Kelet-Magyarország, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Az országgyűlés pénteki ülése Az ideitó*, mezőgazdasági termelés J­ terv szerint 5 százalékkal “nöG^pjgitete Ez reális célzatűzésTa^raHplmpe­zőgazdaságunk jelenlegi anya­­gi-technikai színvonalával, munkaerő helyzetével, s bi­zonyos fokig az időjárás eset­legességével is számol. Mezőgazdaságunk ez év­ben is több gépet és vegyi­anyagot kap és a belterjesség irányában fejlődik. Tovább növeljük az öntözött terüle­teket, folytatjuk a talajjaví­tásokat, a szőlő- és gyümölcs­telepítést. A tudomány és a technika a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás viszonyai között széles fronton tör elő­re a mezőgazdaságban is, megkönnyíti és megváltoztat­ja a paraszti munkát — de természetesen nem teszi azt nélkülözhetővé! Bár a földeket még hó lepi, a munka a mezőgazda­ságban sem szünetel, és nem is szünetelhet. Elő kell ké­szíteni és ki kell javítani a gépeket, amelyeket sajnos még nagyon sok helyen a szabad ég alatt tárolnak. Már most pontos terveket kell készíteni a tavaszi szántás­ra, vetésre, ha azt akarjuk, hogy a munka ha eljön az ideje zökkenő nélkül folyjék. Szövetkezeti parasztságunk öntudatára, felelősségérze­tére hivatkozva szólítunk fel arra, — hogy a tudo­mányos, technikai és gépi segítségre támaszkodva — idejében készül­jenek fel a tavassi mező­­gazdasági munkákra. A szövetkezeti tagság moz­gósítását a tavaszi munká­ra már a­ zárszámadási közgyűléseken meg kell kezdeni. Gyors ütemben fejlődik a szo­cialista országok együttműködése Az idei népgazdasági terv a szocialista szektor beru­házásaira 46 milliárd forintot , irányoz elő — hangsúlyozta , Kállai Gyula, majd beszélt a beruházások koncentrálá­sáról. Ennek helyességét min­denki elismeri — mondotta , — de a gyakorlati megvaló-­­ sít­ás korántsem könnyű. A beruházások elosztásánál a­­ helyi és országos érdekek gyakran ütköznek. Észlelhetők olyan törekvések, hogy a­­ népgazdaság beruházásokra fordítható tartalékait szét-­­ forgácsoljuk. Ennek pedig­­ mind a helyi, mind az orszá-­­­gos érdekek­ védelmében,­­ nem­ szabad teret engedni. . Beruházási politikánk leg- ,­fontosabb célja, hogy a­­ folyamatban lévő létesít-­­ ményeket gyorsan befejez-­­ zék és üzembe helyezzék.­­ Ezért az idei tervévben­­ az értékhatáron felüli be-­­ ruházásokra biztosított­­ eszközök 90—95 százalé-­­ kát a folyamatban levő £ beruházások befejezésére­­ kell összpontosítani. E , „ Gazdasági életünkben egy- .- re növekvő a jelentősége a * Kölcsönös Gazdasági Segítség * Tanácsába tömörült államok 5 között egyre jobban elmélyü­ * lő nemzetközi munkamegoszl - tásnak. Tavaly megkezdte­­ működését a Barátság kőolaj-­­ vezeték, a rajta keresztül­­ hazánkba áramló kőolaj or-­­ szágunk energi­amérl­egének egyik legfontosabb tényezője., Eredményesen működik­­a szocialista országok közös energiaelosztó állomása Prá­gában. Létrehoztuk a KGST országok közös bankját. A KGST végrehajtó bizottsá­gának legutóbb Bukarestben megtartott ülésén aláírásra került a tagországok közös vasúti tehervagon park-­­ jának létrehozásáról szóló­­ egyezmény.. Ezeken kívül­ az elmúlt évben fontos két­old­a­­l­­ú tárgyalásokat folytattunk a­­ Szovjetunióval, Lengyelor-VffiMPO ea^wHBfedésről. " ... .píthatjul a KG5­T- ben ^tneFB'jö országok sike­res kooperációja két úton ha­lad előre: valamennyi or­szág közös megállapodásával, továbbá az érdekelt orszá­gok közötti két vagy több oldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együttműködés elmélyí­téséhez, a szocialista nem­zetközi munkám elosztás­ból fakadó előnyök telje­sebb, jobb kihasználásá­hoz vezet. Az ilyen együttműködés el­mélyítése a legfontosabb esz­köz arra is, hogy a szocia­lista országok népgazdaságai­nak színvonala a fejlődés so­rán kiegyenlítődjék — még­pedig a legfejlettebb országok színvonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nemzeti érdekeink szempont­jából, elősegítik iparunk , és egész népgazdaságunk fejlő­dését. Már a nyugati hírhar­sonák is rájöttek: hatástala­nul puffo­gtatják frázisaikat arról, hogy a KGST miatt­­nemzeti iparunk háttérbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, s ma már nem az együttműködést, a munkamegosztást támad­ják, hanem éppen ellenkező­leg a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembeállítják ez­zel azt, hogy a Közös Piac­ban — úgymond — az együtt­működés jobban és gyorsab­ban fejlődik. „Jóakaróinkat” arra kérjük, ne fájjon a fe­jük a mi együttműködésünk­ért. Ezeknek a tollforgatóknak — ha akarnának— volna mit írniuk a Közös Piac tagálla­mainak olykor viharos össze­ütközéseiről! A szocialista országok gaz­dasági együttműködése él,­­ virul és egyre gyorsabb ütemben fejlődik! Költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kulturális kiadásokra. Ez a költségvetésnek csaknem 29 százaléka. Érdemes ennél a számadat­nál egy kicsit időzni és egybevetni például az Ame­rikai Egyesült Államok idei költségvetésével, amelynek tervezetét a napokban ter­jesztették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem­­98 milliárd dollárjából 54 mil­liárd dollár a közvetlen ka­tonai kiadások összege. A New York Times január 22-i száma közli az úgynevezett költségvetési dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés min­den dollárjából 62 cent jut a közvetl­en és közvetett hadi­kiadásokra és csak 6 cent az egészségügyi és szociális kia­dásokra. A New York He­rald Tribune című amerikai­­ lapban jellemző karikatúrát láttam: töpörödött, beteg ki­nézésű öreg­et egy becsukott ajtó előtt, hátán felirat, or­vosi segély az öregeknek. Az ajtóra szegezett táblán pedig ez olvasható:: „Erről az ülés­szakról önt kitiltották, dr. kongresszus önt csak jövőre fogadja”. De nagyon is két­séges, fogadja-e valaha is ez az amerikai kongresszus­­ a betegeket, a munkanélkülie- e­ket, az iskolás gyermekeket. . Amíg a költségvetés nagyobb­­ ihászét fegyverek gyártására­­ fordítják —, aligha.­­ A mi idei költségvetésünk­­ javítja a megnövekedett­­ egészségügyi és szociális­­ igények ellátását és to­vább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. • Iskolapolitikánk! Nemrégiben volt két éve­­ annak, hogy az országgyűlés " elfogadta az új iskolatör-­­ vényt, .»amelynek megvalósítá- , sa folyamatosan halad elő-­­ re. Iskolapolitikánk' változat- t lanul azt a célt szolgál- * ja, hogy minden gyermek elvérezze az általános is- ' kolát, s minél többen ta- ■ nuljanak tovább közép­iskolában, főiskolákon és egyetemeken.­­ Különösen igembe em­lő a­z a nagy fejlődés, amelyet a­­ u utóbbi néhány évben a kö­zépfojsú iskoláztatásban elér tanít.Míg például az 1960- 1961-es tanévben, ötéves ter­­­vünk első esztendejében 15 ezren tanultak középiskolá­ban, ebben a tanévben ma 210 ezer a nappali tagozatot tanuló középisko­sok szá­ma. Ez azt mustja, hogy lassan, de biztosan megérle­lődnek a feltételek ahhoz hogy általánossá tegyük a középiskolát. Az iskolareform központi gondolata: a munkára ne­velés, a munka­oktatás bevezetése az iskolákba az egész társadalom osz­tatlan elismerésével talál­kozott. A középfokú szocialista mun­kaiskola alapvető típusának a szakközépiskolát tekintjük és ezt tartjuk a jövő általá­nossá váló középiskolájának Jelenleg azonban még jóval kevesebb szakközépiskolánk van, mint amennyit a társa­dalom már is igényel. A szakközépiskolák létrehozásá­ra több gondot kell fordíta­ni. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági szakközépiskolák feláll­ítását, mert a mezőgazdaságunk erő­södő gépesítése, kém­i­zálása és elektrifikálása, a belter­jesség fejlődése, a nagyarányú szőlő- és gyümölcstelepítések a nagyüzemi baromfinevelés, az intenzív állattartás művelt mezőgazdasági szakmunkások tíz és százezreit követeli meg. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján vá­logatták ki az első évfolya­mok hallgatóit. Amikor pár­tunk nyolcadik kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép és főiskolai felvételeknél megszüntetjük a származás szerinti megkülönböztetést, abból indultunk ki, hogy­­társadalmunk osz­tályviszo­­nyai gyökeresen megváltoztak az emberek megítélésében már nem a szociális szárma­zás a perdöntő, hanem a szo­cializmus iránti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. Sokan azt hitték, hogy ez a döntés veszélyes, háttérbe szorítja a munkás- és pa­­rasztfiatalokat az egyeteme­ken és főiskolákon. Nos mit mutatnak a tények? Az idei tanévben nem volt semmifé­le előírás,, hogy az első évfo­lyamok hallgatóinak hány százaléka legyen munkás vagy­ p­ara­szta származású. Csak azt kértük: olyanokat vegyenek fel, akik a szocia­lista társadalmi rend hívei és rátermettek a választói szakma­­elsajátítására. Az idei tanévre az egye­temekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót vettek fel; 44 százalékuk fi­zikai munkát végző szülők gyermeke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jórészt leküzdötték azt a művelt­ségből­ hátrányt, amely az értelmiségi, kispolgári és" más foglalkozású sülök"­ gyermekeivel szemben ko­rábban megvolt. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemléletű szakemberek képzésére. Egye­temi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén folytatjuk a budapesti műsza­ki egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyete­­met,­ a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyete­met, új épületrészekkel gya­rapodik a Szegedi József Attila Tudományegyetem. Ali­g van az országban olyan egyetem, vagy főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a Győri Építőipari Műszaki Evedetem tervezését. A szakemberek képzőében már túlhaladtuk a le­ljebb fejlett tőkés orszá­got, elértük a világszínvona­lat. Nálunk ez lakosra 9 egyetemi hallgató jut és ez azt jelenti, hogy hazánk a nemzetközi ösz­­szehasoníitásban az első öt ország között foglal be­­i­lyet. Erre büszkék ne­e­gyünk.­­ Az a tény, hogy mi több­­ szakembert képezünk ki, a­­ termelés területén is annak a biztosítékát hordozza magá­­­ban, hogy a jövőben elérjük , és túlhaladjuk a fejlett tőkés­­ országokat. Nem elég azonban­­ a szakembert gondos oktató­­- nevelő munkával és nagy­­ költséggel kiképzeni; ahhoz , is érteni kell, hogy azután­­ munkájukhoz megfelelő kö­rülményeket teremtsünk s le­hetőséget adjunk, hogy szak­mai tudását a termelésben a legeredményesebben gyümöl­­csöztesse. Sajnos, ezen a té­ren még sok hibába ütközünk. Nálunk gyakran a termelés­től távol eső irodába dugjál, és képzettségüknél jóval ala­csonyabb szintű munkával, adminisztrál­gatással bízzák meg a mérnököt, a közgaz­dászt; az is előfordul, hogy egyetemi végzettségű embert alkalmaznak olyan munka­körben, ahol technikusra is rábízhatnák a teendőket. Az a fölény, amelyet a tőkés országok felett a szakemberképzésben kivív­tunk és kivívunk, akkor lesz még nagyobb ható­erő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányí­tásában, a műszaki fejlesz­tésben, a kutatásban, a kísérletezésben — minde­nütt a szakképzetségük­nek és rátermettségük­nek legjobban megfelelő munkakörben foglalkoz­tatják. Külpolitikánk A tavalyihoz viszonyítva növekedett költségvetésünk­nek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpoliti­kai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt nö­vekedés abból ered, hogy to­vább bővültek hazánk kapcso­latai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával ál­lunk diplomáciai kapcsolat­ban. Csaknem 100 országgal rendszeresen kereskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett­­ élés elveit megvalósító aktív kül­politikánk eredményeként ha­dunk nemzetközi tekintél­ye az utóbbi esztendőben to­vább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ti­zennyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, elhalt az úgynevezett „magyar kérdés”. Hat éve folytatott töretlen és világos bel- és külpoliti­kánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gon­doljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Nép­­köztársaság nevét a reakciós erők a hidegháborús uszítás­ban a haladással szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi tekintélye egy-­­ re hatékonyabban segítik­­ a béke és haladás erőit világszerte. Figyelemre méltó tény az­­ is, hogy a nyugati országok,­­ közöttük az Északatlanti Szerződés egyes tagállamainak­­ kezdeményezésére az utóbbi , hónapokban néhány diplomá-­­ ciai képviseletünk Szintje­­ emelkedett. Külképviseletein-­­ két a magyar—görög, magyar ■ —svájci, magyar—angol, ma- ' gyar­ —francia, magyar—bel-­­­ga, magyar—svéd viszonylat-­­­ba­n kölcsönösen nagykövet- , sok­ színire emeltük. M­iKülpolitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy­­ tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak a szál- , fáit, amely hazánkat a szo- . cialista világrendszer orszá- ■­ gáthoz és elsősorban a Szov-­­­jetunióhoz fűzik. Dolgozunk­­ azon, hogy még jobb, bará- f t­ibb viszonyt teremtsünk a­­ Magyar Népköztársaság és a­­ gyarmati rabságból felszaba-­­ dult független államok kö­­­­zött. Korrekt,­ jó viszonyban­­ akarunk élni a kapitalista , társadalmi berendezkedésű államokkal is. Azokkal az­ országokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyen­jogúság és a kölcsönös meg­értés szellemében tárgyalá­sokat folytatni. Változatlanul valljuk: a szocialista Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, pél­dát mutathatna a világ­nak a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellet élé­sében, a kölcsönösen elő­nyös, gyümölcsöző gazda­sági, kulturális és politi­kai kapcsolatok fejleszté­sében. Úgy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsola­tainkat ma már magasabb érintkezési formákkal kell helyettesíteni. Úgy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdésekről hivata­los tárgyalásaik kezdődjenek. Gyarapodnak a béke erői . Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növekedtek a demokrácia, a nemzeti füg­getlenség , a béke és a szo­cializmus erői. Ennek ered­ményeként valamelyest eny­­fetül a nemzetközi helyzet annak ellenére, hogy a hábo­rú megszállottjai, a leghatal­masabb monopolista csopor­tok továbbra is folytatták télegháborús tevékeny­ségü­­két. Javult a nemzetközi helyzet, erősödött az a szel­lem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megte­remtésében döntő fontos­ságú lépés volt a­­ moszk­vai részleges atomcsend­­etryezmény, amelyhez az egész népünk akaratát ki­fejezve — a Magyar Nép­­köztársaság kormánya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének tizennyolcadik köz­gyűlése nyugodtabb légkör­ben zajlott le, a viták jó­részt konstruktívak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhatalom között elvi megállapodás­­ született, hogy nem küldenek atom­fegyverrel felszerelt mester­séges égitestet az űrbe. Eze­ket megállapodásaikat úgy tekintjük, mint további kez­deti lépéseket a leszerelés irányába. Hasonlóképp üdvö­zöljük a tizennyolcadik köz­gyűlés határozatát, amely az egészséges világkereskedelem útjába álló akadályok elhá­rításának megtárgyalására nemzetközi konferenciát hí­vott egybe. Úgy véljük, ez is előmozdítja a népek kö­zötti jobb megértést, segíti a kölcsönös előnyökön alapu­ló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús ve­szélyt. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról, hogy lé­teznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációktól sem riadnak vissza, hogy a világ hajóját viharos, háborús­­veszélyek­­kel terhes tengereken tart­sák. Ilyen provok­atív me­rényletnek esett áldozatul az Egyesül­t Államok fiatal el­nöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki szé­kében természetesen az ame­rikai monopóltőke alapvető trdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta megvalósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Államok sem folytathatja­­ politikáját, mert '"a világháború az Egyesült Államok pusztulását is ma­ga után vonná. Ezért tett b­iizonyos lépéseket a vitás kérdések tárgyalások útján­örténő megoldása felé, s ez­­ békés egymás mellett élés politikájának erősítése irá­nyában hatott. Azok az ultrareakciós jobb­oldali körök, melyek mag­­gyilkolását megszervezték , tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére töreked­­tek. « Céljukat nem sikerült meg­valósíta­niok, mert ezt egy­könnyen nem teszi lehetővé a mai világhelyzet, amelyben az erőfölény, a béke, a szo­cialista világrend, a Szovjet­unió oldalán van. Vélemé­nyünk szerint az Egyesült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely pa­­rancsolólag írja elő a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését. A béke erőinek gyarapodá­sában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Ku­ba nemzetközi helyzete meg­szilárdult és tekintélye meg­növekedett. Amikor 1902. ok­tóberében az amerikai impe­rialisták által provokált ka­ri­b-tengeri válságot a kubai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ ha­ladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behódolás, sőt mi több, árulás. Nos, az azóta eltelt idő fényesen igazolja, hogy a karib-tengeri válság megoldása nem visszavonu­lás, hanem lényegében előre­törés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszi­lárdította Kuba nemzetközi helyzetét is. Fidel Castro elv­­társ moszkvai útja újabb bi­zonysága a fiatal Kubai Köz­társaság szilárd belső és kül­ső helyzetének. A forradalmi h­it­­­t. a szo­­cializ­mus erős szigete a nyugati féltekén: függet­lensége, népének szabad­sága mellett ott áll a ha­talmas Szovjetunió és a szocialista világrendszer, ez pedig legőrőzhetetlen erő. Kuba megítélésében a jó­­zanabb szemlélet utat tör a kapitalista világban is. , Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Az Egyesült .A Há­mok által kikényszerített gaz­dasági blokádon Kuba ka­put nyitott. Ez is bizonyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet kitérni, a jövő­ben minden bizonnyal egvre több tőke­ állam tényként­­­veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és teremt vele közmesk­edelmi, gazdasági kap­csolatokat. Töredezik a nyugati izolációs politika A napokban a Kínai Nép­­köztársaság és a Francia Köztársaság közös közle­­ményben bejelentették, hogy diplomáciai kapcsolatot léte­sítenek egymással. A Kínai Nériköztár°'asig me«»»ljin.,lflu­sától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfonto­­­­sa­bb tényezője. Fi ismeréséve­ a Francia Köztársaság kor­­mánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mutatja, hogy kezd töredezni az a rea­litásoktól elszakadt izolá­ciós politika, amelyet a nyugati hatalmak a szo­cialista országok egy ré­szével, közöttük a­ világ legnagyobb lélekszámú országával szemben hosszú időn át folytattak, örülünk a testvéri Kínai Népköztársaság nagy sikeré­nek. Meg vagyunk győződve, hogy közel van a Kínai Nép­köztársaság jogainak helyre­­állítása az Egyesült Nemze­tek Szervezetében is. Válto­­zatlanul valljuk, hogy a vi­­á­gszervezet, csonka marad­ás nem lehet a béke teljes értékű őre mindaddig, amíg sem foglalta el ott meséélgető tervét a Kínai Népköztársa­ság. A Kínai Népköztársaság elismerése a Francia Köz­társaság részéről még éle­­sebb fényben mutatja meg a mai nyugatnémet politi­ka tarthatatlanságát a Né­met Demokratikus Köztár­sasággal szemben. (Folytatás a 3. oldal««.» (Folytatás a 1. oldalról) az ággal, Csehszlovákiával és­­jelentős . »megállapodásokat kötöttünk velük az ipari és 2 ^ír Magyarország 1964. február 1.

Next