Kecskeméti Ujság, 1916. március (9. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-01 / 49. szám
2.oldal. Hazafias iskolai ünnepélyek rendezése. A kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltség vezetője Rhédei János kir. tanfelügyelő a következő körlevelet intézte tankerülete valamennyi állami, községi és hitfelekezeti elemi iskolai tanítójához és tanítónőjéhez : A másfél év óta pusztító világháború a magyar tanítók tisztes korából is szedi áldozatait. Nem kél panasz ezek nyomán, hiszen csak természetes az, hogy a magyar tanító is azok között a legelsők között legyen, akik vérükkel írják nemzetünk dicsőséggel teljes történetét. De mégis, azok az apró fejfák, — ott a Kárpátok véráztatta bércein — a végtelen orosz síkságon talán — tán immár jeltelenül emelkedő sirhalmok felől mélyen a szivünkbe markoló üzenet száll felénk: „Kötelességünket becsülettel teljesítettük — jelzi, — vajon letörlitek-e a síró özvegyek, az elhagyott árvák szeméről a hulló könyvnyeket ? !“ És válaszolnunk kell erre a nehéz kérdésre !.. . És nem szabad, hogy csak egy elhagyott tanító özvegy, csak egy éhező tanító árva is legyen széles e hazában. A magyar tanítókat itt is megteszi, amit becsületes szíve, lelke parancsol. A Néptanítók Lapja nagyérdemű szerkesztőjének lelkes kezdésére, buzdításaira gyűlnek a fillérek a harctéren elpihent hős kartársak özvegyei és árvái részére.. Tekintélyes az összeg, mely már eddig is rendelkezésre áll, de vajmi kevés azon tengernyi könny letörlésére, mely tanító özvegyek és árvák vérző szivéből fakad. Nem szabad megállanunk a megkezdett ösvényen, tovább kell folytatnunk a megkezdett munkát, még nagyon sokat kell gyűjtögetnünk a mi elhunyt drága hőseink gyászba borult özvegyei és árvái részére. S ezen munkánkhoz egy eddig még kevésbé igénybevett alkalom kínálkozik. Az iskolai hazafias ünnepélyek. A tanítók és tanítványok vigyék munkába lelküknek tüzet s hadd gyűljenek igy a fillérek azoknak a gyermekpajtásoknak részére, akik miattunk fáznak, talán éheznek is. Az iskolai hazafias ünnepélyeket óhajtom a tantestületek figyelmébe ajánlani s kérem, hogy a katonatanítók özvegyei és árvái javára tankerületem valamennyi iskolájánál kivétel nélkül rendezzenek ilyeneket. A legmelegebb érdeklődéssel kisérem a tantestületek ez irányú működését s kérem, hogy az ünnepélyek programmját velem is szíveskedjenek közölni. A jövedelmet, mely bizonyára számottevő lesz, szíveskedjenek hozzám beküldeni, hogy azután az egész tankerületből beérkező összeget illetékes helyére a Néptanítók Lapja szerkesztőségéhez eljuttassam. Meg vagyok róla győződve, hogy tankerületem lelkes tanítósága szíves készséggel áll a fentiekben elmondottak szolgálatába és hozzájárul az ő fáradhatatlan tevékenységével, hogy a mi katonáink feje fölé sohse boruljon felhős gyermekeiket bearanyozza az a napsugár, mely a mi szívünkből, a mi szeretetünkből árad feléjük. Hisszük, hogy a körlevél meleg, hazafias hangja a mi tanítóink és a mi közönségünk körében is megértő szívekre találni a gabonát. Nagyon sok a följelentés is, amelyek közül a dolog rendkívüli fontosságára való tekintettel figyelembe veszik a névteleneket is, mint nyomot adó írásokat. Egymásután jelentik be a megszeppent gazdák önként is az eddig eltitkolt készleteket. A rekvirálás így hamarosan befejezhető lesz, úgy hogy nagy átlagban az ország egész készlete a csekély fogyasztási szükségletre itt-ott bentmaradt gabonán kívül a haditermény részvénytársaság kezébe kerül. Ekkor itt is számot vetnek a tényleges készlettel, sőt az augusztusi termés valószínű eredményével is. Az akkor várható intézkedésekről kecskeméti szakemberek így nyilatkoztak a „Kecskeméti Újság“ szerkesztőjének : — Tévedés azt hinni, mintha a kormány, vagy a hiditermény részvénytársaság, vagy akár a hozzáértők is ne tudnák, menynyi most Magyarország készlete. Azt azonban senki se tudhatja, mennyit lehet ebből a kvantumból előkényszeríteni akár a legradikálisabb eszközök által is. Nem tartanánk helyesnek, ha előre elmondanánk, minő eredményt gondolunk mi. Majd. — Egy bizonyos, az, hogy a kukoricakenyér behozatala Magyarországon kisebb daj lesz, mint a jelenlegi búzakenyér adagolásnak a teljes szigorral való keresztülvitele. A kukoricakenyeret, ha eleget kap belőle, szívesebben megeszi a munkás, mintsem a mai búzakenyéren való napi 300 grammos koplalóadagon éljen hónapokig. — Valószínű, hogy csak 3—4 havi intézkedésről lesz szó, — aratásig, — ha a rekvirált készletek nem, vagy csak alig fedezik az országos fogyasztást. Ekkor el kell rendelni itt is május, június, július és augusztusra a kukoricával kevert kenyeret, ami annál könnyebb lesz, mert akkorra már egységes lisztfajta áll rendelkezésre. Különösen megokolt lesz ez az intézkedés akkor, ha a termés nem ígér sokat. Természetesen, ha a rekvirálás eredménye várakozáson felüli lesz, akkor szó sincs a sárga kenyér szükségességéről. Azonban azok az adatok, amelyek most, mint rekvirált, eltitkolt, vagy most bevallott készletek forgalomba jönnek az újságokban, csak a közönség szemében jelenthetnek valamit, pedig csak morzsák. A román gabonakészletek, — tudott dolog, — nem éppen Magyarország fogyasztására szánták. Ezek szerint március közepén, vagy második felében dől el, bevonul-e megint a kecskeméti asztalokra a tavaly annyit szidott kukorica kenyér. Nyolc nap óta Ausztria sárga kenyeret eszik. Az osztrák kormány, miután befejezte a lisztkészletek teljes rekvirálását és számbavételét, úgy találta, hogy a készletek egyáltalán nem elegendők a bőséges fogyasztásra. Minden baj elkerülésére csak egy lehetőség volt: a kukoricakenyér. Ezt be is hozták ott kötelezőleg. Jön a kukoricakenyér. Új rendeletet várnak. Nálunk most folyik a rekvirálás. A kecskeméti házakba épp úgy, mint a jól termő pestmegyei falvakba be-bekukkannak a pénzügyőrök és sűrűn rendeznek parázs házkutatásokat. A házkutatások elrendelésére elegendő a gyanú. Ekkor már joga van a pénzügyőrnek felszólítani a termelő gazdát, számoljon be, hova tette a búzáját. Ennyi, meg ennyi földje van, ennyi gabonája termett, ez hova lett ? És ha nem tud kielégítő választ adni, a pénzügyőrnek bárhol joga van megkeres- KECSKEMÉTI UJSÁG 49. (3050.) szám. HÍREK Kecskemét, 1916. február 29. Német költőkből. Fordította : Dr. Gaál László. • I. A fiú halála. — Uhland Lajos. — „Fiam, be keresd te a rengeteget! Az életedet kockára ne tedd !“ „Van Isten az égben, ő a vezér, A sötét erdőben vész dehogy ér Vadonba merészen az ifjú leszáll Folyam árja morajlik a lábainál, Fölötte vadul zug a fák sudara, Felhőkbe enyészik a nap sugara. Rablók zugait fedi ott a magány Kitekinte belőlük egy ifjú leány: „Ó jaj! hogy ily ifjan ez útra térsz ! itten a halálnak a völgyibe érsz.“ Kirohan rablócsapat a kapukon, kézzel fedi arcát a hajadon. Leszúrja a rabló, kifosztja zsebét, Vérben ott hagyja dülő tetemét. „Ujai!mi sötét, csillagtalan és ! Oly távol az ég ? Nincs semmi segély ? Szentszűz! ki honolsz menny fénye felett Vedd fel kezeidbe a lelkemet !“ II. Noé históriája. — Kopisch Ágost. — A bárkát elhagyván Noé, Az Úristen lépett elé S mert kedves volt az áldozat, igy szólt: „Kegyelmem befogad! S mert senki szentebb nem lehet, Kérj bármit, megteszem neked.“ Kegyes Noé szólt: „Istenem, A víz nem ízlik énnekem, Mert abból isznak mindeneit, Sok bűnös állat s emberek. Ezért egy ily szegény öreg Más, jobb italt kívánna meg.“ Édenkertből ajándékul Szőlővesszőt adott az Úr És szólt : „Ápold ezt gondosan !“ Körültekintőn, pontosan Adott utasításokat: Örült ezen Noé sokat. Szólítja gyermekit s nejét, Hozzá csődül minden cseléd, Ültet egész szőlőhegyet, Noé bolondot nem tehet. Bort sajtol és pincét csinál S a sok hordó már töltve áll. Szent ember voltam nagyon Noé. A hordókat sorba véve S isten nevében itta ki: Ez fel nem róható neki. Özönvíz múltán még ivott Háromszázötven évig ott. Hasznos tanulság. Megérti ebből, a ki ép, A bor nem árt meg semmikép : És hitem, hogyha nem pogány, Vizet se önt a borhátán, Mert abból isznak mindenek, Sok bűnös állat s emberek. — A főispán Kecskeméten. Ráday Gedeon gróf főispán ma délelőtt 10 órakor Kecskemétre érkezett, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlésén és a közigazgazgatási bizottság ülésén elnököljön. — A közigazgatási bizottság ülése. Kecskemét város törvényhatóságának közigazgatási bizottsága Ráday Gedeon gróf főispán elnöklete mellett ma délután fél 3 órakor tartotta e havi rendes ülését. Az ülésen a pénzügyigazgató, tiszti főorvos, tanfelügyelő, állategészségügyi felügyelő, királyi ügyész terjesztették elő havi jelentéseiket, és elintézés alá került néhány folyó ügy is. A Közgyűlés: Ráday Gedeon gróf főispán délelőtt háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a törvényhatósági bizotság e havi közgyűlését. Stringovics Gyula aljegyző bemutatta a polgármesteri jelentést a közigazgatás múlt havi állapotáról. Csősz József törvényhatóság, bizottsági tag a kecskeméti szőlősgazdák nevében kérelmet intézett a főispánhoz, hogy vállalná el a közbenjárást a kormánynál, esetleg egy küldöttség vezetését, hogy megfelelő mennyiségű kékkövet kaphasson a város. Ráday Gedeon gróf főispán teljesen méltányolta a kérelmet, s biztosította a törvényhatóságot, hogy ő már holnap érintkezésbe fog lépni a földmivelésügyi miniszter úrral, s ha csak egy lehetőség lesz, akkor még Kecskemétnek is biztosíthat rézgálicot. Déli 12 órakor a közgyűlés rátért a központi választmány két tagjának megválasztására. — A gazdasági munkásbizottság ülése. A m. kir. minisztériumnak 550 1916 rendelete folytán megalakított gazdasági munkásbizottság márc. 1-én délelőtt 10 órakor Sándor István polgármester elnöklete mellett ülést tartott. Használjunk hadisegély bélyeget