Kecskeméti Ujság, 1913. október (6. évfolyam, 222-252. szám)
1913-10-01 / 222. szám
Kecskemét, 1913. október 1. Ára 2 fillér. Szerda, VI. évf. 222. (1315.) sz. KECSKEMÉTI ÚJSÁG A halasi vasút. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter ma érkezett leiratában értesíti a város közönségét, hogy a Kecskemét város közönsége által tervezett kecskemét—kiskunhalasi, kecskemét—kiskőrösi és kecskemét—kiskunmajsai keskeny nyomtávú gazdasági vasútaknak folyó évi julius hó 1-én kelt rendelete értelmében megtartott közigazgatási bejárásáról felvett jegyzőkönyv elébe terjesztetvén, — e vasutak ügyében közli a város közönségével: 1. Mielőtt a szóban levő vasútvonalak engedélyezésére vonatkozó további lépések megtétetnének, a közigazgatási bejárásról felvett jegyzőkönyv hiteles másolatának, valamint a bejárás alapjául szolgált tervek egyik példányának kiadása mellett felhívja a város közönségét, hogy az érdekeltek által kért, jegyzőkönyvbe foglalt módosításokat, illetőleg az érdekeltekkel a közelebbi tárgyalást indítsa meg és a kért vonalváltoztatásokat behatóan tanulmányozza, továbbá, hogy az említett tárgyalások és tanulmányok eredményéről jelentést tévén, a vonatkozó tervek bemutatása mellett a módosítandó vonalrészek közigazgatási pótbejárását kérelmezi. 2. Kiskunmajsa községnek a jegyzőkönyvben előterjesztett az a kívánalma, hogy a gazdasági vasút vonala egész Kiskunmajsa község piacáig bevezettessék, a közönség külön nyilatkozatában foglaltakra tekintettel alig lévén teljesíthető, a miniszter úr nem tesz észrevételt az ellen, ha a kérelem közelebbi tanulmányozását és tárgyalását a város közönsége mellőzi. 3. Miután ezúttal a jegyzőkönyv szerint a kecskemét—kiskunhalasi vonal bejárása Szabadszállás községben, illetve az ahhoz tartozó Szabadjakabszálláson kihirdetve nem volt, holott e vonal az említett község határában sok kisbirtokos területét érinti, a fennt jelzett közigazgatási pótbejárás alkalmával a kecskeméti—kiskunhalasi vonal Szabadszállás község határában levő részére is újabb bejárás lesz tartandó. 4. Végül felhívja a miniszter úr a város közönségét még arra is, hogy tegye alapos tanulmány tárgyává még azt is, váljon megfelelő vonalmódosítás és a csatlakozó állomás más, célszerűbb elhelyezése által nem volna-e a budapest—tiszai helyiérdekű vasút kecskemét—lajosmizsei vonalának és a kecskemét—fülöpszállási helyiérdekű vasútvonalnak a tervezett gazdasági vasút kecskemét—kiskunhalasi vonalával való pályasini keresztezése elkerülhető. Ugyanis a szóban levő pályasini keresztezéseket, amelyek ellen a jegyzőkönyvhöz csatolt külön nyilatkozatok szerint a cs. és kir. hadügyminiszter úrnak, a MÁV igazgatóságának képviselői, a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség is felszólaltak, úgy az említett helyiérdekű vasutak, mint a tervezett gazdasági vasút forgalma szempontjából a miniszter úr részéről is aggályosaknak és lehetőleg mellőzendőnek tartandó. 4. De nem találja a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr szerencsésnek a gazdasági vasút Kecskemét— Alsópályaudvar állomás mellett tervezett csatlakozó állomásnak elhelyezését sem, minthogy az említett Kecskemét—Alsópályaudvar állomás a beépített háztelkek és a meglévő helyiérdekű vasutakkal való keresztezés által körülhatárolt terület aligha lesz elegendő arra, hogy azon a gazdasági vasút csatlakozó és kiinduló állomása, valamint a forgalmi telep és annak tartozékai megfelelő módon kiképezhetők és elhelyezhetők legyenek. Szükséges tehát, hogy az említett két kérdés, nevezetesen a csatlakozó állomás elhelyezése és a pályasíni keresztezések kiküszöbölése újból behatóan tanulmányoztassék. Ezek a kereskedelemügyi miniszter úr megjegyzései. S ezek valamennyije éppen elegendő arra, hogy a vasút kérdése, illetve kiépítése továbbhúzódjék. Nem tudjuk eléggé és ismételten hangsúlyozni, hogy minden késlekedés mély károkat rejt magában s éppen ezért nem tudjuk eléggé ajánlani az illetékesek figyelmébe azt is, hogy a miniszterkívánságai értelmében minél gyorsabban járjanak el! dal csak arra törekszenek, hogy az élet versenyében a másik várost minden téren megelőzzék. Már pedig a hiúság sok esetben megbosszulta magát s megállította a városokat alkotásaiban, különösen akkorra, mikor arra leginkább lett volna szükség. Azért nem szabad szem elől téveszteni soha alkotásaink terén a polgárság erejének mérlegelését. Inkább lassú léptekkel haladjunk, de biztosan, mert úgy a kitűzött célt elérjük, míg egyébként délibábot kergetünk. Ott, azokban a városokban, ahol a polgárság áldozatkészsége és ereje többet nem bír el, ott minden erőt a polgárság gyarapítására, életerejének emelésére kell fordítani. Sajnosan tapasztaljuk, hogy iparunk, kereskedelmünk pang, mert kellő és olcsó tőke nem áll rendelkezésünkre, sőt ha állana is, akkor sem fektetné bele a magyar ember pénzét gyári vállalatokba, noha tudjuk, hogy mennyi millió értékű cikket importálunk be külföldről. Az ipar támogatását s annak hasznos voltát városaink be is látták, mert egész hajsza fejlődik ki a városok között 1—1 külföldi gyárért. De emellett ne feledkezzünk meg a hazai, különösen a kisipar támogatásáról. Amint iparosaink segítőkéz mellett gyarapodnak, gyarapszik általuk a többi foglalkozási ág is, a mezőgazdaság és a kereskedelem. Ahol eddig ez a három művelési ág összhangban van, ott a város is fejlődik, mert a lakosság nem fog szűkkeblűen elzárkózni azoktól az intézményektől, melyeknek célja végeredményben mégis az ő boldogításukra irányul. Az okos városfejlesztés. Egy statisztikai kimutatásból látjuk, hogy a városok mennyi üdvös, szép és hasznos intézményt valósítottak meg, amelylyel iparkodtak kiemelkedni azokból az állapotokból, amelyekbe őket a múlt közönye taszította. De örömünk csak fokozódik, midőn észleljük, hogy a városfejlesztési kedv a közelmúlt alkotásai dacára nemcsak meg nem csappant, hanem még hatványozottabb mértékben tör elő s iparkodnak a még hiányzó intézményeket tető alá juttatni, noha már a múltak alkotásai is sok város lakosságát oly pótadó viselésére kényszerítik, amelyet csak úgy képesek hordozni, ha mindent elkövetnek az anyagi helyzetük erősbítésére. Kétségtelen tény az, hogy a közintézmények létesítése közvetlen a polgárok vagyonosodására kedvező hatással van, mert a város forgalmát emelik, a forgalom élénksége pedig mindenütt érezteti áldásos hatását. Azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy csak annyi terhet szabad a lakosság vállaira rakni, amennyit a közintézmények által előírt jövedelem folytán a lakosság meg is bír. Sok helyütt azonban a polgárság teherviselési képessége figyelembe nem jön, mert a város intézőségében olyanok is vannak, akik a nép zömével, a polgársággal, az iparossággal nem igen törődnek. Egye Bejelentő-hivatal Kecskeméten. II. Esztendők óta hol fölbukkan, hol meg elaludt az a kérdés, hogy Kecskeméten bejelentő-hivatalt kell szervezni, mint ahogy megszervezték ezt a hivatalt már más városokban is. Ha jól emlékezünk, a rendőrség dolgozott is ki egy tervezetet, amely azonban lekerült a napirendről. Most arról értesülünk, hogy maga a kormány fogja szervezni a városokban a bejelentő hivatalokat, s így természetesen Kecskeméten is. A vidéki rendőrség államosításával kapcsolatban minden vidéki városban bejelentő hivatalt fognak szervezni és a bejelentési kötelezettséget az egész országban ép oly szigorúvá és általánossá fogják tenni, mint a fővárosban. A kormány már arról is tanácskozott, hogy a vidéki rendőrség államosításával járó tetemes költség egy része a kötelező bejelentés útján térüljön meg. A belügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter között már tárgyalás is folyt abban az irányban, hogy a bejelentő lapokat, amelyeket eddig ott, ahol bejelentő hivatal van, a rendőrségek díjmentesen bocsátották a közönség rendelkezésére, a rendőrség államosítása után a m. kir. posta hozza forgalomba, bizonyos, még meg nem állapított díjért. A belügyminiszter e tárgyban már leiratot intézett azokhoz a városokhoz, ahol már ma is van bejelentő hivatal, hogy küldjék be sürgősen a be- és kijelentő lapokat. E városokban ugyanis az új intézkedés már legközelebb , még a vidéki rendőrség államosítása előtt életbe fog lépni.