Néplap, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM,_____________________________________ÁRA 50 FILLÉR_____________________________________1951 MÁJUS 3. CSÜTÖRTÖK. Hatalmas béketüntetések voltak szerte a megyében a május elsejei ü­nnepség­ek Vasárnap úgy köszöntek el egy­mástól a dolgozók, h­ogy „kedden reggel találkozunk az üzemben ügy is történt. Május elsején jó­kor reggel megelevenedtek az ut­cák. Asszonyok, férfiak, fiatalok, idősek egyaránt ünneplő ruhában igyekeztek a gyülekező helyek fe­lé. Még az időjárás is megembe­relte magát, a záporoknak vége­­szakadt , egész napra kitisztult délelőtt tíz órakor kezdődött. Ek­kor érkezett meg a Lenin térre a vörösnyakkendős úttörők első cso­portja. Egymás kezét fogva, ha­talmas láncot alkottak, felvonulá­suk és tábláik együtt fejezték ki: a legfiatalabbak is összefogva har­colnak a békéért. Leendő vitorlázó­­repü­lők követték őket modeljeikkel, akik felnőve, meghódítják a leve­gőt is a munka, a béke küzdelmei számára. Ipari tanulók fegyelme­zett serege következett ezután, hir­detve, hogy a magyar dolgozók­­vállalják az ötéves terv végrehaj­tását a szakmunkásképzésben, szak­­munkásutánpótlásban is. Sportolók, kiultik­csoportok következtek. Majd a Magasépítési Vállalat színes me­nete megnyitotta az üzemek, vál­lalatok, hivatalok, iskolák dolgozói­nak végeláthatatlan sorát. Tizen­egy óra régen elmúlt már, de még egyre özönlöttek a széles sorokban a dolgozók. Hosszú szekérsor mu­tatta, hogy a „Dózsa’-tszcs vezeté­sével eljöttek a tanyák dolgozó pa­rasztjai is, hogy együtt ünnepelje­nek a munkásokkal és a világ min­den békéért harcoló dolgozójával. Hogy a dolgozók régebben ké­szültek a nagy felvonulásra,­­mu­tatták a színpompás élőképek, tel­jes gépkocsit betöltő díszítéseik. Legfontosabb tennivalóinkkal, min­den dolgozó legközvetlenebb ügyé­vel foglalkoztak ezek a képek. Né­pi demokráciánk fejlődését, gyara­podását mutatták meg, a múltat a Az ünnepi beszédet Győre József elvtárs, a Magyar Dolgozók Párt­ja megyei titkára tartotta. Beszé­de elején, a hetedik szabad májust méltatta, majd visszatekintett a május elsején hatvanegyéves múlt­jára. Hatvanegy esztendeje resz­­kettetik meg ezen a napon mind erőteljesebben a kapitalizmus In­gatag épületét a munkásosztály lépései. Azóta igen megerősödött már a munkásosztály és 34 év óta hatalmon van a föld egyhatodán, a szocialista Szovjetunióban. A Szovjetunió megszületése tette le­hetővé, hogy mi most szabadon ünnepelhetünk, hogy a 475 milliós a tavalyi május­­ óta is. A taná­csok megválasztásával tovább mé­lyült a munkások és dolgozó pa­rasztok szövetsége. Az elmúlt esz­tendőben kezdtük meg ötéves ter­vünk­­végrehajtását. Az első év eredményei is erőteljes fejlődésün­ket mutatják. Kiszélesült a szocialista mun­­kaverseny. A­ Magasépítési Vállalatnál, a kis­várdai Vulkánban, a dohányfermen­tálóban igen jelentősek az eredmé­ny­eg. Az üzemek, házak díszítései ragyogtak a napsütésben. A Kreml épületét mintázták meg a Magas­építési Vállalat dolgozói; tanító­mestereink, vezetőink: Lenin, Sztálin és Szákosi elvtársak képei, vörös- és nemzetiszint zászlók, megannyi drapéria, felirat, virág ékesítette az épületeket. Képeket, feliratokat vittek magukkal a fel­vonuló ünneplő dolgozók is. jelennel összehasonlító élőképek: az új és régi iskola, az új és régi üzem. Gépeket láttunk, amelyek könnyebbé teszik a munkát a gyár­­ban, a földeken; az építés lázas ütemét mutatták be az építőipari vállalatok élőképei, munkaszerszá­maikat hozták el a kertészeti tech­nikum diákjai is, a „Dózsa"-tüzes öntözéses gazdálkodásával dicseked­hetett, az erdőgazdaság a gépesített erdőírtással, a konfekcióüzem a villamos varrógépekkel. A munka ünnepéhez méltó élőképek vonul­tak fel a város eteh s készítői arról sem feledkeztek meg, hogy mun­kánkat, a szocializmus építését ve­szély fenyegeti, hogy békénket meg kell védenünk. Soha nem volt még ennyi élőkép az imperialisták gazságainak leleplezéséről, mint most. A tejüzem bemutatta Korea lebombázott iskoláit, gyermekottho­nait, az MSZT a világbékemozga­­lom lebírhatatlan erőit, az OKK­íZ a háború hétfejű sárkányát, amely­nek fejei lerepülnek, ha jól dolgo­zunk, ha jól harcolunk a békéért. Láttuk az új világháborút szervező banditákat, Trumant és táncosku­tyáit, láttuk határaink legközvet­lenebb ellenségét: Titót és fasiszta bandáját. Csapatnyi békegalamb repült a magasba, békedalt énekelt a népi együttes, a béke első harco­sáról, a nagy Sztálinról szólt a szavalat is, amikor a felvonulás befejeztével kezdetét vette az ün­nepség a Lenin-téren, kínai nép is kivívta szabadságát. A munkásosztály hosszú, évtize­des harcokat vívott a jobboldali szociáldemokraták ellen, akik azt akarták, hogy május­­ ne legyen a munkásosztály harcos seregszem­léje. Ma a nemzetközi összefogás je­gyében, a békéért vívott harc je­gyében ünnepelünk, ünnepelhetjük a Szovjetuniót, a nagy Sztálint. Boldogan ünnepelhetünk,, mert él­ni tudtunk a Szovjetunió adta ajándékkal, a szabadsággal. Pár­tunk, Rákosi elvtárs vezetésével, nagy eredményeink ünnepévé avat­hattuk május elsejét. nyék. Lelkes munka jellemezte a Pártkongresszusra való készülődést s ugyanígy a május 1-i felajánlá­sok végrehajtását is. A kisvárdai Valkátiban több mint egymillió forint, a nyír­egyházi MÁV-nál százezer forint­ a versenyben végzett jobb munka eredménye. A dolgozó parasztok sem marad­tak ki a versenyből. A­­termelőszö­vetkezetek példamutatása nyomán megyénk dolgozó paraszt­sága a dohányon kívül be­fejezte a vetést. Kibővített ötéves tervünk tenni­valóiról, majd a nemzetközi s­ely­zetről beszélt ezután Győző elvtárs. — Az elmúlt évben a szovjet nép újabb lépést tett előre a kom­munizmus építésének útján: mesz­­sze túlteljesítve, végrehajtotta a háború utáni első ötéves tervet. A tervjelentések számadatai bebi­zonyítják: a Szovjetunió a világ leghatalmasabb ipari és mezőgaz­dasági országa. A Szovjetunió tá­mogatásával nagy fejlődés tapasz­talható a népi demokráciákban, Kínában is. A gyarmati és kapita­lista országokban a szabadságért, a békéért küzdenek a százalál­ók. A dolgozók békeharcát jelzik a spanyolországi nagy tömegsztráj­­kok és a többi ország békeharco­sainak számtalan megmozdulása. Harcolnak a tőkés rendszer ellen, mert az a legnagyobb szegénység­ben tartja a dolgozókat. A kapita­lista országokban 40 millió fölé emelkedett a munkanélküliek szá­ma, a francia munkások életszín­vonala a háború előttinek, mindösz­­sze ötven százaléka, nem beszélve Ti­tó Jugoszláviájáról, amelyet a hazaárulók teljesen kiárusítanak az imperialistáknak. Az imperia­listák koreai rablóháborújukat ki akarják terjeszteni Kínára és az egész világra, feltámasztják Nyu­­gat-Németország és Japán fasiszta katonai erőit. Az ellenség itt van közvetlenül déli határainkon s mindennapos Tito Jugoszláviájá­nak részéről a határsértés, a pro­vokáció. A békeharc élenjáró harcosai mindenütt a munkásosztály leg­jobb fiai, a kommunisták. Olyan hatalmas mozgalmat alakítottak ki világszerte, amelyre példa még nem volt a történelemben. Milliók és tízmilliók írják alá a Béke Világtanács berlini felhívá­sát. Hazánkban is folyik az alá­írásgyűjtési mozgalom. Dolgozóink azonban nem elégszenek meg a puszta aláírással, ezért tettek lel­kes munkafelajánlásokat az aláírás alkalmával, városon és falun egy­aránt. A nagyobb termelési ered­mények elérésével még inkább meg tudjuk szilárdítani a békefront ránk eső szakaszát. Úgy szolgáljuk legjobban bé­kénk ügyét, ha továbbra is jól dolgozunk. A munkásosztály példáján, szépen kivették részüket a munkából, a nemes versenyből , a nyíregyházi járás termelőszövetkezetei és egyé­nileg gazdálkodó dolgozó paraszt­jai, akik a megyében elsőnek fe­jezték be a szántás-vetési munkát. Nagy lendületet adott a munkának az egész megyében a békeívek alá­írása. Érzik mindenütt dolgozó parasztjaink, hogy ez a béke veté­se­s munkájuk révén, másodikak lehetünk az országban a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésé­ben. Nagy feladataink A mai ünnep újabb, hatalmas lendületet fog adni a gyárakban, a falvakban, az irodákban az al­kotó munkának, a versenynek. Szükség is van rá. Tovább kell szé­lesíteni az üzemekben a munkaver­senyt, a hosszúlejáratú versenyt, hogy az ötéves tervet minél előbb befejezzük. Fokoznunk kell erő­feszítéseinket a termelés növelésé­re, a selejt csökkentésére, a munka minőségének megjavítására, a ta­karékossági mozgalom kiszélesíté­sére, ki kell szélesíteni a Nazarova­­mozgalmat. Nagy feladatok állnak előttünk a falun is: a termelőszövetkezetek megerősítése és fejlesztése, a szán­tás-vetés után, a növényápolás pél­dás elvégzése. Látnunk kell azt is, hogy minél nagyobbak sikereink a szocializmus építésében, annál veszettebb­ünővel tá­mad az ellenség: a kultik, a klerikális reakció, a jobboldali szociáldemokrata. Eré­lyesen vissza kell vernünk támadá­sukat, leleplezni kártevő munkáju­kat. Népünk békéjének, az építő mun­kának megvédése érdekében, szaka- Ünnepel Éljen Sztálin! Éljen Rákosi! Él­jen a Bárt! hirdeti a feliratok és táblák sokasága Kisvárdán. Ez­rek és ezrek vonulnak ma fel a szépen díszített utcákon. A házak tetejéről vörös zászló integet, az ablakokból kendőt lobogtató lá­nyok és asszonyok üdvözlik a fel­vonulókat. Már kora reggel talpon volt min­denki. A Vulkán kultúrházában most végezték az utolsó simításo­kat a díszítésen. A pénzügyőrség épülete előtti tá­ron van a gyülekező. Hangos zene­szó, az induló pattogó ritmusai fo­gadják az apró gyermekeket. Az is­kolák tanulói énekelve vonulnak vé­gig az utcákon,­ a gimnázium repü­lősei, szabadságharcos egyenruhá­ban, kezükben ,egy-egy vitorlázó­­modellel. 10 óra. A hosszú, tömött sorok megindulnak a dísztér, az ünnep­ség helye felé. Az eleje már ott is a béke harcos ünnepe, volt má­jus 1. A felvonuló sokezer dolgo­zó, a béke hadserege volt! Az élen­­haladó lovasok, a virágkoszorús kicsi úttörők, a pártiskola hallga­tói,­a néphadsereg katonái, az üze­mek, a termelőszövetkezeti csopor­tok,­az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok, az ifjúság, nők, férfiak menete, tarkavirágos sző­nyeghez­­ volt hasonlatos. Minden szín és minden hang azt harsogta: vidámabb­ és szebb az életünk, mint valaha s ezt az életet megvédel­mezzük. Hogyan? A dohánybeváltó élén a piros lobogót Kovács Pál és Meggyes­ Borbála vitték. Mind­ketten kiváló munkások. Az erdő­­gazdasági dolgozók kocsiján újí­tást mutattak be. A „Vörös Csil­lag’’ élszekerese Kóródi Sándor, az egyik legjobb csoporttag volt. Az ,,egyeseknél”, ott vonult Zelizi, Tóth Miklós, akiknek fényképe a legjobbak között van a versenytáb­lán. Ott ment Vágó István közép­paraszt is, aki a tavaszi munkál­datlanul­­erősíteni kell néphadse­regünket, amelynek vezetői és tag­jai, egyaránt a dolgozó nép fiai­ból kerülnek ki. Feladataink nagyok, de meg fog­juk oldani, ha munkásosztályunk, dolgozó népünk még szilárdabban tömörül Pártunk, Rákosi elvtára mögé. Felszabadításunkért, segít­ségükért, mélységes hálával gon­dolunk a Szovjetunióra és Sztálin elvtársra s üzenjük a felszabadító szovjet népnek: a magyar dolgozó nép meg­teszi történelmi kötelességét a szocializmus mielőbbi fel­építésével, a békefronton való szilárd helytállással. Murczkó Károly elvtárs, az MDE városi titkárának zárszavai után­, lelkes hangulatban ért véget az ünnepi nagygyűlés. Délután hatal­mas tömegek nézték végig a Sóstón a sport- és kultúrműsorokat, pihen­tek, szórakoztak, hogy másnap friss lendülettel állhassanak mun­kába . Kisvárda van az emelvény előtt, a vége még mindig áll a pénzügyőrség épüle­ténél. Most éppen a Vulkán mun­kásait láthatjuk. Itt haladnak a békenap legjobbjai is. Soltész La­jos kezében vörös zászlót visz, 200 százalékon felüli teljesítményével készült erre a napra. Ott van Pa­­ládi és Árvai elvtárs is, akik a bé­kenapon a legjobb öntési eredményt érték el. Fegyelmezett sorban vonulnak el a traktorvezetőképző iskola hallga­tói, majd a dohánygyár munkásai. A Népbolt dolgozói, a földműves­­szövetkezet lovasbandériuma, a bé­­kebizottság, a­­ postások, MSZT, MNDSZ és a többi tömegszerveze­tek dolgozói mind-mind azt hirde­tik: népünk kész megvédeni a bé­két. 11 óra után néhány perccel kezdi meg előadását Urbán Szabó Béla elvtárs, a Megyei Pártbizottság ki­küldötte. Hatezer ünneplő ember hallgatja végig és élteti a békét, becsülettel elvégezte, így kell har­colni a békéért! Az MNDSZ asszonyok elhozták a felvonulásra kicsiny gyermekei­ket. Kocsiban tolták őket maguk előtt, sokan karjukon hordozták. Zúgtak az éljenek, a béke har­cos kiáltásai, a nagygyűlésen. Nyír­bátor dolgozói, akik a tavaszi munka során elnyerték a­­járási vándorzászlót megfogadták, hogy­ a növényápolás alatt, a begyűjtés­nél is igaz hazafiakhoz méltóan vi­selkednek. Rév András elvtárs, a Megyei Pártbizottság tagja tartotta az ün­nepi beszédet. Elmondotta azt, hogy a két világháború Nyírbátor­tól két és félezer főnyi­­téráldoza­tot követelt. De elmondotta azt is, hogy a néphadseregben most Bir­­tók János, Here András, meg a többi dolgozó paraszt gyermeke őr­zi tisztként a békét s hogy itthon Tóth Kálmán, ifjú Makrai István példáján az egyéni gazdálkodók is. A felvonulás Győre József elvtárs beszéde Hatalmas sikereket értünk el Nyírbátorban

Next