Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)

1914-01-20 / 15. szám

XLVI1. évfolyam, 15 szám.__________________________Ára: 2 fillér.__________________________Kedd. 1914. január 20 Bfflsteak­ IV Migmi 8 H B 8t I B !== litLiKtnt 11 UHrUK (KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG) részére vonatkozó összes ST-'ii »-« FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. kiadóhivatalba intézendők. A­ szerkesztésért feleit is: Heflógrjános.­­ Toefonszám: 141.­­ Laptuajdonos: a Nyomdarészvénytársaság. *­­ A lap szellemi és anyagi Haldokló sajtó. Nincs benne kétség, hogy a Ti­­száék sajtójavaslatából most már tör­vény lesz. Nem is hetek, csak napok kérdése, hogy mikor. Sietni kell vele, mert a sajtó — utolsó akcióképes el­lenfele a kormánynak — még mindig csinálhat galibákat. Erősen meg van ugyan nyomorítva máris, de az ólom­betűk még mindig hatalmasabbak Ge­­rőék ólomgolyóinál. Szét kell őket törni, hogy semmi ellenzék ne legyen többé az országban. Parlamenti ellenzék nincs, csak lakattal a száján, esküdtszék nincs, csak ponyvával a lábán, most már csak a sajtóba kell belemártani a törvény pen­géjét. Akkor aztán lehet kezdeni a munkapárti munkát istenigazában. A magyar sajtó tehát végső nap­jait üli a siralomházban — s még csak azok a bizonyos szál gyertyák sincsenek előtte meggyújtva. Azt se lehetne mondani, hogy a publikum részvételével ostromolná a halálra ítél­tet s kísérletet tenne rácsai szétfeszíté­sére. Nem, ezt igazán nem lehet mondani. A publikum, hónapokkal ezelőtt, úgy látszik, hite szerint megtette köte­lességét. Tiltakozott, tetszik tudni. El­fogadta a határozati javaslatot, h is­tenem, mit tehessen mást ? Forradal­mat csak nem csinál a sajtóért, a­mi hiszen szép dolog, szép, és jó is, mikor az ellenségünket megtámadja, de olykor kellemetlen is, mikor például mirólunk is kiírja a rosszat. Hogy meri, mi köze hozzá? Igen, igen, bizony nem árt, ha kissé kurtább kötélre fogják. Talán nem mondják ezt így az emberek, de valószínűleg így gondol­ják és semmi esetre se értik meg, hogy a Tisza sajtótörvénye az igazi kötél az ország nyakán. Végzetesebb veszede­lem mindennél, ami eddig kiáradt a kormány Pandora-szelencéjéből. Más országokban a sajtó, újság, semmi több. Minálunk tanítója, gyámja, apja, bírája, védője, barátja volt a kö­zönségnek. Ez állt őrt élete minden lépésénél, minden pillanata fölött. A sajtó vigyázott, hogy jó, igazi tejet öntsenek a csészédbe, nyájas olvasó és a sajtó ordította és verekedte ki, hogy kormos pép helyett levegőt szippants a tüdődbe. A sajtó küzdött azért, hogy a pa­rasztnak rendes utat, a gyermekének iskolát építsen az állam. Hogy vasuta­kat építsenek, mert az ország nagy ré­sze megközelíthetetlen, hogy vagyono­­kat gyártsanak, mert a kereskedelem megbénul, hogy itt gátat építsenek, ott folyamot szabályozzanak, azért mindig a sajtó rántott fegyvert. Ha valahol egy szolgabíró garázdálkodik, akivel nem bír senki, mert nem respektál sen­kit, ha valahol tűrhetetlen uzsorával nyúzzák az embereket, ha prédálják a közvagyont, ha megkárosítják a közér­deket, azért mindig a sajtónak kellett félreverni a harangot. Ha goromba volt hozzád a postamester, a sajtóhoz sza­ladtál panaszra s vasúti megállóhelyeit szerettél volna a nyaralód közelében, te és veled száz család a sajtó segít­ségét kérte. Akinek fizetésemelés kellett, aki tisztességes járdát akart, vagy világos­ságot az utcájába, az mind a sajtón keresztül kért. Ebben az országban, különösen az utolsó tíz-tizenöt év alatt mindent a sajó verekedett ki. Neki kö­szönhetik az emberek a kultúra és ci­vilizáció minden megtett lépését. Bizo­nyos, hogy a heraklesi munka közben sok embert megsebzett, olykor ártatla­nokat is tán s bizonyos, hogy a sajtó egyik-másik fattya visszaélt a hatalmá­val, de melyik hivatásnak nincsenek elzüllöttjei ? S azt hiszed, nyájas közönség, te miattad reformálták meg a sajtót? Azért, amit ellened vétett? Nem, ha­nem azért, amit neked használt s a­mi a hatalomnak kellemetlen volt. Más országoknak van kormánya, parlamentje, hadserege, nekünk egyik sincs. Ennek az országnak igazi kormánya, parla­mentje, harcos hadserege eddig a sajtó volt. Hát ezért kell neki elveszni, hogy ne maradjon az országnak semmije. A Petőfi Társaság Kecskeméten. A budapesti „Petőfi“-ház javára a Pe­tőfi Társaság ezelőtt mint­egy két évvel országos hangverseny-körutat tett, hogy az így befolyó fillérekből a nemzet lánglelkű költője, Petőfi Sándor örök emlékezetére emelt „Petőfi ház“ föntartása jobban bizto­sítva legyen. Az ország nevezetesebb, városait sorra látogatta a Petőfi Társaság és adott hang­versenyei mindenütt általános feltűnést és tetszést keltettek. Az ily hangversenyek alkalmával or­szágos kirű írók, művészek szerepeltek és a művészetek legjavát nyújtották, különös érdekességet és hatást kölcsönzött ezeknek Papp Zoltán országgyűlési képviselő „Mu­zsikaszó“ címen kiadott nótáskönyve, mely­ben szebbnél-szebb magyar dalokat adott közre. A Petőfi Társaság ezen országos hang­verseny körútján tervbe vette Kecskemétet és sajnos azonban az 1911. évben volt földrengés és az ezt követő mostoha­ kö­rülmények nem voltak alkalmasak hogy itt nagyobb hangversenyt tartson. Most hogy a Kecskeméti Dalárda ez évben is megtartja Kurucz-estélyét, a dalárda fáradhatatlan elnökének, Burdács Rezső kir. járásbirónak alkalma volt megnyerni a Pe­tőfi Társaságot, hogy a múltban kilátásba helyezett kecskeméti hangversenyét ez év­ben a Kurucz-estély keretében váltsa valóra. A Petőfi Társaság szívesen tett eleget a dalárda elnöke kérésének és így kecske­méti szereplése február 7-én megtörténik. Kecskemét intelligens közönségének módjában lesz egy olyan hangversenyen résztvenni, amelynek körülményeit a Petőfi Társaság teszi széppé és nevezetessé. Azoknak akiknek élénk emlékezetében él még a múlt Kurucz-estélyek magas mű­vészi színvonala, bizonyára érdeklődve ve­szik tudomásul, hogy az idei Kurucz-estély keretében szerepelni fog. Jakab Ödön a kiváló író, aki bevezető előadást tart. Ugyan­csak a Petőfi Társaság tagja, illetve főtit­kára, Dr. Várnai, Antal udvari tanácsos egy szavalattal vesz részt a műsorban. Papp Zoltán a „Muzsikaszó“ magyar nótáskönyv szerzője melodrámát ad elő Dom­ján Árpád tárogató kísérete mellett. A kuruczestély egyetlen női szereplője Dömötör Ilona, a m. kir. opera énekművész­­nője, akit hozzánk rokoni kapcsok is fűz­nek és aki a szép magyar dalok legjobb interpretálója. Kiemelkedő pontot fog képezni Szántó Gáspárnak, a budapesti népopera kiváló baritonistájának éneklése is. Úgy Szántó Gáspárt, mint Dömötör Ilonát zongorán ,Schoppelt Henrik zongora­művész kíséri. A hangverseny előtt a városunkba ér­kezett, Petőfi Társaságot Sándor István pol­gármester fogja üdvözölni, melyre a Petőfi Társaság nevében Dr. Ferenczy Zoltán má­­sodelnök válaszol. Ebbe a nagyszabású, illusztris mű­sorba a Kecskeméti Dalárda egy­ének száma foglaltatik még bele, melyre nagyban ké­szülnek a működő tagok. Az estély fényének emelésére lesz hogy azon megjelennek. Bárczy István a székes­­főváros polgármestere, Gróf Ziczky Géza v. b. t. t. és Herczeg Ferenc író a Petőfi Társaság elnöke. A Kecskeméti Dalárda az idei Kurucz-r estélyét is nagy anyagi áldozatok árán teszi művészivé, csak hogy ezzel is maradandó emléket hagyjon e város kulturális fejlődése történetében. Az a magas művészi színvonal, melyen az idei kurucestély állani fog, bizonyára méltó érdeklődésre tarthat számot. Bep­de László: A Gyermekvédő Egyesület közgyűlése. A Gyermekvédő Egyesület tegnap dél­után 4 órakor tartotta évi közgyűlését Ré­vész István praelatus-plébános elnökletével. Megnyitó szavai után dr. Fodor Jenőné, az egyesület elnöknője, a következő megnyitó beszédet tartotta: Midőn néhány évvel ezelőtt Egyesü­letünk felejthetetlen nagy nevű elnöke, néhai Rade Elek polgármester­i méltósága megtisztelt azzal, hogy Egyesületünk el­nöknői tisztséget elvállaljam, nem gondol­tam, hogy rövid időn belül azon szomorú kötelesség fog reám háramolni, hogy a mai közgyűlés alkalmával egyesületünk mélysé­ges gyászáról megemlékezzem. Elszorult szívvel, igaz mélységes gyász­­szal teszem ezt, mert hisz a legnemesebb, a minden szépért, nemesért lelkesülő férfiú

Next