Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1. szám, Közigazgatási bizottság ülése. Tegnap délután 3 órakor volt a köz­­igazgatási bizottság ülése Sándor István polgármester elnöklete alatt, a tagok mér­sékelt érdeklődése mellett. Az ülésen a szokott tárgyak kerültek szőnyegre, miután Sándor István üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta az ülést. Gyalókay Sándor ügyész bejelentette, hogy az ügyészség fogházában november hóban az­­átlagos napi létszám 123 elítélt és 92 vizsgálati fogoly volt. Betegség 6 eset volt. Halálozás nem fordult elő. Fegyelmi eset 10 volt. Munkával 190 fogoly foglal­kozott. A tanfelügyelői kirendeltség működé­séről a helyettes tanfelügyelő, Kovács Gyula tett jelentést, melyben bejelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a kisebb gazdasági tanfolyamok felett való felügye­lettel Beke András lajosmizsei áll. gazdasági tanítót bízta meg. Bejelenti továbbá, hogy a közgyűlés által az óvónőknek megsza­vazott fizetéskiegészítését a miniszter hely­ben hagyta. Dr. Csabay Géza főorvos bejelentette, hogy a közegészségügy november hóban a járványos betegségek miatt nagyon ked­vezőtlen volt. Az élveszületés 225 volt; 8 gyermek halva született. Elhalt 148 egyén, ezek között 45 volt 1 évesnél fiatalabb. Erőszakos módon 3 egyén halt meg. A novemberi népesség szaporulat 77. A sze­gényházban 69, a kórházban 180 egyént ápoltak. Ez az utolsó szám azért olyan nagy, mert most minden ragályos beteget kivisz­nek a kórházba. A gondnoksági ügyek november havi állapota a következő volt. Gyámolt volt az egész hónapban 6069. Ezek közül elhalt és felszabadult 60, tehát maradt a hó végén 6009 gyámolt. Gondnokság alatt volt és maradt a hó végéig 110 ágyén. A gyám­pénztár bevétele 51 ezer, a kiadás pedig 46 ezer korona volt. Ezután még volt több jelen is, így az állategészségügyi jelentés szerint fellépett a baromfi vész az egyes kerületekben. A javadalmi, zálog és rendőrkapitányi pénztár vizsgálatok a jelentés szerint min­dent rendben találtak. Kimondta a közigazgatási bizottság, hogy a földrengési károk címén az elenge­dett adók után járó útadókat törlik. Végül néhány apróbb ügyről tettek jelentést a bizottságnak és a bizottság a jelentéseket egyhangúlag tudomásul vette. A bizottság tárgyalása délután 4 óra­kor ért véget. — Igen és maga igen kényelmesen beleélte magát ebbe a gondolatba, s nem jutott eszébe soha az előbbi kérdést hozzám intézni, pedig talán nekem is van akaratom, szívem és életem felett én is rendelkezem. Megnyugodott abban, hogy végigélvezi a fiatalság örömeit, s a végén biztosra kopog­tathat egy ajtón, melyen át feleséget fog kivezetni. Alig találkoztunk kora ifjúságunk óta egészen az esküvőig. Maga folytatta tanulmányait, nagy városokban, külföldön élt, bizonyára nem a kolostorok unalmas csendjében, s aligha vette magára a könyv­moly szerepét és igaza is volt. Azért fiatal és független az ember, hogy kivegye részét az élet vidám, gondtalan élvezeteiből, hisz’ marad még idő a halálos unalomra a házas­élet igájában, mikor az embert odakötik egy rég kiszemelt kisvárosi, szende lányhoz, ki­nek szűk látköréhez kell alkalmazkodni, kinek gondolatai, vágyai, egész lelki élete oly ne­vetségesen egyszerű, mint a kisváros és annak berendezése. Ej, érdemes is erre gon­dolni! — Tehát még léha fráternek is tart, ki tanulás ürügye alatt végig mulattam a világot, s kifáradva hazajöttem és elfoglaltam kijelölt helyemet az elkészített részekben. Arra nem gondol, hogy egy ifjú élete idegőrlő, meg­feszített munkában is eltelhet, melynek küz­delmeit csak azért tudja diadallal megvívni, mert lelkében oltárt emelt egy szent képnek, mely kitartásra bátorítja, melyhez fáradalmai között megpihenni tér, s elnyerésének ré­mé­re minden akadály leküzdésére képessé teszi. Ehhez az oltárképhez örökké hű ma­rad, s ha ezt a képet lelkéből ki akarják tépni, ki akarja tépni épen a . . . — Ne izgassa fel magát, inkább elhi­szem, hogy szerzetesi jámborságban szívta magába a tudományokat. Azalatt a szülők mindent szépen elintéztek, maga hazajött, s mi hivatalosan férj és feleség lettünk, mi, akik nem ismertük egymást. Mert vallja meg őszintén, ismert maga engem és akart meg­ismerni? Ugy­e nem? — Dehát lehetségesnek tartja, hogy egy leány és egy férfi teljesen megismer­heti egymás gondolat- és érzelemvilágát, mielőtt házastársak lennének, hiszen sok­szor egy egész hosszú élet tartama alatt sem ismerik meg egymást teljesen. Az elő­zetes megismerést gyakran lehetetlenné te­szik a körülmények, s később gyöngédség­ből respektálják egymás gondolkodását, el­veit, szeszélyeit. — Ez nagyon helytelen felfogás, mert hogyan bátorkodnak összekapcsolni életü­ket, ha nem ismerik egymást. Hiszen már maga ez a körülmény is okot rejt magá­ban a boldogtalan életre. Ne is vitatkoz­zunk efölött többé! Be fogja látni, hogy igen helyesen cselekedtem, amikor őszin­tén megmondtam magának ... .. . Többet nem hallhattam. Jött fel a másodkapitány, felváltotta a parancsnokot és sokáig elbeszélgettünk, míg végre elál­­mosodtam és elaludtam. Utazásunk további folyamán nem igen találkoztam a különös házaspárral. Ők ren­desen magukban voltak, én más társasághoz csatlakoztam, honfitársakkal különben sem szoktam ismerkedni, mert azokkal itthon is érintkezhetik az ember, meg aztán hamar tolakodásnak minősíthető az ilyen közele­dés. Mikor a harmadik nap reggelén meg­érkeztünk a ködből kiemelkedő csodaszép török főváros hihetetlen forgalmú, mozgal­mas kikötőjébe, ott láttam őket utoljára, amint a férfi udvariasan lesegítette nejét a hajólépcsőn az alant libegő csónakba. Nem tudták meg, hogy honfitárssal utaztak, aki esetleg hallhatta néha beszédjüket, mert még akkor is, midőn podgyászuk fölhor­dásakor egy kis dobozt elejtettek s fel­emelve átnyújtottam a hölgynek, az ő inter­­nationális »merci, monsieur«-jére én is, meg­hajolva »avec plaisir, madame«-mal feleltem. Mentek az útjukra, én pedig távcsővön kémleltem a kiköpő hajótömkelegében a magyar hajót, a hamuszürke, páncélerős »Kelet«-et, mely a nagy nemzeti felbuzdu­láskor Rákóczy Ferenc hamvait­ hozta Ro­dostóból, s melyen ezúttal én szerettem volna röpülni haza minél előbb. Ismeretlen útitársaimat akkor, elválá­sunk után, elfeledtem. De azóta sokszor fülembe cseng különös beszélgetésük, mely­nek akaratlanul is tanúja voltam. KECSKEMÉTI LAPOK Közgyűlés. Tárgyalják a költségvetést. Nem lesz pótadó. Régen volt ilyen népes közgyűlése Kecskemétnek — pedig ma még csak tiszt­viselő választás sem volt. Mégis az a be­nyomása volt mindenkinek, hogy valami nagy arányú választás foroghat szőnyegen, mert ugyan mi másért jöttek volna elő a város­atyák ilyen nagy számban. Csakugyan nagy dolog hozta össze a város atyáit: a pótadó felemelésének kérdése. Izzó hangu­lat uralkodott már fél 9 óra tájban is, mi­dőn egymás után szálingózni kezdtek a bi­zottsági tagok. Kilenc órakor már ember­ember hátán tolongott a közgyűlési terem­ben. Mindazonáltal nyílt kérdés maradt a vita végéig, hogy emelik-e vagy sem a pótadót. Kilenc óra után néhány perccel az el­nöklő gróf Ráday Gedeon főispán meg­nyitotta a közgyűlést. Polgármesteri jelentés: Stringovics Gyula aljegyző olvassa fel a polgármesteri jelentést a közigazgatás no­vember havi állapotáról. A részletes jelen­tést a közgyűlés tudomásul vette. Indítvány: Grassely biz. tag azt indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy a költ­ségvetést soron kívül délután tárgyalja a közgyűlés. Az indítványt a közgyűlés olyan formában fogadta el, hogy soron kívül mindjárt a tárgysorozat 3. pontja előtt fog­ják tárgyalni a költségvetést. Interpeláció. Dékány Károly a sok vizet nem igen zavaró biz­­tag, antialkoholista elnök inter­­pelált: »Mi az oka, hogy ilyen későre ma­radt a költségvetés tárgyalása.« A választ gróf Ráday Gedeon adta meg és a köz­gyűlés a választ helyeslőleg tudomásul vette. A gyorsírás érdekében. A gyorsírásnak a középiskolában való kötelező tanítása érdekében — javasolja dr. Kiss Kálmán, hogy írjon fel a közgyűlés a miniszterhez. Az indítványt a közgyűlés el­fogadta. Költségvetés: Tormássy Ferenc főszámvevő az 1914. évre a pénzügyi bizottság által megállapított költségelőirányzatot terjeszti elő s kéri a közgyűlést, hogy fogadja azt el a javasolt 20°/6-os pótadó emeléssel együtt. Dr. Ivá­­nyosi Szabó László szólt hozzá először a költségvetéshez. Először is köszönetet mon­dott Sándor István polgármesternek és a főszámvevőnek a költségelőirányzat ilyen pontos összeállításáért, mert sokkal jobb az ilyen optimisztikus, reális költségvetés, mint amilyeneket a múltban állítottak mindig össze, úgy, hogy krónikussá vált a deficit. Az előállt 135 ezer korona hiány fedezetéről gondoskodni kell. Ennek két módja van: vagy a pótadót kell felemelni, vagy egy átmenetileg felveendő kölcsönből kell fe­dezni. Mivel több jel arra mutat, hogy a költségelőirányzat a jövőben javulni fog, azt indítványozza, hogy kölcsönből fedezzük a hiányt. Ezután Farkas Ignác bit tag emel­kedett szólásra. Kifejtette, hogy a múlt agyondicsért korszaka nagyon is tékozlóan bánt a város vagyonával, így rengeteg pénzt beleöltünk a piactérbe, a telepíté­sekbe, a művésztelepbe. Nem volt helyes a kórház helyén levő szőlők kivágása idő előtt, ráért volna az akkor, midőn az első téglát oda viszik. A vízvezetéki kutak is rosz helyen vannak, mert azokat szanaszét a városban kellett volna elhelyezni. A mozi építése is pénzbe került, pedig arra nem is lett volna olyan nagy szükség. Végül ki­jelenti, hogy nem is szabadna pótadónak lenni Kecskeméten. Dékány Károly biz­­tag nagy hangon kezdett beszélni és mindjárt elkezdte az újságírókat gyalázni. A közgyűlés­ »eláll«, »le­vele« kiáltásokkal zavarta meg és hurrogta le Dékány gyanúsító szavait. Rózsa Jenő kéri a főispánt, hogy utasítsa rendre Dé­kány Károlyt a sértő kijelentéseiért. Dé­kány magát exkuzálja és kijelenti, hogy maga sem hallotta mit mondott. A főispán kijelenti, hogy mivel Dékány Károly maga sem tudja mit mondott, térjünk felette napi­rendre. Ezt a közgyűlés nagy derültség mellett tudomásul vette. Vértessy József csatlakozott Iványosi Szabó László indítványához. Ugyancsak ilyen értelemben szólt Gonda Izidor is. Sándor István polgármester válaszolt a felszólalásokra. Elsősorban Farkas Ignác szavaira válaszol és érvel-évre halmozva dönti meg Farkas biz. tag állításait. Vértessy biz. tag szavaira kijelenti, hogy igen­is tett a város eddigi vezetősége sokat a lakosság teherbíró képességének fokozására. Hiszen a 680 ezer korona állami adóból csak 100 egynéhány ezer korona a földadó, tehát az adóterheket igazán az iparos és kereskedő osztály viseli. Ami a költségelőirányzatot illeti, a pénzügyi bizottság azt tárgyalta és több tételt irreálisan vett be a költségve­tésbe, hogy lehetőleg a legkisebb legyen a deficit. A pénzügyi bizottságnak körülbelül 3. oldal.

Next