Kelet-Magyarország, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
P •e Ma! KFT FT MAGYARORS!7*G - tarAwwapt MFT r flirr ET 1971. Január 11. A legendák valóságában Adatok A MAGYARORSZÁGI IFALOMTÖRTÉNET és türénelmi irodalom elég mostohán bánt Markovits Romionnal, az utóbbi két évtizedben, írásait — pótolván az évtizedes mulasztásokat — a romániai magyar könyvkiadás publikálja elég visszhangtalan magyaországi fogadtatás mellett. Életművének teljes felmérése is csak az évfordulók apropójaként és az erdélyi haladó magyar irodalom értékeinek újrakiadásakor történt. Jelen cikk nem kíván Markovits Rodiannak a magyar irodalomban elfoglalt helyével foglalkozni, csupán annak egy aránylag ismeretlen részterületével és forradalmi tevékenységévek Köztudomású, hogy Markevits — miután felkerült Budapestre Szatmárról — az első világháború idején a keleti ízemszakaszom teljesítek katonai szolgálatot Hamarosan orosz hadifogságba esett. Először a makarjevi táborba került, ahonnan elszállítják a kelet-szibériai Habarovszkba. Pontosan nem tudná, hogy 1916 őszén, vágytelén, átviszik a 12 versztnytre elterülő Krasznaja- Klocskára. Ekkor még ez a fogolytábor aránylag nincs feltöltve. En ol gondoskodott a nevezetes lucki áttörés, amikor is hatalmas fogolytömegeket repítetek a szibériai táborokba, így a kraszna sarlócskáiba is. A láger tulajdonképpen három fő részből állt: a VI. pavilon, a honvédeké, a VII., ez úgynevezett ,,tüzérségi” pavilon és a Bauberzik, a törzstiszti pavilon. Markovits a VII-ben kapót, elhelyezést, az idősebb tisztek részére fenntartott lágerrészben. A BAUBERZIK KIVÉTELÉVEL mindkét pavilonban élénk szellemi tevékenység alakult ki. Felolvasásokat rendezek, önművelő csoportok alakultak, a zenekarok koncerteket adtak, működött a tiszti színpad és a táborban kézzel írt és sokszorosított újságokat adtak ki. Markovits Rodion hamarosan az érdeklődés fókuszába kerül. A foglyok egy része ismeri induló irodalmi tevékenységét a szatmári lapoknál töltött időkből. A táborban meghívják a SZIBÉRIAI ÚJSÁG szerkesztőségébe, mint állandó munkaársat. Tulajdonképpen ez az a pont, ahol Markovits eszmei acupata változik: a Szibériai Újság és az ott összeverbuválódott szerkesztői gárda! (Milyen véletlen! Zalka Máté igazi irodalmi tevékenysége is ekkor és innen datálódik!) Maga a lap hetenként, albumszemen megjelenő re Markovits Rorson mekmű, a táborpararcsnokság hozzájárulásával adók ki díszes kötésben. Felelős és főszerkesztője dr. Éllek Béla ügyvéd, aki maga köré tömörítette aábor művésztehetségeit, így Markovitn kívül Zalka Mátét, Bartha Istvánt, az erdélyi poétát, Oldal Gézát, dr. Elek Vidort, az egykori újságírót, Farkas Gábor , a tábor ünnepelt költőjét, Káldor Jánost, a lap pedagógiai vonatkozású cikkeinek szerzőjét és másokat. Sok és jó tollú munkatársa volt a lapnak, akik később jó érdemeket szerezek a magyar irodalomnak és forradalmi munkásmozgallommak. Ismretes Zalka Máté indulása és irodalmi tevékenysége. Farkas Gábor később maga is kommunista lapszerkesztő, a krasznojarszki JENISZEJ, évekkel később a kassai MUNKÁS szerkesztője. Káldor János a moszkvai agitátoriskola előadója, bolsevik, mint ahogy a későbbi feljegyzések írják, „a székében lévő tiszteik félelmetes felismerője”, a kronsadti lázadás leverésének részese. ELEK BÉLA, a harnauli TANÁCSI MAGYARORSZÁG című lap szerkesztője lesz. Elek Vidtor és Grosz Simon Moszkvába kerülnek, ahol bekapcsolódnak a szovjethatalom belügyi szerveinek munkájába. Tagadhatatlan, hogy a táborban Markovits Rodiomnak nagy tekintélye volt, nemcsak mint íróembernek, hanem olyan személynek, aki köré szívesen tömörültek főként a fiatal értelmiségiek. Ezek később nemcsak elvbarátai, hanem harcos társai, munkatársai lesznek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a táborban aránylag későn érződik. A foglyok szinte hermetikusan voltak elzárva a külvilágtól, a világ változó eseményeitől. Később bolsevik agitátorok jelentek meg a táborban, a foglyok között agitáltak, terjesztették nemcsak az új eszmét, hanem toboroztak a Vörös Gárda egységese is Amikor a tábort 1918. április 14-én evakuálják, hirtelen eltűnik a habaróvszíd állomásról Markovits egyik tiszttársa és földije, Váczy Péter. (Később a habarovszki forradalmi eseményekben látjuk viszont.) Marinovits saját elbeszéléseiből tudjuk, hogy kercsolatot tartott a helyi szovjet képviselőivel. Ezt a kapcsolatot később másképpen írta mag a Szibériai garnizom és Aranyvonat című könyveiben. Hangsúlyozni kell, hogy tulajdonképpen még itt sem tagadta meg őket. A Horthy-korszak saj tetéhez ócenzúrája a reális tények közlését úgysem engedte volna meg .Egyik neves, már elhunyt írónk, aki a Krasznojarszkban alakult lövészezred párttitkára volt, e sorok írójának mondta el, hogy tulajdonképpen hálás Markovits Rodionnak, mert könyveiben az ő nevét nem ,,kompromitálta”, így a Horthy-vérbíróság ezen tevékenységéért nem nagyon tudott vádat emelni.) AMIKOR A KRASZNAJARJECSKAI TÁBORT kiürítették, hosszú, kalandos út végeztével a krasznojarszki táborba kerülnek, tudomásunk szerint 1919. január első napjaiban. Markovits új környezetben találja magár új ismerősöket, barátokat szerez. Egy ideig a tábor Nemelah nevű szervezetében talál munkát és megélhetési lehetőséget. Az irodalmi tevékenységet itt is folytatja. Alkalmi munkatárs a táborban illegálisan megjelenő JENISZEJ című lapnak; kapcsolatba kerül a tábor bolsevik szervezetével és annak vezetőivel. Az 1919. augusztus 1-i véres események után, amikor a bolsevikok által szervezett lázadást az elenforradalmárok leverik, a táborból illegálisan kiszökik Később, 1920. január 6-án, Krasznojarszk városának felszabadulása után már a Vörös Gárda tagjaként látjuk viszont. Ettől kezdve gyorsan peregnek az események Megalakul a ITT Internacionáléról elnevezett I. Internacionalista Lövészezred, főként volt mnemar és osztrák hadifoglyokból. Parancsnoka H. D*ma után Varga István volt huszár főhadnagy. Az egyik zászlóalj parancsnoka Zalka Máté, politikai komisszárja Markovits Rodion. Hogy hogyan került * polgári szemléletű nacifista a Vörös Gárda soraiba, annak históriája egyelőre nincs teljesen felderítve. Az bizonyos, hogy már a krasznojarjecskai táborban, a habarovsziid küldetésénél, de főként a krasznojarszki események és eszmei átállás adták a végső impulzust. Ekkor tömegesen álltak a vörösökhöz a volt hadifoglyok. Az okok ismeretesek. Igaz, hogy voltak soraikban is karrieristák, kalandorok, de nem ez volt a jellemző! Markovits szamülye sokáig Vitatéma volt szakkörökben és még ma is az, már bizonyos pozitív eredmények elismerésével. A nyilas időkben Irinnát Kolozsvárt-Borcsa Mihály indexre teszi és a magyarországi könyvkiadás később sem veszi tudomásul. Nyéki Károly Könyvtáraink sorsa A hazai könyvtárügy teljes problematikája még sohasem tárult föl olyan sokrétűen, mint a könyvtárosok III. országos konferenciáján, mely 15 év eredményeit és a jelen gondjait fölmérve azt is bebizonyította, hogy korunkban a könyvtár egészen más, új és sokkal fontosabb intézmény lett, mint amilyen valaha is volt. Jelenleg a felnőtt lakosság 20—25 százaléka, a gyermekek 40—50 százaléka tagja valamelyik könyvtárnak; a könyv ma „termelőeszköz” a könyvtár pedig a társadalom élettevékenységének nélkülözhetetlen része, mely nélkül sem a termelőmunka, sem az oktatás nem járhat eredménynyel. „Dinamikus intézményrendszer” és „művelődési alapintézmény”: mit jelent ez a két, a konferencián gyakran hallott kifejezés? Az első a könyvtárak egységét és öszszetartozását hirdeti, mivel ma már nem válhat mereven szét a tudományos és közművelődési könyvtárak útja; mindkettőnek jut mindkét szerepkörből. A könyvtárközi kölcsönzés, a jól szervezett hálózati munka és az összehangolt tájékoztató tevékenység teszi mozgékonnyá az egész intézményrendszert és segíti ahhoz, hogy betöltse a „művelődési alapintézmény” szerepét. Ez utóbbivá azért lett a könyvtár, mert az ismeretek mai bőségében az iskola nem boldogul már a hagyományos módszerekkel: kénytelen ránevelni a diákot az önálló búvárkodásra, amely későbbi fejlődésének is alapja lesz. Ezenkívül az iskola nem adhat többé lezárt tudást. A „holtig való tanulás” ma minden pályán kötelező, a könyvtár szolgáltatásai nélkül pedig a legbuzgóbb könyvgyűjtő sem képezheti magát alaposan. A könyvtárak azonban csak megfelelő fejlesztés esetén tölthetik be megnövekedett társadalmi szerepüket. Az elmúlt 15 év valóban nagy fejlődést hozott Hazánkban ma 11 000 könyvtó működik, állományuk meghaladja az 50 milliót, a forgalom pedig évi átlagban a 60 milliót, az olvasókat 4028 fő foglalkozású és csaknem 20 ezer tiszteletdíjas könyvtáros látja el. Számos vidéki városban épült korszerű, új könyvtárépület, s vált hivatásának megfelelően kultúrcentrummá. Ám a kezdeti lendület az utóbbi években megtorpant Stagnálás, sőt visszafejlődés kezdődött, s éppen akkor, amikor a társadalmi igény már erősen megnyilvánul. Vajon miért? Az élet furcsa kölcsönhatásainak játéka folytán azonos tőről fakad a szükséglet is, a sorvadás is. Az új gazdasági mechanizmusban a nagyobb tudás több hasznot o hoz , ám a fönntartó szervek nehezebben áldoznak a jövedelmet közvetlenül nem növelő intézményre. A tanácsi könyvtáraknál 1964 óta 25 százalékkal csökkent a vásárlási keret, pedig időközben kb. 12 százalékkal emelkedett a könyvek ára! Ilyen körülmények között sokkal kevesebb új könyv kerülhetett a könyvtári polcokra, s ez a tény máris érezteti hatását az olvasók fogyatkozásában. Az országos statisztikák mögött persze erősen eltérő helyi különbségek húzódnak meg. A könyvtárügy sok esetben szubjektív alapokra helyeztetett, amikor is a fenntartók személyes belátásán, műveltségén és könyvszeretetén múlik, hogy a könyvtár miként készül az anyagi javakban. Utóbbiak hiánya hozza nehéz helyzetbe a könyvtárosakat is. Jövedelmüik köztudomásúan alacsony. A könyvtáros pályát női hivatásként ismeri a közvélemény, s a könyvtárgatók serege, azt azonban digérnék, hogy a nők fizetése az azonos beosztású férfiaké mögött itt is kb. 20 százalékkal lemarad! A községekben túlnyomórészt tiszteletdíjas könyvtáro■ok hiűködmák, s 100—120 Ft-os havi juttatás még jelképes honoráriumnak is kevés. Ezért aztán alig akad pedagógus munkavállaló, — holott ez volna kívánatos —, szerencsés esetben elvégzi a havi 24—30 órai munkát egy-egy megszállott köny-barát, sokszor azonban be kell írni szerény igényű falusi háziasszonyokkal, akiktől pontos adminisztráción kívül aligha követelhet többet bárki is. Sok részletkérdést vitatott meg még a konferencia. De a gondok fő vonulata itt húzónk, ebben az ellentétben: a társadalom számára a könyvtár fontos, mint az éltető levegő, ugyanakkor a gondoskodás fogyatkozik. Ideje volt hát mindezt őszintén feltárni és tudatosítani, a megfelelő döntések érdekében i s. " 11 . Palatitz Zoltán: Fehér katonák... A kórház tiszta, halk és hófehér. Akárcsak túl az ablakon a tél. A gépezet nem látszik, de érzed, Hogy egy nagy méhkas nyüzsög itt érted... Egy nagy méhkas, fehér katonákkal Száll szembe itt érted a halállal Sejtjei: műtők, ambulanciák. Fegyverei: kések, tűk, pirulák, Te nem látsz mást, csak hogy lázlapodon Minden nap lejjebb fut a grafikon. Vagy nyűgös vagy, mert késik az ebéd Vagy mert nem ihatsz meg egy feketét De közben a nagy, fehér hadsereg kezébe veszi agyad, szívedet, Atomokra bontja minden porcikád. Vírusok ellen vív hangtalan csatát" ★ A kórház tiszta, halk és hófehér. Akárcsak túl az ablakon a tél. Sejtjeimben minden pezsdül, ébred... Fehér katonák — Köszönet Nektek!(1971. január) 1970 filmslágere, a Ha Gyorsmérleget készítettek a MOKÉP-nél az elmúlt év legfőbb jellemzőiről: a nézőszám alakulásáról, a 'égj®elentősebb filmsikerekről. Tavaly 79 millió 571 ezren váltottak jegyet az ország filmszínházaiba. A csökkenés az előző esztendőkhöz képest 2 millió 685 ezer, örvendetes jelenség, hogy a művészileg értékes hazai és külföldi alkotások iránt megnőtt a közönség érdeklődése. Kiemelkedő esezménye volt az elmúlt esztendőnek az ősszel megrendezett szovjet kultúra napjai. Ennek során a Szerelmi álmok mellett szép sikert ért el Kulidzsanov filmje, a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-adaptáció — két hónap alatt mintegy 400 000 jegyet váltottak hozzá —, valamint a Nagykorúság című, mai témájú üzbég film. Az elmúlt évben egészében is jelentősen emelkedett az érdeklődés a szovjet filmalkotások iránt: a mozik nézőinek csaknem tíz százaléka szovjet produkciókhoz váltott jegyet. Kedvezően alakult a többi baráti szocialista ország alkotásainak nézőszáma is: az első összegezések szerint majdnem tizennégymillióan tekintették meg tavaly filmjeiket. Az 1970-es esztendő külföldi filmslágere Magyarországon a Ha című angol alkotás, amely egy év alatt csaknem 800 000 nézőt vonzott. A maitész új lakásba költözött. Szeret költözködni, úgy óra, hogy szellemi fürgeségét és helyes tájékozódó ösztönét legjobban gyakori lakásváltoztatással tudja szolgálni. Egyidőban egy hatalmas lapszerkesztő és költő budai lakása mellett ütötte fel sátorfáját, hosszú sétákat tett a Vérmező körül, s éjszakánként — amikor senki sem látta — elragadtatottan énekelt a szerkesztő ablaka alatt, aki ilyenkor álmában hirtelen vakarózni kezdett. A szerkesztő halála után Pestre költözött, egy sötét, dohos udvari lakásba, amelyet azonban a világ semmilyen kincséért sem cserélt volna ki más lakóhelyre: ablaka épp szembe nyílt egy másik nagyhatalmú szerkesztő árnyékszékén’53'’ szellőztetőjével. órákig állt itt mozdulatlanul, ihleten csendben, apró, széles orrával mélyen beszívta a levegőt, szenvedélyesein tanulmányozva, mint kell megemészteni és kiüríteni a honi és külföldi irodalom nagy táplálékét Később, amikor a gyakori kormányváltozások következtében az irodalmi tájékozódás is mind bonyolultabbá vált, már csak nehezen bírta bokájával nyomon követni ízlésének szép ívű bakugrásait; egy ideig villámgyorsan cikázott Budapest 14 kerülete között — ez idő tájt még leghívebb követői is elszédültek abbeli gyekezetükben, hogy szemmel kövessék, — majd, amikor az áldatlan lakásviszonyok miatt már nem lehetett hetenként lakást cserélni,osszkedvűen kiment a Szigetre és ozmológiával kéziért foglalkozni. Ma ismét új lakásba költözött. A háziasszony szemügyre veszi helyes kis emberke, egyik szemére bandzsít, egy hollófekete fürtje nemlétező homlokába hull. Apró termete különlegesem alkalmassá teszi kulcslyukon való hallgatódzásra, ami tudvalevőn legjobb módja az irodalmi tájékozódásnak. Ennek megfelelően füle aránytalanul nagy, vörös és szőrös, egyéb tagjai azonban hercegek, mint a zsokéké, akik tudvalevőn ugyancsak mindennap más lovat lovagolnak be és ki. Gumitalpas szandált és vászonkabátot visel, s rövid szivarokat szív: ez utóbbiak bűzével enyhíti lényének eredeti illatát A háziasszony tapintatos és nem kérdezi meg, pedig a kíváncsiság majd kifúrja az oldalát hogy a műítész jobb kezének mutatóujja miért kétszer olyan hosszú és kétszer olyan vastag, mint a többi ujjacskája. De másnap, amikor első ízben viszi be szobájába reggeli kávéját , kíváncsisága kielégül. — Szent Isten — kiáltja az ajtón belépve, mit tetszik csinálni? Tessék lejönni, mert kiesik! A műstész az ablakpárkányon áll, féllábon mint a gólya, másik lábát maga alá húzva az eget kémleli. — Mit csinál? —■ ismétli a háziasszony rémülten. — Csend! — morogja a műitész — Egyensúlyozok. — Minek? — Elengedhetetlen, mielőtt leülök cikket írni — közli az új lakó. — Adja ide a kávét, itt fogom kiinni. — Szent isten — mormolja a megdöbbent asszony — nem is tudtam, hogy az írás ilyen nyaktörő foglalkozás. De miért tetszik a mutatóujját minduntalan megnyálazni és olyan irtózatos messze kidugni? — Mielőtt cikket írok, tudnom kell, hogy honnét fúj a szél — mondja a maitész. Napjai most már egyenletesebben nyugodtabban telnek, mint a felszabadulás előtti tartaon időkben, amikor Ingatag ízlése ■— mint egy lihegő gyszűz — egyik írótól a másikhoz repítette, s nem tudta eldönteni, hogy melyiket és hogyan szeresse. Ez idő tájt folyvást a hasát tapogatta, hogy még mindig nem állapotos-e; de hiába, semmi sem fogott rajta, a kiszemeltek nem boldogultak aprócska szüzességével. Alighanem ékken támadt benne annak az elhatározásnak a csírája, amely későbbi pályáját megalapozta: — hogy ha az írók őt nem, akkor majd ő az írókat! De egyelőre még várnia kellett, amíg nem talál egy megfelelő ágyat, amelyben hanyatt fektetheti őket. A felszabadulás napján éjfélkor kiszáguldott a Kerepesi temetőbe és megnyálazta, majd feltartotta a mutatóujját: a szél keletről fújt Eztán megidézte Machet boszorkányait Mind a három megjelent és elmondta jóslatát: 1. Boszorkány: Üdv neked, ítész! Glamishámja, üdv! 2. Boszorkány: Üdv neked ítész! Cawdor bánja, üdv! 3. Boszorkány: Üdv neked ítész, üdv! Vágül király leszel» A müitész: .„Mondjátok, kitől van csodálatos híretek! Vagy miért álltok elénk a dúlt pusztán ilyen jós üdvözlettel? Felelj, kényszerítlek! A boszorkányok azonban eltűntek. A müitész nyomban lapátot ragadott, s lábuk nyomán ásni kezdett. Néhány órai munka után, mialatt a szél kísértetiesen huhogott és kék lángnyelveket futtatott a téli égboltra a müitész egy elrongyolt papírlapra bukkant, amelyre tűzírással egyetlen név volt felírva. Nehezem betűzte ki a durva éjszakában, a betűk is el voltak mázolva — Marx! — mormolta tűnődve. — Ki lehet ez a Marx? Ismerek egy hasonnevű vaskereskedőt a Hársfa utcában... talán lapot akar alapítani? Óh, ha egyszer bekerülhetnék egy laphoz, isten vas körmű ujja sem tudna többé kikaparni onnét! Vagy egy új szellemtörténeti iráry? Ám lássuk! Fürge eszével, amely egy százlábú gyorsaságával ütött Déry Tibor: A maitész karácsonya