Szabolcs-Szatmár Népe, 1957. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-01 / 1. szám
ft SZABOLCS-SZATMÁR NÉPE A boldogabb új esztendő rahmten mink a barátátóh munkájától függ (Folytatás az 1. oldalról.) A szocializmus építése jó kezekben van! át fogja-e hatni a magyar KfIUDÉS: Hogyan látja a jövőt, mik az intéző bizottság tervei? VÁLASZ: Én kommunista vagyok. Optimista. Bízom a nép alkotó erejében. Népünk a történelem során nem egyszer volt már nehéz helyzetben. Mindannyiszor legyőzte a nehézségeket. Számíthatunk-e a nép alkotó erejére és munkájára? Feltétlenül! Nem ok nélkül harcolta ki a nép boldogulásának új lehetőségeit. Az a megsokszorozott erő, amely megyénk népében is megmutatkozott azt mutatja, hogy a szocializmus építése jó kezekben van. Sokan ma még kételkednek abban, hogy a szocialista demokratizmus" elve fejlesztjük a helyi ipart, kisipart, a belterjes mezőgazdaságot Megyénkben számos probléma vár megoldásra. Ehhez a nép segítségére van szükség. Meg kell oldanunk megyénk ipara továbbfejlesztésének, többek között a megyénkben termelt gyümölcs feldolgozásának problémáját. Eddig évenként jelentős mennyiségű gyümölcs, elsősorban a világhírű Jonathan ment tönkre a feldolgozás hiánya, az elszállítás nehézségei miatt. Fel kell továbbá kutatnunk a helyi ipar továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Biztosiéi’’ " kívánjuk kisiparaik további fejlődését. Biztosítani számára a megélet minden területét. Én bízom, benne. Erre a legnagyobb biztosíték az öntudatra ébredt, hazáját szerető magyar nép, amely soha többé nem engedi a régi bűnös politikát visszajárni. Mi tudjuk és valljuk, hogy az új életet, a demokratizmus széleskörű érvényesülését csak a néppel együtt lehet megvalósítani. A pártnak valóban a nép pártjává kell válnia. Osztozzon a nép örömében és bánatában. Ez csak akkor lesz valóság, ha a kommunisták a nép között élnek, ismerik a nép bajait, örömeit. Bátran elmondják a hibákat, bajokat, hogy orvosolni lehessen azokat. felelő anyagellátást. A város legnehezebb problémáját, a lakáskérdést tovább kell javítanunk a lakosság megelégedésére. Nem mondhatunk le a mezőgazdaság fejlesztéséről sem. Segítjük az egyéni dolgozók termelését, és minden erővel támogatjuk a parasztság önkéntes társulásának különböző formáit, amelyek nem a kizsákmányoláson, hanem a teljes egyenjogúságon alapulnak. A belterjesebb mezőgazdaság kialakítása érdekében mindent megteszünk. Támaszkodni kell a kulturális szakemberekre Megyénk igen gazdag nemzeti, népi hagyományokban. Kulturális lehetőségeink nagyok. Megyénk népének hagyományai, szokásai még nincsenek teljesen felkutatva és feldolgozva. Ez a feladat a kultúra munkásaira vár. Meg kell oldanunk a kultúra munkásainak, a pedagógusoknak, orvosoknak, mérnököknek lakás és egyéb szociális problémáit. Népünk tudományos nevelést vár, melyet gazdagon sző át múltunk nagy nemzeti kulturális öröksége. Az előttünk álló feladatokat úgy kívánjuk megoldani, hogy mind a gazdasági, mind a kulturális élet területén a legmesszebbmenőkig támaszkodni kívánunk az illető területek szakembereinek alkotó munkájára, kezdeményezésére. Én a kibontakozó új életet,—mely sok munkát igényel — szépnek, bolognak látom. Ezt kívánjuk a néppel együtt megvalósítani. Ennek, teljesítéséhez, minden munkáskézre szükség van. Kár ezt az országot elhagyni azoknak, akik eddig is becsületes munkát végeztek. A szerencse kovácsa a nép. Mi őszinte szívvel várjuk vissza a becsületes dolgozókat, akik megyénkből távoztak. Ha jelenleg nehéz is a helyzetünk, bízunk abban, hogy minden dolgozó összefogásával úrrá leszünk a nehézségeken és jobb, szebb, boldogabb jövőt kovácsolunk népünk számára. Az új esztendőben tovább fog erősödni népünk és más népek, elsősorban a szocialista országok népeivel való baráti kapcsolat. Ez a kapcsolat a teljes függetlenség és egyenjogúság arapján fejlődik tovább. Pártunk és kormányunk mindent megtesz azért, hogy az igen nehéz helyzetben lévő országunkat kivezessse a kátyúbó. Ebben segítséget nyújtanak a baráti országok is. A már eddig megtett intézkedések azt mutatják, hogy pártunk és kormányunk megtette a? e °őleneseket a jogos sérelmek orvoslására. Bízhatunk-e a pártban, a kormányban? Igen! Bízhatunk. Bízhatunk azért, mert a legnehezebb időben állt az ország élére hogy megállítsa országunk teljes rombadöntését és a népre támaszkodva megmutassa a kivezető utat. Az új év elé mindenki reményekkel néz. Jobbat, s szebbet vár minden évtől, így vagyunk most is. S hogy az új év jobb és szebb legyen, ez valamennyiünktől függ. A párt tagjai mutassanak példát a szebb és jobb élet megteremtésében. Ennek megvalósításához kívánok a Magyar Szocialista, Munkáspárt Megyei Intéző Bizottsága nevében megyénk valamennyi dolgozójának erőt, egészséget és valóban boldog új esztendőt. fl szerencse kovácsa a nép január 1. kedd Széli egy zeék Beszélni, korán megtanul az edzet, de hallgatni csak később, vagy soha. Színlelt érzéseket könnyebb szrakkal kifejezni, mint igazat adni. Az ítélet élete rövid, az előbtineké hosszú. ★ Az ostoba is gondolkodik négykor, de min-d’ez elkövetett ostoba ság után ir -> Képi humor \ fiú kérdez Az író ember fia folytonosan kérdésekkel zaklatja édesapját: — Mond apu mibe halt meg a Holt-tenger? " — Látod, hogy dolgozom, hagyj békén. — Akkor azt mond meg, hogy hány szálkája van a halnak. — Ne kérdez már annyit, mert úgy jársz, mint az a kisfiú, aki a sok kérdés miatt úgy meggörbült, mint egy kérdőjel. — ?... És mondani, hogy tudta maga alatt tartani a pontot? Nem biztos a dolgában Hajnaltájban becsipve bt haza a bérház lakója. Irts kacaj Felcsent, a házmestert. — Ti ék mondani, itt lakik Kács János? — Van mit tréfál, hiszen ma az. .. — JCjó azt tudom, de azt, hot itt lakik-e vagy ’, sem, ezrem. Ver vicc '‘idn^y,y. *■•>??*£>■*•/».'?.. Halhoz m sz'két vendég ham becsípett. Észrevette, mikor felállít hogy iz áll szilárdan. Fzért tatarozta, hogy nem menl az asztaltól. Mosolyon nézte a táncolópáros, s háziasszonnyal írj ala ott. A mama ikre babusgatta. A vendég fáig nézte ez ikreket, fül megszólalt: — Jaj édes kis gyerek. ihiide kim:h boldog új évet kivannak ci postás dolgozók «miim.iiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiinmiiii,*iiiiiuiiuMit.mifTiMitiiiiiiitni.itiiiiiii ......................................................................................... ■■tiitiiiiiiiiitiiiitntiiiiiiiiiiiiiiiiuiiumiitiiiiiifiii Sifthav Barna i rpitt Sam, a matróz — fantasstikus elbeszélés — Fitt Sam, a matróz, már két napja nem evett. Az éhség már már arra kénytelte, hogy nyersen faljon be egy ■ött halat, amit a tenger visszahúzóhullámai maguk mögött hagytak, kor kereső tekintete megállt valamin, lőtte a halványkék tenger végtelenig körülötte a part világos okker izzása, háta megett a sötétzöld őserdő. Egy ritkásabb rész felett hegycsúcs körvonalait pillantotta meg. Sovány, borostás arcán megdöbbent hökkenéssel eresztette le a halat. Azután megtörölte verejtékes homlokát, s mégegyszer körülpillantva, széles imbolygó léptekkel elindult a homokon, az erdő felé. Sumnal: menekülnie kellett Most már tudta, hol van. Az a hegycsúcs annak a különc tudósa járt volna már bent, a tudós telepén, nem riadt volna vissza a hatalmas majmoktól, amelyek most útját, állták. A sziklaépítmény bejáratában hárman is körülfogták. Arra se maradt ideje, hogy megforduljon, gyors mozdulattal a késs kapott, de már akkor szőrös mar.■ apadtak meg, s hörgő hangok fi J^ztették, hogy jobb, ha veszteg ' Firnes fogságából maga a tudós szórotta meg, aki a jelző mozgásokra ’tett. Betegesen fehér, sáppadt arcai mélg napfényt csak igen keveset lányugtalan, élesen vizsgálódó szem téltéit. md vizsgálódás után rászólt maja, amelyek erre Fitt Samot elenged- Lemaradt a hajóról? — kérdezte nak telepét jelentette, akinek ellátására idehajóztak. Négy napig vesztegeltek a part előtt, amíg a tudósnak a számtalan ládát kirakták, s már indulóban voltak, amikor Piti Somnak menekülnie kellett a hajóról. Nem is nagyon emlékszik rá, mi történt. Italos volt. Bruggs, a tiszt parancsát megtagadta. Rövid dulakodás, azután látta a tisztet mozdulatlanul feküdni, fehér kabátja feketéllett a vértől a tisztára mosott fedélzeten. A vízbe vetette magát. Az esti sötétség segítségére sietett. S most itt van, éhesen és reménytelenül, távol az emberi társadalomtól, ahová soha térhet, mert vár rá a kötél vissza nem ahova vár rá a Nem félt, de amikor belépett az óriási fák alá, s rövid idő múlva örök, nedves félhomály vette körül, megmozdult kiálló ádámcsutkája, s idegesen, szárazon nyeli, oly magabiztosan, mint aki már tudja a választ. — Le... — nyögte megkönnyebbülve a matróz, hogy nem kell különösebb magyarázattal szolgálnia. — S most [UNK] itt akar maradni — folytatta a különc ember, s látszott, hogy erősen töpreng. — Én nem dolgozom emberekkel. Az emberek megbízhatatlanok. Magam vagyok csak, és majmaim. Pitt Sam kétségbeesve intett. Iszonyodva vezeti az őserdőbe. — Uram, — remegte, — két napja nem eltem. A tudós szeme hirtelen megvillant. — Ért maga a szikratávíróhoz? Pitt Sara tudta, hogy ez most az életét jelenti, hiszen a különc semmi érzelemre nem ad. Hevesen bólogatott. — Szilvát ért. Hát rendben van. Minden további szó nélkül megfordult, s a matróz követte. Öl nap mígha a gépnek szólnia kell! Borzongatóan barátságtalan hely volt a telep. Levegőtlen kazamaták, földalatti cementezett helyiségek, gépek, különös ólomszekrények, kapcsolók és ezernyi titokzatos felszerelési eszköz. S minden sarkon, minden teremben a majmok, melyek meghatározott egyszerű feladatokat teljesítettek. Piti Sam munkahelye aránylag a legkényelmesebb szobába esett. Már három napja szedegette a távíró alkatrészeit, s még inkább törte a fejét, hogy mit feleljen gazdájának, de még semmi sem jutott eszébe. Naponta három ízben egy öreg, szürke hímmajom, behozta konzervjeit, evett, s mindannyiszor aludt is tábori ágyán, hiszen ideje volt, bőségesen. De mi lesz, ha a gazda megkérdezi, hogy is áll a távíró javításával? „Majd csak mondok valamit. — gondolta könnyelműen. — Örljön, ha jó két hét alatt megcsinálom. Vagy három hét alatt. „És utánna? És mi lesz utánna? „Nem tudom, mi lesz. Most még van, és ez a fontos.“ Az ötödik napon belépett a gazda. Witt Sam éppen a távírógépen piszmogott. Rettentő zavarba jött. Egy apró csavar le is hullott a kezéből. A gazda fehér köpenyében, hátratett karokkal figyelte. — Meg lesz... meg lesz rövidesen... — dadogta a matróz, a csavart keresgélve. — A jövő héten, tehát pontosan öt nap múlva, a gépnek szólni kell — mondta a tudós különösebb hangsúly nélkül. Pitt Sam helyeselt, olyasfélét is mondott, hogy talán még hamarább. Csak amikor magára maradt, akkor kezdett bosszankodni, hogy elügyetlenkedte a dolgot. Mert mi lesz, ha mégsem szól? Pedig, hacsak valami csodaiem történik, akkor úgy fog hallgat mint a csuka. „ A vita* erejem a kezemben!" Egyre jobban izgatta a déli Két nap újra elmúlt, csak az üres kőerves dobozok sokasodása jelezte, hogyz idő halad. Egyébként mélységes indult a szobában, s a mennyszatról végtetőn szüremlett be a fény. Mi a fenének két olyan gysan az a távíró? Hiszen élelem is van,tán több esztendőre elég. Hajó se jön le ebben az esztendőben. Igazán mind volna, ha csak két, vagy három hón múlva készülne el a géppel A határidő pedig úgy látszik szigorú, mert a különc előtte két nap újra megjelent. Piti Sam most avaszkodi kezdett. A majmokra, az élelemre tett megjegyzéseket, de csakhamar elhallgat, mert észrevette, hogy szarni akárcsi a falnak szólnának. — Mire olyan sár fős ez a trió? — tört ki belőle a sarócbaszoritott dühe. A különc ember bizönyös, súgott arcán büszke mosoly irtott át. — Hiszen elkészülő Pitt Sam megvakwla a fejét. — Csal, tudnám leglább, hoc mivel. A tudós megpittyentette ajkád, elragadta az alkotó emer dicsekvvágya, a beteljesedés örömei — A világ ereje ma kezergn. És most már így tartom, — markol össze ujjait, hogy bőre megfehéredett— az enyém, az én akaratodnak van avetve, rabszolgám lett az enjeilcn erő, s én a világ ura. .. ■. A matróz hátradökál. ..Istenemre. — gondolta megépülve, egyre cifrább a dolog Kisül, hogy ez az ember őrült, és én najmokkal, egy őrülttel vagyok összeávva távol , emberektől.“ 1 A tudós csendesen acagott,Folyatása a 3. ovbn) r vÉrt maga a saikvaláviróhos