Kecskeméti Közlöny, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-22 / 17. szám
ELŐFIZETÉSI áM i EgY évre — — — — —- 480 k®r®s»a. Fél évre — — — — — — £43 Ssaross«. Negyed évre — — — 12® fearers. Ura 2 korona. r Kecskemét, 1921. január 22 Szomba*, ffl. évf. 17. sz. jjj^ j^| ^ ^ F*U!8s ex«rE. i Dr. KESSERORS. Eg§*s síiw ára 2 ttcraaa. 9§©gilsls3slfe fHSRass ssap. Ss«n*feari s368e?j i U9. Etern, Sietlettság^F. esint, (9. «Kselet, 3 njíé. Telefon 120, Listléhlwafa? s Széchenyi”tép 5. Antiszemitizmus. Irta Szibó Dezső. (A szerző engedélyével a Virradat mai számából.) A hal a vizben él, a tüdő oxigénnel táplálkozik, a magyar antiszemita. Dobd ki a halat a vizből: elpusztul. Vedd el az oxigént a tüdőtől, megfullad. Hazudd ki az idntiszemitizmust a magyarból: a halál leggyalázatosabb nemével hal m meg. De mi az antiszemitizmus lényege? Miért vagyunk antiszemiták? Miért az antiszemitizmus ? Esetösztönünk első, szükségszerű megnyilatkozása s melyek e megnyilatkozás helyes formái ? Egy téren sem monduak annyi ostobaságot — mindkét táborban — mint a zsidókérdés körül. Buzgó antiszemiták mondattak jelszavakat és érveket, melyek a zsidóság leghatalmasabb fegyvereivé válhatnak. Liberális államférfiak előtálalnak érveket, melyeket egy dédós gyermek szétszedhet alaplehetetlenségeire. Mert — jobbról és balról — nem állítják be a kérdést a maga nagy történelmi horizontjába, nem viszik vissza, hogy úgy mondjam, természetrajzi egyszerűségére. Egyes esetekből indulnak ki, szentimentalizmussal kanditozzák körül, érdek, párt s más zavaró szenvedélyekkel homályosítják el tisztaságát. Pedig a zsidókérdés lényegében éppen olyan egyszerű, mint amilyen átlátszó és egyszerű nyelvtanilag ez a mondat: A ragadozó ragadoz, és ennek az erős fajnak minden vérszerinti ravaszsága kellett ahhoz, hogy ezt az egyszerű, könnyen érthető lényeget körülvegye a hazugságok, az ál humanizmus, ál szociológia, ál szabad gondolkodás és ál forradalom megtévesztő" Bábelével. A legnagyobb, legbűnösebb tévedés — s fájdalom, nálunk leggyakoribb — a zsidóság olcsó gyalázása, lekicsinylése. Ha engem a fronton földerítő szolgálatra küldenek és én az ellenség roppant haderejéről azt a hetyke tudósítást hozom, hogy szót sem érdemel, hogy egy pár emberrel szét lehet verni az egészet; akkor én katasztrófa elé viszem saját véreim s haditörvényszék előtt méltán érdemiek golyót vagy kötelet. Gondolják meg ezt jól a zsidóság anekdótás, nótás fitymálói. Jellemző, hogy igen sok zsidó fölényes humorral segít a bátor kereszténynek ebben a lekicsinylésben, mert tudja, hogy ez elrejti a veszélyt. Lekicsinyelni azt a fajt, mely a maga húszszoros kisebbségében elfoglalta a magyar élet minden stratégiai pontját s mely egy történelmi katasztrófa ügyes kihasználásával lába alá gázolt bennünket, hitünket leköpte, zászlónkét letaposta, lekicsinyelni ezt a fajt nem önmagunk végtelen megvetését jelenti? A zsidóság is, mint minden más faj, erőknek és gyengeségeknek, kiválóságoknak és bűnöknek végére menetellen öszszetétele. De mert egy irtózatosan exkluzív vallás nevelésében a kultúra és európai élet minden fénymáza alatt megmaradt az ős, barbár, ösztönös ázsiai törzsembernek, erői és kiválóságai vérből jövőbbek s inkább jelentik az egész faj védelmét és hódítását, mint más fajoknál, gyengeségei és bűnei szembeötlőbbek s inkább rátámadnak az európai ember morális ízlésére. Mert a lényege a különbségnek s ezt nem lehet eléggé ismételni, mert ők szüntelenül ellentétesen máskép tüntetik fel, az, hogy mi magyarok, németek, szlávok, olaszok etc. az európai hit, morál és kultúra közösségében a csupán törzsemberből emberré szélesedtünk, a zsidó pedig a kiválasztás kannibál hitével, rettenetes faji hitében és mohijában megmaradt az ötezer év előtti idegen szagtól ösztönösen irtózó törzsember. A zsidóság a legkomolyabb, a legvégzetesebb ellenség, a zsidókérdés a magyarság élet-halál kérdése, mely belekapcsolódik a magyar élet, a magyar jövő minden mozzanatába. Viccet csinálni ebből a kérdésből, lekicsinyelni ezt az ellenséget és ezt a veszélyt, csak hülyék vagy megfizetett gonoszok tehetik. Sok tragikomikus tévedés onnan ered, hogy mi asszimilációs babonánkba butulva azt hittük, hogy az idegennek hetedik paradicsomi kéj s nagy előléptetés magyarrá áthasonulni. Ez a hit, mely erős faji öntudatra, egészséges fajnál tényleg hódító erőt jelentett volna, nálunk nemzeti öngyilkosságunk egyik főforrása lett. A magunk úgynevezett ideális — oh de aljas és gaz ez a szó! — horizontjából néztük a dolgot s nem akartuk meglátni a természetrajzilag is való valóságot, hogy az élet erős és gyenge fajok vad harca s hogy minden fajnak magának kell megszerveznie védelmét és jövőjét s nem szabad azt idegenre bíznia, így például érzékeny, humanisztika-liberális politikai primadonnáink sokszor énekeltek. — Nem szabad általánosítani, hiszen van becsületes zsidó is az ártatlan ne szenvedjen a bűnösért ! Hát természetes, hogy van. Én magam is ismerek nem egy nagy kultúrájú, gondosan kiépített belső életű, tiszta morálú zsidót. Da egyet ne tessék elfelejteni. Ez a zsidó, éppen mert ilyen s annál inkább, mert ilyen a fajok harcában a saját fajával szolidáris, még akkor is, ha tiszteli a másik fajt. Vagy elfogadjuk azt az ítéletet, hogy Erdélyben az a becsületes magyar, aki megtagadja magyarságát és oláhhá lesz. Felvidéken az a becsületes magyar, aki csehhé torzul és így tovább ? Ugyebár, hogy nem, ugye, hogy az a szívünk szerint, morálunk szerint való magyar, aki a mienk marad minden poklokon keresztül ? Vagy a zsidóra más mértéket mérünk? De föl lehet itt vetni a becsületesség kérdését? Ha az öt világrész egymillió legbecsületesebb angolja, franciája, vagy olasza jönne ide, hogy a maga külön szolidaritásával kivegye a kenyeret a magyar szájból, a földet a magyar földmíves alól, hogy a kereskedelem, gyár az ő kezében legyen, hogy sajtóban, színházban kilopja a magyarból a védő lelket: antiangol, anti francia és anti olasz volnék. Pedig ezekkel a fajokkal ezerévi morális, hitben és kulturális közösségünk vann. De nekem igazán mindegy, hogy aki elveszi a jelent, a jövőt, az életet és mindent fajomtól, az comme il faut gavaller, vagy pedig börtönviselt apacs. Vagy a fronton csak arra lőttünk, aki azelőtt való napon elfelejtette a drótöövényen átküldeni az erkölcs bizonyítványát? A becsületesség kérdését itt csak ostobák, vagy megtévesztő szélhámosok vethetik föl. De nem is azokat a zsidókat szoktuk ám mi „becsületeseknek” nevezni, akik tényleg azok. Az ilyenek nem igen törtetnek kegyeinkért s nyíltan fajuk emberének vallják magukat. A mi „becsületes” zsidónk az a zsidó, aki átkeresztelkedik, ha kel naponta kétszer, aki azt sem tudja, hova legyen a magyarságától, úgy köpik, mintha népszínműben volna, aki zokog a magyar határon, mint a vajszivü Vázsonyi, aki a nemzetiszinű határelvek láttára majdnem fizikai zsidóságából is magyarrá integrálódott. Ez az a zsidó, mely abban a pillanatban, ahogy a csehek Lőcsére beléptek, dühös csehhé s Kolozsváron az első oláh katona láttára felgerjedt oláhhá lett. Ez a legveszélyesebb típus, ezt küldi a félelmetes faj előre, hogy a népek kebelében elfoglalják az elővárakat. A kommunizmus alatt a zsidó imperializmus legféktelenebb harcosai katholikus, református s volt nemzetiszínű zsidók voltak. Egy zsidó írő, a zsidó uralom egyik kémikus, torz figurája, a háborúban még „mérhetetlen faji gőggel” nézte a magyar katonákat s a kommunizmus második napján már piszkos szavakban köpte le a magyar fajt. A zsidó ellen harcolok teljes erőmből, de tisztelhetem, mint nemes ellenfélt. De ezek a nemzetiszinü, magyar és keresztény zsidók az emberiség leghitványabb söpredékei s éterösztönünknek ezeket kel legelőbb eltüntetni a magyar életből. Éppen ilyen dőreség, ha a zsidókérdésben a szereidre s kereszténységünkre hivatkoznak. A szeretet nem az, hogy szeressem azokat, akik eleszik a jövőt gyermekeimtől, akik eleszik az országot fajomtól : a szeretet törvénye mindenekelőtt a hozzámtartozékos fajtám iránt kötelez. Az a szeretet, melyet így liberális maszlagolásokban kívánnak, a legtermészetellenesebb perverz gyűlölet saját vérem ellen. A kereszténység pedig nem vén emberek mazochizmusa, akik beteg vonzódással szeretik azokat akik tépik és csalják őket. A kereszténység nem egy pár Evangéliumból kiragadott érzelmes mondat. A kereszténység sok százados történelmi fejlődés: az európai emberiség védő, harcos szolidaritása az örök emberi jogok, az örök emberi egészség és morál megvédésére az ősbarbár törzs ember vad ösztönei ellen. Igen , nagy ölelést jelent Krisztus a tiszta emberi együttműködés számára. De korbácsot jelent az éhes, vad törzsi ösztönök ellen. Az antiszemitizmusban Krisztus korbácsának vagyunk harcos keresztényei. Ne hazudjuk hát el hamis szentimentalizmussal a dolog rideg lényegét. A fajok irtózatos harcáról van itt szó. Egy ázsiai barbár faj, mely megmaradt emberevő, zord ősi törzs psychéjében és magáévá tette az európai kultúra minden raffinált eszközét, nem kötve semmi moráltól, halálos gyűlölettel az európai nőlt, európai morál, európai kultúra ellen, melyből ő ki volt tagadva, ezer arccal, millió eszközzel tör Európa meghódítására. Fájdalmas gyengeségünk látva, kihasználva mindazt, ami bennünk hiba s méginkább azt, ami bennünk emberileg nemes, leigázott bennünket s felépítette itt európai hódításának előbástyáját. Szabadságharc a mi antiszemitizmusunk s az örök emberi jogok kétségbeesett segélykiáltása. Tízmillió proletárrá rabolt magyar fordul a világ proletárjaihoz, a zsákmányoló faj zabolátlan étvágya ellen. Azok, akik a munkát tették a világ vallásává, azokat fogják e ellenünk segíteni, akik minket fájdalmas, véres munkánk minden gyümölcsében megraboltak? Tízmillió magyar, akit lelkében is megtapostak, kire egy idegen faj erőszakolja reá a maga zsarnoki ideológiáját, ízléstelen ízlését, meghamisított, faji fegyverré torzított doktrínáit: ez a tízmillió magyar kiált a világ szabadgondolkodóihoz, segítsék őt lelki felszabadulásában. Tízmillió minden jószándékában megrágalmazott, minden emberiességében megcsalt, minden jogában megrabolt magyar jajgat Európa liberalizmusához, engedjék őt is élni, hogy földje az ő földje, vetése az ő termése, hogy munkája az ő kenyere legyen s szabadjon védő pajzsot emelnie az orgyilkos tőr és a tolvaj kéz ellen. Tízmillió magyar követel igazságot Európát védő nagy történelmi munkájáért. És egyet jó lesz meggondolnia Európának. Ma még sokan mosolyognak Nyu-