkotás tökéletlen és így ezen törvényt is, mert még evvel nem biztosítja, hogy olyan emberek maradjanak benn, akik csakugyan az ország javát veszik figyelembe. Ezt előre törvénynyel meghatározni nem lehet. Azt biztosítani, hogy az orcsittitani az átkozott öblös torkú kakast, mely, mintegy prognizálva, iszonyú diszszonánsz kukukkolással kisérte a mély vallásos érzelemtől áthatott énekemet. Ez azonban engem nem zsenirozott a szent funkcióban, mert az én lelkem akkor a föld porából, azaz hogy az istállóból fölemelkedett az Egek Urához. Márpedig tudnivaló, hogy valamint a szamárordítás, úgy bizonyára a kakaskukorikulás sem hallatszik menyországba. A kedélyes hasonlaton megint jóízűen nevettünk. — Aztán mégis miért nem lett hát pap, Barnabás bácsi? Bizonyosan a szomszédok Jutkája meg Pannája volt az oka, ugye?F enyelegtem az öreg úrral. ■ Agasegyházi Barnabás úr nagyot nézett rám. — No no, csak türelem, kedves Uraim ! Nem kell mindjárt az ember fiát gyanúsítani. Majd rátérek mindenre, ami erre a kis históriára tartozik. Előbb azonban még azt kell elmondanom, hogy szülővárosomban jeles sikerrel végeztem a gymnázium hatodik osztályát. Nem dicsekszem, csak az igazságnak hódolok, ha fölemlítem, hogy „mint a gymnázium legerkölcsösebb és legszorgalmasabb tanulója“ az első díjat nyertem. Már akkor mondogatták a jó tanáraim , hogy engem az Isten is papnak teremtett. Csakhogy ebből az osztályból még nem lehetett senkit se fölvenni a szemináriumba. Aztán fölkerültem Pestre. Akkor még nem volt ez a rohamosan fejlődő szép város Budával törvényileg egyesülve. Pesten tanultam a hetedik és nyolcadik osztályt s az érettségi vizsgát „kitüntetéssel“ tettem le.