Kecskeméti Lapok, 1913. július-december (46. évfolyam, 149-299. szám)

1913-07-01 / 149. szám

149. szám. KECSKEMÉTI LAPOK — Gyorsírás-tanfolyam. Mint már jeleztük a Kecskeméti Gyorsírók Egyesülete július és augusztus folyamán is tart fenn tanfolyamot azok részére, kik a levelező­­irást már tanulták, de vagy nem fejezték be, vagy nem gyakorolták be kellőképp. Az órák a kereskedelmi iskolában lesznek a hét két délutánján 5—6-ig. Tanfolyamdíj az egész kurzusra egyesületi tagoknak 3 korona, másoknak 4 korona. Akik részt akarnak venni, azok 2-án, d. u. 5 órakor jelentkezzenek a kereskedelmi iskola föld­szint 3. sz. termében, hol az előadás meg is kezdődik. — Festőnövendékek a művész­­telepen. Az orsz. magy. kir. képzőművé­szeti főiskola 10 növendékét július 1-től szeptember 8-ig, 70 napra tervezett tanfo­lyamra a kecskeméti művésztelepre küldötte. A növendékek nevei a következők: Engel­­mann Sándor, Erdélyi Béla, Gulyás Sándor, Halász Ferenc, Janesitz Henrik, Ketting Ferenc, Markovics István, Péter Gyula, Szacsvay Alajos és Vitéz Mátyás.­­ Gazdasági tanfolyamra felvett tanítók. Az Adán tartandó szünidei gaz­dasági tanfolyamra a földmivelésügyi mi­niszter a kecskeméti tanítók közül Makáry István és Nemcsik Zsigmond elemi iskolai és Fodor István siketnéma-intézeti tanító­kat vette fel. — Tanítók személypótléka. A val­lás- és közoktatásügyi miniszter értesítette a tanfelügyelőséget, hogy a községi és fe­lekezeti tanítók illetményeiről szóló 1913-iki t.-c. értelmében nyugdíjba is beszámítható személyi pótlékot engedélyez mindazon ta­nítóknak, akik 1893. okt. elseje előtt már szolgálatban voltak, mivel ezen idejük a fizetésbe be nem számítódik. — Footballmérkőzés. A Kecskeméti Athlétikai Club tegnap a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club I. csapatával mérkőzött. A mérkőzés egyenlő erők képét mutatta, de míg a BEAC a játék végén egy gólt lőtt, addig a KAC csatársora ismét gólképtelen­nek bizonyult. Eredmény: 1:0 a BEAC javára. — Népgyűlés. Vasárnap d. e. a Szo­ciáldemokrata munkások nyilvános népgyű­lést tartottak Kecskeméten, a Kossuth-szo­­bor előtti téren. A gyűlésen Soós Albert elnökölt s a napirendet Hajdú Sándor és Horváth Ambrus ismertették. Rámutattak azokra a lehetetlen állapotokra, a­melyben az ország népe szenved, s azokra a kor­rupt állapotokra, amelybe a mostani uralom sülyesztette az országot. Ha a munkásság és polgárság fokozottabb mértékben tovább harcol, tovább küzd, sikerülni fog az álta­lános egyenlő titkos választójogot megvaló­sítani s megteremteni Magyarországra a népjólétet. A jól sikerült népgyűlés fél tizenkét órakor lelkes hangulatba véget ért. — Megint a bérkocsisok. Hartyányi Gábor 23-as és Vincze Sándor 10-es sz. bérkocsisok ellen feljelentést tettek a rend­őrségen, mivel hosszabb ideig tartó korcs­mai mulatozásuk alatt lovaikat befogva és őrizetlenül hagyták. — Tűz. Vasárnap 1/212 óra tájban Szabó Mihály földbirtokos Köncsög 32. sz. alatti tanyáján, — valószínűleg a nyitott léc­kémény kigyulladása folytán — elhamvadt egy 50 m. hosszú és 11 m. széles, náddal födött istálló és cselédlakás. A körülbelül 2000 koronára rúgó kár biztosítás révén megtérül. — Talált tárgyak. A kiskunhalasi rendőrkapitányság a kecskemétihez átküldött egy bőr pénztárcát, melyben több okmány és Dudás Pál meg Dobos József kecskeméti lakosok nevére kiállított marhalevelek voltak. A tárca tulajdonosát talán majd ezek utján meg lehet állapítani. — Bauer Béla Rákóczi-úti lakos a Széchenyi-téren­­ zálogcédulát talált. — Rendőri hírek. Molnár András cseléd a tegnapi nap folyamán alaposan beszeszelve ment haza gazdájához, akit ok nélkül szidalmazni és fenyegetni kezdett, mire az a közelben lévő rendőr segélyével tette ártalmatlanná. Feljelentést tettek ellene. — Laczi Ferenc Gáspár András­ utca 15. sz. alatti hentest a záróra be nem tartása miatt jelentették fel. Sikkasztó számvizsgáló. Mintegy három hete suttogtak uton­­útfélen az emberek egy számvizsgáló sik­kasztásáról, akit állásától fel is függesztet­tek. Az élő szóban hordott hír elterjedt, miközben már nemcsak suttogtak róla, ha­nem egész nyíltan beszéltek az esetről és hallatszottak olyan hangok is, melyek a saj­tót megvádolták azzal, hogy azért nem ír­nak róla az újságok, mert el akarják az egész ügyet »tussolni.« Hát ez nem így volt. Mi is tudtuk, hamarább mint akárki az esetet, de egy tucat megkárosított sze­gény ember érdekében hallgattunk ez ideig és éppen ezen hallgatásunk eredménye az, hogy most már kára nem lesz senkinek, mert a sikkasztott összeg meg fog térülni az utolsó fillérig. De kezdjük egészen élülről. Szalay Zsigmond ezelőtt 13 évvel ke­rült Kecskemétre a városi adópénztárhoz, mint napidíjas írnok. Az akkor 25 éves, előkelő úri családból való rokonszenves fiatal­ember már mint »végzett földes­úr« jött ide Alsó-Dabasról, ahol szép öröksé­gének rövid idő alatt nyakára hágott költ­séges passzióival. Új életpályáján igazán szépen haladt. A díjnokból pár év múlva megválasztott írnok lett, az elmúlt tisztújításkor számtiszt, majd később számellenőrré emelkedett és a tehetségét annyira honorálták a törvényha­tósági bizottsági közgyűlésen, hogy múlt év végén számvizsgálóvá megválasztották. Már évek óta a háztartási számvevő­ségnél működött és ellene soha semmiféle kifogás nem merült föl. Tehetséges, példás szorgalmú, pontos, józan tisztviselő volt, akire a legádázabb ellensége sem mondha­tott soha semmi rosszat. Pár héttel ezelőtt Tormássy Ferenc főszámvevő az egyik számlakönyvben egy tételt talált, amely neki gyanús volt és fe­lelősségre vonta Szalayt, aki először ötött­­hatolt, végre bevallotta, hogy az a tétel hamis, mert annak a tételnek a befizetése nem történt meg. Tormássy Ferenc, aki a legparányibb szabálytalanságot sem tűri és aki kegyetle­nül csapott le oda mindig, ahol a legcse­kélyebb hűtlenséget talált, nyomban jelen­tést tett az esetről és Szalay Zsigmondot ugyanabban az órában állásától felfüggesz­tették és a hivatalból eltávolították. Már a vizsgálat kezdetén megállapít­ható volt, hogy itt egy speciális sikkasztás­ról van szó, amiből nem a városnak, ha­nem magánembereknek, haszonbéreket fizető bérlőknek van kára és oly furfangos mó­don lett végrehajtva, hogy az ellenőrzésnek lehetetlen volt rájönnie, csak véletlen útján. Szalay Zsigmond módszere a sikkasz­tásnál a következő volt: A háztartási főszámvevőség hivatali he­lyiségben történik a számfejtés a befizetni szándékolt összegekről és ugyanott egy ablakon keresztül a főpénztárnál történik a befizetés. Szalay, mint számvizsgáló, elvette is­merős emberektől, akik vagy felkínálták neki, vagy elkérte tőlük a pénzt vagy a számlakönyvet azzal, hogy majd ő befizeti helyettük, a nyugtáért pedig eljönnek később vagy másnap, harmadnap. A felek örültek az előzékenységnek és még meg is köszön­ték a szívességét. Szalay pedig a pénzt zsebrevágta, a könyvecskébe bevezette a nyugtát, a hivatali számlakönyvekbe szintén beírta az összeget, mint teljesített fizetést és ezzel megakadályozta azt, hogy az illetőt végrehajtsák. De eljárt Szalay másként is. Például átvett egyik féltől 764 koronát. Ekkor csi­nált 64 koronáról nyugtát, azt a pénztárnál befizette, de mielőtt a félnek átadta volna, a 64 koronás nyugtát meghamisította és csinált belőle 764 koronás nyugtát. Vagy egy másik. A fél adott neki 1450 koronát. Befizetett 450 koronát, aztán mikor meg­történt a befizetés, a 450 elébe odaírta az ezret számjeggyel és szóval. Ezer korona pedig a saját zsebébe vándorolt. A hátralé­kos fizető megnézte a nyugtáját, azt rend­­ben levőnek találta. Szalay Zsigmond ezt a módszert 1911. év október havától űzte és tizenegy koháry­­szentlőrinci haszonbérlőtől mintegy kilencezer koronát sikkasztott el. Hogy erre két év alatt nem jöttek rá ott, ahol igazán kifogástalan becsületesség­gel és lelkiismeretességgel folyik az ellen­őrzés, annak magyarázata a következő. Mint fentebb említettük, Szalay az ál­tala jogtalanul nyugtázott és elsikkasztott összeget beírta a számlakönyvbe, mint va­lóban megtörtént fizetést. Ebből az követ­kezett, hogy az illető fél nem szerepelt hát­ralékos gyanánt és így ellene a végrehajtási eljárás sem volt megindítható. Már most minden évben a pénztári napló bevétel és kiadás tételeit összehason­lítják a könyvekbe vezetett hasontételekkel. Azoknak egyezni kell. Ám Szalay résen volt. Az összehasonlítási műveletek előtt keresztül húzta az elsikkasztott, de befize­tésnek feltüntetett tételeket a könyvek lap­jain, ami aztán úgy tűnt fel, mint »téves beírás,« ami előfordulhat és ezen nincs megütközni való. Ez nem is volt neki ne­héz és könnyen feltűnővé sem válhatott, mert hiszen csak 9—10 tételről, a múlt év­ben pedig még kevesebbről volt szó. Megtette azt is, hogy kisebb, régebben sikkasztott összegeket befizetett nagyobb, újabban sikkasztott pénzből. A városnak azért nincs ebből kára, mert a befizetések szabálytalanul történtek az illető felek által. A főpénztárnál feltűnően ki van írva, hogy csak azok a fizetések ér­vényesek, amelyek a pénztárnok kezeihez fizettetnek le. A felek Szalaynak, mint jó ismerős­nek, hogy ne kelljen soká ácsorogniok, odaadták a pénzt, hogy fizesse be a pénz­tárba. Szalay meg is tette nekik ezt a »szí­vességet.« Mint említettük, most már kára nem lesz senkinek sem. A megtévedt ember sze­rencsétlen családja hatezer koronát letétbe helyezett a kár fedezésére. Ezenkívül Sza­laynak az árvaház mellett van egy a fele­ségével közös háza, amely bár adósággal van terhelve, de még mindig van benne érték a kár fedezésére. Tehát a megkárosí­tott szegény emberek pénze is megtérül az utolsó fillérig. Eddigi hallgatásunk célja kizárólag ennek elérése volt, tudniillik, hogy a káro­sult emberek pénze biztosítva legyen. Szalay Zsigmond tragédiájának további fejleményéről még ezeket írhatjuk. A rendőrség Szalayt az eset óta állan­dóan felügyelet alatt tartotta. Ő maga na­gyon apatikusan fogta fel a saját ügyét. A múlt szerdán megkapták a telekkönyvi vég­zést, melyből a felesége is értesült, hogy a város bűnügyi zárlatot kért és kapott a házukra. A szerencsétlen asszony látva, hogy most már nincs mentség, összepa­kolta bútorait és kis­gyermekével elköltö­zött származási helyére sorsára bízva az urát. A rendőrség akkor előzetes letartóz­tatásba helyezte Szalayt, mert most már feltehető volt, hogy vagy megszökik, vagy kivégzi magát és megakadályozza az igaz­ságszolgáltatás útját. Zimay Károly rendőr­­kapitány, a bűnügyi osztály vezetője kihall­gatta és miután a terhelő adatok egész sora együtt volt, szombaton Szalay Zsig­mondot átkísérték az ügyészség fogházába, ahol sikkasztás és közokirat hamisítással vádolva kerül vizsgálat alá. 3. oldal. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Anyakönyvi kivonat. Junius 30. Születések. Molnár Péter Pál rk. B. Tóth István rk. Boros László rk. Beke Klára rk. Apró La­jos Pál rk. Hardi Mária ref. Fekete István rk. Do­mokos Erzsébet rk. Hegedűs Ilona rk. Szőlősi Imre ref. Bende Mária rk. Gegő Marton Erzsébet rk. Új­vári Lajos rk. Tóth Margit rk. Walter Erzsébet ref. Szűcs István rk. Halálozások. Végh Jánosné Kürtösi Juliánna rk. 71 éves. Apró Mihály rk. 6 éves. Özv. Vári Sala­monná ref. 77 éves. Kecskés Sándor rk. 4 hónapos. Máthé László ref. 58 éves. Nagy Pál rk. 9 hónapos. Özv. Géró Jánosné Mars Anna rk. 75 éves. Özv. Ségner Adolfné Feuer Regina izr. 64 éves. Furkó János rk. 10 éves. Házasság. Deák Imre rk. Lakatos Juliánna rk. Magyar Pál rk. Vörös Mária rk. Mátok Béla ág. h. ev. Hemző Zsuzsánna ref.

Next