Kelet-Magyarország, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

9. cím Brezsnyev tárgyalási felhívásának amerikai visszhangja Mike Mansfield, a szenátus demokratapárti többségének vezetője elégedetten nyug­tázta a Nixon-kormány „túl­áradó lelkesedését” Leonyid Brezsnyev pénteken elhang­zott felhívása iránt, amelyben a szovjet vezető a tárgyalások megkezdését szorgalmazta a Közép-Európában levő kato­nai erők létszámának és fegy­verzetének csökkentéséről. A szenátor­ ugyanakkor azt a határozott gyanúját fejezte ki, hogy a Fehér Ház hirtelen támadt lelkesedése a tárgya­lások iránt szoros összefüggés­ben van a Nyugat-Európában állomásozó amerikai haderő 50 százalékos létszámcsökken­tését előirányzó törvényja­vaslattal, amelyet Mansfield kedden terjesztett be a Sze­nátusban. Masfield emlékeztetett rá, hogy már több,­­­int egy évti­zede szorgalmazza a NATO amerikai kontingensének csökkentését és a szovjet— amerikai tárgyalásokat ez ügyben, de a kormány mind­eddig nem mutatott különö­sebb érdeklődést sem az egy­oldalú, sem a tárgyalások út­ján megvalósítandó kölcsönös létszámcsökkentés iránt. A Nixon-kormánynak arra az érvelésére válaszolva, hogy az „egyoldalú” csapatlétszám­­csökkentés — éppen most, amikor Brezsnyev tárgyaláso­kat javasol — „aláásná az USA alkudozási pozícióját”. Mansfield szenátor a Christi­an Science Monitor szomba­ti számában rámutat: „a kato­nai erők csökkentése semmi­képpen sem hátráltatná a bé­kés tárgyalásokat a Szovjet­unióval a mezetközi feszült­ség további csökkentéséről”. A kontinens jövője szempontjából... Beszélgetés az olasz parlament alelnökével Venetóban választották országgyűlési képviselőnek, tagja a PSZUP, az Olasz Pro­letár Egység Szocialista Pártja szűk körű vezetőségé­nek. Lucio Luzzatto hosszabb ideje az olasz parlament al­­elnöke, az Olasz Béketanács elnöke. Nem először jár hazánkban. — Gyakran megfordultam már Budapesten, nemzetközi tanácskozásokon, békemoz­­galmi konferenciákon, de őszintén szólva mégis ke­véssé ismerem a várost. Mi­lyen jó is lenne egyszer tu­ristaként­ körülnézni! — tréfálkozott. Erre persze most sem jut ideje. Lucio Luzzatto a BVT közgyűlésére érkezett hazánkba. A tanácskozás szünetében beszélgettünk, mindenekelőtt az európai biz­tonság kérdéseiről. — Ez a téma az olasz köz­véleményt is élénken foglal­koztatja. Még azokat is, akik különben nem politizálnak. Itália sok millió turistát, fo­gad évente, bevételei között előkelő helyet foglalnak el az idegenforgalomból szár­mazó összegek. Azt pedig mindenki tudja, hogy a tu­rizmus olyan, akár a szeiz­mográf , rendkívül érzéke­nyen reagál a nemzetközi helyzet legapróbb változásai­ra is. — A kontinens biztonsága és az európai országok együttműködése Itáliát épp­úgy, mint hazánkat közel­ről érinti. Milyen teendőket lát ezzel kapcsolatban? Mindenekelőtt szükséges­nek tartom tisztázni, hogy én az olasz baloldal állás­pontját képviselem — vála­szolta Luzzatto.­­ Mint is­meretes, nálunk a különböző pártok, sőt, egyes pártokon belül a különféle irányzatok véleménye eltérő a külpoli­tikai kérdések megítélésében. A PSZUP síkraszáll az euró­pai biztonsági konferencia mielőbbi megrendezése mel­lett és sürgeti az érdembeni előkészítés megkezdését. An­nál is inkább, mert a sokol­dalú tanácskozáson a konti­nens jövőjének igen sok problémáját komplex módon, részletesen meg lehet vizs­gálni és talán megállapodás­ra is lehet jutni. Elsőrendű fontosságú azonban, hogy az első német békeállamot, az NDK-t nemzetközi jogilag ismerjék el, enélkül aligha lehet továbblépni a jelen­legi német határok és az európai status quo kérdésé­ben. — Milyen akadályok tor­nyosultak ön szerint a biz­tonsági konferencia összehí­vása elé? — A NATO miniszteri ta­nácsának múlt év decembe­rében tartott brüsszeli ülése alaposan felohasztotta a re­ményeket. Az a körülmény, hogy eleve feltételekhez szabják az értekezlet össze­hívását, nem felel meg Eu­rópa érdekeinek, ellenkezik a népek óhajával. Akár viszo­­utasításnak is tekinthető, hogy a NATO az úgynevezett berlini kérdés rendezését fel­tételnek szabja. Az sem já­rult hozzá a tanácskozás esé­lyeinek növekedéséhez, hogy Brüsszelben az Észak-atlanti Szövetség katonai erejének fitogtatásáról, haderejének megerősítéséről beszéltek a szónokok. Az olasz parlament alelnö­­ke­­ezután kifejtette: már önmagában az a körülmény, hogy a fasiszta Portugália fővárosába hívták össze az Észak-atlanti Szövetség leg­közelebbi magas szintű ülé­sét, meggyőzően bizonyítja és leleplezi az alig titkolt szán­dékokat. Erre utal Manlio Brasiónak, a NATO főtitká­rának egyik legutóbbi nyilat­kozata is, amely a szerződés fenntartásának és megerősít­­ésének szükségességét bi­zonygatta. — Mi, az olasz baloldal képviselői mindezek ellenére kitartunk eredeti elképzelé­seink mellett. Haszosnak és fontosnak tartjuk a bizton­sági konferencia összehívá­sát. Szívesen fogadunk min­den olyan javaslatot, amely meggyorsítja az előkészüle­teket és végül is a kontinens jövője szempontjából oly sorsdöntő tanácskozás össze­hívását eredményezi — mondta befejezésül a BVT közgyűlésén részt vevő Lucio Luzzatto, az olasz parla­ment alelnöke. Gyapay Dénes KELET-MAGYARORSZÁG SZÁD­AT BESZÉDE UTÁN Egyiptomból nyugalmat jelentenek Az egyiptomi nemzetgyűlés péntek esti ülésén, amelyen 18 képviselőt megfosztottak madátumától, megválasztot­ták a parlament új elnökét is. A nemzetgyűlés új elnöke Hafez Badavi lett. Ismeretes, hogy elődje, Sabib Sukeir egy nappal korábban az ASZV Legfelső Végrehajtó Bi­zottságának két másik tagjá­val együtt lemondott tisztsé­géről, s jelenleg házi őrizet­ben van. Szadat elnök péntek esti másfél órás rádiószózatát, s az új kormány megalakulá­sának bejelentését követően teljes készültségi állapotba helyezték az egyiptomi fegy­veres erőket és a rendőrséget — jelentik a nyugati hír­­ügynökségek. Kairóban a város vala­mennyi stratégiai fontosságú pontját és épületét, köztük a rádió-televízió Nílus-parti székházát és a belügyminisz­tériumot, biztonsági erők őr­zik. A biztonsági intézkedé­sek azonban egyelőre csupán a pénteki politikai megráz­kódtatást szükségképpen kö­vető fokozott elővigyázatos­ságot jelzik, mivel egyetlen incidensről sem érkezett je­lentés. Általános vélemény sze­rint Szadat elnöknek sike­rült elhárítani pénte­ki erélyes fellépésével a közvetlen veszélyt, amely elnöki hatalmát fenye­gette, miután ellentétbe ke­rült a kormány és az ASZÚ számos vezető személyiségé­vel. Másrészt az sem­ kétsé­ges, hogy az egyiptomi bel­politikai válság a pénteki in­tézkedésekkel még nem ért véget, bár a szombati New York Times és a londoni Ti­mes megegyeznek abban, hogy Szadat elnök sikerrel vívta meg­­„ellenzékével a harc első fordulóját. A to­vábbi lehetséges fejlemé­nyek egyikére utal az a Reuter-iroda által szerzett kairói értesülés, hogy az el­nök elleni állítólagos össze­esküvés több vezéralakját bíróság elé állítják. A szövetséges arab orszá­gok közül szombat reggel Li­banonban foglaltak állást a kairói változásokkal kapcso­latban. Szaeb Szalam mi­niszterelnök egy késő este el­hangzott beszédében közöl­te, hogy véleménye szerint Szadat elnök összeesküvéstől mentette meg Egyiptomot. A kaim Al Ashram szom­bati száma szerint Szadat el­nök rendeleti úton Ahmed Iszmail Alit nevezte ki az egyiptomi felderítő szolgálat igazgatójának. Az új igazgató 1869-ben­ a hadsereg vezérka­ri főnöke volt Egy másik elnöki rendelet Mohammed Dakrurit bízta meg az Arab Szocialista Unió főtitkári teendőinek ideigle­nes ellátásával Abu El Nur helyett, aki mint ismeretes lemondott és jelenleg házi őrizetben van. Dakruri ko­rábban az elnök személyes tanácsadója, az alelnöki iro­da igazgatója és az államtitkári hivatal igazgatója volt — jegyzi meg az Al Ahram. A fellebviteli bíróság egyik tanácsadóját, Mohammed Maher Hasszánt főügyésszé nevezték ki. Elődjét, Ali Mu­­reddint nyugdíjazták. Szalem, az Egyesült Arab Köztársaság belügyminisztere szombaton Szajed Fahmi dandártábornokot nevezte ki a belügyminisztérium nyo­mozó osztályának vezetőjévé, annak helyettesévé p­edig Hassan Abu Basa dan­dártábornokot E tisztsé­geket eddig Hasszán Talaat tábornok, illetve Mo­hamed Mahmud Zohdi ve­zérőrnagy töltötte be. Jelen­leg mindketten őrizetben vannak azzal a váddal, hogy részt vettek a Szadat ellen irányuló összeesküvésben. Anvar Szadat egyiptomi el­nök szombaton Mohamed Fatha el Khatibot nevezte ki a szociális ügyek miniszteré­vé, a p­énteken e posztra ki­nevezett Hafez Badavi helyé­re. Dr. Mohamed Dakruri, az Arab Szocialista Unió főtit­kára szombaton számos kül­döttséget fogadott. A nem­zetgyűlés, az ASZÚ és a kü­lönböző szakszervezetek de­legációi kifejezésre juttatták, hogy teljes mértékben támo­gatják Szadat elnöknek a nemzeti egység megóvása ér­dekében tett lépéseit. Gaafar Nimeri szudáni el­nök egynapos kairói látoga­tásának befejeztével szom­baton Kairóból hazautazott. A repülőtéren a szudáni el­nököt Anvar Szadat egyipto­mi elnök, Husszein el Safei alelnök és Mohamed Szab­­dek az újonnan kinevezett hadügyminiszter búcsúztatta. A Mena hírügynökség sze­rint a szudáni vezető azért utazott Kairóba, hogy kife­jezze támogatását Szadat el­nöknek a hét közepén lezaj­lott politikai válság kapcsán. .A jordániai kormány szó­vivője szombaton üdvözölte Szadat egyiptomi elnök in­tézkedéseit és az elnököt Jor­dánia támogatásáról biztosí­totta. A jordániai kormány reméli, hogy a Kairóban ki­alakult helyzet „a konszoli­dáció irányába mutató első lép­és” — hangsúlyozza a nyilatkozat. WH. hj4Jo6 ML A lengyel tengerparton Búcsú egy óceán­jár­ótól (2.) A munkásokkal folytatott közvetlen vitákkal párhuza­mosan természetesen külön­féle, a legkirívóbb nehézsége­ket megszüntető intézkedések is születtek. Az egyszerű embe­rek millióit az érdekelte , el­sősorban, mi történik az élel­miszerárakkal, hogyan ala­kulnak a bérek, növekszik-e a lakásépítési program. A párt és a kormány döntései követ­keztében ebben az évben 13 milliárd zlotyival nagyobb összeget fordítanak a lakos­ság jövedelmének növelésére és bővítik a fogyasztási cik­kek termelésének arányát. Ez köztudottan összefügg a Szovjetunió jelentős segítsé­gével. Március elsejével az élelmi­szerek ismét a régi áron vá­sárolhatók. Ez jó hatással volt a lengyel közvéleményre, de az talán még inkább, hogy egyáltalán lehet élelmiszert kapni, ha nem is a miénkhez hasonló választékban. És hogy összehasonlítást is tehessünk a mi és a lengyel élelmiszer­­árak között, hadd soroljak fel a gdanszki üzletekből ösz­­szegyűjtöttek közül néhányat. (Egy zlotyi 85 fillér.) A ser­téskaraj kilója 56 zlotyi, a sertéscombé 42, a zsírszalon­na 36 zlotyiba, a zsír 26 zlo­tyiba kerül, a marhaszegű ki­lója 30 zlotyi (ez olcsóbb a miénknél, a mélyhűtött csir­kének kilója pedig 54 zlotyi. Egy kilogramm kenyér 3,50 zlotyi, 1 kiló vaj 70 zlotyi, a májas hunka 39 zlotyi és a disznósajt 26 zlotyi. Az iparcikkek árai közül a hűtőszekrények ára nagyjából a miénkkel azonos, de a tele­vízióárak sokkal magasabbak: 8 és 13 ezer zlotyi között vál­takoznak. Hasonlóan drágák a ruházati cikkek is. Az olcsób­bodás jelei azonban már itt is mutatkoznak. Számos helyen szezon végi kiárusítást szer­veztek, szembetűnő árcsök­kentésekkel, ' VJM­O'. Az előbb már említett vál­tozások az idei tervmódosítás eredményei. A kormány úgy döntött, hogy az eddigihez ké­pest csaknem 10 százalékkal növeli a lakásépítést, növeli a közfogyasztási cikkek terme­lését, munkahelyet biztosít a nők és fiatalok számára (1 milliónál több fiatal részére kell munkaalkalmat teremte­ni), növelik a szociális beru­házások arányát, hatékonyabb egészségügyi és gyermekvé­delmi intézkedéseket tesznek. Az új pártvezetés a fiatalok nagy sokaságát nem valami különleges és főként megold­hatatlan gondként kezeli. Gie­­rek azt mondta: „A fiatalság a mi nagy lehetőségünk!” Ha­sonlóképpen fogták fel a la­kásigényeket is: „Ez teljesen természetes!” És valóságos of­­fenzíva indult az emberek ké­nyelmét biztosító több ottho­nért. Ami a továbbiakat illeti, lényegesnek tartom, hogy párt- és kormánybizottság lé­tesül a lengyel gazdaság irá­nyítási és működési rendsze­re tökéletesítésének irányel­vei kidolgozására. Ezt indo­kolja, hogy bár Lengyelor­szág a közepesen fejlett or­szágok közé tartozik, az utób­bi időben a termelés, illetve a gazdasági élet stagnál, a mezőgazdasági termelés, kü­lönösen az utóbbi években visszaesett. (Tudnivaló, hogy a termelőszövetkezetek aránya mindössze másfél, az állami gazdaságoké 14 százalék.) Hogy Gdanskban és Gdy­­niában — együtt az országgal — már bekövetkezett a poli­tikai konszolidáció és hogy visszatért az emberek nyu­galma, azt más élményem is bizonyítja. Gdyniában tanúja voltam a lengyelek nagy büszkesége, a Batory óceánjá­ró hajó utolsó útra indításá­nak. A hajó 33 évet szolgált az óceánokon, de két éve hor­gonyt vetett a gdyniai kikötő­ben és szállodai célokat szol­gál. Háromszor lobbant fel Lengyelországban a vita ar­ról, hogy mi történjék a Ba­­toryval. S mivel zajossága miatt szállodának alkalmatlan volt, az illetékesek úgy dön­töttek, hogy utolsó útja Hong Kongba vezet, ahol szétszerelik és beolvasztják. Temérdek ember gyűlt össze a gdyniai kikötőben. Órákig tartott a búcsúztatás. A zenekar pat­togó indulókat játszott, az emberek szemüket törölget­­ték, s meg nem moccantak addig a kikötőből, míg a kis vontatóhajók közelükre nem vették a 22 ezer tonnás Ba­­toryt. Az utolsó út kapitánya az a Krysztov Meiszner volt, akinek apja, Tadeus Meisz­ner hosszú-hosszú éveken át parancsnokolta a Batoryt. Következik: Hatezer-ötszáz ember egy épületben. Walther Dániel jelentés a Szalj­utról: Túl a 400. fordulaton Az április 19-én felbocsá­tott Szaljut szovjet orbitális tudományos állomás szom­baton 11 órára 425 fordulatot tett a Föld körül- A Szaljut fedélzetéről a Földre továbbított telemet­­rikus adatok szerint az orbi­tális állomás valamennyi be­rendezése jó állapotban van. A tudományos állomással ál­landó rádiókapcsolatot tarta­nak fenn. A koordinációs számítóközp­ontban folytat­ják a beérkező adatok fel­dolgozását. .....­­ .............gggg ........­ Az olaj­háború csatái (5.) Az olajszagú háború Többször is szó esett már arról az országok egész sorát — kőolajtermelőket és olaj­­származékokat fogyasztókat egyaránt — állandóan fog­lalkoztató kérdésről, hogy meddig elegendő földünk je­lenleg ismert olajtartaléka. Közismert, hogy a kőolajfo­­gyasztás szó szerint napról napra növekszik, az energia­­igény és a petrokémia gyor­san növekvő szükségletei élő­vé teszik ezt a gondot. A problémáról az amerikai külügyminisztérium hivatalos lapjában a múlt esztendő ok­tóberének végén ezt írta P. H. Trezise államtitkár: „Uralkodó helyzetünk van az egész világon a kőolaj terüle­tén és a kőolaj a legfonto­sabb termék a világkereske­delemben... Egyetlen kor­mány sem feledkezhet meg arról, hogy milyen fontos helyet foglalnak el az ener­giaforrások politikai és gaz­dasági életében”. Nos, James Gauntt ameri­kai geológus szerint Dél-Vi­­etnam, Kambodzsa, Thaiföld és Indonézia partjai mentén a tenger alatt fekvő olajme­zők öt év múlva több kőola­jat termelhetnek, mint amennyit ma az egész nyu­gati világ elfogyaszt. Az egyik nagy cég igazgatója szerint idézzük : „A nagyon gazdag amerikai olajkészle­tek (a lousianai kőolajforrá­sokra gondolok) a délkelet­ázsiai part menti olajkészle­tekkel összehasonlítva olya­nok, mint egy bélyeg az ele­fánt hátán”. A Fortune című amerikai lap egy esztendeje megírta, hogy hat nagy olaj­cég (közülük öt amerikai és egy angol) tizenkétmillió dollárt fektetett be eddig a kutatásokba és az eredmény arról győzi meg a befektető­ket, hogy a tengerfenék alatt ott, Délkelet-Ázsiában való­színűleg a világ legnagyobb kőolaj- és földgázkészlete van; nagyobb annál a mese­beli gazdagságú olajmezőnél, amely a Perzsa-öböl környé­ke alatt található. 1970 decemberében a saigo­­ni rezsim nemzetgyűlése megszavazta, Thieu elnök pe­dig törvényerőre emelte azt a javaslatot, amelynek alap­ján külföldi olajtársaságok engedélyt kapnak arra, hogy kőolaj után kutassanak, majd azt kiaknázzák, mindenütt a tengerfenék alatt a dél-viet­nami partok mentén. Nem sokkal később a puccsista kambodzsai rezsim és a thaiföldi vezetők állapodtak meg, hogy a saigoni kormány elhatározásához hasonlóan, lehetővé teszik az amerikai vállalatoknak a kutatást és a kitermelést... A geológusok, amikor be­számoltak kutatási eredmé­nyeikről, azt sem hallgatták el, hogy a dél-vietnami és kambodzsai partok mentén a tenger alatt húzódó olajme­zők kőolaja különlegesen ér­tékes: igen csekély a kéntar­talma, így tehát olcsóbban dolgozható fel, mint a más forrásokból származó olaj. A dél-vietnami nép, Indokína többi népes tulajdonát képe­ző sok-sok millió tonna olaj áruba bocsátására már szer­vezetet is létesítettek Sai­gonban; annak vezetője, Tran Van Khai külön is hangsúlyozta, milyen kiváló minőségű lesz majd a most már előre eladott olaj. Azokban a terjedelmes nyi­latkozatokban, amelyeket az Egyesült Államok politikai és katonai vezetői az ameri­kaiak indokínai háborújáról tettek és tesznek, sok minden szerep­el. Szó esik itt „sza­badságjogokról”,­­a dél-viet­nami, kambodzsai és laoszi jobboldali csoportoknak „az amerikaiak iránt érzett szö­­vetségesi és baráti kapcsola­tairól”, de sem Abrams tá­bornok, indokínai amerikai főparancsnok szavaiban, sem Nixon terjedelmes külpoliti­kai üzenetében vagy sajtó­­konferenciáin nincs említés az olajkutatási egyezmény­ről. Trezise államtitkár már idézett cikkében megállapít­ja, hogy az Egyesült Államok képes lenne megnövelni ha­zai kőolajtermelését, de a költségek — s így természe­tesen az árak is — otthon lényegesen magasabbak len­nének, mint valamelyik távoli területen, ott, ahol a nagy monopóliumok még diktálhat­nak a termelő országnak. Az amerikai fogyasztó — így az államtitkár — nyilván in­kább amellett dönt, hogy az Egyesült Államok importál­jon több kőolajat”. Ennek az érvelésnek egyik hiányossága az, hogy nem mondja el: a nagy olajmo­nopóliumok számára ez az import sok-sok milliárd hasz­not jelent. Nem mondja el azt sem, hogy az indokínai háborút most már éppen az olaj jegyében terjeszti ki újra és újra Nixon elnök — a „vietnamizálás” jelszava aligha fedi el ezt a tényt. A vietnami nép nevében a dél-vietnami ideiglenes kor­mány és a többi indokínai nép igazi kormányai is kije­lentették: a saigoniaknak nincs joguk áruba bocsátani a tengerfenék olaját, a nép tulajdonát. Az olajháború csatáinak sorába hamarosan belép a küzdelem a délkelet-ázsiai olajért is. Gárdos Miklós

Next