Kecskeméti Közlöny, 1922. május (4. évfolyam, 99-124. szám)
1922-05-01 / 99. szám
2 zött különbséget, feltéve, hogy van becsülete. Fegyvert akarok a becsületes magyarság kezébe adni, mert hogy Kossuth szavaival szóljak: „Veszélyben a haza!" S utána kiáltom mindjárt Petőfi halhatatlan igéjét: „Talpra magyar!" A haza megint oly súlyos helyzetben van, mint volt az ő idejükben. Megint pártátok támadtak ellene. E pártütők ellen kell fegyvert fognunk. E harcban nem kardra, puskára van szükségünk. Lelkünket kell összekovácsolni. Fajszeretet, erkölcs, műveltség és amint Pekár Gyula mondotta, józanság kell nekünk. A mi új szabadságharcunk a józanság harca a részeg forradalom ellen, (úgy van!) a hit harca a hitetlenség ellen, harc minden idegen ellen. Ehez a harchoz csak magyar erőt használhatunk. Mi más idegen segítő erőt nem kérhetünk. Egyik oldalon a józanság, másik oldalon a forradalmiság. Akadhat-e magyar ember, aki egy pillanatig is tűnődik azon, hogy melyik táborba álljon? Az egyik tábor a rend tábora, amelyik azt akarja, hogy itt nyugalom,rend legyen, hogy azt a sebet, amelyet idegenek ütöttek rajtunk, meggyógyíthassuk, hogy munkánk gyümölcsét mi magyarok, magunk élvezhessük. E tábor az egységes párt! Minden más párt, akármelyik párt is legyen az, forradalmi ! Andrássy az Ausztriával való közösséget hirdette mindig, mert azt vallotta, hogy Magyarország a maga lábán meg nem állhat! Aki ilyen tételt állít fel, az nem lehet jó magyar ember. A királykérdés. A forradalmi pártok a nemzetre ártalmas fegyverekkel küzdenek. Andrássyék a királykérdést hozták elő. Pedig erről a kérdésről nem lehet vitázni. A királykérdés nagyon világos kérdés. Magyarország mindig királyság volt. Nekünk magyar nemzeti független királyság kell. De evvel nem akkor fogunk foglalkozni, mikor ellenségeink diktálják. Előbb szabadságunkat vívjuk ki. Visszaállítjuk országunkat, hogy méltó keretbe hozhassuk a királyt, akinek függetlennek kell lennie mindenkitől, mert a magyar király, felett csak az Úristen lehet! (Úgy van ! Éljen !) Közénk dobták az osztályharc gondolatát, a legaljasabb gondolatot s foglalkozás szerint pártokra bontották a nemzetet. Pedig nem a foglalkozás teszi az embert, hanem hogy becsületesen végzi-e hivatását. Nem haladhatunk, míg valamennyi osztály le nem mond az osztályharc gondolatáról. Mi valamennyien testvérek és magyarok vagyunk. A bujtogatókra nem szabad hallgatnunk. Azért járnak ma is közöttünk, hogy saját bűneikről eltereljék a figyelmet. Az egységes párt nem osztályharcot hirdet, hanem olyan programot akar megvalósítani, amelyik a munkást érdeme szerint felemeli. A királykérdésen és osztályharcon kívül még egy harmadikkal is dolgoznak a forradalmi pártok. Ez a felekezeti kérdés. Ennek a felvetése még aljasabb, mint az előbbi kettőé. Felekezeti kérdés keresztények közt nem lehet. A zsidókérdést pedig nem számítom ide, mert az faji kérdés. Akik Krisztust szeretik, egymást is kell, hogy szeressék, járjanak akármelyik templomba. A felekezeti megértés dolgában nem Hock János és Baltazár, hanem Ravasz László, Raffay Sándor és, Prohászka Ottokár példáit kell követni. (Éljen !) A negyedik eszköz, amivel a maguk céljaira akarják megnyerni a magyar népet a forradalmárok, Kossuth eszméinek kisajátítása. Kossuthoz merik hasonlítani, második bujdosó turini remetének merik mondani Károlyi Mihályt! (Le vele!) Kossuth Lajos a nemzeti királyságnak volt a híve, nem tagadta meg, mint Károlyi, kormányzója lett Magyarországnak és nem köztársasági elnöke. A külföldi kormányoknál árulkodó Károlyi és hívei ma is a népköztársaságot akarják visszaállítani. Kossuth szabadságunkért küzdött, Károlyi ellenségeinkkel paktál. Kossuth magasan áll mindenek felett. Károlyi pedig a poklok mélyén. Bűn Kossuth nevét Károlyiéval összevetni. Kedves testvéreim, itt az idő, válasszatok Kossuth és Károlyi között! Az ellenpárt kortesfogásai. Az ellenpárt mindenféle eszközt felhasznál a hiszékenyek megtévesztésére. Azt mondják, ők nem októbristák. De vigyázzunk, ezt csak felelőtlen emberek mondják, jelöltjeik közül egyik sem említette. Battyányiék azonban sohasem tagadták, hogy részük volt a gyászos október felidézésében. Az álnegyvennyolcasoknak ma is ő az elnökük, ő, akinek a rendeletére ürítették ki Magyarországot lépésről lépésre ellenségeink előtt. Jánosi, e párt jelöltje, melyhez Battyányi, meg az itteni jelöltek Horváth és Melha is tartoznak, Debrecenben programbeszéde alkalmából épp a napokban vallotta magát büszkén októbristának. Horváth Mihály pedig, mikor annak idején látogatást tettem nála, nyíltan kijelentette, hogy ő Lovászy-párti. Ez a Károlyi-féle köztársasági párt ölelkezett most még a legitimistákkal is, hogy megnehezítse a kibontakozást. Annak a Károlyinak a pártja teszi ezt, aki most is az antant kegyeiért könyörög és aki kieszközölte, hogy az élőállatjóvátételi követelésekkel újabb bajt zúdítsanak a magyarság nyakába. A követelések hírét elsőnek az ő lapjaik hozták, hogy a hir nyomán támadt drágasági hullámot kihasználhassák a választási harcokban, így árulják el a hazát önös érdekből, pedig Kossuth azt mondta egy ízben, mikor egy honárulót akartak eléje vinni: „Ne hozzátok ide, mert nincs olyan türelmem, hogy megtudjak bocsátani annak, akiel tudta árulni az árva hazát." Ennek a Kossuthnak szelleme elé idézem őket és vigyázzanak, hogy a nép ítélete homlokukra ne süsse, hogy Kossuth — árulói. Mi rólunk, az Egységes Párt jelöltjeiről olyanokat hirdetnek, amit sohase tettünk. Rólam azt mondták a téli választások alkalmából, hogy legitimista vagyok, most meg a legitimista jelölttel szemben szabad királyválasztónak hirdetnek. Nyíltan megmondtam állásfoglalásomat a királykérdésben. Hazugság és rágalom minden más beállítás és aki ilyesmit hirdet, az nem lehet más, mint köztársasági párti. Egyik kortesfogás, hogy menekültnek mondanak. Hála Istennek nem vagyok az. De szomorúnak tartom, hogy ezt a jelzőt sértő szándékkal tudják használni akárki ellen. A menekültek Battyányiék és az októbristák áldozatai. Az ő sorsukért ezt a hazaáruló társaságot illeti vád. Szégyen, ha valaki a menekültnek sértésként veti sorsát szemére. Ugyancsak kortesfogás, hogy én az Ébredőknek megválasztásom esetén földet ígértem, amit a nem ébredőktől vennénk el. Ilyet józan eszű ember nem hihet el. A földreform kérdésben nem követhetek más felfogást, mint minden jogos igény kielégítésének támogatását. Hasonló fogás, hogy a gazdákat nem tudom hány ezer koronás búzával biztattam. A legszámítóbb gazda se kívánhatja az árak felszökését. Ezt csak az áruüzletekkel foglalkozó nagybankok, a Dob utcai üzérek óhajtják és idézik elő. Egyik kecskeméti „kiváló" politikus azt mondotta, hogy főispánságom alatt nem védelmeztem eléggé Kecskemét autonómiáját. Hol volt ez a derék úr akkor, mikor a nemzeti tanács, munkástanács, katonatanács, majd a szovjet ellen kellett volna védelmezni városunk autonómiáját? Rá kell még mutatnom arra, kedves testvéreim, hogy a valódi függetlenségiek mind az egységes párthoz csatlakoztak, amelynek méltó vezére, a kuruc ősök ivadéka Bethlen István. (Éljen!) Ő képviseli az igazi 48-as programot a liberálisokkal szemben. Az Egységes Párt programja. Nekünk alkotó munkára van szükségünk. Rendnek, nyugalomnak kell lennie, a forradalmi izgatásoknak véget kell vetni. E célból erős többséget kell adni Bethlen István kezébe. Az Egységes Párt legfőbb programpontja: Magyarország legyen a magyaroké. A föld jusson magyar emberek kezébe. A bankok hagyjanak fel az áruüzletekkel és álljanak a magyar érdekek szolgálatába. A sajtó nagyobb bűnt egyetlen országban sem követett el, mint minálunk. Vissza kell adni eredeti hivatásának. Nem szabad megengedni, hogy rágalmaival újabb drágaságot idézzen elő. Ilyen bajokat hagyott ránk az ál 48-asok által visszasírt liberális korszak. A liberális irányzat, mikor a gazda fülig adósodott, a kisipart tönkretette az idegen nagyipar, nem kell többé nekünk. A mai kormányzat sok mindent megvalósított az akadályok ellenére is. Törvényerőre emelkedett a kisiparosok régi óhajtása szerint az új ipartörvény. Megvalósult a földreform, amelynek végrehajtását legsürgősebb feladatomnak tartom szorgalmazni. Aki dolgozni tud és akar kapjon földet, de nem ingyen, mert úgy nem érezheti azt jogos tulajdonának. Ennek a törvénynek végrehajtását eddig idegen érdekek keresztezték, de le fogom küzdeni ezeket. Épp így áll az adófizetés kérdése. Kevés adóról beszélni népbolondítás. Az adókat egyszerűsíteni kell, de elterülni nem lehet. Nem az a bűnös, aki az adót leéri, hanem az, aki az adósságot csinálta. A Károlyi forradalom, a kommün, a román megszállás bűnei miatt kell a nagy terheket viselnünk. Az adófizetésnél azt az elvet kell követni, hogy az fizessen aránylag többet, aki munka nélkül jut jövedelemhez. Ez nem azt jelenti, hogy el kell törölni az adót, csak azt, hogy igazságossá kell tenni. A liberális korszakban az adófizető polgárok filléreiből a határszéleken létesítettek befektetéseket. Itt minálunk úgyszólván semmit sem csináltak. A liberális korszak a nemzetiségeknek hízelgett. A tanyai magyarságot mindentől elzárták. Még munkájuk jövedelmét sem élvezhették. Nekünk is kellenek olyan jó utak, mint a széleken vannak. Kellenek vasutak. A tanyának a kulturközösséghez közelebb hozására meg kell valósítani a tanyai központokat. Ennek eszméjét már a tanyai kongresszuson kifejtettem. A tanyai ember nem lehet a világ legelhagyottabb árvája. A közigazgatást úgy kell berendezni, hogy a tisztviselő keresse fel a tanyát és a dolgozó gazdának ne kelljen időt veszítenie. Épp igy járjon ki az orvos, lelkész is, hogy minden ügyét otthon elintézhesse. Fontos kérdés a vízlecsapolás kérdése. Mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében e téren vár reánk a legelső teendő. Mezőgazdaságunkat úgy kell kiépíteni, hogy alapja lehessen a mezőgazdasági iparnak. Az új ipartörvény nagy haladást jelent ezen a téren, mikor jogos előnyöket biztosít a képzett kisiparosoknak. A kisiparosság érdekében a közszállítási szabályzatot is revízió alá kell venni. Elsősorban a helybeli iparosok ajánlatát kell figyelembe venni. Csak a kisemberek megélhetésének biztosítása teheti naggyá Magyarországok A kiskereskedőket eddig elnyomták a nagybankok és a nagykereskereskedők. Ez az oka a drágaságnak. Ebben csakis a láncosok, az áruüzlettel foglalkozó nagybankok a bűnösök. Drágulást idéz elő az is, aki minden indok nélkül eldugja a pénzét. Az eldugott papírnak nincs értéke. A pénz csak úgy ér valamit, ha forgalomban van. Az eldugott pénzt újabb kibocsátású pénzzel kell pótolni. Minél több a kibocsátott pénz, annál kevesebb az értéke. A pénzelértéktelenedés baját pedig nemcsak mi érezzük. Fáj az egész Európának. Nem idegen kölcönnel kell ezt a bajt kuruzsolni. A világnak tudomására kell hozni, hogy mi nem vagyunk szegények, ha visszaadják a tőlünk elrabolt területeket és egész Európának megjavul a sorsa, ha a Páris és környéki békeszerződéseket megváltoztatják. Ez az igazság és aki mást mond: kuruzsló. Idegen segítségre nincs szükségünk. Kecskeméti Közlöny 1922 május 1.