Kecskeméti Lapok, 1872. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1872-08-04 / 31. szám

Ötödik évfolyam. 31. szám. Augusztus 4. 1872. Előfizetési dij : Hirdetési dijak: vidék^"szó,‘ T7TinOTZTlliniTlI T A HAT/ helybeli, házhoz hordva 8Ls HS B ok WJf HB IP II || I I I ■■ I W I I vagy terjedelmes hirdetések-Negyedévre . . 1 fiz. 50 kr. !■ H Bk AS B S I U B Sj jff mod ál-leengedés adatik. — Hirdetések elfogadtatnak Gal-Előfizetési pénzek el- lia Fülöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp I ja arrá * Kecskeméten. — Hirdetések ezenkéméten. * ■ utcza 60. az. KfilüMlilij 11 Lili Uh.. könyvkereskedésében Kees- ISlIieretterjeSZtő hetilap. Kecskemét betanításához. Szeretjük emlegetni, és emlegettetni, hogy ezt a természettől eléggé kietlen homokvidékét Kecskemétnek apáink hangyaszerű szorgalma, s a mi munkásságunk, erdők, szőlők és gyümölcsfák ültetésével minő kertszerűvé varázsolta át. Kétségtelen , hogy apáinknak s öregebbjeinknek ezen a téren is adott példája teljes elismerésre méltó, kerti szőlőinknek és úgynevezett új erdeinknek legnagyobb része, leginkább az 1810. és 40. közti időszakból keletkezik. Annyit azonban, az elődök munkássága és jótékonysága iránti kegyelet mellett is nyilváníthatunk, vajha szüleink és gyümölcsöseinknek ültetését, ízlést és czélszerűséget is tanúsító több renddel , s nagyobb tartósságra számítható talajkészítés és fölforgatással eszközlötték volna. De ismét mi élő utódok annyit alkalmasint bevallhatunk magunknak, hogy erdőgyümölcs és szőlőültetésben a hivatkozott három évtized hangyaszerű munkássága mögött, a községhatóság megrovást érdemlőkig, s az összes népesség is, átalánosságban jó messze elmaradtunk. Bizony pedig, erdeinknek úgyszólván rendszeres rombolása, s annyi boldogtalan száraz év után, ezen a téren a szenvedélyes verseny és munkásságra ugyancsak szükségünk volna. Nem kívánom ezúttal szellőztetni, hogy a korhatárban és pusztáinkon, befásítás tekintetéből mennyi mulasztásaink, s égetőleg mennyi teendőink találtatnak. Ezt más alkalomra tartom, s ezúttal a közérdekben figyelemgerjesztésül, csak is a város és közvetlen a város alatti belterületre szorítkozom. Ürömmel és élvezettel szemléli az utas, miként városaink nagy számában, még az alföldön is, a közterek, benn a városokban, kinn a városok alatt, csín és egészségesítés szempontjából az utóbbi két évtized alatt versenyezve sétányokká, szebbnél szebb parkokká lettek átalakítva, s ahol csak lehetségessé vált , a szélesebb utczák mindenütt ékes fasorozattal szegélyeztettek. De sőt ugyanazon városokban az is örömmel szemlélhető, hogy a népesség, némileg az adott jó példán kedvet kapva, saját , még kisebb területű udvarán is, meglepő számban és szépségben mindenütt legalább néhány terepélyes fát ültet, s az egészséges éltetőség és házi csinosság szempontjából , lehetőleg házi kertecskéket teremteni , és gonddal fentartani törekszik. Nálunk a mi városunk és népességünknél, kevés kivétellel, mind ez a jelenség, nem igen mutatkozik. Igen rég volt, évtizedekkel ezelőtt, hogy az áldott emlékezetű Gyenes Mihály erdőfelügyelőnek ügyszerető szorgalmából a város közepén díszelgett posányból az úgynevezett bel sétatér keletkezett. Ismét az ötvenes évek után, és dicsére tesen történt, hogy a vasúti indóház melletti üres térség, sétánynyá lett átalakítva. Azóta, mintha többé semmi sem igényeltetnék, mintha többé ezen a kimerítletlen téren teendő nem is maradt volna, szépen megmaradtunk a kezdetnél, s a közérdekben hosszas sziestát tartva, a létező két sétánynak, igenis reájuk férő csinosításával , és czélszerűbb berendezések fenntartásával se sokat gondolunk. Bizony pedig, királyi városi és törvényhatósági országos állásunk szembetűnő emelésére, mind benn a városban, mind közvetlen a város alatt, egész éven át egyes szomszéd házak szemeteit befogadó, s a nyári sá égben küzhödt levegőt terjesztő posványos köztereink, s a legszebb fasorokkal szegélyezhető utczáink, meglehetős számmal találtatnak. Tekintsünk szét egy kissé a város területén. íme szemünk azonnal, az indóház közelében, a város első utczája szélén találkozik a kaszakút melletti üres térséggel, egész hosszában. Már egy ízben, kissé régebben be lett ültetve. De részint a nem egészen kedvező ültetési mód és évjárat, legnagyobb részben azonban a szomszéd lakosságnak szeméthordói és rombolási hajlama, s a velünk született és mitőlünk elvárhatlan városhatósági gondatlanság és rendetlenség miatt, ma már a beültetésnek és parknak, a körülárkoláson túl, legkisebb nyoma sincs. Vájjon, akár közcsinosság, akár közegészség szempontjából, a városi közlekedés legélénkebb pontján, ezen szembetűnő szép tért így parlagon hagyni, léhán megengedni,hogy a jóakaratú szomszédok szívességéből csakhamar egész hoszszában és szélességében valóságos szemétdombbá váljék — nem valóságos mulasztás és botrányosan szégyenítő e? A községhatóság nem bírna gondoskodni és intézkedni, hogy ezen terület az év őszén, előbb a talaj felforgatásával ültetvényezésre czélszerűen elkészíttessék, s azután a tabán külvárosig, egész hosszában parkszerűen beültettessék, nem volna képes annyi életrevalóságot tanúsítani, hogy valamint ezen szembetűnőleg szép területet kellőleg befásítsa, úgy a jóakaratúak szeméthordási és rombolási dühétől azt rend szabályaival, s ha kell, példás szigorával is, teljes díszben megőrizni és fentartani a közérdekben tudni fogja? Fölebb hatolva, elénk tárul az úgynevezett budai kapu. Az ottani elég nagy téren, a közlekedési utak irányában, árkolás közé szorítva, nem lehetne csinosság és közhasznosság egyenlő szempontjából egy pár szép élőfasort oda varázsolni, s azt kellő gondozással fentartani. Ezt már másutt, még a szomszéd Nagy-Kőrösön is — rég eszközlötték volna. Az úgynevezett Mária külváros a belvárostól s a vásártértől mindenütt nagy terjedelmű üres térséggel van elválasztva, az üres terek tele gödrökkel, s árvíz idején alig meglábolhatók , nyaranta pedig csakis letízhedt levegőt terjesztenek. Nem lehetne, nem kellett volna már rég, akár csinosítás , akár egészségesítés szempontjából szépen elegyengetni, a talajt elkészíttetni, s a legjobban rendezett közlekedési utak kihagyása és fentartásával az egész tért kellőleg befásítani és czélszerű, akár ákáczkerítkezés mellett a leggazdagabb vegetácziójú parkká átváltoztatni? Bizony már másutt, kissé rendezettebb, a kínálkozó, kedvező tért szépíteni és hasznosítani hajlam-és akarattal bíró, úgynevezett nagy városban, ezt rég át fogták volna alakítani. Amint a Mária-külvárost a haszonbéres kertektől az új árok elválasztja, a Mária külváros irányától kezdve ismét lefelé a halasi kapun át, egész az úgynevezett kugler házig az óváros szélső házait mindenütt a régi, város alatti árkolás szegélyez: vájjon, legalább ezen árkok menetében, egész hosszában nem lehetne-e a legszebb fasort előállítani? s ezen könnyen tartható fasorozat által a város délkeleti része nem a legszebb tekintetet fogná-e nyújtani ? Az úgynevezett széles utcza, nevének a legnagyobb mérvben, s valósággal túl a mértéken is megfelel; a középen a most is létező közlekedési vonalat kihagyva, s azon belől még kétfelől a házakhoz szinte közlekedési útsort tartva fenn, váljon a közbeeső térséget két felől egész hosszában nem lehetne és nem kellene-e még befásítani? s az által ezt a végtelen széles utczát igazán széppé, egyik szebb panorámává átváltoztatni ? A régi várost kelet felől az ürgés külvárostól elég nagy, elég gödrös és posványos térség, az úgynevezett mezei kapun kívül dél felé ismét még nagyobb, még gödrösebb, széles, üres térség választja el, a „muszáj“ külvárostól. Egy tekintet e két mai számához: ##//// felír melléhez van csatolva.