Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-01 / 1. szám

ft SZABOLCS-SZATMÁR NÉPE A boldogabb új esztendő rahmten m­­ink a ba­rátát­óh munkájától függ (Folytatás az 1. oldalról.) A szocializmus építése jó kezekben van! át fogja-e hatni a magyar KfIUDÉS: Hogyan látja a jövőt, mik az intéző bizott­ság tervei? VÁLASZ: Én kommu­nista vagyok. Optimista. Bízom a nép al­kotó erejé­ben. Népünk a történelem során nem egyszer volt már nehéz helyzetben. Mind­annyiszor legyőzte a ne­hézségeket. Számíthatunk-e a nép alkotó erejére és munkájára? Feltétlenül! Nem ok nélkül harcolta ki a nép boldogulásának új lehetőségeit. Az a megsokszorozott erő, amely megyénk né­pében is megmutatko­zott azt mutatja, hogy a szocializmus építése jó kezekben van. Sokan ma még kételked­nek abban, hogy a szocia­lista demokratizmus" elve fejlesztjük a helyi ipart, kisipart, a belterjes mezőgazdaságot Megyénkben számos prob­léma vár megoldásra. Eh­hez a nép segítségére van szükség. Meg kell olda­nunk megyénk ipara to­vábbfejlesztésének,­­ többek között a megyénkben ter­melt gyümölcs feldolgozá­sának problémáját. Eddig évenként jelentős mennyi­ségű gyümölcs, elsősorban a világhírű Jonathan ment tönkre a feldolgozás hiá­nya, az elszállítás nehézsé­gei miatt. Fel kell továbbá ku­tatnunk a helyi ipar továbbfejlesztésének le­hetőségeit is. Biztosi­éi’’ " kívánjuk kisipa­rai­­k további fejlődését. Biztosítani számára a meg­élet minden területét. Én bízom, benne. Erre a leg­nagyobb biztosíték az öntu­datra ébredt, hazáját sze­rető magyar nép, amely soha többé nem engedi a régi bűnös politikát vissza­járni. Mi tudjuk és valljuk, hogy az új életet, a de­mokratizmus széleskörű ér­­­­vényesülését csak a néppel együtt lehet megvalósítani. A pártnak valóban a nép pártjává kell vál­nia. Osztozzon a nép örömében és bánatában. Ez csak ak­kor lesz valóság, ha a kommunisták a nép között élnek, ismerik a nép ba­jait, örömeit. Bátran el­mondják a hibákat, bajo­kat, hogy orvosolni lehes­sen azokat. felelő anyagellátást. A vá­ros legnehezebb problémá­ját, a lakáskérdést tovább kell javítanunk a lakosság megelégedésére. Nem mond­­hatunk le a mezőgazdaság fejlesztéséről sem. Segítjük az egyéni dolgozók terme­lését, és minden erővel tá­mogatjuk a parasztság ön­kéntes társulásának kü­lönböző formáit, amelyek nem a kizsákmányoláson, hanem a teljes egyenjogú­ságon alapulnak. A belter­­jesebb mezőgazdaság kiala­kítása érdekében mindent megteszünk. Támaszkodni kell a kulturális szakemberekre Megyénk igen gazdag nemzeti, népi hagyomá­nyokban. Kulturális lehe­tőségeink nagyok. Megyénk népének hagyományai, szo­kásai még nincsenek telje­sen felkutatva és feldol­gozva. Ez a feladat a kul­túra munkásaira vár. Meg kell oldanunk a kultúra munkásainak, a pedagógu­soknak, orvosoknak, mér­nököknek lakás és egyéb szociális problémáit. Népünk tudományos ne­velést vár, melyet gaz­dagon sző át múltunk nagy nemzeti kulturá­lis öröksége. Az előttünk álló felada­tokat úgy kívánjuk meg­oldani, hogy mind a gazda­sági, mind a kulturális élet területén a legmesszebb­menőkig támaszkodni kí­vánunk az illető területek szakembereinek alkotó munkájára, kezdeményezé­sére. Én a kibontakozó új­ éle­tet,­—mely sok munkát igényel — szépnek, bolog­­nak látom. Ezt kívánjuk a­­ néppel együtt megvalósí­tani. Ennek, teljesítéséhez, minden munkáskézre szük­ség van. Kár ezt az országot elhagyni azoknak, akik eddig is becsületes mun­kát végeztek. A szerencse kovácsa a nép. Mi őszinte szívvel vár­juk vissza a becsületes dol­gozókat, akik megyénkből távoztak. Ha jelenleg ne­héz is a helyzetünk, bí­zunk abban, hogy minden dolgozó összefogásával úr­rá leszünk a nehézségeken és jobb, szebb, boldogabb jövőt kovácsolunk népünk számára. Az új esztendőben to­vább fog erősödni né­pünk és más népek, elsősorban a szocialista országok népeivel való baráti kapcsolat. Ez a kapcsolat a teljes füg­getlenség és egyenjogúság arapján fejlődik tovább. Pártunk és kormányunk mindent megtesz azért, hogy az igen nehéz helyzet­ben lévő országunkat ki­­vezessse a kátyúbó. Ebben segítséget nyújtanak a ba­ráti országok is. A már eddig megtett intézkedések azt mu­tatják, hogy pártunk és kormányunk megtette a?­ e­ °ő­leneseket a jo­gos sérelmek orvoslá­sára. Bízhatunk-e a pártban, a­­ kormányban? Igen! Bízha­tunk. Bízhatunk azért, mert a legnehezebb időben állt az ország élére hogy meg­­­­állítsa országunk teljes­­ rombadöntését és a népre támaszkodva megmutassa a kivezető utat. Az új év elé mindenki reményekkel néz. Jobbat, s szebbet vár minden évtől, így vagyunk most is. S hogy az új év jobb és szebb legyen, ez valamen­­­nyiünktől függ. A párt tagjai mutassanak példát a szebb és jobb élet megte­remtésében. Ennek megvalósításához kívánok a Magyar Szocialista, Munkáspárt Megyei Intéző Bizott­sága nevében megyénk valamennyi dolgozójá­nak erőt, egészséget és valóban boldog új esz­tendőt. fl szerencse kovácsa a nép január 1. kedd Széli egy zeék Beszélni, korán megtanul az edzet, de hallgatni csak később, vagy soha. Színlelt érzéseket könnyebb szrakkal kifejezni,­ mint igazat adni. Az ítélet élete rövid, az előbtineké hosszú. ★ Az ostoba is gondolkodik négykor, de min-­d­’ez elkövetett ostoba ság után ir -> Képi humor \ fiú kérdez Az író ember fia folyto­nosan kérdésekkel zaklat­ja édesapját: — Mond apu mibe halt meg a Holt-tenger? " — Látod, hogy dolgo­zom, hagyj békén. — Akkor azt mond meg, hogy hány szálkája van a halnak. — Ne kérdez már annyit, mert úgy jársz, mint az a kisfiú, aki a sok kérdés miatt úgy meg­görbült, mint egy kérdő­jel. — ?... És mond­ani, hogy tudta maga alatt tartani a pontot? Nem biztos a dolgában Hajnaltájban becsipve­­ bt haza a bérház lakója.­ ­ Irts kacaj Felcsent, a házmestert. — Ti ék mondani, itt lakik K­ács János? — Van mit tréfál, hi­szen ma az. .. — JCjó azt tudom, de­­ azt, hot itt lakik-e vagy ’, sem, ezrem. Ver vicc '‘idn^y,y. *­■•>??*£>■*•/».'?.. Halhoz m sz'ké­t ven­­dég ham becsípett. Ész­revette, m­ikor felállít hogy iz áll szilárdan. F­zért tatarozta, hogy nem menl az asztaltól. Mosolyon nézte a tán­­colópáros, s házias­­­szonnyal írj ala ott. A ma­ma ikre babusgatta. A vendég fáig nézte ez ikreket, fül megszólalt: — Jaj édes kis gye­rek. ihii­de­ kim:h boldog új évet kivannak ci postás dolgozók «miim.iiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii,*iiiiiuiiuMit.mifTiMitiiiiiiitni.itiiiiiii ......................................................................................... ■■tiitiiiiiiiiitiiiitntiiiiiiiiiiiiiiiiuiiumiitiiiiiifiii Sifthav Barna i rpitt Sam, a m­atróz — f­antasstikus elbeszélés — Fitt Sam, a matróz, már két napja nem evett. Az éhség már már arra kény­­­­­telte, hogy nyersen faljon be egy ■ött halat, amit a tenger visszahúzó­hullámai maguk mögött hagytak, kor kereső tekintete megállt valamin, lőtte a halványkék tenger végtelen­ig körülötte a part világos okker izzása, háta megett a sötétzöld őserdő. Egy ritká­­sabb rész felett hegycsúcs körvonalait pillantotta meg. Sovány, borostás arcán megdöbbent hökkenéssel eresztette le a halat. Azután megtörölte verejtékes homlo­kát, s mégegyszer körülpillantva, széles imbolygó léptekkel elindult a homokon, az erdő felé. Sumnal: menekülnie kellett Most már tudta, hol van. Az a hegycsúcs annak a különc tudós­­a járt volna már bent, a tudós tele­pén, nem riadt volna vissza a hatalmas majmoktól, amelyek most útját, állták. A sziklaépítmény bejáratában hárman is körülfogták. Arra se maradt ideje, hogy megforduljon, gyors mozdulattal a késs k­­apott, de már akkor szőrös mar.­­■ apadtak meg, s hörgő hangok fi­ J^ztették, hogy jobb, ha veszteg ' Firnes fogságából maga a tudós szó­­r­ott­a meg, aki a jelző mozgásokra ’­tett. Betegesen fehér, sáppadt arca­i mélg napfényt csak igen keveset lá­­nyugtalan, élesen vizsgálódó szem téltéit. m­­d vizsgálódás után rászólt maj­­­a, amelyek erre Fitt Samot elenged­- Lemaradt a hajóról? — kérdezte nak telepét jelentette, akinek ellátására idehajóztak. Négy napig vesztegeltek a part előtt, amíg a tudósnak a számtalan ládát kirakták, s már indulóban voltak­, amikor Piti Somnak menekülnie kellett a hajóról. Nem is nagyon emlékszik rá, mi történt. Italos volt. Bruggs, a tiszt parancsát megtagadta. Rövid dulakodás, azután látta a tisztet mozdulatlanul fe­küdni, fehér kabátja feketéllett a vértől a tisztára mosott fedélzeten. A vízbe vetette magát. Az esti sötét­ség segítségére sietett. S most itt van, éhesen és reménytelenül, távol az emberi társadalomtól, ahová soha térhet, mert vár rá a kötél vissza nem ahova vár rá a Nem félt, de amikor belépett az óriási fák alá, s rövid idő múlva örök, nedves félhomály vette körül, megmozdult kiálló ádámcsutkája, s idegesen, szárazon nyeli, oly magabiztosan, mint aki már tudja a választ. — Le... — nyögte megkönnyebbülve a matróz, hogy nem kell különösebb ma­gyarázattal szolgálnia. — S most [UNK] itt akar maradni — folytat­ta a különc ember, s látszott, hogy erő­sen töpreng. — Én nem dolgozom embe­rekkel. Az emberek megbízhatatlanok. Magam vagyok csak, és majmaim. Pitt Sam kétségbeesve intett. Iszonyod­va vezeti az őserdőbe. — Uram, — remegte, — két napja nem eltem. A tudós szeme­­ hirtelen megvillant. — Ért maga a szikratávíróhoz? Pitt Sara tudta, hogy ez most az életét jelenti, hiszen a különc semmi érzelem­re nem ad. Hevesen bólogatott. — Szilvát ért. Hát rendben van. Minden további szó nélkül megfordult, s a matróz követte. Öl nap mígh­a a gépnek szólnia kell! Borzongatóan barátságtalan hely volt a telep. Levegőtlen kazamaták, földalatti ce­mentezett helyiségek, gépek, különös ólomszekrények, kapcsolók és ezernyi titokzatos felszerelési eszköz. S minden sarkon, minden teremben a majmok, melyek meghatározott egyszerű feladato­kat teljesítettek. Piti Sam munkahelye aránylag a leg­kényelmesebb szobába esett. Már három napja szedegette a távíró alkatrészeit, s még inkább törte a fejét, hogy mit felel­jen gazdájának, de még semmi sem ju­tott eszébe. Naponta három ízben egy öreg, szürke hímmajom, behozta konzerv­­jeit, evett, s mindannyiszor aludt is tá­bori ágyán, hiszen ideje volt, bőségesen. De mi lesz, ha a gazda megkérdezi, hogy is áll a távíró javításával? „Majd csak mondok valamit. — gondolta könnyel­műen. — Örljön, ha jó két hét alatt megcsinálom. Vagy három hét alatt. „És utánna? És mi lesz utánn­a? „Nem tu­dom, mi lesz. Most még van, és ez a fon­tos.“ Az ötödik napon belépett a gazda. Witt Sam éppen a távírógépen piszmo­gott. Rettentő zavarba jött. Egy apró csavar le is hullott a kezéből. A gazda fehér köpenyében, hátratett karokkal figyelte. — Meg lesz... meg lesz rövidesen... — dadogta a matróz, a csavart keresgél­ve. — A jövő héten, tehát pontosan öt nap múlva, a gépnek szólni kell — mondta a tudós különösebb hangsúly nélkül. Pitt Sam helyeselt, olyasfélét is mon­dott, hogy talán még hamarább. Csak amikor magára maradt, akkor kezdett bosszankodni, hogy elügyetlenkedte a dolgot. Mert mi lesz, ha mégsem szól? Pedig, hacsak valami csodaiem törté­­nik, akkor úgy fog hallgat mint a csuka. „ A vita* ereje­m­ a kezemben!" Egyre jobban izgatta a déli Két nap újra­ elmúlt, csak az üres kőerves do­bozok sokasodása jelezte, hogyz idő ha­lad. Egyébként mélységes ind­ult a szobában, s a mennyszatról­ végtetőn szüremlett be a fény. Mi a fenének ké­t olyan gysan az a távíró? Hiszen élelem is van,tán több esztendőre elég. Hajó se jön le ebben az esztendőben. Igazán mind­ volna, ha csak két, vagy három hón múlva készülne el a géppel A határidő pedig úgy lát­szik szigorú, mert a különc előtte két nap újra megjelent. Piti Sam most­­ avaszk­odi kezdett. A majmokra, az élelemre tett megjegy­­zéseket, de csakhamar elhallgat, mert­ észrevette, hogy szarni akárcsi a fal­nak szólnának. — Mire olyan sár fős ez a trió? — tört ki belőle a sarócbaszoritott dühe. A különc ember bizönyös, súgott ar­cán büszke mosoly irtott át. — Hiszen elkészülő­­ Pitt Sam megvakwla a fejét. — Csal, tudnám leglább, hoc mivel. A tudós megpittyentette ajkád, el­ragadta az alkotó e­mer dicsekvvágya, a beteljesedés örömei — A világ ereje m­­­a kezergn. És most már így tartom, — markol össze ujjait, hogy bőre megfehéredett— az enyém, az én akaratodnak van avetve, rabszolgám lett az enjeilcn erő, s én a világ ura. .. ■. A matróz hátradökál. ..Istenemre. — gondolta megépülve,­­ egyre cifrább a dolog Kisül, hogy ez az ember őrült, és én najmokkal,­­ egy őrülttel vagyok összeávva távol , em­berektől.“ 1 A tudós csendesen acagott,­­Folyatása a 3. ovb­n) r vÉrt maga a saikvaláviróhos

Next