Kecskeméti Lapok, 1937. január-június (70. évfolyam, 1-26. szám)

1937-04-25 / 17. szám

1937. április 25. A Nemzetközi Vásárra utazók ne mulasszák el megtekinteni : KERESZTÉLY . hírneves zongoratermét. Budapest, Vilmos császárút 66. szám. Legolcsóbban vásárolhatók új és ke­­véssé használt, világmárkás zongorák. • ■ JL­N részletre is.. . Legmegbízhatóbb zong­­goraszakvállalat. ■ Csalódás sohasem érheti. 3SOc9cScK80SaS<«CSc(sSCScSs^cSGis®QScS<)^^ j A hét műsorának kiemelkedő eseménye: Port Arthur Tegnap mutatta be a. mozi Hans Albers legújabb filmjét a . 1 1 . RÉMÜLET - HAJÓJÁT, v Izgalmas kalandokban bővelkedő tiszti jó szerepet adott a régen látott Hans­ Albersnak, aki igyekezett is mindent kihozni. Híveinek nagy­on tetszett az izgal­mas film. Nagyon jó kísérő­­műsor egészíti ki a­­ fil­­­met. Ma, vasárnap 3. ,5. ,7. és, 9. órakor látható még. Hétfőn, kedden a téli szezon egyik legnagyobb­­sikerű filmje fog peregni, a PORT ARTHUR. A történeti témát feldolgozó filmet a nagyszerű „Csata“ rendezője, Farkas Miklós rendezte. A fősze­repeket Adolf Wohlbrück, é­s Karin Hardt játsszák. A híradókon kívül színes film egészíti ki a műsort. Szerdán, csütörtökön a legújabb Zoro—Huru-víg­­játék kerül bemutatásra, a NO-NO, LASSABBAN A CSÓKKAL. A Budapesten készült kép egyik legjobb Zoro— Huru-vígjátéknak ígérkezik. A jólismert főszereplők mellett Halmay Tibor és Sárossy Mihály szerepelnek. A­ műsort két színes film egészíti ki. Pénteken, szombaton csak 16 éven felülieknek. ÉJFÉLI LÁTOGATÓ a legújabb Richard Eichberg rendezésű bűnügyi drá­ma kerül bemutatásra ,Karl Ludwig Diehl-lel a fő­szerepben. Az idegfeszítő drámai darabban a jól ism­ert­ Theo Lingen képviseli a­ humort. Az előadások hétköznap é­jfél 5, háromnegyed 7 és 9 órakor kezdődnek. Ik­­ar, hru A tavaszi időjárás következtében az egyes­­ hetipiaci napokon egyre nagyobb mennyiség-­­­ben hozzák fel a piacra a salátát. Egyelőre azonban nem olyan minőségben, hogy ex­portra lehetne szállítani. M­int Vásárhelyi Gábor Külkereskedelmi Htv. . felügyelőtől értesültünk, már megvan­nak a salátára az osztrák beviteli engedélyek, iAAAAAAAAAAAAAaAAAAAA­AAAAAaAAAaAAA, A­z OTI június 1 -től-.szeptember 15-ig az, öregség, rokkantság stb. esetére is biztosított 18 éven aluli tagjai részére üdültetési akciót rendez az ország különböző részein felállított üdülőtelepeken. Az üdülés két hétig tart és, semmiféle költséggel sem jár, még az utazás A porszívógép, a bicikli­belső és a szamárméreg Átadom a szót dr. Kovács Benjámin úrnak, akivel a kávéházban beszélgetek. — A technika vívmányai között legközelebb áll szívemhez a porszívógép. Ez a kis duruzsoló masina, amelyik reggelenként andalító danával tudatja mindenkiül, akit csak illet, hogy úri lakásomban megkezdődött a napi tisztogatás Önnek is meg kell már venni a NIKOPALL SZIPKÁT, ha egészsége ér egy fabatkát, tekintettel azonban a minőségre, a Külkeres­kedelmi Hivatal csak a jövő héten enged szál­lítani. Csak a jó időtől függ, hogy megfelelő minőség legyen és meginduljon a szállítás. M­int az előjelek mutatják, az idén Kecske­mét erősebben részt fog venni a salátaexport­ból, mint az előző években. .o­­sem. A­z akcióra május 1-ig lehet jelentkezni a beleegyezési nyilatkozatok kitöltésével. Ilyen blanketták az OTI-nál és az Ipartestületnél kaphatók. ~ munkája. Mikor zaja felhangzik, abbahagyom a munkát és jóleső érzéssel nézek szét, meleg szeretettel símogatom végig az egész lakást s "•kellemes megelégedéssel gondolom: Hála a jó Istennek, nekem és enyéimnek jól megyen! Van tiszta polgári jólét, rend, tisztaság... megelége­dett mosollyal dugok két vattacsomót fülembe és folytatom a keny­érkereső munkát. Őszintén szólva nem sokat tartok azért az egész masináról. Feltalálóját inkább a női lélek ismerőjének, mint technikusnak tartom. Ugyan­is azt hiszem, hogy ez a kis masina olyan, mint az amerikázó munkás: úgy tesz, mintha dol­gozna, pedig csak a hangja nagy. De ez a hang aztán tetszik a háziasszonynak is, a szobalány­nak is. Hogy az ördögbe ne! A háziasszony mi­kor a porszívó hangját hallja, abban a boldog hiedelemben ringatózik, hogy most házánál ko­moly takarítás történik. A szobalány pedig ké­nyelmesért olvas a szobában a porszívó zajának fedezése mellett. Na... azért évenként akad körülötte egy kis Rövidesen megindul a salátaexport Megvannak az osztrák beviteli engedélyek Május 1-ig kell jelentkezni az OTI üdültetési akciójára A fiatalkorú biztosítottak az OTI-nál vagy az Ipartestületnél jelentkezhetnek A BOJTÁR BŰNE Irta: Búzás József K­etten üldögéltünk a szobában, én meg Zu­­borgány, a Csikós számadó. Az asszony a konyhában. A kiscsaládok körülötte sündö­rögtek. Előttünk piros bor — jóféle szarkási kadarka. — Bizony úgy esett az — panaszolta a számadó — hogy én is ültem már két napot. — Aztán miért? — kérdeztem. — Mert ettem — feleli. — Mi a fene? — mondok — Azért? — Azért bizony. Nagy sora van annak. Majd elmondom, ha meg tetszik hallgatni. R­ábólintottam. Jóska öntött. Koccintot­tunk, aztán rágyújtottunk. — Hát úgy vót az — kezdte beszédit — hogy három bujtárom még tavalyról beszegő­­dött, de még kellött egy. Gyertyaszentelő nap­ján— mindjárt ebéd után beállít hozzám egy legény. Nagy, életerős gyerek volt. Szép bodorhajú. — Ismer-e Józsi bácsi? — kérdi tőlem — ahogy beköszönt. — Ülj le öccse! Osztán majd megmondod honnan gyüttél, kinek a fia vagy. — Én vónék a Laci — mondja a legény. — A Bürgés László fia. Az édesapám sokáig vót a kend apjánál csikós bujtár. —­­ Tudom. Most már rád ösmerek apád után. Hát osztán mi járatban vagy? — Abba, Józsi bátyám, hogy beszegődnék kendhez csikós bujtárnak, ha meg tudnánk egyezni —­ mondja Osztán. — Jól van öccse — mondom neki — de hát a te apád, hogy elkerül mitőlünk, juhász lett, te meg a mellett nevelkedtél. Nem tudsz te a lóhoz. — Dehogynem — erősködött a legény — Vólam én már csikósbujtár két esztendeig a — B­orzas grófnál Túlatiszán. — Akkor hát jól van. Osztán mit kérnél? — Majd megmondja Józsi bátyám, mit ád. — Azt, amit a többinek, öccse. Nyolc má­zsa búzát, meg 30 pöngőt. — Fölcsapott a legény, osztán ebben a meg­­egyeztünk. — Estig ottmaradt. Elbeszélgettünk. , Hát már most aludj itt nálunk, öccse — mondtam neki —­ messze van ide Újfalu! Majd ráérsz hazamenni holnap. De a legény csak tatabatázott, hogy így, hogy úgy, neki menni kell. Jól van ,— mondok — nem eről­tetlek, te tudod, mi sorod van. A feleségem­ még sajnálkozott is rajta, amiért elengedtem. — Ugyan hová men szegény ebbe a förge­­teges éccakába? — Mert, hogy az egyik szavamat a másik­ba ne öltsem, csúnya idő volt. Olyan, mint mikor Gege gulyás volt — ahogy a példabe­széd mondja. — Ne keresd! — mondom az asszonynak. — Tán már elfelejtetted, hogy mikor hozzád jártam, én is olyan voltam. Ezt is bizonyosan valami lány taszigálja, azért nem fér a bőré­ben. — Ebbe aztán az asszony is belenyugodott. — Biz­ar lehet — hagyta rám a szót — Telt-múlt az idő, már márciusban jár­tunk, mikor elmentem­ a csongrádi vásárra nyaralókat fogni. — Hát az meg mi? — vágok a szavába. — Nem tetszik tudni? — mosolygott egyet a bajusza alá. — Hát majd megmondom. Ne­­kem a bérembe bele van alkudva 52 lótartás. Nohát annyi lovam nincs. De minek is volna! Fölvállalok hát a gazdáktól nyári legeltetésre — „nyaralásra“ — annyit, hogy meglegy­ön az 52 ló. Amit azok után fizetnek, az az én bérem egy része. A többi ló után a városnak fizetik a gazdák a szájbért. Nekem meg 20— 20 kiló búzát, fél—fél kiló szalonnát, meg 50 — 50 fillért adnak. No, meg még tüzelőnek ad a város 300 kéve rozsét. — Dolgom végeztével —­ folytatja tovább a beszédjét — hazafelé Újfalunak fordítottam a lovam száját, hogyha egy kis kerülő is, de szót értek az új bujtárom apjával, a László­­ bácsival. — Erre jártam, László bátyám, — köszön­tök be hozzá. — Erre hajtott a szél. — No, szívesen fogadlak. — Vót enni-innivaló lovamnak is, magam­nak is. Terka néni jó nagy tepsi pörkölt ká­posztát tett az asztalra. Vót benne elégséges kóbász, meg disznóodál. Bor is vót annyi, — amennyit, a test bevesz. — No legény — szólt oda László bácsi a fiához, ahogy vacsora után pipára gyújtot­tunk — most ugyan eltaláltad a gazdádat. Ha ott még nem tanulsz, akkor Sehol se. Ha­nem baj ne legyen — aszondám — mert le­töröm a derékadat! — Aztán elbeszélgettünk, eldanolgattunk. Már csurgóban volt a Göncölszekér rúdja, mi­kor ki erre, ki arra leheveredtünk a ruhánkra. — Reggel már jókor elkövetkeztem töllük, Osztán idejében ott legyél legény — kiáltot­tam vissza a lóhátáról... — Múlt az idő, közelgött Szentgyörgy­­napja, amikor kiáll a ménes. Három-négy nappal előtte meggyütt a Laci. Hajtott tizen­három bü­rgét, meg öt bárányt. — Hát ezeket miért hoztad, hé? — kérdőm tűlre.­­— Köll a pénz, Józsi bátyám, szűrre, csiz­mára. Édesapámnak még nincsen most pén­ze, hát kiszakgattam a falkából a magam bür­­géit, osztán majd eladom. — Délelőtt sót íratni mentem a városhá­zára. Mire hazaértem, Laci levágott egy bá­rányt s már Totyogott is a hús a bográcsban. Még pöröltem is rá, hogy mondok: Miért­ vág­tad le azt a bárányt, hé?! Van nekünk mit Keckesréti Lapok 5

Next