Kecskeméti Ujság, 1913. május (6. évfolyam, 98-121. szám)
1913-05-27 / 117. szám
2. oldal. Erélyesebb lesz-e most Kossuth s bölcsebb Justh Gyula ? Nem, de végre van valami, ami nekik sikerül. Nem ér semmit, de — sikerül. Ez is vigasztalás. Ha sikerül. A nttlövész - lakiösés. — Az orvosi tudomány megállapításai. — Koch Róbert, az emberiségnek egyik legnagyobb jól tevője, a tudományos bakteriológia és a fertőző betegségek elleni racionális védekezés megalapítója, a tuberkulózis és más betegségek, mint a kolera okozójának felfedezője, élete utolsó napjait arra szentelte, hogy rámutasson arra, hogy a lakásviszonyok javítása nélkül a tuberkulózis elleni védekezés mindig tökéletlen fog maradni. Utolsó munkájában, mely csak halála után jelent meg, meggyőzően bizonyítja a rossz lakások, különösen pedig a rossz, zsúfolt hálószobák végzetes szerepét a tuberkulózis terjesztésében, rámutatva arra, hogy nem mindig ott találhatók a legrosszabb viszonyok, ahol a nép szegény és rosszul táplálkozik, hanem jómódú, vagyonos népnél, ha rossz szokásból a családok éjjel egy, mégpedig rendesen a legrosszabb szobában húzódnak meg, a többi rendelkezésre állókat pedig inkább dísznek tekintve, lehetőleg kímélik. Koch kimutatja, hogy a legnagyobb tuberkulózis halandóság Poroszországban nem a legszegényebb keleti tartományokban van, hanem az északi tengernek aránylag vagyonos, nem sűrűn beépített és lakott vidékein, ahol ősidőktől ilyen rossz szokások vannak, megtetézve azzal, hogy az éjszakát az emberek a falba eresztett szekrényszerű tartályokban (Butzen) töltik. Ugyanez ismétlődik Svédország északi vidékein, ahol a kitűnően egészséges klíma dacára a legnagyobb tuberkulózis halandóságot találjuk. Romberg és Haedicke Marburgban, Wernicke és de Greek Posenben végeztek kiterjedt vizsgálatokat, melyekből kitűnik, hogy egyenlő anyagi körülmények között élő emberek között azoknál fordul elő legnagyobb számban a tuberkulózis, akik a legrosszabb lakásokban laknak. A különösen fertőzött házak Wernicke szerint meg-egyeznek abban, hogy nincs friss levegőjük, hogy hiányzik a napfény és hogy túl van- nak zsúfolva. Biggs szerint Newyork 6-ik kerületében, ahol 630 ház van 22897 lakossal, a házak 379 százalékában lakott tuberkulozikus, a házaknak 7-1 százaléka pedig adta az összes tuberkulotikusnak 443 százalékát. Romberg és Haedicke pedig Marburgban megállapították, hogy az ottani szegények által lakott házak 336 százaléka szolgáltatja ugyanezen osztály tuberkulotikusainak 592 százalékát. Találtak 39 olyan házat, amelyekben 11 és fél év alatt 632 lakó közül 155 lett tuberkulotikus. Egyes ilyen házakban 6, 7, 8 megbetegedés is előfordult. Az említett 39 házban egyidejűleg 68 tuberkulotikus lakott. Tekintve, hogy ugyanakkor 197 tuberkulotikus volt Marburgban s így a 39 ház az összes házak 26 százalékát tette ki, kitűnik, hogy a házak 26 százalékában volt Marburg összes tüdővészeseinek 34 százaléka. Wernicke és de Greek Posenben is konstatálták, hogy a tuberkulózis bizonyos pontosan megállapított városokban és házakban szedi legtöbb áldozatait. Különösen érdekes dolog az, hogy még jó anyagi viszonyok között élő embereknél is, akiknek lakásviszonyai olyanok, hogy túlzsúfoltságról nem lehet szó, kimutatható, hogy minél kevesebb ember van a lakásban, annál jobb a helyzet a tuberkulózis szempontjából, így Brandenberg feltételei szerint 4 vagy 5 szobás lakást bérlők között 100 halottra esik 222 gümőkórös és 6 és 6-nál több szobás lakásokban csak 10*3. Neysholme-nak Nagybritanniára vonatkozó fontos adataiból kitűnik, hogy Angliában és Skóciában azért csökken a tuberkulózis, mert a tüdővészesek elkülönítéséről, zárt intézetekben való ápolásáról gondoskodnak. Írországban pedig azért emelkedik a tüdővészhalandóság, mert a betegek lakásaikban maradnak. A börtönökben szerzett tapasztalatokat is felhozhatjuk, amelyekben amióta a higiénikus viszonyok javítására, tisztogatására, szellőzésére, a betegek elkülönítésére nagyobb gondot fordítanak, szintén csökken a tuberkulózis-halandóság. Végre még a napfény befolyását véve szemügyre, megemlítendő francia szerzők, mint Paul Juillerat és Marie Davy ennek kiváló fontosságot tulajdonítanak s hogy az utóbbi vizsgálat alapján kijelenti, hogy a tuberkulózis-halandóság arányos az ablakok számával, minél több ablak, annál csekélyebb mortalitás! A tuberkulózis és ennek különösen az az alakja, melyet tüdővésznek nevezünk, elsősorban lakásbetegség. — Akkor tani megtehetné a fiamat személye körüli miniszternek? — Reményiem ezentúl már nagyságos asszonynak fognak minket szólítani! * A próféta fogadószobájában egymást érték a látogatók. Az első egy ateista volt. Egy ember, akiről ország-világ tudta, hogy nem törődik sem a menyországgal, sem a pokollal. — Szeretném tudni, hogy miféle jutalmat várhatok Indrától ? — kérdezte az ateista. — Mivel szolgáltál rá a jutalomra? — szólt szigorúan a próféta. — Azzal, hogy Indra szent nevét soha hiába a számba nem vettem. * Egy gályarab is jelentkezett. — Unokája vagyok annak a zsiványnak, akit valamikor Indra oldalán végeztek ki. — És mit kívánsz? — Tudni szeretném, hogy mikor fogják szentté avatni ősömet. — Egy előkelő asszony lépett be utána. Kisfiát vezette a próféta elé. — Meg vagyon írva, hogy Indra szereti a maga személye körül a kisdedeket. — Mondja az asszony. — Jól tudod asszonyom! — szólt mosolyogva a próféta. * Végül egy kicsi, ijedős képű emberke kullogott a szent férfi elé. Egy emberke, akin meglátszott, hogy sok pofont kapott már életében. — Valami kis hivatalt szeretnék elnyerni az új rendszer alatt, — suttogta. — Miféle hivatalt, szólj bátran fiam. — Ha ő szent felsége talán kegyes volna rám bízni az istenvita kezelését . . . — Késő éjszaka még egy udvari tanácsos zörgetett be a próféta szállásán. — Mit kívánsz ? — szólt le az ablakon a szent férfi. — Pardon ! — hebegte az udvari tanácsos. Azt szeretném tudni, hogy mi lesz a mi címünk a jövendőben. Isteni tanácsos, vagy csak egyszerűen menybéli tanácsos ? * És eljöttek a hegyek, a barlangok és pusztaságok lakói, a nagyszakállu remeték, akik száz esztendő óta gyökéren és sáskán éltek és hidrát imádták. Egyenesen a bankok palotái felé tartottak ők. — Mit akarnak ? — rivalt rájuk a portás. — Hát mi nem leszünk most a felügyelő bizottsági tagok? — kérdezték a remeték. KECSKEMÉTI UJSAG 117. (1209.) szám. A Jánosi Zeneiskola hangversenye. A Városi Zeneiskola tegnap, vasárnap délután tartotta a Nők hangversenyét az Otthon dísztermében. A közönség ezúttal is olyan meleg érdeklődést mutatott, hogy a megjelentek alig fértek el a teremben. A műsor igazán nívós volt és amit ezek a művésznövendékek produkáltak, az egyszerűen bámulatba ejtette a lelkes hallgatóságot, úgy, hogy általános volt az a kialakult vélemény, hogy e két hangversenyre bátran bocsájthatott volna ki az igazgatóság belépőjegyeket. A szereplők Moór Károly, Linz Jenő és Orbay Mária növendékei közül kerültek ki. Salamon Rózsi, Moór Károly növendéke Beethoven As dur sonátáját adta elő. A nagytehetségű és szorgalmas leány, aki különben zenei pályára készül és most vizsgázik a zeneakadémián, a nagy zenei intelligenciát, technikai készültséget kívánó szonátát mély értelemmel, feltűnő tudással interpretálta. Egy év óta tapasztalt haladását csakis kiváló tanára, Moór Károly javára írhatjuk, mert lehetetlen lett volna hasonló eredményt elérni, ha a tanár valósággal át nem plántálja a maga zenei lelkületét növendékébe. A congeniális felfogás, a finom zenei szépségek kihozása csak az óriási munkának eredményeként jelentkezhettek és Moór Károlynak egy évi itt működése már sejtetni engedi, hogy Kecskemét zeneéletére ez a művésztanár minő hatással lesz. Kecskemét már most is büszke lehet iskolájára, mert az iskola most eredményeket produkál. A eredményeket pedig M. Bodon Pál, Moór Károly és Linz Jenő lelkesedéstől áthatott munkásságának köszönhetik. A 2-ik és 4-ik számot Kerekes László és Vásárhelyi Ödön, Orbay Mária növendékei adták elő. Mind a két növendék igazán értékeset produkált és Orbay Mária elég garancia arra vonatkozólag, hogy míg sok szépet hallunk e két fiútól. Különösen nagy hatást keltett Vásárhelyi Ödön intelligens interpretálásával és meglepő technikai készültségével. Orbay kisasszony e két növendékével élénk tanúbizonyságát adta annak, hogy nemcsak kitűnő előadóművész, hanem elsőrangú pedagógus is, aki tud maga is és nem sajnálja a nehéz munkát tőle telhető energiával és jóindulattal teljesíteni. Gratulálunk eredményéhez. A harmadik és 5-ik számot Linz tanár növendékei adták elő. Vogel Piroska és Hegedűs Jozefa két zongorán eljátszották Griegnek Románc variatiókkal című művét. Hatalmas kompozíció és érett, megfontolt, értelmes volt az előadás. Mind a két kis- s asszony nagyon talentumos növendék, de azt hisszük, a legtalentumosabb a mesterük : Linz. Mert igazán bámulatos, hogy a szin- t tén fiatal lélek mint ért a fanatizáláshoz, a muzsikára való ráneveléshez. Növendékei valósággal hipnotizálva vannak, akik kivonják magukat a társadalmi élet jogos kötelezettségeiből, mert számukra csak egy életcél létezik, minden szabad idejüket a muzsikára fordították, amely felemelőbb és jobban kielégíti a szomjasságukat, mint egy csésze tea, friss pletykákkal és traccsokkal fűszerezve. Fanatizálni csak az tud, aki maga is fanatikus, lelkével és életével csüng a muzsikán, akinek a munka nem , teher, de lelki szükséglet. Ez Linz Jenő és azt hisszük, ennél jobb névjeggyel senki sem rendelkezhetik. Másik növendéke Grassely Margit Dusser Sonata-jának első tételét ,(As-dur) és Webar Perpetum mobile-t adta elő. Ez a kisasszony kész virtuóz, bámulatos a billentése és ereje, tiszta, fejlett a technikája és szép a muzsikalitása, amely azonban még sokat kell, hogy fejlődjék, hogy arányban álljon a technikájának a nagyságával. Ehhez a növendékéhez is gratulálunk Linznek. A zongora kíséretet Dávid Nándorné látta el meglepő egyszerűséggel és finomsággal. Talán sokan nem is tudják, hogy milyen nagy dolog kísérni. A jól kisérő nemcsak lejátsza az előtte levő műveket, nemcsak alkalmazkodik, de ez a fő : kidomborítja az előadót a maga rovására. És ezt dicsérjük Dávidnéban, aki olyan intelligens asszony, hogy ezt önzetlenül meg tudja cselekedni. Igazán nem értjük, hogy ilyen értékes erő, mint Dávidné, miért jelenik meg