Kelet-Magyarország, 1963. december (20. évfolyam, 281-304. szám)
1963-12-01 / 281. szám
Oswald a merénylet után Rubyhoz igyekezett I Az Ul’ különtudósítója rekonstruálja a merénylet utáni első órák eseményeit Dallas (AFP): Az AFP Dallasba kiküldött különtudósítója — abból a feltevésből kiindulva, hogy Oswald gyilkolta meg Kennedy elnököt — rekonstruálja a merénylet utáni első órák eseményeit és miután lépésről-lépésre végigjárta azt az útvonalat, amelyet Oswaldnak tulajdonítanak, arra a következtetésre jut, h hogy újabb homályos pontok merültek fel az üggyel kapcsolatban. Dallas városa — kezdi az AFP különtudósítója 28x38 kilométer nagyságú területen fekszik,de a dráma két főszereplője— Oswald és Ruby — különösképpen ugyanabban az egész kis kiterjedésű negyedben OAK Cliffben lakott. A gyalog sétálónak nem egészen öt percre van szüksége ahhoz, hogy Oswald egykori otthonából (1124 North Beckley) Ruby otthonába (223 South Ewing) eljusson. lakásától 12 percnyi járásra a Ruby otthonához vezető úton találkozott Oswald Tippit rendőrrel és — az ellene emelt vád szerint — lelőtte őt. Annak az útnak, amelyet Oswald a Kennedy ellen elkövetett merénylet után megtett, első szakasza világos és egyszerűen nyomon követhető — folytatja ezután az AFP külön tudósítója. Kennedy elnököt 12.29 órakor (helyi idő) érték a halálos golyók. Oswald 12.33 órakor elhagyhatta a merénylet színhelyét. 12.39 órakor négy perccel azután, hogy a rendőrség személyleírást adott róla . Oswald autóbuszra szállt annál a megállónál, amely 400 méterre van a Texas School Book Depository épületétől. Közben azonban a merénylet hatására megbénult a forgalom. Oswald 12.42 órakor leszállt az autóbuszról. Gyalogo Ihalátft néhány épület mellett, majd 12.45 órakor taxiba szállt és a sofőrnek olyan házszámot mondott be, amely egészen közel van a Ruby otthonához vezető 10. utcához. Oswald 12.53 órakor kiszállt a taxiból túlhaladva saját lakásán gyalog igyekezett haza felé, mivel valószínűleg úgy határozott, hogy átöltözik. Lépteit meggyorsítva, öt perccel később — tehát 13:58 órakor — érkezett haza. Szállásadónője látta, amint futva érkezett és rövid időn belül ismét eltávozott hazulról. Ekkor a házzal szemben levő autóbuszmegállóhoz ment. Néhány percnyi várakozás után azonban úgy döntött, hogy gyalog folytatja útját. Ez 13,03 óra tájban lehetett.Ennél a pontnál kezdődik Oswald útjának második, sokkal titokzatosabb szakasza — folytatja az AFP különtudósítója, aki — maga is megtévén ezt az utat — erről a pontról kiindulva 12 perc alatt érkezett el arra az utcasarokra, ahol Tippit rendőr holttestét megtalálták. Ez a dráma tehát valószínűleg 13:15 órakor játszódott le, ami megfelel a rendőrség által félhivatalosan megadott időpontnak. A dráma gyorsan lepergett, Körülményeit titokzatosság veszi körül. Az emberben számos kérdés felmerül, amikor a dráma színhelyét, ezt a szegény lakónegyedet, a gyér forgalmú utcát nézi. Felmerül először az a kérdés, hogy Tippit rendőr miért tartózkodott Dallasnak ebben az elhagyatott negyedében, amikor a rendőrség csaknem valamennyi tagját sietve a Kennedy elleni merénylet színhelyére irányították. Ugyanígy felmerül az kérdés is, hogy miért ült Tippit egymaga a jeepben, amikor a rendőrségnél érvényben levő szabályzat megköveteli, hogy szolgálati úton legalább két rendőr tartózkodjék egy-egy jeepben. De kérdés az is, hogy miért szólította meg Tippit Oswaldot és mit mondott egymásnak ez a két ember annak a rövid beszélgetésnek során, amelyet egy szemtanú — Helene Markham asszony — „barátinak” írt le. Markham asszony szerint, miután a rendőrségi jeep megállt, Tippit egy ideig még a volán mellett maradt és így beszélgetett az ablakon át behajoló Oswalddal. A rendőr azután hirtelen kiszállt a kocsiból. Oswald néhány lépést hátrált és körülbelül három méter távolságból — a kocsi teteje fölött — három lövéssel leterítette a rendőrt. Mindhárom revolvergolyó a fején találta Tippitet. Az AFP különtudósítója szerint Oswald a szemébe nézett Markham asszonynak, de úgy döntött, hogy megkíméli ezt a tanút. Ezután elindult Ruby otthona felé, amelytől ekkor már csak hét percnyi járásraj volt. Néhány lépés után azonban meggondolta magát és irányt változtatott. Oswald nem sokkal később megállt egy zsibárus üzlete előtt, faházakkal beépített piszkos negyedben. Majd elhaladt két lakóház között és egy üres telken eltávolította revolveréből az üres töltényhüvelyeket és — amint egy szemtanú elmondotta — új töltényeket tett a fegyverbe. Ugyanakkor eldobta fehér gyapot ingzubbonyát. Tovább ment és 13,40 óra tájban izgatottan megállt egy cipőüzlet előtt — háttal az úttestnek, hogy elrejtse magát egy arra haladó rendőrségi autó elől. Mihelyt a veszély elmúlt Oswald folytatta útját és bement a Texas Theatre moziba, ahol az említett cipőüzlet tulajdonosának bejelentése alapján a rendőrség letartóztatta. Feszült politikai légkör Venezuelában a választások előtt A Venezuelában vasárnapra kitűzött választások küszöbén Betancourt elnök,Venezuela diktátora nyilatkozott a külföldi sajtó képviselői előtt. Heves kirohanásokat intézett Kuba ellen, azt bizonygatva, hogy „amíg ott a Castro-rendszer van uralmon, valamennyi latin-amerikai ország veszélyben forog”. Ismerete, hogy a venezuelai hazafias erők minden megmozdulását az országban uralkodó diktatúra elleni venezuelai hatóságok a Kubaellenes akció alátámasztására próbálnak felhasználni. Mint jelentik, péntek este Venezuela hivatalosan kérte, hogy üljön össze az amerikai államok szervezetének konzultatív tanácsa, hogy kivizsgálja „a kubai kormány beavatkozását Venezuela belügyeibe.” A tanács rendkívüli ülését december 3-ra tűzték ki. A venezuelai belügyminisztérium további letartóztatásokat foganatosít. A legújabb letartóztatott: Domingo Alberto Rangel, a baloldali forradalmi mozgalom vezetője A nemzeti felszabadítási front harcosai a venezuelai Vöröskereszt közvetítésével felajánlották, hogy szabadon bocsátják a caracasi amerikai katonai misszió helyettes vezetőjét azzal a feltétellel, ha visszaadják a szabadságot a politikai tevékenységért, letartóztatott személyeknek, köztük a csütörtökön letartóztatott diákoknak. A szabadságharcosok nevében a felszabadító mozgalom három katonai vezetője írta alá a Vöröskereszthez intézett levelet Szovjet űrhajósok Indiában Johnson megbeszélése az amerikai négerek egyik vezetőjével Washington, (AP) Johnson elnök megbeszélést folytatott Roy Wilkinsszel, a színesbőrűek haladásáért küzdő országos szövetség titkárával. Wilkins a megbeszélés után kijelentette, hogy a polgári jogok érvényesítéséről szóló törvény kongresszusi elfogadtatásáról nem esett szó. Johnson főleg a négerek munkalehetőségeinek megjavítására helyezte a hangsúlyt. Ezzel a problémakörrel foglalkozott alelnöki minőségében is, mert ő volt annak a Kennedy által felállított bizottságnak a vezetője, amely a munkahelyek egyenlő elosztásának kérdéseivel foglalkozott. Wilkins végül hangsúlyozta, hogy bíznak az új elnöknek a polgári jogok érvényesítése terén tanúsított magatartásában. (MTI, Külföldi Képszolgálat.) Mint már lapunkban beszámoltunk róla, szovjet űrhajósok utaztak a kormány meghívására Indiába. A szovjet vendégeket nagy szeretettel fogadták. Madras lakossága például a barátság szimbólumaként indiai népviseletbe öltöztette Bikovszkijt és a Nyikolajev házaspárt. A 54 Először szilárdan elhatároztam, hogy nem megyek el. Felháborított, hogy barátomnak játszi meg magát. Nem akartam többé tudni róla. Aztán mégis elmentem, részben kíváncsiságból, részben pedig, mert nem volt értelme, hogy kitérjek előle, hiszen tudta a címemet. Úgy látszott, hogy valóban firül a viszontlátásnak. — Barátom, Kufrat, öreg cimbora!— kiáltott fel. — A keservű annak a gázkamrának! Így kell találkoznunk. HaFutam és megpróbáltam elejét venni bizalmaskodásának. 1983. december 1. Ziergiebel: — Lefogytál, Kufrat. Mesélj, mi van veled? Dolgozol? — Igen, megint a régi szakmámban, egész jól megy. A sebhelyes sört és pálinkát rendelt. — Egész jól? Szerény fiú lettél, híg sörön és levesen, ugye? Mondd csak, az volt a feleséged, akinek a levelet átadtam? — A feleségem volt, de elváltunk, most mással él. — Na lám. Egy kis háromszög, mi? Nevetett. — Egyszer ő, egyszer te, ugye? Cimbora, cimbora, te csak mindig csintalankodsz. Kuffat. De csinos nő. No, vigasztalódj, nekem sem megy sokkal jobban, nekem még sokakkal kell osztozkodnom. — Még mindig Kitzingernénél lakói? — Persze. Csak látnád, hogy megszelídült az én Editként. Most együtt közvetítünk házasságokat. Egész jól megy az üzlet. De figyelj csak, valami más ügyben kell veled beszélnem. — Milyen ügyben? — tudakoltam gyanakodva. — Mindjárt meghallod. Főúr, fizetni! — mert nem akarok itt beszélni róla. Sétálunk egyet. Fizetett. „Mit akar tőlem?” — gondoltam, hisz semmi dolgunk már egymással. Odakinn bizalmasan belém karolt, és lépteinket a romnegyed felé irányította. — Figyelj csak, fiam kezdte —, szükségünk van rád, el kell intézned számunkra egy csekélységet. — Először is nincs időm, másodszor is, mit jelent az, hogy „számunkra”? — Valamicske leesik neked is belőle, Kufrat, több mint amennyit abban a kócerájban kereshetsz. — Nem csinálok több feketeüzletet! — fortyantam fel. — Nem is kell, Kufrat. Frankfurtba kell utaznod, az Oderához, mindössze két napra. — Nincs időm, de ha volna is, akkor sem mennék — jelentettem ki nyugodtan. A sebhelyes elengedte karomat és megállt. — Figyelj ide — mondta nyomatékkal —, van egy és más közös dolgunk a rováson. Nemcsak arra az időre gondolok, amikor a KZ őrségben szolgáltál. Ott voltál, amikor a polgármestert megölték... — Ahhoz semmi közöm! — kiálltottam elrémülve. — Lassan, fiacskám, és kérlek, ne olyan hangosan. Hogyan akarod bizonyítani, hogy semmi közöd hozzá? Kitzinger halott, Paitu szintén, csak mi ketten élünk még, és bizonyosan akadnának itt-ott parasztok, akik rád ismernének. Sőt, ha arra kerülne sor, én is esküvel bizonyíthatnám, Kufrat — ha sor kerülne rá» — Te aljas... — No, csak öntsd ki a szívedet — gúnyolódott aljas, csirkefogó vagyok, gazember, ugye? De engem nem érdekelnek az érzelmeid, Kufrat, a legkevésbé sem. A politikában ezeket az érzelgéseket kikapcsoljuk. Egyébként más dolgokat is bizonyíthatnék rólad. Példának okáért KZ-fogolynak adtad ki magad, vagy nem? Ezenkívül még mindig birtokomban vannak az irataid, amelyek bizonyítják, hogy KZ-őr voltál, annak idején ugyanis bölcsen nem égettem el őket. És végül itt volna még a nagyban űzött feketézés, amely egy rejtélyes öngyilkossággal végződött. Bizony, Kusrat, tanúk nincsennek, és Szibériában állati hideg van. Rosszul lettem. Egy szempillantás alatt ezer gondolat cikázott át a fejemen. Elszaladni, a rendőrséget hívni, kivándorolni valahova Kanadába — és végül: megölni őt, agyonlőni. Talán meg is teszem, ha van pisztolyom, így mindebből semmi sem történt meg. Kezét a vállamon éreztem, és visszahőköltem. — Most tudod, Kusfat hányadán állunk — mondta keményen —, de eszembe sincs hogy nehéz helyzetbe hozzalak, ellenkezőleg. Meglesz a nyugalmad, erre szavamat adom. „A te szavad — gondoltam magamban —, egy közönséges gyilkos szava.” — Nem kívánok tőled többet, mint egy szüzességet. — Mit kell tennem? — Százig csak tudsz számolni, nem? Kedd reggel elutazol Frankfurtba, az Oderához. Ott megszálsz egy ismerősömnél. Szerdán és csütörtökön ketten megfigyelitek, hogy hány vasúti kocsit hoznak át az oroszok Lengyelországból. Ezeket kell megszámolnod, semmi több. És amit a kocsiban felismerhettek, azt is feljegyzitek. Ismerősöm ezenkívül még egy kis levelet ad át neked, azt elhozod nekem. Ez minden. Vidd magaddal a hátizsákodat. Ha feltartóztatna:., azt mondod, hogy dohányt akartál szerezni, értetted? Ezért a munkáért kapsz ötszázat. Azt hiszem, megéri, mi? — És mi célból csináljam mindezt? A sebhelyes nevetett. — Hármat találgathatsz. Micsoda naívság. Tehát megát eztünk hufrat? Folytatjuk