Kecskeméti Ujság, 1913. március (6. évfolyam, 48-71. szám)
1913-03-01 / 48. szám
Kecskemét, 1943. március 1. Ara 2 fillér. Szombat, VI. évf., 42. (040.) sz. KECSKEMET! UJLAti Politikai napilap. ; dTreti ovS jVIJétre haM ■ < wy .■■■■<■ ■ ■ ' - ■■■■■■— - - ■■■ ■ ■ p.• ....... . . . . Előfizetési ár helyben . 8 korona A gyalogvásártér ügye. Tegnap szóba került újból ez a téma is, amely már annyira agyoncsépelt, hogy szinte unalmas dolog róla csevegni. De a vásárrendezés ügye küszöbön áll, — mondotta tegnap Bagi László h. polgármester egy interpellátióra válaszolóan, — s ez a nyilatkozat föltétlenül kívánatossá teszi, hogy ez ügyben újból és újból fölemeljük szavunkat s ne csak a nagyközönség, de maguk az iparosok és kereskedők érdekében néhány szót intézzünk az illetékesekhez. Hogy mily óriási haszonnal jár a gyalogvásártérnek a piactérre leendő behelyezése, erről már sokat, nagyon sokat csevegtünk, éppen eleget, amikor elmondottuk, hogy egész kis városok, mint pl. a szomszéd Csongrád is a piacon tartja meg országos vásárjait, pedig vásártere ugyancsak lehetne elég. Most csak arra mutatunk rá, hogy a behelyezés mely utakon lenne lehetséges. Felhasználandó lesz elsősorban az egész Rákóczi-út mindkét oldalon, valamennyi kocsiút részbeni meghagyásával, az egész piactér. Szükség esetén a színház környéke és a Halasiutca eleje, de azonkívül a Csongrádiutca eleje, esetleg a Folyóka-utca, amelyen át pl.: a faárú-piac elhelyezésére legalkalmasabb Kistemplom-tér is felhasználható lenne. De erre legkevésbé lesz szükség, mert az elég széles Aradi utca is egészben felhasználható. Csak az a fő, hogy benn legyen már a városban és az, hogy azok a helyek, ahol a piacok elhelyeztetnek, összefüggésben legyenek egymással, ne legyenek szétszaggatva. De egyúttal e pár sor keretében felhívást óhajtottunk intézni városunk iparosaihoz, kereskedőihez, akiket legelsősorban érdekel ennek az ügynek sürgős elintézése, hogy saját érdekükben fogjanak mielőbb össze, hogy a rövidesen meginduló vásár- és piacrendezés ügye ne érje őket váratlanul, hanem egyesült erővel azon törekedjenek, hogy ez a zsebüket érzékenyen érintő kérdés mielőbb sikeresen elintéztessék és hogy ezután ne vacogva, unalmasan várják a vásárokat, hanem ezek igazán céljuknak és rendeltetésüknek megfelelően valósággal várvavárt napjaik legyenek, amikor ha nem is egész évi kiadásaikat nyerhetik, de bizonyára jórészét, mert más városban, ahol a vásár benn van a városban, az a kereskedőkre és iparosokra a legnagyobb napok egyike, valósággal ünnepnap. Il tuberkulózisról, vagyis a tödöttes agyi gumis Mtgstgert. A tüdővész ellen védekező egyesület alakuló gyűlésén előadta: dr. Csabay Géza fíoorvos. V ifile inyinyek hajlamositanak alltíviszre? Kik kapják el könnyen a tüdűvészt? Az öröklékenységről ma már csak anynyiban lehet szó, hogy egyes családokban a gyermekek gyengébb szervezettel jönnek a világra és ezek a tüdőbaj iránt, miként egyéb más baj iránt is fogékonyabbak, így Laitinien finn tudós kimutatta, hogy az iszákos szülők gyermekei különösen hajlamosak a tüdővészben való megbetegedésre. Vannak még többen, akik beszélnek és imák öröklött gümőkóros testalkatról, így az úgynevezett vékonydongájúság, a finom sima bársonyszerű áttetsző arcbőr, az eperajkak, a nagy fénylő szemek stb. képeznek tünetét az öröklési terheltségnek. Ezen állításokkal szemben az igazság ma már olyformán kezd kialakulni, hogy mivel az újszülötteken egyáltalában ilyen alkatot nem fedezhetünk fel és a tuberculózis megtámadja sokszor az athléta termetűeket is és sokszor megkíméli a vékonydongájunkat és hogy az imént vázolt és régebben grímős alkatra mutató jelenségek csak a későbbi, serdülő kórral lépnek előtérbe, Pirquet és Naegen óta inkább azt kell feltételeznünk, hogy az élet első éveitől kezdve elszenvedett gümőkóros fertőzéseknek folyományai ezek a külső jelek, úgy mint néha a rózsás arc, az ideges alkat, a fékezhetetlen ambíció stb. a betegséggel járó és már kezdődő minimális kis lázacskáknak folyományai inkább, mint veleszületettek. Könynyebb a hajlamosságot az életkörülmények befolyásából kimagyarázni, mint egy veleszülöttségből. S így az öröklékenység helyett helyesebb tehát, ha a hajlamosító körülményekről beszélünk, vagyis arról, hogy miféle körülmények mozdítják elő a tüdővész iránti fogékonyságot. Azt már tudjuk, hogy mindnyájunkkal közös levegő is folyton fertőz és hajlamosít a bajra és különösen nagyon hajlamosít a tüdővészes betegekkel való együttélés, a közös és fertőzött porral teli levegő beszivása. Hajlamosítanak a gümőkórra a rosszul szellőztethető, sötét, nedves, egészségtelen lakások. Ezekben a gümőbacillus igen sokáig megtartja életképességét s így nagyobb e lakásokban a fertőzésre való alkalom. Az ilyen egészségtelen lakások bérlete olcsó és így ezeket leginkább is a szegény ember lakja. A rossz levegőt elősegíti az is, hogy sokadmagával húzódnak meg a szegények egy-egy ily rossz lakásban. Kiélik a levegőt. Napokon, heteken, éveken át megsínyli ezt a szervezet. A vér nem elengülhet. Kifejlődik a senyves véralkat, mely minden betegségre könnyebben hajlamosít. A szegénységnek a második nyomorúsága a célszerűtlen és elégtelen táplálkozás, melyet szintén a test senyvedése követ. Tapasztalás szerint főleg a gyengébb ellenállási képesség folytán minden fertőző bajt könnyebben megkapnak az ily gyenge szervezetnek. Hogy a levegő élőnytartalma mily fontos, kitűnik Kőrösynek és Thiringnek Budapestre vonatkozó adataiból és abból, hogy az állandóan szobában bent dolgozók, az iparosok, pincérek, bányászok között aránytalanul többen esnek gümőkórba, mint a szabad levegőn dolgozó mezei munkások. A bezárt rabok közül nagyon sokan esnek tüdővészbe. Ezek a bennök lappangva tengődő csirákat a szabad levegőn élve legyőzték volna, de a zárt és rossz levegőre jutva képtelenekké váltak. Hogy a rossz táplálkozás is nagyfokban hajlamosít a bajra, bizonyítják ezt a rossz termésű évek. Az 1904-iki év rossz termését követő ínséges 1905-ik évre vonatkozólag kimutattam már Kecskemétre nézve is, hogy a halálozási arányszám 25,8-ról 32,5-re felszökött, az előző évi 269-ről 306-ra szállott fel a gümőkórban való elhalálozás. Hogy a megjavult levegő és a megjavított táplálkozás mint javítja meg a betegei állapotát és mint tünteti el a bajt, erre nézve frappáns példát szolgáltat a berlini régimódi Charité kórház. Ebben a kórházban zsúfoltan voltak az ágyak elhelyezve régebben. Ezeknek a fontos egészségügyi követelményeknek ismerete után azonban egy-egy kórteremben kevesebb ágyat hagytak meg, hogy több levegő jusson egy betegre és emellett a gümőkóros betegek táplálékát is megjavították. Schapper dr. szerint nem változott a kórház beteganyaga sem, mégis a kórház tüdővészes betegeinek halálozási száma 10 év alatt 59 százalékról 34 százalékra szállott alá. Ezt az eredményt csakis a megjavult levegőnek és megjavult táplálkozásnak lehet betudni. Hiszen, mint majd később látni fogjuk, éppen ily megfigyelések alapján jött létre a szanatóriumi gyógyítási rendszer és ily tapasztaláson alapult az orvosoktól ősidőktől fogva ajánlott levegő változtatás is. Hajlamosít a gümőkóros megbetegedésekre a rossz időjárás is. A betegségek közül főleg a tüdőgyulladás, a kanyaró és a szamárhurut olyan, melyek után gyakran lép fel tüdővész. Ezt a tapasztalást elbírálva, rájöttek a tudósok, hogy ezeknél a bajoknál főleg előfordulnak a légzőszervek belső hártyáján, a túrok, a gége, a légcső és a hörgők nyálkahártyáján apró kis sebecskék megannyi kis kikopásai a nyálkahártyáknak s az igy képződött kis sebecskék képezik többnyire a tapadási pontot, a kaput, amelyen át a bacillusok a különben is az említett baj által elcsigázott szervezetbe jutnak. " Nagymértékben hajlamosít a tüdővészre az iszákosság is. Ez szintén a szegény nép nyomorúságai közé tartozik. Kimutatta ezt a már említett finn tudós, Laitinien, a budapesti nemzetközi orvosi kongresszuson. Laitinien 600 tengeri malacot állandóan különféle mérvben pálinkával kevert étellel táplált s rájött arra, hogy minél többet fogyasztottak el az állatok a pálinkából, annál könnyebben rájuk olthatta a tüdővészt. A tüdővészben történő elhalálozások és valamely népesség alkoholfogyasztása között bizonyos összefüggés van, így említik, hogy Toulousban, hol évenként átlag fejenként 2 liter alkoholfogyasztás van, minden 10.000 lakosból csak 19 egyén hal el gümőkórban. Azokban a városokban, hol 12 liter az évi és fejenkénti fogyasztás, elhal minden tízezer lélekből 30—40 ember; hol 13 liter a fogyasztás, már 40—50; hol 14 liter, 50—60; ott, hol már 16 litert fogyasztanak, elhal 70—80; 17 liter fogyasztás mellett 80—90; 18 liter fejenkénti évi fogyasztásnál pedig már minden 10.000 emberből 90-nél többen halnak el évenként.