Kecskeméti Napló, 1917. január (6. évfolyam, 1-13. szám)

1917-01-05 / 2. szám

VI. évf. 2. sz. Ara Péntek Kecskemét, 1917. január 5. t ió 111 a ' 6 « / aruk » gi»a kdzhos kilót»! Vldikra port in kilót» I­**» Irr* ft. ?2_tytti «« . . .%. 16— éi du« . ; . . ff._ FH irr» .... ff.— MtfftÓ irr» , . , i._ Ätgytd irr» . . . 4— ifU •»<« 6 F#<?#e tíen politikai lap. Pe/e/és Szerkesztó: DlOSZEGJf­ J JÓZSEF Megjelenik minden héten háromszor hétfőn, csütörtökön és szombaton délután. S­zerfí es­ztes­ég­es k­i­a­d­ó­h­i­v­a­t­a­l Széchenyi-tér 1 sz. — Telefonjaim: 274 ■“ Laptulajdonoa is kiadói —_ ...* E 3 X SEM ÉTI XX PL­Ó" /»okiadó Utasai 1 Szeplefoszlosít­­óéke-remények. Mint a tegnapi fővárosi lapok hozták Spanyolország óvatosságból már nem mer Wilson békeakciójához csat­lakozni, ez a béke csődjét jelenti. Az entente rideg elutasító válasza után már csak kettő következhetik ; vagy az, hogy Wilso­nnak adandó válaszuk­ban is kereken visszautasítják az el­­nök békeközvetítő ajánlatát, vagy pe­­dig, hogy közüik vele azokat a béke­feltételeket, amelyeket az entente-saj­­tóból már jól ismerünk. Ha ez utóbbit teszik, úgy mi is kénytelenek leszünk Wilsonnak elküldeni a magunk felté­teleit. Ez pedig már a békefeltételek kölcsönös kicserélése volna, ami vi­szont a tárgyalások megkezdését je­lentené. Ez az az utolsó szalmaszál, mely­be jámbor reménykedő még kapasz­­kodhatik, de ezeken a hiú álmodozó­kon kivül komolyan többé senki sem hihet a közeli békében. Az entente becsapta mögött az ajtót s azt akarta a központi hatalmaknak a tudomására hozni, hogy a béke lehetősége ez idő szerint még nem aktuális. Amit Wil­sonnak válaszolni fog, az lehet az agyafúrt diplomácia mesterkedése, hogy az elnököt maguk ellen ne bőszítsék, de nem a békére való komoly törek­vés. Nevetségesek lennénk, ha még ma is foglalkoznánk a tátongó szaka­dék áthidalásának gondolatával, ami­kor az általunk felépített aranyhidat ellenségeink felperzselték. Nemcsak kanóccal robbantották fel, hanem még görögtüzet is gyújtottak hozzá, hogy ez a hamis világítás elrejtse az igaz­ságot és a szemnek kellemesebb szín­ben tüntesse fel népeik előtt barbár és kegyetlen válaszukat. A mi becsü­letes, békés törekvésünk ezzel csődöt mondott, s az emberiség átka azok­nak a fejére száll, kik hódítási és ha­talmi vágyból tovább akarják folytatni azt a harcot, amelyet már az egész vonaton elvesztettek. Meglepetéseket már nem produ­kálhat ez a háború, mert mindenre­­el vagyunk készülve s óriási terüle­tek birtokában nem kell az élelmiszer­­hiánytól tartanunk. Béke-olajágat nyúj­tottunk feléjük és ők félélétül szuro­nyaikat szegezik reánk. Három év előtt bebizonyítottuk, hogy ettől félünk leg­kevésbé. Nem mi szaladtunk soha, ha­nem ők futottak­­előttünk s ma ellen­séges országok területén állva, fölé­nyünk biztos tudatával harcolunk to­vább, m­íg ellenségeinket össze nem roppantja fegyvereink diadala és a saját megátalkodottságuk. Nem tagadjuk, fájlaljuk békere­ményeink szétfoszlását s elkeseredéssel vesszük tudomásul, hogy a gyilkolás­nak tovább kell folytatódnia. De éppen ez az elkeseredés az, mely százszoro­san megacélozza izmainkat. A szel­d bárányokból felbőszült tigrisek lesznek. Tudjuk, hogy nincs megállás s nincs béke mindaddig, mig össze nem tör­jük őket. Meg is fogjuk ezt tenni, csak az fáj nekünk, hogy mialatt az ő csontjaik ropognak, nekünk is vérez­­nünk kell. Ezt feleslegesnek tartottuk, de nem tudtuk beláttatni s a szép szó helyett a fegyverek erejére kellett bíz­nunk a döntést. Körben ez a szám leapadt 38448 koronára. Novemberben felszökött 182337 koronára, decemberben pedig 163853 koronára apadt. 1914. évben összesen 439984 korona 34 fillért fizettek ki. 1915- ben 126119 koronával kezdődött a január s minden hónapban több és több lett s decemberben elérte a 195484 koronát. Az 1915. évi végösszeg már 1 millió 934 ezer 901 koronát tett ki. 1916- ban még nagyobbak lettek a szá­mok. A január 228289 koronával kezdődött s decemberben elérte a 278 ezer 319 koro­nát. A múlt esztendőben összesen 3 millió 147 ezer 979 korona hadisegélyt fizettek ki. A három háborús esztendőben össze­sen 5 millió 522 ezer 865 korona és 30 fillért. Sok pénz ez, de sok munkát is adott azoknak, akik ezt a nehéz, fárasztó feladatot végzik Rapcsányi Kálmán főszámvevő veze­tése alatt, aki az ő páratlan munkabírásával és praxisával simán, fennakadás nélkül végzi ezt. 5 millió 522 ezer­­ hadisegélyt. Ezt a hatalmas summát fizette ki ja­nuár 1-ig a városi adópénztár a hadbavo­­nultak hozzátartozóinak. Micsoda horribilis összegre jöhet ki az egész országban kifi­zetett hadisegély, azt elgondolhatjuk a kecs­keméti adatból. De fogalmat alkothatunk arról is, hogy micsoda tenger­pénzt tehetnek úgy a háborús költségek, ha ez az elenyésző része is milliárdokra rúg. A kifizetett összeg állandóan emelke­dést mutat, mert természetesen mindig töb­ben és többen teljesítenek katonai szol­gálatot. 1914 szeptemberében még mindössze 55345 korona hadisegélyt fizettek ki, októ­ Ferhívás. Az 1892—1898. években szüle­tett népfölkelésre kötelezetteket az idő rövidsége miatt nem áll módjában a katonaügyi osztálynak személyre szóló idézéssel a január 9—11. napjain tar­tandó bemutató szemlére idézni, hanem ezennel hirdetményileg megidézi őket és a megidézettek kötelesek az alábbi sorrendben és napokon reggel 8 óra­kor pontosan megjelenni és pedig: Az 1898 és 1897 években szü­letett helybeli illetőségű népfölkelők 1917 évi január hó 9-én; Az 1896, 1895, 1893 és 1982 évbeliek január hó 10-én; A vidéki 1898—1892 évbeliek valamint az összes elmaradt magasabb évfolyambeliek 1917 évi január hó 11. napján. A meg nem jelenteket karhata­lommal fogja a szemlére a hatóság előállítani és azonfelül megbüntetni. Kecskemét, 1917. évi január hó 2-ik napján. Katonaügyi osztály.

Next