Kecskeméti Közlöny, 1921. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-31 / 172. szám

Kecskemét, 1921. julius 31. Ára 2 korona Vasárnap, III. évf. 172. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — Fél évre — — — Negyed évre — — — 480 korona. 240 „ 120 „ Felelős szerk . Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér 1. szám, II. emelet, 3. ajtó. Telefon 120. Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 5. sz. A magyar pénz. Nem lesz érdektelen, ha kissé végig tekintünk a magyar korona értékhullámzásán a züllesztő forradalmak után. A háború előtt tudvalevőleg 105 centimes volt a korona Zürichben. 1918. augusztus elsején 3978, a Károlyi lázadás után november 22 én 32, december 3- án 30 1919. május 2-án már csak 20­72. június 2 án 1671. augusztus 2-án 1272- Vagyis az óriási pénzáldozatokkal járó halom 4 esztendeje alatt mindössze két és egynegyedszer annyit esett, mint a két for­radalom idején 10 hónap alatt. A forradal­mak munkáját betetőzte a mérhetetlen ká­rokat okozó oláh megszállás. 1919. szeptem­ber 15-én Zürchben 870 a korona, 1920. június 1 én 3 50, szeptember 1 én 2 50, no­vember 1 én 1 30. A mélypontját 1921. ja­nuár elején érte el. Harmadikén például 1077- en jegyezték. Egy hónappal utána már némi emelkedés mutatkozik. Március 4 én 145, április 1 én 1­70, április 30 án 2 5272, május 2 án 2­65, május 10 én 2­85 (ez volt ebben az évben a legmagasabb ér­téke) május 20 án 270, június 1 én 2­45, július 1 én 2­20, július 20 án 195, a mai jegyzés ped­g 1­60. Amint ebből a hullámvonalas statisz­tikából láthatjuk, pénzünk értéke Zürichben május vége óta állandóan esett és ami a legérdekesebb, te­jesen alaptalanul. Itt céltu­datos munka folyt a korona letörésére, ame­lyet BtC-ből és Budapestről irányítottak, mindenesetre nagy mértékben hozzájárult a lemorzsolódáshoz az is, m ezt a magyará­zatot főként a pénzügyminiszter erősítgeti , hogy Németország hatalmas mennyiségű ma­gyar koronát dobott a zürichi piacra. Még számtalan más indok forog a köztudatban, amelyekkel bővebben nem kí­vánunk foglalkozni. Most­ csak egyszerűen leszögezzük a korona rohamos esésének sajnálatos tényét. Hogy azt minden körül­mények között meg kell akadályozni, azt szükségleten bővebben fejtegetnünk. Mert, ha úgyszólván egyik hétről a másikra száz és még annál is több pontos esések és emelkedések következnek be, akkor lehetet­lenné válik a józan számítás, anélkül pedig nem létezik termelő munka. Ideális állapot itt természetesen a korona stabilizálása lenne, amire viszont gazdasági helyzetünk teljes szanálása előtt a legnagyobb optimista sem gondolhat. De ha nem is stabilizálhatunk, mégis legalább a hirtelen és horribilis hul­lámzásnak kell elejét venni, mert ez mindig nagy bajok külforrása és minden egyes al­kalommal hónapokra visszaveti a gazdasági megerősödés folyamatát, akadályozza a ter­melt­ munkát. A kormány meglátta a korona érték­csökkenésében rejlő veszedelmet, amely fő­ként az általános drágulásban és a pénz­ügyi bizonytalanságban mutatkozik és ismét bő teret nyit a konjunktúra számára. Minden­áron igyekszik tehát a további esési folya­matot megállapítani. A búza és rozsliszt ki­vitelének megengedése is ezért történt. A kormány ugyanis reméli, hogy a Zürichben piacra dobott nagy mennyiségű magyar korona egy része ezáltal felszívódik és a magyar korona megszilárdul. A lisztkivitel megengedése természetesen a fogyasztók szempontjából nézetünk szerint egyáltalán nem kívánatos, de a kényszerhelyzet foly­tán be kell látnunk, hogy más mód nem áll rendelkezésére. Csak kisebb tételek Mind­ eladásra a kecskeméti borpiacról. Az árak 26 korona körül mozognak. Pang a borkivitel. A korona rohamos emelkedése folytán nemrégiben az egész országban, így Kecs­keméten is teljesen ellanyhult a borpiac. Az osztrák korona leromlása mlatt a magyar borárak tekintetében nem volt többé ver­senyképes pl. az olasz torokkal. A kivitel ennek következtében a minimumra csök­kent. Viszont a belföldi kereslet is a lehető­­ legkisebb mértékre zsugorodott, mert a ma­­j gyar korona fokozatos emelkedése folytán a vásárlók további áresést vártak. A bortu­lajdonosok jórésze azonban, nagyon okosan, tartózkodó­­ az eladástól és nem engedett túl sokat árigényeiből, ami természetesen megakadályozta a borárak végzetes lemor­zsolódását. De a több koronás literenkénti áresést így sem lehetett megakadályozni. A korona újabb csökkenő irányzata azonban ismét erősen megszilárdította a borpiacot. Az árakban a korona esésével kapc­olatban fokozatos és jelentékeny emelkedés volt észlelhető, ami azonban nem haladt párhu­zamosan a zürichi koronajegyzéssel, hanem némileg elmaradt mögötte. A belföldi kereslet erősen megindu­l, az export azonban még mindig elenyészően kicsi. A borkiviteli bizottság legutóbbi ülé­sén például mindössze 4100 hektoliterre terjedő igényt jelentettek be, ami az eddgi hatalmas tételekhez viszonyává elenyészően kevés. Ausztriában nagyon csekély mennyi­séget tudnak elhelyezni a spanyol verseny miatt. Bécsben ugyanis sok spanyol bort kínálnak, még pedig 48 osztrák koronáért hordóval együtt. Ez a hordó árának levo­násával 15 — 16 magyar koronát jelent. Ennyiért természetesen nem adhatjuk bo­ I­rainkat. A kecskeméti borpiac mostani hely­­­­zetéről megkérdezték Szabó Jenőt, a Szőlős­gazdák Egyesületének figyv.­igazgatóját, aki munkatársunknak a következő felvilágosít­í­tást adta: Kecskeméten csak a korcsmáro­­­sok keresik kisebb tételekben a bort. Na­gyobb kötések nem fordulnak elő. A tulaj­­­donosok általában tartózkodóak, ami köny­nyen érthető is, mert jelenleg már csak olyanoknak van boruk, akik nincsenek rá­­­­szorulva a sürgős eladásra. Az árak minő­ség szerint 22—24—26 korona körül mo­zognak, de a különösen jó és erős borok­nál jóval magasabb árak is előfordulnak. Egyáltalán nem biztos, hogy Magyar­­ország nem fogja-e megkísérelni az utolsó pillanatban sorsán változtatni. Horthy két­ségtelenül felfegyverezte híveit Nyugatma­­gyarországon; lehetséges, hogy tisztjei föl­kelést fognak játszani, d’Annunzio fiumei, Zelikovszky vilnai, Korfanty felsősziléziai példáját utánozva. Azonban, ha Horthy a kisántanttól fenyegetve nem merne kockáz­tatni ezt a vállalkozást, a Karlisták megte­­hetik Horthy ellenére. El lehet képzelni, hogy bevonuló csapatainknak mily erővel próbálnának ellenszegülni. Ez a harc már nemcsak Ny­ugat ma­­­­gyarországért, de a Habsburgok uralmáért is folyna. Az osztrák kormány felelős azért, hogy az ilyen puccskísérletek el­én nemzet­közi támogatást szerezzen. Ausztria mun­kásai nem teszik jól, ha csak a kormányzatra és az antantra számlának. A munkásság­­ békét akar még Horthy Magyarországgal is, de ha a magyar ellenforradalmárok Nyugat-­­ magyarország ügyében erejükre apellálnak, akkor tudják meg, hogy az egész munkás­­­osztály el van szánva az osztrák köztársa­ság érdekeit vérének és életének feláldozá­sával is megvédeni. A zsidó nemzetközi kommunista harci­bátorsággal tisztában vagyunk —sajnos —­­ még Kun Béla idejéből. A vezérek akkor is úgy üvöltöttek, mint most az „Arbeiter­­ Zeitung“. A vöröshadsereg vitézségét nem­­ kevésbbé ismerjük. S ha előre tudhatnánk, hogy csak az „Arbeiter Zeitung“ fele ötágú csillagos vitézekkel kell megküz­denünk, hol­napig sem várnánk, még ma állanánk eébe. Nem volna utolsó dolog megszalajtani a „hazafias“ nemzetközieket. 3 n­emzetköziséprő is megfeledtett szociáld­emali Faras. A bécsi marxisták harcra készülnek Nyugatmagyarországért. A politikai helyzet époly megfejthe­tetlenül homályba burkolt, mint 1914 ben. Egész Európát merényletek és a titkos dip­lomácia működése tartja izgalomban. Felső­sziléziában vér folyik, a Volga mentén éh­ínség pusztít. Ezt az időt tartja alkalmas­nak az osztrák szocialista párt, melynek so­raiban a Habsburgok tradic­ói, a Berchtol­dak diplomáciai bölcsesége, Siürghök és Tiszák ereje van képviselve, hogy ultimá­tummal forduljon Magyarországhoz és kö­vetelje Nyugatmagyarország azonnali kiürí­tését. Az Arbeiter Zeitung­ban közölt ulti­­­mátum a következőképpen hang­ok: 3 rokkant és a Mrházi segédeim Ki gorombáskodott ? Ma délelőtt megjelent szerkesztősé­günkben Magyar László rokkant, hivatalo­s szolga és előadta az alábbi panaszát: Kis­fia tegnap délután a lovak megbokrosodása következtében olyan szerencsétlenül esett le egy kocsiról, hogy az egyik keze eltörött. A szerencsétlenül járt kisfiút egyik ismerő­sével azonnal bevitte a városi közkórházba és a műtőben orvosi segélyért dr. Krausz Béla kórházi segédorvoshoz fordult. Mikor azután akart érdeklődni, hogy mit csináljon a kisgyermekkel,— a kórházban marad-e vagy haza vigye ? — a kórházi segédorvos goromba szavak kíséretében kituszkolta a teremből. A panaszos hangoztatta, hogy az orvos go­rombáskodását a okot egyáltalában nem szolgáltatott s hogy az eset igy történt, erre tanukat tud állítani Hogy a tényállást másik oldalról is megvilágítsuk, felkerestük dr. Krausz Bélát, aki a panasz ismertetése után a követke­zőkben adta elő a sajnálatos esetet: Amikor Magyar László a kis­fiát be­hozta, éppen egy sürgős és nagyobb mű­tétet kellett végrehajtanunk. Ennek ellenére a kisfiú azonnal megkapta az orvosi segélyt, gipszbe kötöttük a kezét. Mikor ez meg­történt, akkor akartuk megkezdeni azt a sürgős műtétet egy asszonyon. Magyar László azonban továbbra is a teremben maradt, holott akkor már semmi keresni­valója sem volt. Felszólítottam tehát a tá­vozásra, azonban erre sem akarta elhagyni a termet. Énkor karonfogtam és kivezettem a folyosóra. A folyosón azután botrányos lármát csapott. Ő erre reprodulkálhatlan ki- Vasárnap d. u. 3 órakor a széktói pályán nagyszabású SPORTVERSENY. Hadgyakorlat, tüzérségi caruszel, futballmérkőzés.

Next