Kelet-Magyarország, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

Kormányválság Törökországban Ankara. (MTI): Hónapok óta folyik a birkó­zás a török koalíciós kormány két pártja, a köztársasági nép­párt és az igazságpárt között az amnesztia kérdésében. Az igaz­ságpárt, amely a kivégzett Men­­deresz híveiből alakult, azonnali és széles körű amnesztiát köve­tel a régi rendszer bebörtönzött hívei számára. Inönü miniszter­­elnök köztársasági néppártja viszont — hivatalosan — a részleges és fokozatos amnesz­tia mellett száll síkra. A válság végül is szerdán rob­bant ki, amikor is Inönü mi­niszterelnök előterjesztette a kormány szakaszos amnesztia-­ tervét. A tervet az igazságpárt elfogadta, a köztársasági nép­párt parlamenti csoportja azon­ban visszautasította. A párt parlamenti csoportja szerdán éjszaka rendkívüli ülést tartott, amelynek végén Inönü minisz­terelnök benyújtotta lemondá­sát. A lemondást elfogadták. Később hivatalos közleményben jelentették be, hogy a kormány is lemond. Ezzel felbomlott a hat hó­nappal ezelőtt megalakult és egyébként is gyenge lábon álló koalíció, amely csupán azért jött létre, mert a tavaly októ­berben megtartott általános vá­­lasztásokon egyik párt sem ért el abszolút többséget. A Francia Kommunista Párt elveti a kormány gazdasági tervét Az algériai népszavazás elhalasztását követelik a szélsőjobboldali képviselői. Az OAS folytatja gyilkosságait — Korzikába szállítják az idegenlégiósokat PÁRIZS, (MTIJs Robert Ballan­ger kommunista képviselő a fran­cia nemzetgyűlésben élesen bírál­ta a francia gazdaság negyedik tervét. Rámutatott, a magántu­lajdonon alapuló tőkésrendszer­ben nem lehet szó hosszabb le­járatú gazdasági tervezésről. Az FKP — mondotta — el­veti ezt a tervet, amely a szo­ciális igazságtalanságokat igyekszik törvényesíteni és feláldozza a munkásosztály, valamint a középrétegek ér­dekeit a tőkés monopóliumok­nak. A t­erv célja, hogy az ország erő­forrásait teljesen a monopóliu­mok szolgálatába állítva növelje azok versenyképességét az euró­pai közös piacon. A tervnek a kormány által hangoztatott szociális célkitűzé­seire jellemző — mondotta Bal­langer —, hogy az előző terv idő­szakában 1957—61-ig egy átlagos munkáscsalád jövedelme 33 szá­zalékkal növekedett, miközben a megélhetési költségek 39 száza­lékkal emelkedtek. A Reuter jelenti, hogy a jag­­aellenek és parasztok pártjának parlamenti csoportja a nemzet­­gyűlésben benyújtott javaslatá­ban követeli, hogy a július else­jére kitűzött algériai népszava­zást halasszák el, míg az algériai városokban helyre nem áll a rend. Az algériai ultrákat támogató képviselők célja, hogy időt nyerjenek az OAS számára, meghosszabbítsák az algériai városokban dühöngő fasiszta terrort. A szélsőjobboldali párt képvise­lőinek másik javaslata azt köve­teli, hogy az algériai harcokkal kapcsolatban elítélt, vagy letar­tózt­t­atott európaiakat, ugyan­úgy, amnesztiában részesítsék, mint az FLN tagjait, akiket az eviani egyezmény értelmében szabadon bocsátottak. A javaslat elfogadá­sa Sátán és többi OAS-vezető szabadlábra helyezését is jelente­né. Algériában a különböző me­rényletek és robbanások kö­vetkeztében szerdán 21 em­ber vesztette életét, 25-en megsebesültek. Az OAS 11 épületet gyújtott fel, ezek kö­zül kettő iskola. Tuniszi értesülések szerint Tu­néziából megérkezett Algériába az az első 100 család, azok közül, akik az algériai háború folyamán menekült el­ hazájából. A francia katonai hatóságok a közeledő népszavazásra való te­kintettel arra kényszerültek, hogy megkezdjék az idegenlégiós ala­kulatok elszállítását Algériából. A légionistákat,­ az OAS iránti ro­­konszenvük miatt már régebben kivonták az algériai városokból. A francia demokratikus köz­vélemény az európai alvilág elemeiből toborzott gyarmati katonaság feloszlatását köve­teli.­ A kormány azonban nem akar lemondani a légiókról. Az első légiós ezred alakulatai megérkez­tek Korzikára, ahová a közeljö­­vőben újabb csapatokat várnak. „A szerencsétlenségek éjjele44 A csütörtökre virradó éjsza­ka a közlekedési szerencsétlen­ségek éjjele volt. Az olaszországi Voghera kö­zelében egy hetven kilométeres pebeséggel száguldó tehervonat belerohant a vágányos veszteglő személyvonatba. A teherszerelvény mozdonya a szó szoros értelmében ket­tévágta a különlegesen zsú­folt utolsó személykocsit. Ed­dig 24 holttestet számoltak meg, de félő, hogy az összetört ko­csiban még több halott van. Hetvennyolc ember megsebesült Indiában Ahmedabad városá­ban egy teljes sebességgel ha­ladó társasgépkocsi átszakította a Mahor folyón átívelő híd korlátját és lezu­hant, 69 ember szörnyethalt, 18 pedig megsebesült. A fülöp-szigeti Bukidno tarto­mányban egy zsúfolt autóbusz körülbelül 250 méter mély szakadékba zuhant. Harminc utas halt meg. Detroit közelében furcsa bal­eset történt. Egy üres sze­mélyautót tulajdonosa nem fé­kezett be és a jármű legurult a rakpartról — egyenesen a tóparton­ kikötött luxusjacht te­tejére. Az autó és a kis hajó elsüllyedt. Spanyolországban továbbra is sztrájkok vannak Madrid, (MTI)­ A francoista hatóságok szer­dán azzal dicsekedtek, hogy az országban sikerült megszüntetni a sztrájkot, a munkát beszün­tető dolgozók visszatértek mun­kahelyükre. Az AFP jelentése szerda esti értesülések alapján viszont ar­ról tájékoztat, hogy még min­dig több ezer munkás sztráj­kol. Katalóniában legalább tíz­ezer a sztrájkolók száma. Bar­celonában a rendőrség 13 mun­kást letartóztatott, azzal vádol­ták őket, hogy „bújtogattak”. Bilbao térségében és Leon tartományban a dolgozók visz­­szatértek munkahelyükre. Dél- Spanyolországban 5000 munkás szintén abbahagyta a sztrájkot, mert sikerült érvényesítenie bérkövetelését. Ugyanezen a vidéken viszont továbbra is sztrájkol négyezer mezőgazda­sági dolgozó. KELET-MAG­Y­ARORSZÁG 2 — Rajta Konrad! Leszünk mi meg a „harmadik erő”! (Endrődi István rajta) Haynal Kornél kommentárjai­t .,n­émetektől­ — a németekig ••• Gyakran írunk, beszélünk a „németekről”. Így formailag álta­lánosítva. Igaz, ha a második vi­lágháborúval kapcsolatban em­lítjük, akkor a nácikra gondo­lunk, ha ma az új háború veszé­lyét idézzük, akkor a nyugat-né­metekre, s ha barátainkról szó­lunk e néven, akkor az NDK-ra gondolunk. De csak gondolunk, s az imperializmust, militarizmust a néptől még gondolatban is nem sokan választják világosan külön, nem is­zólva az egyértelmű fo­galmazásról. Van ebben bizonyos adag kényelmesség,­­ de nem­csak az. A leegyszerűsített é­s már itt leszögezhetjük: helytelen általánosítás mögött egyesek­nél kuruckodó a nacionalizmus, másoknál az egyéni, vagy csa­ládi szenvedések emléke, ismét másoknál valami csalfa remény­kedés húzódik meg, de alapjában véve, bármely oldalról is köze­lednek a kérdéshez — ott áll a történelmi realitások fel nem is­merése. Az NDK létrejötte nem egy­szerűen egy új állam megszüle­tése Európában, hanem egy új történelmi határkő, amelytől kezdve másként számítják az erő­viszonyokat Európában és Német­országban, másként alakulnak itt a történelem útjai, más a hely­zet. Az imperialista , militarista befolyástól megszabadított terüle­ten megalakult a német történe­lem első békeszerető állama, első munkás-paraszt állama. Vagy elég ha azt mondjuk, hogy először a történelemben egy német állam nem szemben áll a világ haladó erőivel, hanem maga mögött érez­­heti őket... Egy emberöltő alatt a német imperialista állam két alkalom­mal zúdított szenvedéseket, há­­borút Európára; mindkét alka­lommal megverték, külső erők. Most azonban magán Németor­szágon belül, állami keretben és ■állami rendszerben alakult ki a német imperializmus, militariz­­mus ellenlábasa; az az erő, amit NDK-nak nevezünk. S ha végighaladunk ezen a gondolatsoron, akkor eljutunk ad­dig a szükségszerű, törvénysze­rű megállapításig, hogy az NDK az új, a jövő Németországának csírája és szíve. Egy nemrég az NDK nemzet frontja által kiadott hivatalos do­kumentum erről szólva leszögez­te: „a német burzsoázia három ízben méretett meg, és a német nép vezetésére könnyűnek és al­kalmatlannak találtatott. A bur­zsoázia a német történelem min­den döntő helyzetében végtelen kárt okozott a népnek. Ezzel el­vesztette minden jogát népünk vezetésére.” Viszont vitathatatlan: az osz­tályöntudatos német munkások valamennyi nagy történelmi vizs­gán, ahol a német burzsoázia be­bizonyította alkalmatlanságát a nemzet vezetésére, olyan politi­kát képviselt, amely nemcsak a munkások, haanem az egész név,­­érdekeit szolgálta. Tehát: „az NDK az egyetlen jogszerű német állam a történel­mi törvényszerűségnek és annak a ténynek az alapján, hogy itt azok az erők vannak hatalmon amelyek a német nép vezetésére történelmileg hivatottak és amely­nek politikája összhangban van a nemzet érdekeivel”. Éppen ezeknek az erőknek a sikerében nem bízik Európa, és a világ szempontjából érvénye­sülő jelentőségét nem látja az, aki általában beszél „németek­ről”, aki nem választja el szóban és gondolatban egyaránt egymás­tól a német imperializmust, a militarizmust a német néptől. Pe­dig az a német imperializmus, amelyet mi hajlamosak vagyunk „németek” címszó alatt kiterjesz­teni a német népre általában és felelőssé tenni a mi népük há­borús szenvedéseiért — szinte fel­mérhetetlen károkat okozott ma­gának a német népnek. Ezrével és tízezrével pusztultak el néme­tek a náci koncentrációs táborok­ban már akkor, amikor Európá­ban még a két háború közötti béke hamis napja csillogott: mil­liószámra pusztultak a németek a harctereken, ahová a burzsoázia érdekhabzsolása kényszerítette őke­t. Talán úgy vélik, a német, mégis csak német marad. Pedig nem, nem, és ezerszer nem! Ma­gam találkoztam nem egy s nem tíz, hanem ezernyi német mun­kással, hivatali dolgozóval az NDK-ban, akik 1956 legsötétebb napjaiban, amikor az ellenforra­dalom gyilkolt a budapesti utcá­kon, minden felszólítás nélkül je­lentkeztek a pártszervezeteknél fegyveres harcra a­­magyarorszá­gi ellenforradalom ellen. ᣠdozatukra, felajánlott szavuk be­váltására nem volt végül is szük­ség — de ők jönni akartak... se­gíteni.­­ S ismét nem egy, vagy tíz, de ezernyi német asszonnyal talál­koztam az NDK-ban, akik ru­hát ,élelmet, meleg otthont aján­­lottak fel a magyarországi ellen­forradalom által­­sújtott gyerme­keknek, családoknak... iskolás gyermekek, akik gyűjtést rendez­tek magyarországi pajtásaik ja­vára... „Németek” voltak ezek? Igen németek — de így, idézőjel nél­kül... Igaz emberek, akik meg­szabadultak az évszázados im­perialista, militarista önzéstől, németek, akik ma az NDK-ban a népi államot alapozzák, akik a jövőt építik a német imperializmus pusztította földön. S németek, akik Nyugat- Németországban sztrájkkal, sza­botázzsal, a hadbavonulás meg­tagadásával küzdenek az újabb világháború ellen, a mi békénkért is... Megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának­ 25. ülése Csütörtökön a Gellért szálló épületében berendezett tanács­teremben megkezdődött a Szak­­szervezeti Világszövetség Vég­rehajtó Bizottságának 25. ülése. A tanácskozáson megvitatják a szakszervezetek ötödik világ­­kongresszusán hozott határoza­tok végrehajtásának tapasztala­tait, a nemzetközi munkásmoz­galom időszerű kérdéseit, a je­lenlegi nemzetközi helyzettel összefüggő szakszervezeti tenni­valókat, valamint a második nemzetközi nőkonferencia ösz­­szehívásával kapcsolatos felada­tokat. Az ülésen a magyar szak­­zeleket­­ Somogyi­ Miklós, a SZOT elnöke, Brutyó János, SZOT főtitkára, Beckl Sándo­r SZOT titkára, és Kádár Is­ván, a SZOT nemzetközi kap­csolatok osztályának vezetői képviseli. A tanácskozást Renato Bitoss az SZVSZ elnöke nyitotta me, majd Brutyó János, a SZDI főtitkára a vendéglátó magya szakszervezetek nevében mele szeretettel üdvözölte az SZVS Végrehajtó Bizottságának tag­jait, a haladó nemzetközi szak­szervezeti mozgalom képviselői Ezután Louis Saillant, a Szak­szervezeti Világszövetség főtit­kára tartotta meg beszámolója

Next