Kecskeméti Közlöny, 1922. július (4. évfolyam, 149-174. szám)
1922-07-04 / 151. szám
Kacor király Magyarországon. Mese, mese, meskete — Rupert bácsi így szórakoztatja néha-néha újdonsült honatyáinkat. Ezt a mesélő kedvet még a boldogult első nemzetgyűlésről hozta át Devecser torzonborz hajú követe, akinek gondolatai nem kevésbé kuszáltak, mint szemébe csapzódó hajszálai. Az indemnitási vitában valóságos távszónoklatot tartott, hogy hallgatói meg sem várták a szokásos befejezést: itt a vége, fuss el véle. Elfutottak azok büffébe, borbélyhoz, hova-hova nem, még a beszéd dereka táján. A Világ gyorsírója azonban szorgalmasan jegyezgette a ruperti képzelet csapongásait. A „Kisfaludy Társaság“ tizenhárom kötetes mesegyűjteménye nyomán talán valami izraelita célú sorozat lát nemsokára napvilágot, melynek első kötete a keresztény Rupert bácsi parlamenti meséit fogja tartalmazni. » Ha aztán akad még ember ebben az országban, akinek nincs kenyere, nincs ruhája és aki fejcsóválva, öklöt rázva nézi az idegenek tobzódását, annak majd a kezébe nyomják ezt a könyvet, hogy lakjék vele jól. Mert a szövetkezett kapitalistaszocialista luciferizmusnak ez a módszere. Kenyér és ruha helyett adnak kábító szavakat. Arra a hihetetlen politikai éretlenségre számítanak, amely oly szöges, oly veszedelmes ellentétben áll a magyar faj egyéb képességeivel. Mégis nagyfokú rupertinencia kell azonban ahhoz, hogy a kábító szavaknak örök erőt tulajdonítanak és nem tételezik föl, hogy a politikai éretlenség kezdeti stádiuma volt a maga lábán alig járt magyarságnak, melyből lassan, de biztosan haladunk át az öntudatra ébredésnek arra a fokára, ahol a szavak kábítása már nem fog rajtunk. Annyira eddig is jutottunk, hogy nem vagyunk hajlandók mindent elhinni, amit mondanak. A legsötétebb magyar agyvelőben is van már annyi világosság, melynek fényében beláthatni pl. azt, hogy Magyarország gazdasági romlása nem az úgynevezett emigránsoktól függ, sőt, hogy ezt a gazdasági romlást azoknak fölfüggesztése bizonyos javulásra befolyásolhatna. Rupert képviselő tehát nem az éhező és rongyos magyarságot képviselte, mikor az emigránsok hazaszabadulásáért emelt szót, hanem egyes-egyedül az emigránsokat, pedig nem azoktól nyerte a megbízatását. Semmiféle gazdasági megoldás nem származhat abból, hogy ha Jászyék és Garamiék hazajönnek. Legfeljebb Rupert képviselő személyes gazdasági kérdéseinek megoldása. Tegyük föl azt a mesebeli lehetőséget, hogy Garami Ernő valóban az a nagy tehetség volna, akinek egy meggondolatlanul kicsúszott közbeszólás állította Azt kiáltották Rupert beszéde közben, hogy Garami király is lehetett volna Magyarországon. Tegyük föl tehát ezt a mesebeli lehetőséget, melyhez hasonlót már egyszer megértünk, mikor egy másik zsidó, Kun Béla szerezte meg az uralmat Magyarországon. Hát ez az uralom, ez a Garamiféle királyság épúgy a magyar költségvetés tartozik rovatába lehetne elkönyvelhető, mint a Kun Béláé. Elég volt nekünk az izraelita Kacor királyokból. A zsidóvezetőket pedig jegyezzük föl magunknak és a történelemnek a muszkavezetők után ! f ’i Kecskemét, 1922 julius 4 óra 3 korona. Kedd,V. évf. 151. sz. KI BECSIÍÍEMÉMY ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Egy évre................................... 800 korona. , III., Szabadság-tér 1. szám, II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Fél évre...................................410 korona. Egyes számára: 3 korona. __ Negyed évre..................................210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. A beosztott és helyettes tanerők ügyével foglalkozott teljesen egyoldalú beállításban az egyik helybeli lap. Kecskemétnek sikerült ezt a nehéz ügyet olyan sikeresen, minden érdeket tekintetbe véve megoldani, hogy az méltán válhatik városunk iskolaszékének és iskolaügyeink vezetőinek dicséretére. Az említett tendenciózus cikk alkalmas volna arra, hogy diszszonáns hangok keltésével akadályozza az ügy teljes lebonyolítását. A valódi tényállás megállapítása céljából dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnokhoz fordultunk. Dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnok a következő felvilágosítást adta munkatársunknak: — Az iskolaszéknek az a gyűlése, amelyen a beosztottak ügyében döntöttek, szép érdeklődés mellett folyt le s azon egyelőre csak elvileg mondták ki, hogy átveszik városi szolgálatba a menekülésük óta itt tanító beosztottakat, kik egyébként 15—30 éves tanítói működésre tekinthetnek vissza. Ez az eljárás nemcsak a beosztottakkal szemben méltányos, hanem az állam áldozatkészségének méltánylása is. Az állam ugyanis a 28 újonnan szervezett állásra választandó tanítók fizetését államsegély formájában, mintegy 90 százalék erejéig fedezi. Ennek fejében kérte azoknak a tanítóknak elhelyezését, akiket a trianoni igazságtalanság miatt ántantparancsra el kellene egyébként bocsátania. Az iskolaszék egyébként választási jogát gyakorolhatja, mert a 17 beosztottból egyénenkénti elbírálás után 15-öt fog csak átvenni, illetőleg megválasztani. Az illetőkkel különben közölték azt is, hogy a működési hely kijelölését az iskolaszék magának tartja fenn s ebbe a beosztottak természetszerűleg belenyugodtak. Az iskolaszék a pályázathirdetés keretében dönt a beosztottak elhelyezéséről is, amikor a kecskeméti pusztákról pályázók kívánságait is át lehet majd tekinteni. A pályázat 38 állásra fog szólani, úgyhogy a beosztottak átvétele esetén is ki lehet minden jogos igényt elégíteni. A helyettesek között 20-an vannak, akik 2 év, illetőleg ennél több ideje szolgálják városunk oktatásügyét. Öt évnél hosszabb szolgálati időt 5 6 helyettes tud csak felmutatni. Mint értesülünk, a helyettesek közül azok, akik rövidebb szolgálati idejük miatt most nem nyernének véglegesítést, belátható időn belül újra pályázhatnának, mert a föntebb említett 38 álláson kívül, még 20 állásra engedélyez államsegélyt a miniszter. Érdekesnek tartjuk felemlíteni az ebben a tárgyban kiadott miniszteri rendeletet . A 126,512—921. sz. rendelettel pedig felhívja a minisztérium a közig. bizottságokat, hogy a 201,255—919. sz. rendelethez képest mindenkor tegye vizsgálat tárgyává, hogy azokkal szemben, akiknek előző szolgálatuk nincs, a csak beosztott minőségben működő s még végleges alkalmazást nem nyert menekült tanítók, tanítónők, valamint az állás nélküli hadviselt tanítók ne mellőztessenek. Az 57,771—922. VKM. sz. rendelet kimondja, hogy a létszámcsökkentéssel kapcsolatban sürgősen rendezni kell azon állami és nem állami tanítók szolgálati viszonyait, akik átmenetileg nem állami tanintézetekhez osztattak be szolgálattételre s elsősorban azokat kell fölös létszámba tartozóknak tekinteni, akik nem állami tanintézetekben nyertek ideiglenesen beosztást. Ezért ha a tankötelesek létszáma miatt uj tanítói állás szervezése megokolt, „az uj állás szervezését engedélyezni fogom. Ennél azonban különös súly kell helyeznem arra, hogy az újonnan szervezett állásra vagy a már ott működő tanerő, vagy ha ez valamely okból lehetséges nem lenne, a létszámcsökkentés során feleslegesnek nyilvánított (B. listára helyezett) tanerők valamelyike alkalmaztassák.“ Kecskemét vezetősége azzal, hogy az itt működő 15 beosztottal szemben méltányosságot gyakorol, el tudta érni azt, hogy a többi állás betöltésére teljes szabad kezet nyert. Ezt a sikert leronthatják az olyan tájékozatlan cikkek, mint amilyenre fentebb hivatkoztunk. B. lisztás tisztviselők Kecskeméten. Antant nyomás alatt, takarékosság címén, a magyar kormány kénytelen volt július elsejével nagyobb számú tisztviselőt elbocsátani. Az érdekeltek most kapták meg a végelbánás alá vonásról szóló értesítést. Nyolc napon belül nyilatkozni tartoznak, hogy nyugdíjat vagy végkielégítést óhajtanak-e. Az értesítés záradéka figyelmeztetést tartalmaz, hogy a végelbánás alá vont tisztviselő kérheti képzettségének megfelelően más szolgálati ágba való beosztását és itt minden más pályázóval szemben előnyben részesül. Kecskeméten aránylag kevés tisztviselő került végelbánás alá. Ágazatok szerint megosztva a következő számadatokat sikerült megtudnunk. A vasúti alkalmazottak közül elbocsátó értesítést kapott 24. Ezek közül többen már a végzés kézbesítése előtt más szolgálati ágban helyezkedtek el, többen közülök pedig már hosszabb idő óta nem teljesítettek szolgálatot. Hivatalos kijelentés szerint a fenti szám csak megközelítően fedi a valóságot. Pontosabb adatokat azonban nem voltak hajlandók nyújtani. A postán szintén csak annyit tudtunk meg, hogy kevés tisztviselőt bocsátottak el. Hivatalos bejelentés szerint csak egyes el nem helyezhető menekültek nyertek más szolgálati ágban beosztást. A tanügyi elbocsátások száma 14. Az állami elemi leányiskolánál 4 tanerő, a beosztottak közül pedig eddig 5, az óvónők közül 5 kapott elbocsátó végzést. Az igazságügy- és pénzügynél még eddig nem történt elbocsátás. Megállapítható, hogy egyes esetektől eltekintve, a tisztviselők életkörülményeinek lehetőség szerint való figyelembe vételével történtek az elbocsátások, 30 éven felüli szolgálattal bírók, olyan férjes nők, akiknek férjük is állami alkalmazott, továbbá olyan tisztviselők, akik sokat mulasztottak, kapták meg eddig a B-listába sorolásról az értesítést. Az ettől eltérő esetekben, értesülésünk szerint, még lehetséges a reparáció. Július 10-én az utolsó magyar túszok is itthon lesznek. A múlt hét szerdáján indította útnak Oroszország az utolsó magyar túszokat szállító vonatot. Ezzel a szállítmánnyal mintegy 60 tiszt érkezik, közöttük több törzstiszt. Ezek azok a túszok, akiket az orosz szovjet csak a legvégső esetben szándékozott kiadni. Az utolsó túszszállítmány megérkezése július 10-ére várható.