Kecskeméti Lapok, 1876. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

ismétlése) által tanulják meg, s hogy ezt mindkét szervnél az alkalmas tanítás megkönnyíti. — Az agytornászatnak (iskolai tanításnak) fő feladata: az érzékek segélyével nyert benyomásokat alkalmas módon képzetek alkotására, ezeket egymással való összehasonlítás által fogalmak képzésére s ezeket azután ítéletek és következtetések ké­szítésére, tehát gondolkozásra felhasználni, mely­nek a kedély és akarat képzését meg kell előznie. — Csakis a szemléleti tanítás által lehet az isko­lásgyermekkel közölni azt, mi az agy képzéshez a helyes gondolkozás érdekében szükséges és egy­szersmind csak az ilyen tanítás által érhető el a nyelvképzés fejlesztése mellett az értékeknek rend­szeres gyakorlata és élesztése, valamint a gyakorlati élethez rendkívül hasznos megfigyelő tehetség. Saj­nos, hogy az alsóbb osztályokban oly szép ered­ménynyel behozott szemléleti tanítást a legtöbb osztályban csakhamar kiszoritják a túlságos szeren­csétlen emlékezetgyakorlatok s épen ezért a legtöbb felnőtt nem is tanul meg logikailag gondolkozni. (Folytatjuk.) Bűnügyi museum. A mai kor egész más szemmel nézi a bűnöket s különösen azok végrehajtási eszközeit, mint ezt hajdan tevék. Régebben utálattal, vagy borzadály­­teli megvetéssel fordultak el egy-egy gyilkos eszköz­­től, mint ezt azon tények tanúsítják, hogy az igaz­ságszolgáltatás bosszuló keze által nemcsak a gonosztevők , hanem minden általuk használt, vagy reájuk emlékeztető tárgy is megsemmisittetett. Ma a közönség tagadhatlan kíváncsisággal közeledik minden oly eszközhöz, mely egy neve­zetesebb bűnesettel kapcsolatban van s a pantini gyilkos tőre ép oly tömeges látogatásnak örvend, mint a török szultánok kincsei. A bűntényekkel foglalkozó criminalisták, a lélektan búvárai pedig a legmohóbb tudvágygyal vizsgálják az ily „nevezetes egyének“ minden ingó-bingó holmiját s a bűntett elkövetése módja s az általuk használt eszközök minőségéből igyekeznek kipuhatolni tettük és eljá­rásuk titkos rugóit s lélekállapotukat. Azon szép eredmények, melyeket a leleményes ész s a tapasz­talat combinátiója ez ideig létrehozott, nagyban emelik e bivárlatok és következtetések tekintélyét. És ezért nem is lehet egykönnyen kedvezőbb eszköze a criminalisták éleselméjűsége fejlesztésének mint egyes bűnügyi museumok létesítése, melyek­nél a gyűjteménybe felvett bűnjelek az u. n. corpus delicti-k hátteréül mintegy bizonyítékul a fenyító törvényszékek irathalmazai szolgálnak. Egy ily musemot létesített jelenleg a helybeli kir. ügyész Madarassy László úr az ezen törvény­széknél előfordult bűntények bűnjeleiből. Ötödik éve, hogy a kir. törvényszék fennáll s a gyűjte­mény fájdalom már nagyon érdekes, bárha a leg­nagyobb része a bűntényeknek , melyekben a gyűj­temény tárgyai szerepeltek, már ezen törvényszék előtt fejeztetett be. Nem igen lehet minden olvasónknak alkalma­s tárgyakat természetben látni s úgy véljük nem lesz unalmas időtöltés, ha leírásban ismertetjük meg a zsenge museumot. Nem megyünk sötét katakombákba, hol a­­ penészes falakról csepegő nedv síkossá teszi a talajt s a homályos háttérben megcsillanó tárgyak fénye vagy a talajon ugráló varangy ijesztgeti az ideges látogatót. Az egész gyűjtemény a kir. ügyész úr hivatalos dolgozó termében van berendezve. A fal melletti állványokon vannak sorba felaggatva, a museum tárgyai: pisztolyok, revolverek, kések, botok stb. Az egészben eredetisége által tűnik ki Tóth Mihály éjjeli ház-ásónak „ijesztgető pisztolya,“ ezt a tisztelt ház-ásó úr saját találmánya szerint maga készítette. Sajátsága abban áll, hogy az oldalt fektetett csőre egy az óra-ütőhöz hasonló s aczélrugonyra erősített kerek kalapács van alkal­mazva , az ember meghúzza a kalapácsot s az visszaütődve elsüti a gyutacsot s vele­ a pisztolyt. Nem kevésbbé érdekes Vágó Remek Imre „sétapálczája,“ a mely egy meglehetősen vastag bunkósbot, melybe azonfelül stiletképen egy való­ságos Wernal-féle kardszurony van alkalmazva, a­mi a vele találkozó utasnak kétségkívül igen kelle­mes meglepetésül szolgálhat. Szint oly jeles szerszám a Harkai József „verekedési eszköze“, mely tulajdonképen kiálló he­gyes szögekkel spékelt fokos s azon előnynyel kínál­kozik , hogy a nyelével is be lehet ütni az ember fejét s azon felül nem is igen van két vége, mert nem lehet a tulajdonos kezéből kicsavarni az alkal­matlan szögek miatt. Íme a magyar paraszt betyár furfangos észjárása: önkénytelenül eszünkbe jut a fakilincs, mely a német tudósok állítása szerint az egyetlen magyar technikai találmány. Ott van a Csontos Sinkár Imre, Sánta József, Borbás József, Koncsik Imre és Tóth László fej­széje s az irattár ad­ói tanúskodnak róla, hogy ezek nem játékszerek s hogy az élüket elborító rozsda kiinduló pontját vérfoltok képezik. Gulyás János rövid karabélya alkalmas volt arra, hogy a szűz ujjába dugva eltávolítsa a feltűnést s nagyon alkalmas volt ezen emberhez, a ki tyúkot lopni ment, de nem riadt meg a közben az emberöléstől. (Öt évi börtönre van ítélve). Ott függ békés egyetértésben Csaba Pál revolvere, melylyel sógor­­néjára lőtt, a fejszével, melylyel szerencsétlen áldozata fejét szétzúzta s a mángorló sulyokkal, melylyel Borbás Menyhért az agg Györfi Istvánt életétől megfosztotta. A sulyok egyik sarkára egy szál haj tapadt — a meggyilkolt fejéről — s körü­lötte a szétfrecscsent vér nyomai láthatók. Némi romantikus színezetet adnak ez állvány­nak a Törkös Imre futóbetyár nyereg­pisztolyai, nagy rezes szerszámok,­ melyek élénken emlékezte­tik az embert a rablóbandák virágkorára. Az áll­vány felett megelégedéssel vigyorog egy kiszáradt koponya, melyről a gyűjtemény önkénytes (és nagy hitelű) cicerónéja (de nem a gyűjtő) bebi­zonyított tényként állítja, hogy hajdanában a Bogár Jakab férfikori koponyája lett volna. (Ugyan­azon közhitelességű forrás szerint a gyermekkori el­veszett). E romantikusabb részleteket egész sereg bun­kósbot egészíti ki, melyek különféle vastagság - és változatokban vannak képviselve. Köztük egy igen jelentéktelen botocska mondhatni pálcza, alig hinné az ember, ha nem volna kétségtelen tény, hogy Beke Gábor e bottal gyilkosságot követett el. Van itt egy vékony kis ostorka is, mely súlyos testi sértésnek volt okozója, — szalmaszál és kék foltok, — borsó szem és halál. Alig tudja az ember megmagyarázni ily csekély okoknak oly fontos következményeit. Már külsőleg is veszélyesebbnek mutatkozik az a sor kés, mely egyik állvány közepét foglalja el; kisebb-nagyobb sértések sőt halál emléke tapad élükhöz. Itt van Pólyák József hendzserkése, mely­lyel czivódó feleségét egy véletlen szúrással kiex­­pediálta a világ örömei közül s aztán még sok más kisebb-nagyobb vérfoltokkal terhelt fehérvári bicsakok és bugyu­k. De mennyi van még a­mi rendezésre vár, egész halmaza a botoknak és más kisebb-nagyobb veszélyességű eszközöknek. Szinte sort várnak a még fel nem állított puskák stb. Ezen még most rendezetlen h­aosból egyelőre csak egy furcsa eszközt említünk fel, a­miről nem igen hisszük, hogy hamarjában párja akadna. Ez egy igen sajátságos példánya Venus hálóinak, méltó párja ama Vulcáni hálónak, melylyel a kaczérkodó hadistent Marsot a szép Venussal együtt fogta meg a féltékeny férj. Az itt levő valami egy valóságos kutyahurok sodronyból, melynek azonban sokkal nagyobb rendeltetése lett volna, ha ... de hagyjuk a fátyolt nyugodni. Szinte érdekes tárgyait képezik a museumnak a bankók, de ezek nemcsak criminális szempontból méltók a figyelemre, mert nagy részük eredeti s mint ritkasági tárgy is említendő. A fekete bankók, az Anticipations­schein, Einlösungs­schein különféle példányai, a franczia forradalom assignálái, az osztrák nemzeti bank régibb jegyei, a magyar forradalmi pénzjegyek, a komáromi térparancsnokság kisebb pénzjegyei, valamint egyes városok utalványai, majd több amerikai állam papírpénzjegyei s végül az amerikai magyar alap Kossuth által kibocsátott 1 , 50 és 100 dolláros bankói már­is igen figyelemre méltóvá teszik a gyűjteményt. Köztük vannak mintegy összehasonlításul be­osztva a criminalisták­at sokkal inkább érdeklő hamis­ bankó példányok is. Igen érdekes speciali­­tás egy 10 frtos, melyet írni és olvasni (rajzolni még kevésbbé) nem tudó magyar juhászok készí­tettek meglepő ügyességgel. Van fényképezett tíz forintos és rézlemezzel készült 1 frtos. Van egy tíz krajczáros papírpénz is a 60-as évekből, melyet tudomásunk szerint egy helybeli jogász az előadási óra alatt curiosumképen trónnal rajzolt s hajszálig hasonlít a mellé tűzött valódi pénzjegyhez. Íme ez a museum jelenlegi állapota, szép alap, a­melyen reméljük igen jelentékenynyé fog mielőbb fejlődni. K. B. TÁRCZA. Deák Ferencz. — Irta: Rogge Valter. Ford. H. J. — (7. Folytatás.) Ez év nyarát Deák Puszta-Szent-Lászlón tölte, hol élvezhette egy rabló-banda látogatását. A sze­génylegények (Magyarországban a rablók stereotyp neve) irányában nagy tiszteletet tanúsítottak, midőn meghallották , hogy kivel van dolgok , de a tisztelet nem tarta őket vissza, hogy el ne vigyék, mit értékeset találtak. Télen át Deák Pesten lakott az „Angol királynő”nél. Ha szép tavaszi és őszi napokban a budai hegyeket fölkereste, a körüli villák s a városi iskolák gyermekeitől körülcsopor­­toztatott, mert igen szeretett gyermekekkel játszani. A Városligetben formaliter az aristokratia közép­pontját képezte, kik oda paripán és hintón özön­löttek s különösen a nők igen kegyelték. Igen megfogható volt, hogy mindenki tekintete Deákra irányult, mint a Messiásra, ki egyedül adhatja a jelt, hogy Magyarország halálos álmából felébresztessék. 1864 őszén megtörő Deák a hall­gatást, egy a magyar államjogról szóló értekezés közrebocsájtásával, s 1865-ben a „Pesti Napló “-ban megjelent húsvéti czikkében a kérdést a publicis­­tikai térről a politikára vitte át. Az 1861-iki fölirat sarkpontja, mely szerint Magyarország az örökös tartományokkal csak esetről esetre érintkezhet, oda jön módosítva e czikkben, hogy Deák váratlanul nagy kört „közös ügyek“-nek nyilvánít, melyek nem parlamentáris, hanem bizottságok kiküldése által lennének rendesen kezelendők. Ez által rálé­pett azon térre, hol már az ó-conservativek is kezet nyújthattak, ez által a király utolsó kétkedése is eltávolíttatott, hogy a Schmerling minisztérium le­mondása minél előbb megtörténjék, miközben jún. 26-án az államminiszter tudta nélkül Majláth­ ma­gyar udvari cancellárrá neveztetett ki. 1865. évi november hó. 14-én az országgyűlés újra megnyílt s ezen már Deák oly annyira uralta a helyzetet, hogy november elején táborkarával történt értekezleten, melynek eredményét a lapok is közölték, a követendő utat hajszálig kijelölte. 1866. évi február 24-én Deák első fölirata változat­lanul elfogadtatott: „A jogelismeréssel — mondá — az azzal együtt járó kötelezettség annak visszaállí­tása iránt még erősebb jön. Sokan használják az opportunitás szót különösen már meghozott törvé­nyek meg nem tartására nézve , mindannyiszor va­lahányszor az nem kedvük szerint szól; ellentétbe helyezik a pozitív törvénynyel, és a jelen esetben ép egy jogilag egészen fennálló alkotmánynyal. Oly opportunitást, mely 17 évig tart s melyet még ki tudja mily messzire ki szándékoznak terjeszteni, igazi néven absolutismusnak neveznek.“ — Erősen jellemző a szónok, mint tette tönkre az államot Bach, Goluchowski s Schmerling opportunitási po­­l­­itikája s midőn megbuktak: „Az opportunitás fér­­fiai ne csodálkozzanak, hogy mi annyi csalódás­­ után egy kissé vigyázók vagyunk s nem lépünk mindjárt az ösvényre, melyet ajánlanak. Őseink nem az opportunitási politika űtésével, hanem a joghozi szoros ragaszkodásukkal menték meg a hazát. Minden záradék, minden föltétel nélkül kellett I. Lipótnak a magyar alkotmányt helyreállítani, mielőtt az országgyűlés hat évvel később, az arany­bulla „Quod si vere nos“ stb. záradéka eltörlésébe beleegyezett volna, melynek semmi rendezett stá­tusban nincs helye. Eztán, midőn éhes volt, eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért, megkapta az ígért lencsét, mégis testvérharcz jön az eredménye. Ez történne velünk is, ha beleegyeznénk hasonló opportunitási politikába, mely a készségesség színe alatt tévútra vezet.“­­ Az országgyűlés röviden elveti az októberi diplomát s a februári pátenst, mert a közös ügyek ottani körülírása az alkotmá­nyos függetlenség s törvényes önállóság megsemmi­sítésével egyenlő volna. Másrészről elismerte a fel­irat, hogy „vannak Magyarországnak az örökös tartományokkal közös viszonyai, megígértetett, hogy az országgyűlés intézkedni fog eme viszonyok megállapítása és kezelése tárgyában, sőt a 48-iki törvényeknek, a kormány kívonata szerinti átvál­toztatása is komoly tanácskozás tárgyává tétetik ; de a jogfolytonosság elvének ezt annyiban kell megelőznie, hogy a szükséges propositiokat magyar minisztérium tegye.“ „Az ország még egyre absolut kormányoztatik, — végződik a fölirat, — szentesí­tett törvények, melyekről Felséged is elismeri, hogy alaki érvényük ellenében kifogás nem emel­hető , mégis mint tényleg nemlétezők tekintetnek ... a kormányzat minden ágá­ban az absolut rendszer uralkodik .... jogfolytonosságot kérünk Fölséged­­től, különösen parlamentáris kormányzatot, felelős minisztériumot, s a municipiumok alkotmányszerű visszaállítását. Mi csak a törvények visszaállítását követeljük, mert a végre nem hajtott törvény holt betű.“ A felirati bizottság fogadtatása alkalmával a budai várban febr. 27-én a király azonnal elhagyta a tróntermet, mihelyst az uraknak röviden és hat- KÜLÖNFÉLÉK. — A kecskeméti ügyvédi kamara fegyelmi bí­rósága ez év második felére következőleg alakíttatott meg: elnök: Ujszászy József, elnöki helyettes: Zombory László , fegyelmi bírák: Magyar László , Zimay Károly, Tóth István és Quirini Miklós, pótbírák: Felicidesz Sándor és Tóth Ignácz.

Next