Kelet-Magyarország, 1960. március (17. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-02 / 52. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM Ára 50 fillér 1960. MÁRCIUS 3. SZERDA Elfgyik a másik után Mintha egymást kergetnék az óriásharcsák, úgy „kötnek ki " végül az Alkotmány Halászati Tsz hálójában. És ez a három díszpéldány, melyet néhány nappal ezelőtt fogtak, alaposan túltesz magasságban a mellette álló emberen. Azóta újabb óriásharcsa „futott be”. E zsákmány súlya mintegy 120 tojó. (Hammel J. felvétele.) A megyei I­­agy munka közepette —­­­s szép eredmények után —, de még nagyobb feladatok előtt tartotta meg február 29-én ki­bővített ülését a megyei párt­­bizottság. Az elmúlt hónapok forradalmi változásai után me­gyénkben is túlsúlyba került a szocialista szektor, a megye össz-szántóterületének 56,8 szá­zaléka tartozik a mezőgazdasá­gi nagyüzemekhez. 286 terme­lőszövetkezetben 69 és félezer tag több mint 400 ezer hold területtel rendelkezik. Új do­log a változásban, hogy szövet­kezeti községek és járások lé­tesültek. öt járás és 154 köz­ség viseli a szövetkezeti nevet. A munkásosztály, a párt, a szocialista rendszer nagy győ­zelme ez. E győzelem kulcskér­dése, — állapította meg a párt­bizottsági ülés — hogy a párt­bizottságok, az alapszer­vezetek szilárdan a párt politikája sze­rint dolgoztak — konkrétan a Központi Bizottság október 22-i határozata szellemében folyt a szervező munka. Ezzel az iránymutatással felfegyver­kezve láttak munkához a párt­tagok és pártonkívüli népneve­lők egr­ei, hogy a dolgozó pa­rasztsággal egyetértve előre lépjünk a szocializmus alapjai­nak lerakására. Elismerését fe­jezte ki a pártbizottság mind­­­azoknak, akik ebben a munká­sél áldozatosan helytálltak, a helyi nevelők és a városról ment­­leitósorok, akik meleg­­otthonukat, családjukat ott­hagyva hetekig járták a falva­kat és hirdették a párt szavát. Ugyanakkor nagyrabecsüléssel tekint a munkásosztály, a párt arra a közel 50 ezer paraszt­­emberre, akik megyénkben is szakítottak a korábbi felfogá­sukkal és ma már gazdaságuk­kal, tudásukkal a szocializmus közvetlen építői lettek. B­üszkeség, a jó munka tu­data tölthet el , minden dolgozót ebben a megyében, ne ünnepelni, a babérokon pihen­ni egyenesen bűn volna. 50 ezer parasztember választott új utat. Az 60 ezer aláírás csak kapunyitás ahhoz, hogy felsza­badulhassanak az egyéni erők, kezdeményezések. Ezt a temér­dek erőt, ezt a sokféle gondol­kozást kell most egy irányba fordítani, kamatoztatni a kö­zösség és az egyén javára. Az új belépők, amikor alá­írták a nyilatkozatokat, azért tették, mert döntéssé érett bennük a párt iránti bizalom. Ezt a bizalmat a pártszerveze­teknek jó felvilágosító munká­val, útmutató szóval tovább kell növelni. A pártbizottság ülése elsőrendű feladatként ha­tározta meg, a pártegység to­vábbi erősítését, minden kom­munista munkával való ellátá­sát. A volt egyéni parasztok, akik tagjai voltak a pártnak, pártbizottság felszabadultan, két kézzel tud­nak már a párt ügyéért dol­gozni. A szervező munkában és az eltelt néhány hét megszi­lárdítása tevékenységében ki­tűnt, a párthoz legközelebb álló parasztokból felvétel út­ján erősíteni kell a párttagok sorait. Hasonló feladat áll a párt tartaléka, a KISZ-szerve­­zetek előtt is. A pártszervezet feladata, hogy politikailag irányt mutas­son a tanács, a Hazafias Nép­front, a nőmozgalom és minden egyéb szerv számára, hogy a községekben eddig szunnyadó erőket a közös cél irányába mozgásba hozzák. Az egyéni fiatalok, nők eddig nehezen voltak elérhetők a különféle mozgalmak számára. Most sok­kal közelebb kerültek egymás­hoz az emberek és ezt a meg­változott helyzetet minden náziszre vezetnek helyileg kell tudni kihasználni. A pártszer­vezet­ feladata őrködni az alap­szabály betartásán, ellenőrizni a munkaegység pontos nyilván­tartását és állandóan dolgozni a termelőszövetkezeti tagság egységének erősítéséért. A megszilárdítási munká­­ban, vagy bárhol is nehéz meghatározni, hogy meddig tart a politikai és meddig a gazdasági munka. A jó politi­kai munka a gazdasági ered­ményeket segíti és fordítva. A pártbizottsági ülés a sokrétű megszilárdítási munka közül kiemelte a tavaszi munkára való felkészülést. A leltározá­sok lényegében befejeződtek. Most a vetőmag, a takarmány­, az állatok — amennyinek fé­rőhely van — valamint az eszközök gyors összehordása a következő lépés. Sürget az idő, nyakunkon a tavasz, de nem utolsó sorban sürgős ez a mun­ka a belépett parasztemberek bizalmának tovább erősítése miatt is, ugyanis, ahogy viszik be a vetőmagot, takarmányt, úgy jutnak pénzhez. Igen hosszan és behatóan foglalkozott az ülés a két fő­növénnyel: a burgonyával és a kukoricával. A burgonya vetés­­területe egyetlen községben sem lehet kevesebb — csak több, mint a múlt évben van. Új burgonya-aktív területek kapcsolódnak be a fokozott ter­melésben, az Ecsedi-lép és a folyók öntésterülete. Megyéim­ben a vetőburgonyát saját erőnkből kell biztosítani, sőt más területeknek is tudunk ad­ni. Helyesen cselekszenek a kisvárdai járás szövetkezeti községeiben, ahol a termelő­szövetkezetek nemcsak a vetés­tervben megszabott burgonyát veszik meg a tagoktól, hanem az egész felesleget. A k­ukori­­catermelés fellendítéséhez nagy segítséget kapnak a termelők azzal, hogy a jól bevált hib­ ülése után h­d-vetőmagból vethetik a ku­koricát. Azok a termelőszövet­kezetek, amelyek részt vesznek a 20 mázsás termelési mozga­lomban és szállítási szerződést kötnek, nagy adag műtrágyát kapnak a terméshozamok növe­lésére. Olyan határozatot foga­dott el a megyei pártbizottság, hogy minden felszabaduló te­rületet kukoricával kell bevet­ni, így például, ahol csökken a zabverés, vagy a tavaszbúza, helyébe kukorica vetését java­solja a pártbizottság. Az állat­­állomány bőséges takarmánnyal való ellátása érdekében minden számosállatra 10 köbméter siló­takarmányt kell biztosítani. Sürgős dolog az elegendő ku­korica-vetőmag összegyűjtése, hogy a cserét idejében lebo­nyolíthassák a termelőszövetke­zetek. A termelési szerződéskötések általában megtörténtek és kellő mértékben. Néhány növénynél kell még folytatni a szerződéskötést, mint például az étkezési burgonya. Sürgős teen­dő a termelési tervek készíté­sének gyors befejezése, hogy kioszthassák a területet brigá­dokra, munkacsapatokra és egyénekre. Javasolja a pártbi­zottság különösen az új terme­lőszövetkezeteknek, hogy a könnyebb munkaszervezés a jobb termelési eredmények és a családtagok bevonása érde­kében a kapás területet egyé­nekre osszák ki. A teljesítmé­nyek mérésének alapja a mun­kaegység legyen, de gondolkoz­zanak mindenütt a minőségi munka, a több termelés fokozá­sát célzó jövedelem-elosztási módszereken. Ilyen a terven felüli termelők premizálása, vagy az eredményességi munka­egység alkalmazása. Könnyen megvalósítható premizálási módszer, amikor a terven fe­lül termelt termény 30—50 szá­zalékát természetben, vagy pénzben a termelését közvet­lenül végző tag kapja meg. A növénytermelés megszerve­zésénél nem kisebb feladat az állattenyésztés továbbnövelése. Ez részben férőhely-probléma is. Sok segítséget ad az állam, de a főhangsúly a helyi kez­deményezésen, a helyi lehető­ségek kihasználásán van. Mi­­uután például a tagok által fel­ajánlott épületek bontásából megoldják az építkezést. Vál­­lajon favágásból maguk állít­ják elő a szükséges építkezési anyagot. Csengerújfaluban a növendékeket 20—30 darabjá­val nagyobb paraszti istállók­ban helyezték el, az így fel­szabadult közös istállóba pedig a teheneket hordták össze. Sós mód, út van ahhoz, hogy meg­oldják a férőhely-problémat. Különösen könnyen lehet ótat építeni a sertések számára. A sertéstenyésztésre az eddi­ginél nagyobb gondot kell for­dítani. El kell érni, hogy 100 holdanként 4,7 koca, 18,3 hízó legyen minden szövetkezetben. Ez 16 százalékos növekedést je­lent a tavalyihoz képest. Szarvasmarhából 16 darab, ló­ból pedig 3 pár jusson minden 100 hold szántóra. A baromfite­nyésztés jövedelmező, csak nagy gondosság kell hozzá. A pártbi­­zottsági ülés javasolta a nőta­nácsnak, hogy az asszonyért pat­ronálják a szövetkezetekben a baromfitenyésztést. VI­­’­iden községben nagy gond e­z a becsületes, munkában megöregedett dolgozó parasztok ügyének legjobb elintézése. Ezt látva, a kormányzat a közel­múltban határozatot hozott a termelőszövetkezetbe lépett öre­gek sorsának enyhítésére. Ez csak segítség a faluban élő fia­taloknak, hogy szüleik, nagyszü­­leik öreg kora könnyebb legyen. Ez nem jelentheti azt, hogy az eddig nyújtott szociális juttatá­sokat, tüzelőt, kenyérgabonát, vagy egyebeket is csökkentsék. Legfőbb támasza az öregeknek továbbra is a közösség, a szö­vetkezet legyen. Száz irányú munka várja a patronálókat, a megszilárdító brigádokat és nem utolsó sorban a helyi vezetőket. Az új szövet­kezeti községek léte nem befe­jezett valami, hanem a kezdet első lépése csupán, a munka dandárja ezután jön. A felada­tok nagyok, de nem megoldha­­tatlanok, mert az erőnk is nagy. A tömegekre, a szövetkezeti pa­rasztokra támaszkodva me­gyénkben is megvalósítható a Központi Bizottság február 12-i határozatában kitűzött feladat. Ha pedig ezt megvalósítjuk, ak­kor az előttünk álló esztendő után jó zárszámadásra számít­hatunk. Közel kétmilliós versenyvállalás Gyulatanyán A Nyírségi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet gyulatanyai gazda­ságának dolgozói az elmúlt év­ben, a párt VII. kongresszusának tiszteletére indított munkaver­senyben kiváló eredményeket ér­tek el. Tavalyi versenyvállalásuk eredménye kétmillió négyezer fo­rint értékű többletjövedelem lett. Ehhez olyan eredmények járul­tak — hogy csak néhány példát ragadjunk ki —, mint búzából 19,65, őszi árpából 20,19, cukor­répából 300, burgonyából 115, ku­koricából 32,22 (szemesen) mázsa holdankénti hozam. A gyulatanyai dolgozók az idén tovább akarják javítani eredmé­nyeiket. A verseny egész éves lesz és a részfeladatok tejesíté­séért, túlteljesítéséért az április 4-i, május 1-i, augusztus 20-i és november 7-i versenyszakaszok­ban küzdenek. A gazdaságban két növénytermelési, egy állat­­tenyésztési, két gyümölcstermelé­si és egy műhelyi brigád tűzte ki célul a szocialista munkabrigád cím elnyerését. A gazdaság dolgozói megtették vállalásaikat. A növénytermelési brigádok például a terv egymillió forintos túlteljesítését tűzték ki célul. S a gazdaság dolgozóinak az összes vállalása meghaladja az egymillió hétszázezer forintot.

Next