Kecskeméti Lapok, 1893 (26. évfolyam, 1-27. szám)
1893-01-01 / 1. szám
á sokban a közélelmezés kérdése mennyi kívánnivalót hagy hátra ez általánosan ismert dolog és dacára a városi hatóságok minden jóakaratú törekvésének, nem sikerül e bajon segíteni, mert az élelmiszerek többnyire távollevő termelő vidékekről szállíthatók és az árukat a megromlás veszélyei fenyegetik. A főfogyasztó cikkek, minő: a tojás , friss hús , vágott szárnyasok , friss gyümölcs, szóval a legtöbb szilárd tápláló anyag, valamint palackokban elzárt italok (sör, bor, ásványvizek stb.) megvédésére, illetőleg a nagy hideg vagy hőség káros befolyása ellen való megóvására eddig nem tudtunk helyes módot és eszközt. Innen magyarázható meg az a körülmény is, hogy, dacára a folyton növekedő fogyasztás arányának, az élelmiszerek kivitele — tekintve az azzal járó óriási kockázatot — csak szűk korlátok között volt kénytelen mozogni. Sok éven át szerzett gazdag tapasztalatok útján végre sikerült egy hazánkfiának oly anyagot feltalálni, amelynek alkalmazásával képesek leszünk főfogyasztó cikkeinket a romlás veszélyétől megóvni és egyúttal e nembeli termelésünknek jövedelmező pénzforrást biztosítani, valamint közegészségügyünknek is azzal hathatós szolgálatot tenni. A szóban levő s egész Európában szabadalmat nyert találmány (konzerváló anyag) „Moor-Bornethyl“ elnevezés alatt fog áruba bocsájtatni és a legtekintélyesebb szakférfiak egybehangzó ítélete szerint e találmány (mint konzerváló és csomagoló anyag) a nemzetközi és a hadsereg élelmezése terén korszakalkotó változást fog előidézni. A „Moor-Bornethyl“ kiváló közhaszna és jelentősége — amiről természetesen a megejtendő próbák útján szerezhet a nagyközönség egész biztos tájékoztatást — abban rejlik, hogy elsősorban rendkívüli olcsón szerezhető be; másodsorban a mi a fő — hogy az azzal becsomagolt élelmiszereket eredeti, üde ízükben megtartja, azokat rothadás, gombaképződés, valamint a hőmérséklet minden ártalmas behatása ellen teljes biztossággal megóvja, a fertőző csirákat megöli, nemkülönben mindennemű erjedéseket és anyagváltozásokat megakadályoz. A „Moor-Boraethyl“ lehetővé teszi, hogy a cikkek egyszerű, olcsó és biztos módon konzerváltassanak, s a mellett azoknak eredeti, természetes izét épségben tartja, úgy, hogy ezen találmány által a tojáskereskedés fejlődése szilárd és egészséges alapon lehetséges és esetleges kedvező konjunktúrák módot nyújtanak az olcsó tojás beraktározására. Az elmondottak elég fényesen igazolják , hogy ez új találmánynak mekkora közgazdasági jelentősége van, amihez, ha hozzáveszszük, hogy a közegészségi állapotainknak legnagyobb veszedelmét túlnyomó részben a rossz élelmiszerekben kell keresnünk, akkor minden kétséget kizárólag el kell ítélnünk, hogy oly fontos tényezővel állunk erbben , melyet mindenki kell, hogy figyelemre méltasson. Nézzük most már azt a módot, hogy az új találmány miként nyer alkalmazást. Először is arra kell ügyelni, hogy csak egészségesnek talált tojás kerüljön konzerválás alá, ami tudvalevőleg világítólámpa (Klórlampe) segítségével vagy annak hogy még továbbra is azt higyje, hogy nem volt a ki megértette volna mikor a napokban együtt voltunk uzsonnán. Az ön óhaja nekem parancs. Az a doktor igazán kedves ember, annak köszönhetem, hogy most magának örömet szerezhetek azzal a papagállyal, melyet imáron át is adtam a szobalánynak. — Mit, papagályt? — Igen azt, remek egy állat, két napi fáradozásom eredménye. — Istenem , hát mit vétettem én neked?! — Hát maga nem örül neki ? Vilma csak a fejét rázta tagadólag és hangos zokogásba tört ki. * — Apja még sírva találta a mint az asztal sarkára volt borulva. Csak az ebéd alatt sikerült neki, hogy lányát némileg megvigasztalja. Már-már beletörődött, hogy keresztyéni lemondással viselje a reá e szokatlan alakban nehezedő csapást, mikor jön a levélhordó, hogy kézbesítsen egy halmaz írásbeli gratulációt, meg egy szállító levelet. Az első levél, mit Vilma felbontott, a segédfogalmazóé volt: hijjában, egy sötét helyiségben gyertyavilág segítségével állapítható meg. A friss egészséges tojás bármely lángnál tisztán átlátszó, míg a régi, rossz, romlott tojás zavaros, foltos, beszáradt és nem átlátszó. A tojásnak a gyertyavilágnál való vizsgálata csak a melegebb időszakban szükséges és pedig a költés ideje, ápril hótól kezdve, míg január hó második felétől a költés idejének bekövetkeztéig, mikor a tojás teljesen egészséges, a vizsgálás fölösleges. Ha már a tojásnak említett tulajdonságára figyelemmel voltunk, akkor a konzerválásra vagy kivitelre szánt tojás egyszerűen ládákba vagy tetszés szerint közönséges edényekbe a szóban levő anyaggal akként rakatik el, hogy minden tojás köröskörül azzal beburkoltatik akként, hogy egyik tojás a másiktól teljesen elkülöníttessék. Hasonló eredménynyel alkalmazandó a „Moor-Boraethyl“ és pedig minden fajta friss gyümölcsnél, déli gyümölcsöknél , vágott szárnyasoknál, valamint erjedésnek indulható palackokba zárt italoknál. X. Színház. Lassan, lassan belezökkenünk a rendes kerékvágásba. Annyi volt már az ünnepi, délutáni, rendkívüli előadás, hogy szinte belefáradtunk. A kettős ünnep négy előadásáról kevés mondanivalónk van. A népszínművek általában egyformán sikerülnek, s el lehet mondani, hogy ezekben legerősebb a társaság. Élénkebben, természetesebben mozognak , mihelyt ebbe a légkörbe jutnak. Különösen Németben látszik ez meg, ki valóságos kínszenvedést állhat ki, valahányszor frakkba kell bújnia, s ilyenkor aztán hangban pótolja ki, amit játékban elmulaszt. Molnár Vilma is beletalálja magát a parasztlány szerepekbe, bár kezeivel épp úgy hadonász ekkor is, mint mikor kisasszonyt játszik. Rélay kitűnő „jómódú parasztgazda“ szokott lenni, csak szemforgatásai emlékeztetnek folytonosan a Pont- Riquet család halemberére. Lomnicy is elemében van , mert kedvére húzhatja a szót és várakozhat a súgóra, ami itt kevésbbé feltűnő, mint szalondarabokban. Szóval a népszínművekben nagyon meglehetünk elégedve. Hát az operette-ek ? A „Királyfogás“ a jobb előadások közé sorozható. Serfőzy, mint rendesen, kitűnően játszott. Belépő áriát ugyan kissé bágyadtan énekelte, de csakhamar belemelegedett, s mára „Perdül a sarka“ reframű dalt kifogástalanul adta elő. Radzivil herceg éppen Halassi’nak való szerep , meg is felelt neki tökéletesen. Zö’ Hermin, örökösen a karnagyot lesi; olyan izgatott, hogy szinte a közönségre is ráragad ez az izgatottság, s alig várja, hogy az éneknek vége legyen , s szinte hálát ad , hogy minden nagyobb veszedelem nélkül szabadult ki a bajból. Olaszné ellenkezőleg nagyon bátran énekel s egy cseppet sem félti a hangját. (Igaz, hogy nincs is.) Béres ez este két szerepet játszott, s mikor az utolsó felvonásba bejött, nem tudták, hogy ő most voltaképen kicsoda: a svéd nagykövet-e , vagy pedig a német nagykövet szolgája. („ Alászolgája“) Borbély, Lomnicy és Beckey igen sikerült alakítást mutattak be. A lengyel nemesség kissé kopott volt, de az elődás igen sikerültnek mondható. Szerdán Molliére darabot láttunk. Tartuffe került színre. Az előadás rendhalott halvány lett s a nélkül, hogy egy szót is bitt volna kiejteni ájultan rogyott le a székről. Pár perc múlva megérkezett az orvos. — Úgy látszik rosszul ütött be az új év, mondja a már magához tért patiensnek. — Oh nagyon rosszul. — Mi baja , mondja miről panaszkodik ? — Emlékszik rá, hogyy a múltkor egy papagályt óhajtottam új évre? Igen , hogyne, ugye az bántja , hogy nem akadt rokonlétek , aki vágyát betöltötte volna. Látja én kerestem, felhajhásztam az egész várost, de még csak tojását sem találtam. No nem is kellett volna egyébb, csak hogy még maga is azzal — ki nem mondanám a nevét — állított volna be. Képzelje kaptam hatot. Apától, a hadnagytól, Sándortól meg Zoltántól egyet-egyet, kettőt meg Pestről. Az első boldoggá tett, a másodiknak örültem, a harmadiknál bosszankodtam s a negyediknél sírtam, mikor aztán még a postán is kaptam két példányt, nem volt más hátra, minthogy ájultan összeessem. Most már érti, hogy mi a bajom, segítsen ha tud. Juj de esz a méreg, ugye dühösnek nézek ki? Tud segíteni? Hm? — Tudok , egyelőre felírok egy kis csillapítót, vegyen be két óránként tizenöt cseppet, cukorra csepegtetve. Most pedig megyek, hogy negyed óra múlva visszatérve, én is átadhassam új évi ajándékomat. амйиши * Még el sem múlt a jelzett idő, midőn a doktor megérkezett, átadván Vilmának egy erőteljes óriási példány — macskát, kívüli volt, rendkívülisége pedig abban állott, hogy senki sem tudta a szerepét, csak a — súgó. De az aztán tudta! Pesten rendesen két Moliére darabot adnak egy este, a mi társulatunk úgy variálta a dolgot , hogy ugyanegy darabot adott elő kétszer egymásután. Először elmondta a szöveget a súgó, úgy hogy a pénztárnál nem tudták eltalálni, kinek van olyan szép, csengő hangja, hol hangosabban, hol még hangosabban,már a szerint, hogy kinek a szerepét mondta, Borbély szerepét kürtölte legerősebben.) Azután elmondták a szereplők, azzal a különbséggel, hogy ők nem tudták olyan folyékonyan elmondani. Molnár Vilma minduntalan azereplőt juttatta az ember eszébe, belefogott nagy erővel a mondókájába, akkor aztán elakadt, s ez így ment végig. Legjobban járt Szilágyi, ő a szenteskedés révén úgy nyújtotta a szót, mint a szent-iványi éneket, s így aztán mondhatott akármit, mert mire a szó végére jutott, a közönség elfeledte az elejét . Lomnicy és Borbély arca ragyogott az örömtől; arra gondoltak, hogy nemcsak ketten vetnek már olvadékony pillantásokat a súgólyuk felé. Legjobban adta Nagy Gyula: tizenöt szóban tizenhatszor akadt fönn. Hogy az előadás még „rendkívülibb“ legyen, minden belépő szereplő, egy fehér gombú fekete pálcát hozott be, s aztán újra kivitte, hogy másnak adhassa át. Szegény Nagy Gyula evvel is megjárta. Mikor ő bejött, a pálca éppen „színen volt“ s neki nem volt mit behoznia. A közönség igen föllelkesült a kitűnő előadáson , s zajosan hívta a súgót. Boldog pestiek! Nekik két Moliére darab is majdnem kevés egy este, nekünk ez az egy is sok volt — kétszer. „Igen tisztelt Nagysád. Fogadja ez új év alkalmából legőszintébb szerencse kivánataimat. Nem is oly rég nyilvánított óhajának vélek eleget tenni, mikor új évi ajándékul egyidejűleg küldök önnek két darab ügyesen idomított papagályt.“ Vilma kezéből kihullott a levél, egész testét görcsös rángatózás szállta meg, arca KECSKEMÉTI LAPOK HAZÁNK. A képviselőház szünetelése idején nem annyira események, mint inkább találgatások és tervezgetések foglalkoztatják az elméket, így Wekerle miniszterelnök meglátogatván a prímást, mindjárt akadtak akik el akarták találni a beszélgetés tárgyát, sőt a tervezgetők egész mesét teremtettek, mely azonban, mint egészen megbízható forrásból értesültünk, a valóságnak semmi tekintetben meg nem felel. Wekerle ugyanis a prímással sem a zsidók recepciójáról, sem a polgári anyakönyv-vezetésről, de még csak a polgári házasságról sem értekezett. Szóval a látogatáshoz fűzött fejtegetések, mint komoly alapot nélkülözők , egészen elesnek. Szomorú eseményszámba menő tényként jelezhetjük azonban, hogy a r. kath. papság megkezdte a harcot a polgári házasság ellen. Székesfehérvár, Pozsony, Nagyvárad, Sopron szószékei heves, harcra tüzelő szónoki beszédeknek voltak székhelyei s nem lehetetlen, hogy rövid idő alatt az egész országot elborítja az az informálás, mely vallási szempontból lehet igazolt, de politikai okokból a legnagyobb mértékben elitélendő, mivel olyan bajok forrásává válhatik az agitáció, melyek a jó hazafit sírásra fakaszthatnák. Nem elég a nemzetiségek harca, most a vallási fanatismus átkát zúdítják hazánkra. Olaszország, Franciaország, Belgium csak róm. kath. országok s mégis a polgári házasság van elfogadva mindenütt s az e fajta házasság senki vallásos érzését meg nem sérti, hiszen nincs tiltva az egyház áldásának fölvevése! A vallás túlbuzgó vezéreinek mozgalmán kívül a nemzeti párt heveskedése is napról-napra élénkül. Wekerle félremagyarázott szavai folytán még a szerencsétlen halállal kimúlt, magával meghasonlott Grünwald Béla volt képviselő leveleit is fölhasználják a kormánypárt ellen , holott azok a levelek mostani új állapotok kárhoztatására már csak keltők alapján sem alkalmasak. Hiszen azok íratása óta az állapotok előnyösen változtak! A képviselőházi szünetre különben alkalmas tárgyat nyertek ama levelekben a lapok, most már csak az a kérdés, vajon annyira beleerőttették-e a nemzeti párti lapok magukat a kormány iránti ellenséges hangulatba, hogy onnan egyhamar kibontakozni nem tudhatnak vagy pedig egy újabb tény elfeledteti velök a szüneti mulatságot s mennek szerencsésebb cél után elfogadhatóbb után ? Külföld. Franciaországban a Panama-társaság botrányának megrendítő hatása alól kezdenek az emberek fölszabadulni s föl fölvetik a kérdést, vajon nem puszta gyanúsításról van-e szó több egyénre vonatkozólag? Annyizonyos, hogy a köztársaság ellenei sikerült heccet indítottak, csak azután maga Franciaország meg ne adja az árát. Spanyolország fővárosában erős mozgalmat indított meg az elfogultság egy HÍREK. — Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és dolgozótársainak sok örömet és szerencsét kívánunk az új évben! — Lapunk igen tisztelt dolgozótársait kivétel nélkül kérjük, szíveskedjenek a 4-kén, szerdán délután 3 órakor, a szerkesztőségben tartandó értekezleten megjelenni. — Közigazgatási bizottsági ülés volt f. hó 30-án, melynek lefolyásáról jövő számunkban kimerítő tudósítást fogunk adni. — Fényes esküvő volt f. hó 26 án d. u. fél 5 órakor a ref. templomban. Ekkor esküdtek egymásnak örök hűséget Dr. Karátsony Antal budapesti ügyvéd és Szokolay Ida úrhölgy, özv. Szokolay Sándorné úrnő kedves leánya. A szertartást nt. Mészáros János úr lelkész végezte, megható beszédet intézve az ifjú párhoz. Násznagyok voltak : Karátsony Kálmán és Zsitvay Béla honvédhuszár alezredes; koszorúsleányok: Zsitvay Ilonka , Karátsony Lina és Katona Mariska úrhölgyek; vőfélyek: ifj. Karátsony Zsigmond, Zsitvay Arthur és ifj. Karátsony Kálmán. Esküvő után a Karátsony háznál vacsora volt, utána pedig tánc, mely a legjobb kedvben, hajnali 4 óráig tartott. A fiatal pár másnap délben utazott el a fővárosba. Kívánjuk, hogy hosszú és zavartalan boldogság legyen osztályrészük. — Eljegyzés. Fekete István városi tanácsnok úrnak harmadik leánya, Ida kisasszonyt, a karácsonyi ünnepekben jegyezte el Ágoston Béla Mollináry főhadnagy. — Vasúti összeütközés Nagy-Kőrösön. Múlt hétfőn egy Kecskemétről menő tehervonat a nagy-kőrösi pályaudvarban levő vonattal összeütközött. A gép megrongáltatott s nehány kocsi összetört. — Ember tragoediája. A színtársulat nagyban készül Madách e classikus remekművére. A díszleteket a társulat kitűnő festője Beckey készíti, s máris egymásután kerülnek ki keze alól a szebbnél szebb díszletek. Élénk érdeklődéssel várjuk az előadást s előre is elismerésünket fejezzük ki Pesti úrnak , hogy költséget és fáradtságot nem kimélve, mindent elkövet a közönség mulattatására. — Eljegyzés: Kenesei Kenessey Kálmán , kecskeméti joghallgató korából városunkban is előnyösen ismert jeles fiatal ember, jelenleg devecseri járásbirósági aljegyző, eljegyezte Szegeden Fromm Mariska kisasszonyt. Boldogságot! — Az új alkapitány Füvessy Imre, a mai napon foglalta el állását. Ügykörébe a cseléd , szegény, kórház , állategészségügyek, a tűzrendészet tartoznak. Sok szerencsét és kitartást kívánunk. — Megfagyott. Gál János 85 éves róm. kath. napszámos, ki a szentkirályi erdőben tuskó hányással foglalkozott dec. 22-én viradóra az erdőben levő szalmakunyhójában megfagyva találtatott. Boncolás végett a polgári kórházhoz szállíttatott. — Körvadászat. A kecskeméti vadásztársulat dec. 28. 29. napjain Bugac-Monostoron tartott kör vadászatán 18 puskás által összesen 240 darab nyúl és 1 róka került terítékre. — Öngyilkosság. Nagy Anna 18 éves róm. kath. vallású hajadon cselédleány dec. hó 23-án reggel gyufaoldatott ivott, melynek következtében dec. hó 29-én a déli órákban a polgári kórházban, hova 27-én vétette fel magát, nagy kínok közt meghalt, hullája orvosrendőrileg boncoltatott. Öngyilkosságának oka hihetőleg reménytelen szerelem volt. — Petkovról az új bolgár szobrányó elnökéről írják , hogy a rendetlen utcája Sofiából úgy csinált szép, rendes várost , hogy mintegy 2000 házat leromboltatott s azután kimérte a széles egyenes utcákat. Ne kérjük kölcsön ezt az urat? — A magyar római zarándoklat. Az új esztendőnek világra szóló eseményei közt XIII. Leó pápa püspöki jubileuma fogja foglalkoztatni a sajtót s ennek közvetítésével nemcsak a földnek 200 millió katholikusát, hanem mondhatjuk az egész világot. Mert XIII. Leó pápa általános rokonszenv és tiszteletnek örvend, bölcsességét és rendkívüli lelki erejét, melyen tekintélye alapul, elismeri különbség nélkül minden vallásfelekezet. XIII. Leó pápa ezelőtt öt évvel 1887-ben mondotta 50 éves papi miséjét, úgynevezett aranymiséjét. Ez 1. az. reform. templom megnyitása alkalmából. A türelmetlenség oly nagy volt, hogy az utcákat katonaságnak kellett megszállani. A papság körmeneteket indít az ég kiengesztelése végett.