Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Rím Évfolyam, 124. szám ÁRA:I FORINT Fock Jenő hazaérkezett Ausztriából Bécs (MTI): Fock Jenő és a kíséretében lévő személyiségek szombaton reggel ellátogattak a bécsi magyar nagykövetségre, ahol találkoztak az osztrák főváros magyar kolóniájának tagjaival. A vendégeket Simó Jenő nagykövet üdvözölte. Fock Jenő, felesége és kísérete szombaton délelőtt utazott haza ötnapos ausztriai hivatalos látogatásáról Budapestre. A vendégek búcsúztatására a bécsi Nyugati pályaudvaron megjelent Josef Klaus kancellár és felesége, Platzer, a külügyminisztérium főtitkára, ott volt több szocialista ország bécsi diplomáciai képviseletének vezetője. Fock Jenő Josef Klaus kíséretében ellépett a felsorakozott díszőrség előtt, elhangzott, a magyar és az osztrák himnusz, a különvonat pontosan 11 órakor indult el Budapestre. A magyar kormányfő szombaton délután visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnök kíséretének tagjai voltak: dr . Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Berczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Kurján Sándor, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, dr Simó Jenő, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, Rácz Pált a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Balidé Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője és dr. Szatmári István, a Külügyminisztérium osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Biró József külke-Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egyebek között a következőketmondotta : — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi látogatását viszonozzuk. Most a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — mindenki előtt világossá teszi azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás időtartareskedelmi, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, továbbá a Minisztertanács titkársága és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének több képviselője, mát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében akét kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos azálláspontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhessen létre. A látogatás befejeztével Fock Jenő és Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt és Waldheim külügyminisztert. A magyar kormányfő nyilatkozata Jelentés a földekről Virágzik a burgonya, munkában az öntözőgépek A határban sok munka torlódott egybe. Még tart a dohány, a télikáposzta, a karalábé palántázása, de már gyűjtik az első termést, az anyaszénát, megkezdték a silózást, kapálják a burgonyát, kukoricát és egyéb növényeket. Határjárásunk során — és néhány járási tanácson — a mezőgazdasági termelés hétvégi állapotáról kedvező tapasztalatokat gyűjtöttünk. Szűk négy hét és aratunk. Az őszi kalászosok a május közepén hullott csapadéktól szépen fejlődtek, s a virágzás után kövér szemeket érlel a búza, rozs és árpa. A nagykállói járás termésbecslői a tsz-ek várható búzatermés átlagát 15—16 mázsára mérték A kisvárdai járásban elsősorban a burgonya iránt érdeklődtünk. A korai ültetésű csiráshurgonya sok helyütt már virágzik. A nagy burgonyatermelő helyeken Mándokon, Kisvárdán, Pátrohán, június első napjaiban általános lesz a virágzás. Szép képet mutatnak almáskertjeink is. A nyírbátori járásban — de így van ez megyeszerte — a negyedik—ötödik permetezésnél tartanak. Az alma már zöld dió nagyságú, de a várható termésekről eltérőek a Vélemények Ahol a május eleji légköri aszály erős volt, ott jelentős a károsodás, másutt gazdag termés következik. Aporligeten például a tavaly szedett két vagon helyett 16— 18 vagon alma szüretelésére készülnek. A meleg újra nagy, szamóca érlelő. A szamóca mindenütt gazdag terméssel hálálja a ráfordított munkát. Erre vall, hogy a nyírségi termelőszövetkezetek értékesítő irodája hétfőtől napi 20 mázsa zamatos gyümölcsöt szállít Debrecenbe és az ország más területeire. A meleg azonban amennyire kedvez a gyümölcséréshez, annyi gondot okoz az egyéb növényeknek. Újra üzembe kell helyezni az öntözőgépeket. A nagyhalász Petőfi Tsz határában öt öntözőgépet láttunk munka közben. Tiszakanyáron 50 hold növényzetét frissíti és táplálja a mesterséges eső. Öntözésre alkalmasvíz azonban nem mindenütt van. Ezért, a nagy dohánytermelő területeken — mint Bökönyben is — a palántázás befejezéséhez sajtokban kénytelenek vizet szarezni. Néhány közös gazdaságban az aratás előkészületei iránt is érdeklődtünk. A felkészülés jó. A kombájnokat, rendaratókat, bálázógépeket mindenütt kijavították. Probléma jelenleg az alkatrészellátással sincs. (se) Fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozása Június 11-én rendezik meg Nyíregyházán, a megyei tanács nagytermében a fiatal műszakiak és közgazdászok megyei tanácskozását. A tanácskozáson részt vesznek a kiváló ifjú mérnök-, technikus- és közgazdász mozgalomba benevezett fiatalok, gazdasági és társadalmi vezetők, a legnagyobb üzemek KISZ-titkárai. A tanácskozáson Sándor József, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője tart beszámolót a fiatal műszakiaknak megyénk üzemeinek tevékenységében játszott szerepéről. A két korreferátumot Balogh Isrtre záhonyi technikus és Tisza István nyírbátori mérnök tartja. Az előadásokat vita követi, majd a tanácskozás résztvevői interpellációs kérdéseket, intézhetnek a megye vezetőihez. MAB proletárjai, egyesüljetek! 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP Lapunk tartalmából* Akik sorsokat intéznek — érezzék magukénak a nép ügyét! Városi vízgondok Mai sportműsor (3. oldal) Minőségi őrjáratunk a tejről (5. oldal) (5. oldal) (11. oldal) Egy évtizede talán, hogy olvastuk valahol: megérkezik egy óriási teherautó reggel, daruja letesz egy köteg elemet, három ember kiszáll a kocsiból, s négy óra alatt összeszerel egy házat. Hittük is, kételkedtünk is benne. És ma? Érkeznek a házgyárakból az elemek: a kész szobák, konyhák, fürdőszobák. Az előre elkészített vasbetonvázba beillesztik őket a csavarokkal, azután jönnek a szerelők, a szakipariak — ahogy mostanában elnevezték őket — és kész a lakás. Hová tűnt a kőművesszakma? Pedig még élnek, s még jó néhányan alkotnak is azok, akik ezt a szakmát ismerték csupán. A vert falakat, a vályogot, a követ és a téglát. Vették a malteroskanalat, a vakolót, a simítót, rakták egyenként az anyagot. Milyen nagy ünnep volt, amikor hosszú hónapok munkája nyomán felkerült a tető helyére a virág, a feldíszített ág! S hová lett a Kossuth téren ácsorgó sok munkanélküli? Építünk mindent és mindenütt. Nincs az országnak, a megyének, a városnak, a falunak olyan kis sarka, ahol ne állana a sok építőanyag, ne éreznénk a friss festékszagot, a fenyő illatát. Ahol ne látnánk az ezüstösen kígyózó darut, a dömpert, a betonkeverőt. S közben új fogalmakkal ismerkedünk és új elnevezésekkel. A földgyaluval, az exkavátorral, a dózerekkel. Az ember segítőtársaival. Ma ötezer szabolcsi embert ünnepelünk, munkáját dicsérjük. Megállnak a gépeik, s mi is megállunk egy pillanatra, hogy elmondhassuk: az ÉPÍTŐ nálunk már nem, régen nem kőműves.