Kecskeméti Közlöny, 1921. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1921-12-08 / 281. szám

Kecskemét, 1921 december 8. Ára 2 korona. Csütörtök, III. évf. 281. sz. évre — — — évre — — — «egyed évre — — — ELŐFIZETÉSI ÁRAK:» 480 korona. 240 - 120 . Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden nap. Szerkesztőség: III. kerület, Szabadság-tér 1. szám, I. emelet, 3. ajtó. Telefon 120, Kiadóhivatal: Széchenyi-tér 5. sz. A 38-asok emlékünnepélye. Ma délelőtt kezdődött meg a világ­háborúban hősi halált halt harmincnyolca­­sok tiszteletére rendezett emlékünnepély a Mollináryak nagy múltjához méltó impo­záns keretek között. Az ünnepélyes aktuso­­kon részt vettek Kecskemét volt háziezre­­dének az egész országból összejött tiszti­kara, a boszniai bábomban résztvett öreg barmircnyolc zsek, városunk vezető emberei, főtisztviselői és az érdeklődők nagy soka­sága. — Reggel fél 9 órakor istentisztelet volt a református és lutheránus templom­ban. A ref. templom­ba­n Okos Gyula lelkész tartott nagyhatású beszédet a hős Mollináry L­aktól, akiknek dicsőséges emléke az utódo­kat is nagy tettekre terhelni. Az evangéli­kus templomban Jakobi Viktor ev. lelkész mondott gyönyörű imát. Fél 10 órakor a Budapestről érkező vendégeket fogadták a Kecskeméten levő bajtársak, a rendezőség és a város vezetőemberei. Az ezrednek úgyszólván egész volt tisztikara eljött a nagyszabású ünnepélyre. Tíz órakor a róm. kath. nagytemplomban Révész István prelátus celebrált gyászmisét nagy papi segédlettel. A mise alatt Molnár Mihály kántor énekelt. Utána a római katholikus, református és lutheránus temetőkbe mentek ki az ün­neplők és ünnepélyesen megkoszorúzták az elesett hősök sírjait. A Szentháromság te­metőben Pálfy Lajos róm. kath. lelkész, volt harmincnyol­kS tábori pap, a református temetőben Oros Gyula ókécskei ref. lel­kész, a lutheránus temetőben pedig Jakobi Viktor ev. lelkész áldoztak nagyhatású be­szédekkel az elesett hősők emlékének. Egy órakor társas ebéd volt a Royal nagyteremben a vendégek tiszteletére. Dél­után 3 órakor az öreg Mo­snáryak Fran­esek József vezetésével megkoszorúzzák a boszniai háborúban elesett harmincnyolcas hősök emléktábláját. Este fél 8 órakor dísz­előadás a színházban. Mikor azonban Leser, a volt népbiztos kez­dett szónokolni, minden oldalról heves „Ab­zug” kiáltások fogadták. Heves szóváltás keletkezett, amelyben a lakosság ingerüt hangon szemére hányta a volt népbiztos­nak kommunizmus alatt elkövetett bűneit. Leser csatlósai is beleavatkoztak a vitába, mely mind hevesebb lett és végül annyira kiélesedett, h hogy valóságos verekedéssé fa­jult. A toborzók és híveik a parasztok dühe elől kénytelenek voltak menekülni és a csendőrségnél keresni védelmet. Nagy nehe­zen helyreállott a rend. Ambroschitz és Un­ger megpróbálták azután lecsillapítani a lakosságot, ha minden fáradozásuk hiába­valónak bizonyult. Osztrák toborzók kalandja Nyugatmagyarországon. Ali h­ű­íti a wait­ni és híveit. Az osztrákok sehogysem tudnak be­rendezkedni a már megszállott területen. A lakosság gyanakodva fogadja a megszállók­kal betopakodó mindég­ fele népségét. A gyanakodás nem egyszer telllegességgé fo­kozódik. Lyen esetről számol be a­­Wiener Stimmen­ egyik legutóbbi száma. Reifalván a „Postához” címzett ven­déglőben toborzó gyűlést hirdetett az oszt­rák honvédelmi szervezet. A gyűlésen hár­man akartak beszélni: Unger Károly tanár, Ambrositz József jegyző és Lesei Lajos, a központi elnökség részéről. Mikor a lakos­ság meghallotta, hogy Leser, ki a kommün alatt népbiztos volt és akinek működése még most is kellemetlen emlékeket ébreszt, szín­te a beszélni akar, a megszálló csapa­tok parancsnokságánál ez­ellen küldöttsé­gileg tiltakozott. A gyűlést a tiltakozás ellenére a hir­detett program alapján megtartották. Am­­brosettu­s a gyűlésen ismételten fölkerte a helybelieket az elnökség vállalására. Aján­latai visszautasították és igy ő maga volt kénytelen elnökölni. Az ő beszédét és Ua­­getet ellentmondás nélkü­l meghallgatták. A magyar korona sorsa. A korona zürichi áresése megállott sőt az utóbbi napokban ennek az árfolyamnak emelkedése tapasztalható. Sokat vitatkoznak arról, hogy a korona árfolyamemelkedése kívánatos , és hogy ez az emelkedés mely okokra vezethető vissza. A konstruktív gazdasági politikának régi követelése, hogy az infláció megszűn­jön. Az állami szükségleteket bankjegyki­bocsátással kielégíteni nem lehet. Az állam rendes bevételeinek akkoráknak kell lenniök, hogy a rendes kiadásokat fedezzék. Ha ez nem ügy volna, akkor az á­lamháztartás rendbehozatala érdekében még rendkívüli eszközök igénybevételétől sem szabadna visszariadni. De vizsgáljuk meg a tényeket: A királypuccs óta koronánk rohamo­san zuhant, ennek következm­énye egy olyan drágasági hullám volt, mely kétségbeesett helyzetbe sodorta a fix fizetésből vagy munka­bérből élő osztályokat. A kereskedelmi kal­kulációk felborultak. A költségvetés egyen­súlya legnagyobb veszélybe került, a hite­lező ves­zített, az adós illetéktelentől óriási összeget nyert. Mindez gazdasági életünk­ben teljes anarchiát idézett elő. Hogy a kormány mégis úrrá tudott lenni a helyze­ten, úgy annak oka elsősorban Hegedűs volt pénzügyminiszter reformjaiban kere­sendő. A befizetésre kerülő különböző va­­gyonváltságok lehetővé tették azt, hogy az állam a bank­óprés igénybevétele nélkül ki­adásait fedezhette. A további fejlődés lehetőségeit kutatva meg kell állapítanunk, hogy a közeljövő bennünket sá­yosan érintő kellemetlen meg­lepetéseket nem hozhat. A külső politikai helyzet az utóbbi hetekben aránytalanul kedvezőbbre fordult. Belpelikailag úgy lát-­­­szik mégis nyugvópontra értünk és igen­­ közelálló az a lehetőség, hogy a kormány­zat végleg teljesen komoly és megfelelő­­ szakismeretekkel rendelkező önzetlen haza­fiak kezébe került. Minthogy pedig a kor­­taént látszólag nem hajlandó semmiféle­­ magánérdek nyomásának engedni, hanem magánérdekekre való tekintet nélkül végre­­ fogja hajtani a Hegedűs féle reformokat, az­­ állam bevételeiből a kiadások egyelőre fedezhetők lesznek. Megemlítésre méltó agrártermelésünk nagy sikere, mely lehetővé tette azt, hogy az importot megfelelő exporttal egyensú­lyozzuk. A kereskedelmi mérleg egyensú­lyához nagyban hozzájárult a vámok meg­felelő emelése, ami különösen a luxuscik­keknél teljesen indokolt és így vasutank ál­lására nézve csak jó befolyással lehet. Ha már most igaznak bizonyultak azok a hi rek, amelyek a jóvátételi bizottság kedvező döntéséről forgalomba kerültek, akkor pénz­ügyi helyzetünk a nehéz gazdasági viszo­nyok dacára sem tekinthető kétségbeejtőnek. Ha azonban a kedvező kilátásokat minden­képpen biztosítani akarjuk, akkor magának a közvéleménynek kell követelnie az állam­háztartás egyensúlyának biztosítását, az adók legpontosabb behajtását, a törvényes rend­nek minden áron való fenntartását, mert ezen előfeltételek nélkül a kormány soha sem lehet a pénzügyi helyzet ura. M­­athiász János temetése. Az egész város mély részvéte mellett kísérték tegnap délután örök nyugodalomra Mathiász Jánost, a homoki szőlőművelés világhíres mesterét. A városháza előtti téren felállított ravatalnál megjelentek a földmű­­­velésügyi miniszter képviseletében a főis­pán, továbbá a városi tanács, az egyesüle­tek képviselői, szőlősgazda társai, barátainak és tisztelőinek sokasága. A kar gyászdalo­­kat adott elő. Muraközy Gyula ref. lelkész gyönyörű beszédben méltatta az elhunyt nagyságot, majd Hetessy Kálmán dr. ref. lelkész mondott magas szárnyalású imát. A Szőlősgazdák Egyesülete és ezzel sző­­lősgazdatársai nevében Németh László elnök nagyhatású beszédben búcsúztatta Mathiász Jánost. Visszapillantást vetett dicsőséges pályafutására és méltatta nagy érdemeit, melyek az utókor számára is őrzik nevét. Ezután megindult a szomorú me­net a róm. kath. temető felé. Elől a gyö­nyörű koszorúk, majd a gyászkocsi, a gyá­szoló család, a küldöttségek és a többi résztvevő. A róm. kath. temetőben helyez­ték örök nyugalomra, itt eltemetett gyer­mekei mellé A simái a kar gyászénekeket adott elő, Hetessy Kálmán pedig imát mondott. December 31-ig meg fogják hosszabbítsd a határidőt. Az ingatlanvagyonváltság 1060 koro­nás búzaáron történő előrefizetése tegnap­­ december 6 --án véget ért. A mai naptól­­ kezdve már 2537 korona a váltságbúza mé­­termázsája. Vagyis, aki december 6 án még például 10 mázsa búza helyett 10000 ko­­­­ronával leróhatta a váltságot, ma már ugyan­­­­ennyi búza helyett 25370 koronát tartozik fizetni. Az állampénztárnál a napokon keresz­tül tartó túlzsúfoltság helyett ismét a régi mederben folyik a munka. Nagyon sokan­­ érdeklődnek ugyan, de az állampénztár ter­­­­mészetesen nem fogadhat el további előre­­i fizetéseket újabb intézkedés nélkül. Az új­­ pénzügyminiszter kijelentette, hogy az indem­­i­nitásban felhatalmazást fog kérni a kedvezmé­nyes lerovás határidejének meghosszabbítá­sára, ami persze megvalósulása esetén is csak napok m­úlva változtathat a helyzeten. Az adótelekkönyvi nyilvántartó hiva­talban változatlanul tart a tolongás. A fo­lyosón hosszan párba állnak az emberek őstermelői igazolványokért, segélyfigyben stb. stb.­­ A dohánybeváltási ár után fize­tendő búzaár különbözeti pótlékot a pénz­ügyminiszter a folyó termelési évre 60 szá­zalékkal felemelte. A 38-as gyalogezred és Kecskemét város világháborúban elásott hőseinek mi rfecwlwr 7. EMLÉKÜNNEPE IB21 AeceaibwT.

Next