Kelet-Magyarország, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
1. »!»Ja! KELET-MAGYARORS 2A. A közeli évek programja: orbitális mlaboratóriumok felbocsátása Szovjet űrhajósok nemzetközi sajtóértekezlete Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov szovjet űrhajósok, akik a Szojuz-9 fedélzetén rekordidőt töltöttek a világűrben, a hagyományokhoz illően a Leninhegyi Lomonoszov egyetem márványoszlopokkal édesaulájában tartották meg sajtóértekezletüket Több, min 2000 hazai és külföldi újságíró csütörtök délután, moszkvai idő szerint 3 órakor tapssal köszöntötte a kozmosz hőseit. Nyikolajev vezérőrnagyi egyenruhában jelent meg a sajtókonferencián, mellén két aranycsillag jelezte, hogy a Szovjetunió kétszeres hőse, Szevasztyjanov mellén is ott fénylett a Szovjetunió hőseit megillető aranycsillag. A két- és háromnegyed órás sajtóértekezletet, amelynek elnökségében helyet foglaltak a Szojuz—9 kozmonautáinak űrhajóstársai, Tyereskova, Beregovoj, Leonov és mások, továbbá a szovjet tudományos élet kiválóságai, Sztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a Szojuz—9., amely az idén június 1-én rajtolt és június 19-én ereszkedett le földünkre, tudományos szempontból nagy fontosságú repülést hajtott végre. A Szojuz —9 nagy küldetése A továbbiakban Keldis akadémikus a szovjet kozmikus program egyik alapvető irányának nevezte a tartós orbitális űrállomások létrehozását, amelyek tudományos és gazdasági feladatokat fognak megvalósítani. Az orbitális űrállomások , létrehozásának útján — tette hozzá — rendkívül fontos szakaszt jelen a Szojuz—9 repülése. Keldis akadémikus ezután a jelenlévők tapsa közepette nyújtotta át Szevasztyjanovnak a Szovjet Tudományos Akadémia kitüntetését, a Ciolkovszkij arany emlékérmet és oklevelet. Nyikolajev, a Vosztok—3. fedélzetén tett útja után lett Ciolkovszkijemlékérmes. Ezt követően Oleg Gazenko, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja lépett a mikrofonhoz. Hangsúlyozta, hogy Nyikolajev és Szevasztyjanov űrrepülése meggyőzően bebizonyította, az ember nem csupán hoszszú ideig tartózkodhat a világűrben, hanem hatékony munkát is tud végezni a kozmikus feltételek közepette. A tudós elmondotta, hogy a Szojuz—9. űrrepülésének kezdetén a kozmonautáknak három-négy napra volt szükségük ahhoz, hogy begyakorolják az űrhajón belüli új mozgáskészségüket. Ezt követően a Szojuz—3. parancsnoka, Andrijan Nyikolajev vezérőrnagy nyilatkozott az újságírók előtt. Hangsúlyozta, hogy az edzések folyamán kimunkálták azokat a tennivalókat is, amelyekre baleset során került volna sor, ilyesmi azonban nem történt. Nyikolajev az űrhajó repülésére rátérve közölte, hogy ennek során számos műveletet hajtottak végre, amelyek az űrhajó irányításával kapcsolatosak. Kipróbáltak új műszereket is, amelyeket az űrhajó helyzetváltoztatásánál és mozgásának vezérlésénél vesznek igénybe Több, mint félszáz különböző kísérletet végeztek a repülés során. Újabb csúcsteljesítmények várhatók Nyikolajev elégedetten szólt arról, hogy a Szojuz—9. fedélzetén minden megvolt, ami szükséges a munkához és a pihenéshez. Vitalij Szevasztyjanov hajózó mérnök nyilatkozatában kiemelte, hogy útjukról teljes bizonyossággal leszűrhető az a következtetés, hogy a Szojuz-űrhajó képes biztosítani az ember huzamos űrtartózkodását. Szevasztyjanov, vázolva a repülés gazdag tudományos programját, megemlítette, hogy a személyzet megfigyelt és fényképezett felhőket, meghatározta a hólerakódás határait, felderített viharokat, orkánokat és trópusi ciklonokat. A Szojuz—9. kozmonautát lefényképezték továbbá a földfelszín földrajzi és geológiai objektumait, hogy pontosítani lehessen a térképeket továbbá, hogy még szabatosabban lehessen összeállítani a hasznos ásványok újabb kutatási térképeit. Szevasztyjanov befejezésül hangsúlyozta: a Szojuz—9. által gyűjtött tudományos anyag lehetővé teszi, hogy a tudósok előkészítsék a kozmonautákat a még hosszabb ideig tartó űrrepülésekre. Arra a kérdésre, vajon tartós világcsúcsot állított-e be a Szojuz—9. személyzete, Nyikolajev vezérőrnagy kijelentette: úgy vélem nem sokáig tudjuk tartani csúcsteljesítményünket, de a lényeg nem is a rekordokban rejlik. Meglehetős élénkséget keltett a következő kérdés, vajon fognak-e nők is részt venni a jövendő űrrepülésekben. Nyikolajev bizonyos földi tapasztalatok alapján kívánatosnak minősítette a nők hosszú, egy évig vagy még tovább tartó űrulakba való bekapcsolását, mivel ha csak férfiak foglalnak helyet az űrhajóban, akkor „biztosítva lesz a fedélzeti rendetlenség’Nyikolajev egybevetve első és második űrutazását, két mozzanatot emelt ki: 1. 1962- ben lezajlott első útja lélektanilag sokkal nehezebb volt a mostaninál. 2. A Szojuz leszállóberendezése sokkal könnyebben kezelhető, mint a Vosztoké. Vitalij Szevasztyjanov a többi között arról beszélt, hogy a Szojuz IS-en elegendő élelmiszer, oxigén és más tartalék állt rendelkezésre ahhoz, hogy akár 18 napnál hosszabb időt is töltsenek a világűrben. Ők kérték is ezt, de nem kapták meg rá az engedélyt. A sajtóértekezleten egyébként a magyar tudósítók magyarázatot kaptak arra a kérdésre is, honnan tud — legalábbis néhány szót — magyarul Vitalij Szevasztyjanov. Ismeretes, hogy a most pénteken a nagy Kreml-palota György-termében tartott fogadás alkalmából Németh Károlynak, a budapesti pártbizottság küldöttsége vezetőjének, a Szojuz 19. fedélzeti mérnöke magyarul köszönte meg a Felszabadulási emlékérmet. Most a Magyar Rádió és Televízió tudósítójának kérdésére elmondotta, hogy 1961-ben egyetemi hallgatók csoportjával tanulmányúton járt hazánkban, s akkor sajátított el néhány magyar kifejezést. A szovjet űrprogram távlataira vonatkozó kérdésekre Keldis akadémikus válaszolt. Elmondotta, hogy ezentúl is az orbitális űrállomás létrehozása a szovjet kozmikusprogram alapvető célja. A hosszabb ideig az űrben keringő , tudományos kísérletezésekre és népgazdasági célokra egyaránt alkalmas orbitális űrlaboratórium felbocsátására a közeli években fog sor kerülni. Az űrlaboratóriumokon iyébként „vegyes legénység’ fog szolgálatot teljesíteni: különböző szakemberek, tudósok, így például csillagászok és biológusok is. A világűrben — egy hónapig . A következő kérdés arra vonatkozott:"''ivajón " mennyi ideig trtózkodhat maximálisan ember a világűrben. Több, mint egy hónapig — válaszolta a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Arra a kérdésre, mikor használják fel az orbitális űrállomásokat bolygóközi repülések rajzolóhelyeként, Keldis azt válaszolta, hogy az ilyenfajta repülések problémája vagy a most kezdődő évtized végén, vagy az azt követő évtizedben oldódd meg. Hozzátette, hogy a probléma megoldásához elengedhetetlen új hajtóműves kimunkálása. Néhányan arra voltak kiváncsiak, lemondott-e a szovjet űrprogram a Holdra szállásról. Keldis akadémikus rámutatott arra, hogy lemondásról szó sincs, hiszen a szovjet űrprogramban ilyen pont nem szerepelt, legalábbis a közeljövőben nem kívánunk a Holdon leszállni, s ezt nem is tűztük ki célul — hangsúlyozta a szovjet tudós A szovjet—amerikai űregyüttműködésről szólva Keldis akadémikus aláhúzta, hogy szovjet részről minden ilyen jellegű indítványt figyelmesen tanulmányoznak. TÜNTETÉS MADRIDBAN Amnesztiát a politikai foglyoknak' Oszlassák fel a politikai foglyokat elítélő, külön1 . '• •igokat" - követelték a madridi diákok tüntetésén. A fényképfelvétel U. .zetője kérte: megjelenéskor a képen látható diákarcokat tegyék felismerhetetlenné, hogy Franco rendőrsége ne tudja azonosítani és letartóztatni a tüntetőket. w. mm 19 " Barangolás Bissau-Guineában 3. Miért nem önzülnek ? Furcsa tréfacsináló a tói tendem. Portugália fél ezred éve gyarmatosította Bissau Guineát. Modern kórház azonban csak 1969-ben létesült az ország betegei részére, az is a szocialista országok, elsősorban Jugoszlávia segítségével. A „Szolidaritás "-kórházban 70 beteg nyerhet kényelmes elhelyezést. Szükség esetén további 30 ágyat állíthatnak fel hosszú kőbarakkjaiban. Egyelőre azonban nincs olyan nagy igény. A felszabadító háború frontjai az utóbb hónapokban elég csendesek. A gyarmatosító portugálok nem hagyják el támaszpontjaikat, körkörös védelemre rendezkedtek be. A PAIGC felszabadító csapatai is az erőgyűjtés ,'állapotában, vannak, így aztán dr. Gajko Milovity jugoszláv főorvos, a két kubai '’éá/'kül 'bí^Ság^guiheai szakorvos jfutóbbiak neve: dr. Paul Medina és dr. Fernand Cabral), ha nehezen is, de győzi a munkát. Európai ember szemében alig hihető: éjjel-nappal szolgálatban vannak, a környékre is eljárnak, ha súlyosabb beteghez hívják őket — és mindezért nem fogadnak el semmit. A kórházban esznek. Ugyanaz a kosztjuk, mint a betegeké. A kultúrteremben néznek mozit, a könyvtárban olvasnak. Cigarettájuk, postájuk költségeit a kórház PAIGC-szervezete viseli. Mi köti őket a „Szolidaritás"-kórházhoz? A meggyőződés és az orvosi hivatástudat. Belgyógyászat, sebészet, traumatológia működik a ,,Szolidaritás-ban. De ha másféle beteg jelentkezik, azt is befogadják. A kórház sokféle felszerelésben szenved hiányt, a kelet-afrikai viszonyokhoz képest azonban rendkívül korszerűnek mondható. Nem gyarmatosítók, hanem jóbarátok építették, és ez a tény minden lépésnél meglátszik. A szobák tágasak, az ágyak kényelmesei; van társalgó, könyvtár, ebédlő. A franciák, angolok, olaszok által létesített kórházak Afrika e térségében általában visszataszítóan elmaradottak, zsúfoltak és mocskosak; inkább a halál előszobájának, mint a gyógyulást elősegítő intézménynek tűnnek. A betegek jó része a háború folyamán sebesült meg. Djanko Djazi erős testalkatú parasztember. Faluja — szerencsétlenségére — egy portugál támaszpont közelében épült. A portugál hadsereg az utóbbi időben helikopteren folytatja a felderítést. Ha felszabadított terület fölött száll a gép és lent mozgást észlelnek, azonnal lőnek, vagy bombát dobnak. Djazi elárasztott rizsföldjén kötözött, amikor’a helikopterek meglepték. Nem tudott elég gyorsan kievickélni a vízből. A napalm elérte és súlyos égési sebet ejtett rajta. Hónapok óta kezelik a kórházban, de még nem tudják lábra állítani. Tonga Nagdu huszonkét éves katona. a Medina portugál támaszpont ostrománál sebesült meg A portugál zászlóalj nem fejtett ki nagyobb ellenállást. Három védelmi vonalat aknásított el. A PAIGC-egységek kiváló aknaszedőkkel rendelkeznek, akik jól ismerik az aknásítás módszereit. Az ő esetében valami hiba történt. Már felszedték a területen a bukóaknákat és robbantásukra elhelyezett vékony drótszálakat is. Azt hitték, szabad az út. Egy taposóakna mégis ottmaradt. Felrobbant és letépte a fiatalember jobb lábát. A sebe még sajog. De jobban fáj a tudat, hogy életét most már nyomorban éli majd le. A nemzetközi szolidaritás segítségével talán kap majd műlábat — ez a remény tartja benne a sebet. Ruki Szisze mindkét lábát amputálni kellett; géppuskagolyók érték és a sebek fertőződtek. Az életét már megmentették, de az életkedvét nem; ugyan mihez kezdhet egy elmaradott országban az ilyen csonka, tehetetlen ember? Tambate Sambe tizennégy esztendős kisfiú, napalm érte. Egy életen át viseli majd jegyeit. A fiúcskát már korábban megbélyegezték a gyarmatosítók: kis kora óta tüdőbeteg. Nem is fekhet a többi hadirokkant közé, mert félő, hogy megfertőzi őket. Hatalmas vívmány ez a fekete afrikai kórházak többségéhez viszonyítva. Azok nagy részében valószínű, hogy ha valaki sebesülten, balesettel befekszik, a szomszédtól tüdőbajt, vagy — férgek közvetítésével — .rpaláriát szerez. A gyarmatosítás elleni legsúlyosabb vádat az egészségári statisztikák emelik; a rossz táplálkozás, a nehéz munka, az éghajlat ártalmai, az orvosi kezelés hiánya egész népe, két fenyeget pusztulással. Bissau-Guinea különösen fájdalmas példa erre. Száz megszülető gyermek közül 60 nem éri meg az első életévét. Az átlagos életkor — a kis gyerekeket figyelmen kívül hagyva — 32 év. Innen származik az a tévhit, hogy a fekete bőrű ember nem őszül meg. Való igaz, Bissau-Guineában nagyon ritkán találkozik az ember ősz hajú öreggel. Mire fehéredni kezdene a haja, megöli a malária, a tüdőben a vérhas, valamely más trópusi betegség. És ha mindez megkíméli, végez vele a gyarmatosítók fegyvere. Máté György (Vége) A „Szolidaritás”-kórház. Ősz Ferenc. — Köszönöm, őrnagy elvtárs. Hiába, megyei szinten jobban látják a helyzetet, — bókolt Zöldi és kajánul nézett sógorára. — Nicsak! A mi Sherlock Holmesünk — lépett az asztalhoz Kerekes Gergely nyugdíjas gyógyszerész, a helyi népfront titkára. — Az elvtárs jött a megyétől? — fordult Farkashoz. — Honnan tudja, hogy egyáltalán jött valaki a megyéből — kérdezett vissza az őrnagy., — A patikában mondta valaki .. Tudod kérlek —megengeded, hogy tegezzelek — én örültem neki. Persze mi nem hibáztatjuk Lacit, mert szeretjük. Tagja a népfrontbizottságnak is. De ez a szégyen, ami a várost érte, borzalom... — Mi lenne ebben a városra borzalom? — Nem jó feltűnni. Most mindenki ránk figyel. Hamarosan kiderítik azt is, hogy nem jó a politikai munka — Senki sem fogja a szatírért, a népfrontot felelősé tenni .. — Akkor is kínos. Mi büszkék vagyunk N.-re Nálunk ilyen dolgok nem fordultak elő. Másodikok vagyunk a megyében a tisztasági versenyben. A klubok pedig itt működnek a legjobban. A múlt évben is hatvan előadást tartottam... — Gratulálok — hajol, meg Farkas. — Ez a ti bajotok — sértődött meg az öreg. — Ti pestiek mindig lenézitek a vidéket. Tudod, hogy milyen nehát húsz embert beszervezni egy ateista előadásra? Persze, amikor a Hirschler jön némi felvilágosítást tartani, akkor tele a terem. . . Ezek szerint a lelki életnél jobban érdeklik az embereket a materialista dolgok. Lehet, hogy a szatírt is ti viágosítottátok fel? Szerencsére Kerekes bácsi megsértődött. Különben elmesélte volna a kétezer méter betonjárdát, a tíz hintát, mely a népfront patronálásával épült. Kivágódott a Levendula ajtaja. Valaki bekiabált: — Laci, gyere ki! Megvan a szatír! Mindenki az ajtónak ugrott. Kovács és Farkas móljára jutott ki. Kerekes Gergely bácsi intézkedett: — Helyet a rendőrségnek! (Folytatjuk)