Kecskeméti Lapok, 1896. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-05 / 1. szám
XXIX. évfolyam. 7/11. szám, 1896. január 5. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Egész évre 5 frt, évre 2 frt 50 kr., Szerkesztőség: V., Klapkaitera 162. Telefonsz. 106, negyed évre 1 frt 50 kr. Egyetm ára 12 kr. .. .. , . , . . . . . .. hová a lap szellemi részét illeti) minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. Nyílttéri közlemény lölllKäl GS tälStflälali IlGtilap. Kiadóhivatal: III., Jókai-ÚtCZa 186. Telefon SZ. 81, ... sorolként sokimvá az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó bélyegdíj minden beigtatásán 30 kr. felszólalások intézendők. T. Olvasói! )7! Midőn ezelőtt fél el?,dőve átvettem a „Kecskeméti Lapok“ erkesztését, éreztem, hogy a hirlap irodám fejlődött állapotában, a nagy közhing fokozott igényeivel szemben számt kell vetni a vidéki zsurnalisztika nyuasztó körülményeivel; ennélfogva ne pazaroltam az ígéreteket, hanem a kitnyes személyeskedéseket mellőzve, veretett városunk közügyeinek, kulturális és gazdasági fejlődésének előmozdításra vállalkoztam Teljes nyugodt jeliismerettel vallom be: önérzettel tölt el anak tudata, hogy e rövid idő alatt programomat minden részében nemcsak bevitattam, hanem a lapnak szellemi és erkicsi niveauját — igen tisztelt jeles munkatársaim segítségével — minél magsabb fokra emelni is igyekeztem. A fejlődés eme stádiumában nem zárkózhattam el tehát adó, a kívánságtól sem, hogy a lap tetszetősebb alakban s nagyobb terjedelemben szolgálja a közügyet. A „Kecskeméti Lapok“ XXIX-ik évfolyamát tehát megújhodott alakban — kettős terjedelemben, de a régi liberális «tv* r„i, ” -»-"*■*" - SsHrr ■ j - 3- | Mint eddig, úgy továbbra is a szabadelvű eszmék tántorithatlan arczása lesz lapunk, mely a tárgyilagosság és elfogulatlan kritika alapján kulturális és közgazdasági vizonyaink felvirágzására törekszik. Mindenkor a közérdek irányitja tollunkat s éppen azért jó akarattal tárjuk föl a hibákat és hiányokat, hogy azokat orvosolhassuk; tért engedünk a tárgyilagos polémiának, mely a helyzet tisztázására vezet. Míg vezérczikkeinkben általános társadalmi s magasabb politikai kérdéseket fejtegetünk, középczikkeinkben tanulságos ismertetéseket s tárcza rovatunkban szellemesen szórakoztató czikkeket közlünk , addig újdonság rovatunk továbbra is a helyi események hű tükre lesz. Bizalommal fordulok tehát igen tisztelt munkatársaimhoz s mivelt társadalmunk intéző köreihez, hogy engem ezen törekvésemben nagyrabecsült munkásságukkal segíteni s a nagyérdemű közönséghez, hogy lapunkat további szives pártfogásban részesíteni szíveskedjenek. Kecskemét, 1896. január 1. Ifj. Tóth István. KECSKEMÉTI CAPOR TÁRCZÁJA. Farsangi vásár. Bakfis álom büszke csarnok, Tele fénynyi — jaj be szép! Benne, mint méhe kasban Zsong a tark-barka nép. Sima padlón ri dámák Kényeskedve ejtenek. \ . . . ÁH a váfár —bár nem mondják: y LZ— „Tessék,szére, vegyenek!“ X- ‘YT Zeneszóra, mit a szellő .-----—— Sóhajára a virg, K^ikeríteti Villiképek ingdoznak, j^Alomi Levélni^ Rózsaszínű a lág . . . / ^ Szép leányok, lát az angyal, És nem elérhetek .. . Jó az Isten, ez a mottó: „Tessék, kéren, nyenek!“ Mennyi selyem, anyi bársony, Mennyi fényes adém; Mennyi virág, annyi illat Jégcsapos térképén! — . . . Asszonyság , üldögélnek, Csak a nyelviig ír, pereg; Egy sem mondja bár szeretné: „Tessék, kérem, vigyenek!“ Asszonyságok üldögélnek, Mint a pók, oly komolyan . . . Ott egy néni, nyaki, karja Szivaranynyal telve van. Hát a lánya?! Uram Jézus! Az csak a szép, a remek! Hunczut, aki nem kap rajta: „Tessék, kérem, vegye meg!“ Azt a sok bájt a kegyes sors Nem potyára adta be! Jön is már egy délczeg ifjú, Tán valami attaché. Egyet mond, egyet bókol Kaczkiásan a gyerek — Tánczol már a szép kisasszony, . . . „Tessék, tessék vegye meg!“ Áll a vásár. Mind a kettő Nyerni vél a másikon . . . Vallomásban, olvadásban Semmiképen nincs hiány, Szőke lányka, barna ifjú Egy a másért lesz beteg, Néni ajka rángatózik: „Tessék, tessék, vegye meg!“ Kész a vásár. — Muzsikálnak, Ej, mi a kő, de hamar! „Holtomiglan — holtodiglan!“ — Jóra várni ki akar! Kölcsön vett frakk lakzi után Gazdájához haza megy. Kezd a mámi ébredezni . . . „Tessék, kérem, vegye meg!“ Farsang után szomorúan Fujdogál a böjti szél. Haza került a menyecske, Vém uram is külön él. Hát a háza udvarában Mit keres az a sereg! „ . . . Előszőne, — másodszorra — Senki többet? — Vegye meg!“ Tóth Béla. — — .- ■ ———-— Az első ezer év! Hazafias önérzettel s magasztos lelkesültséggel telik meg szivünk a második ezredév derengő hajnalán. T/yoj, f «7T* * ^ ?2'£ir* 'Tí^Hl <4s dicsőségben egyaránt gazdag évezred tűnt el fölöttünk, de nem nyomtalanul, mert az őseink által 1000 évvel ezelőtt szivvérek árán megváltott hazának téréin a nemzedékről nemzedékre szálló hazafias erények birtokában, nemcsak magyar és e szentelt földön ma is, nemcsak megóvta az ősök hagyományait, hanem azt a szabadság és jogegyenlőség szellemében fejlesztve, kulturális ipari, kereskedelemi és közgazdasági fölvirágzásával koronázta. Első ezer év! Mily magasztos, mily fölemelő annak tudata, hogy míg a népvándorlás idejében keletkezett államok nagyrészt a feledés homályába sülyedtek, édes magyar hazánk, az isteni gondviselés véghetetlen kegyelméből: a nemzet hazafias vitézsége, az ősök ragyogó erényeinek ápolása, lankadatlan becsületes munkásság s a haladás szellemének jótékony befolyásával nemcsak biztosította létét, tekintélyét a többi művelt nemz,zetek között, hanem a szabad magyar nemzetet rokonszenvessé is tette széles e világon. Az első évezred határán átfut lelkünk dicső múltúnk emlékein. Látjuk első szent királyaink magasztos munkáját, melylyel népüket a keresztény vallás áldásos hatása alatt egységes nemzetté, hazánkat, hatalmas állammá szervezték. Lelki szemeink előtt megjelennek azok a dicsőséges küzdelmek, melyeket mint « k «tv.í » miohamedanismus ellen vívtunk. Elvonul előttünk a viszályok kora, a külbefolyás nyomasztó átka, midőn a nemzetnek önállóságáért, létéért kellett küzdeni. De elérkezett az a korszak is, midőn a nemzet „megbünhödve múltat és jö n nőegyleti jourokról. Irta: Handoris. A jótékonyczélú nőegylet hivatását, melyre megalakult, megtaláljuk már az elnevezésében. Hogy pedig a jótékonysága miben nyilvánul, arról mindnyájunknak van tudomása, hisz’ kinek mamácskája, kinek a felesége, kinek az ideáljának anyja, kinek pedig anyósa — nőegyleti tag. Hogy én melyik úton-módon szereztem és szerezek tudomást magasztos czéljairól, azt kitalálni önökre bízom. Én mindenkor nagy tisztelője voltam a nőegyletnek, de azért valahányszor a titkárukat látom, mindig elgondolkozom, mily ritka szerencsés, boldog ember ő, kit a természet oly rendkívüli jó idegzettel áldott meg. Valóban irigylésre méltó ember ! Én azt hiszem, hogy idegbajom, melynek jelenleg még nyoma sincs, három gyűlés után oda fajulna, hogy hozzátartozóimnak érintkezésbe kellene lépniük Laufenauer professorral, aki bizonyára azt tanácsolná, hogy szállítsanak, valami nyugodalmas helyre, teszem azt — Lipótmezőre. Pardon! Én nem állítom, hogy nőegyleti titkárságomnak ez lenne szükségképem következménye, én csak — gondolom! Azért tessék elhinni, mégis szeretnék egy gyűlésnek fültanúja lenni, úgy a harmadik szobából. Azt hiszem a tanácskozásról azért biztos és pontos tudomást szereznék, ha mindjárt csukva lenne is mind a három szoba kipárnázott dupla ajtaja. Pardon! Ezt sem állítom, csek gondolom, vagyis inkább következtetem. Mert hisz micsoda lárma, zaj, akarom mondani: hangos