Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET m GYERTYAFÉNYES HALVACSORA Meg-megtorpantak a belépők az étterem ajtajában. Szokatlan látvány tárult eléjük a terem egyik felében: rendkívüli gonddal terített díszes asztalok sorakoztak egymás mellett , csillogtak a metszett poharak, a porcelántányérok, ragyogott a sokféle evőeszköz. A nyíregyházi Arany Szarvas étteremben rendezték meg szeptember 22-én a szövetkezeti vendéglátásban dolgozó ifjú felszolgálók megyei versenyét, öt „csapat” indult a döntőn — az idézőjel azért szükséges, mert csak kettőben volt két-két versenyző, a többiek egyedül szerepeltek. Két területi selejtező előzte meg a döntőt: Kisvárdán és Fehérgyarmaton összesen tizenegy ÁFÉSZ pincérei versengtek. Nem volt könnyű dolguk a döntő részvevőinek , sokrétű feladatokat kellett megoldaniuk. Az említett díszterítés volt az első. Rendkívüli gondossággal rakosgatták a fiatalok a magukkal hozott teríték darabjait, elhelyezték a menükártyákat, centiméteres pontossággal tették helyre a poharakat, kanalakat, késeket... A feladat a következő volt: összeállítani egy ünnepi meriilt valamilyen alkalomra, és ahhoz díszes asztalt teríteni. A kisvárdai, fehérgyarmati, nyíregyházi, mátészalkai és ibrányi ÁFÉSZ-ek versenyzői esküvői vacsorához, gyertyafényes nemzetközi halvacsorához, 25 éves házassági évfordulóhoz stb. terítettek. A legszebbnek a kisvárdai versenyző, Sipos Géza asztalát ítélte a zsűri, a gyertyafényes halvacsorát. A 18 éves fiatalember, aki mindössze két éve dolgozik a szakmában, a további versenyszámok alatt is tartotta elsőbbségét. Négyszemélyes gyorsterítést kellett versenyszerűen elvégezniük — egy közönséges éttermi asztalt megteríteni mindennapos vriódon. • ■ Végül elméleti kérdések következtek. A szakma rejtelmeiből mit sem értő kívülálló csak kapkodta a fejét a kérdésekre-válaszokra: angol, francia, svájci, orosz rendszerű felszolgálás, evőeszköz az asztal szélétől egy centiméterre, a vörösbort pincehidegen, fehér hús, barna hús... és így tovább. Általános politikai és szövetkezetpolitikai kérdésekre is Pincérek dobogón válaszolniuk kellett a fiataloknak — ott sem vallottak szégyent. Végül megszületett a végeredmény: Sipos Géza lett az első, a fehérgyarmati versenyzők, Mándi János és Mészáros András szerezték meg a második helyet, és a „hazai pályán” versenyző Henyász János, a Nyíregyházi ÁFÉSZ versenyzője a harmadik helyet. Az ibrányi és mátészalkai fiatalok szórósan a nyomukban végeztek. Az ínyencek kedvéért hadd soroljunk föl néhány fogást a menükártyákról: tojáslepény gombával, húsleves csigatésztával, főtt hús tormával, debreceni töltött káposzta, bélszínérmék milánói módra... s ezekhez a megfelelő italok, kecskeméti cifrándi, tokaji hárslevelű... Ez az összeállítás csak a versenyzők fejében született meg — bár így is ínycsiklandó felsorolás. A valóságban is készülnek viszont szakácsremekek október 6-án Fehérgyarmaton, amikor az ifjú szakácsok mérik össze tudásukat... (így) Az utolsó simításokat végzik a fehérgyarmati versenyzők az ezüstlakodalmi terítéken. (Hammel József felvétele) PARK GESZTERÉDEN Minden héten Szép, virágos házak előtt vezet el a műút Geszteréden. Ha letérünk a főútról, akkor is élénk, színpompás előkerteket láthatunk szinte mindenütt. A tarka virágok, a világos színek önkéntelenül is jó hangulatot teremtenek. Talán éppen a jó hangulat az egyik ok, hogy a fiatalok is szívesen tevékenykednek a község díszítésén, szépítésén. Amire a községi tanács szerény lehetőségei nem nyújtanak lehetőséget, azt társadalmi munkában elvégzik a fiatalok. „Magunknak építjük...“ — Mindannyian szívügyünknek tekintettük, hogy legyen egy ifjúsági parkunk, ahol nyáron műsorokat, bálokat lehetne rendezni — kezdi a beszélgetést a művelődési ház igazgatója, Kovács László. — Még 1966- ban kigyomláltunk, felszántottunk, egy körülbelül négy holdnyi földterületet. Szívesen jött segíteni a község apraja-nagyja. Közös érdek volt, magunknak építettük! A „hőskorszak’ építői közül sokan már felnőttek, esetleg elkerültek Geszterédről. Az akkori 160 fős brigád sok tagja kicserélődött. Csak a társadalmi munka jellege maradt ugyanaz. — Én még nagyon kicsi voltam, amikor a park „született” — mondja Sziráki Katalin könyvtáros. — Az idősebbek elbeszélései, élményei hatására kapcsolódtam én is a munkába. Nyáron szívesebben megyünk a szabadba, nálunk is alig akad ifjú olvasó ilyenkor. — Ezért gondoltunk arra, hogy nyárra is színvonalas kulturális programokat kellene adnunk fiataloknak és idősebbeknek — veszi át a szót a művelődési ház igazgatója. „Boszorkányos“ — Egy-egy előadásra, népitáncestre eljönnek a felnőttek, a szülők is — kapcsolódik a beszélgetésbe Törő József ács-állványozó szakmunkás. — Minden héten vak,mi új programmal várjuk az érdeklődőket. S ebben igen nagy szerepe van az irodalmi színpadnak és a színjátszó csoportnak. Az ünnepekre, az évfordulókra is állítanak össze emlékműsort. A közönség is és ők is jobban szeretik a komédiát, színjátékot. Vidám, szórakoztató darabjaikat nemcsak otthon mutatják be, hanem megyei versenyekre is elviszik. Népi tánccsoportjuk pedig a gyümölcskarneválon szerepelt Nyíregyházán. igen jó hírnévnek örvend Hexer nevű tánczenekaruk is. Elég furcsa név. — Utólag már mi is módosítottuk volna — mondja Kovács László. — Németül boszorkányos, ördögi táncot jelent a szó, s mire új nevet akartunk választani, így ismerték meg együttesünket. Minden hétvégén fellépnek valahol, népszerűek. Búcsúzik a kiskatona — Állandóan bővítjük az ifjúsági parkot — mondja Sziráki Kati. — Nemrég készült el a céllövölde, a preszszó és egy szalonnasütő hely. Most vonult be az egyik klubtagunk, halászlevet főztünk és baráti körben itt búcsúztattuk. — A sportpályát szintén társadalmi munkában építettük, augusztus 20-án avattuk fel — sorolja az újabb eredményt Törő József. Alig győzik számbavenni mit, mennyit tettek a faluért a fiatalok. Büszkék lehetnek rá. T. K. valami új... FRISS TINTA A DIPLOMÁN A virágos kiskert a vásárosnaményi állomásnál lévő ház előtt szinte az egész bejáratot elfedi. Itt lakik szüleivel, nővéreivel Bodnár Mariann tanítónő. Idén végzett a nyíregyházi tanárképzőn, tanító szakon. Délelőtt 9 óra, éppen tervezetet ír a délutáni órákhoz. Ilyennek képzelte? Júniusban és szeptemberben kapták meg a diplomájukat az idén végzett fiatal szakemberek. Kikerültek az egyetemi padokból és most már a gyakorlatban ismerkednek az elméleti anyaggal. Néhány napja kezdték meg a munkát sok-sok elképzeléssel, tervvel. Az első napok tapasztalatai alapján kérdeztünk meg három most végzett diplomás fiatalt. 1975. szeptember 28. kés tudományos diákköri dolgozatot, amellyel nagy sikert aratott a gyógyszerészeti világkongresszuson, Finnországban is. — Később belgyógyászattal akarok foglalkozni, igyekszem megszerezni minél hamarabb ebből a szakvizsgát. Az osztályon az orvosok nagyon kedvesen fogadtak. A jövő héten leszek ügyeletes először. Kicsit tartok tőle, de azért már várom. Sok mindent szeretnék megvalósítani a gyakorlatban, a kutatásban és a gyógyításban egyaránt. KARTÁRS — Még minden órára írok vázlatot, hiszen annyira kezdő vagyok ezen a pályán — kezdi a beszélgetést. Az egyik harmadik osztály vezetője, mindent ő tanít abban az osztályban. Nagy lelkesedéssel mesél a gyerekekről. — Őszinték a tanítványaim. A kortársak kétszeres örömmel fogadtak az iskolában, mert annak idején ide jártam én is. Olyan megható volt eleinte, nem tanulóként bemenni az órájukra. Mariann édesapja MÁV műszaki főfelügyelő, édesanyja moziüzem-vezető. Az egyik nővére könyvtáros, a másik tanár. Mindannyian itt élnek, dolgoznak Vásárosnaményban. — Szeretem ezt a községet, nem akarok innen elmenni. Erre a hivatásra készültem mindig és most sikerült. Igyekszem a szakfolyóiratok, a rádió, a tv segítségével lépést tartani a fejlődéssel. ÜGYELET A Jósa András megyei kórház új, modern belgyógyászati osztályán délelőtt sok beteg jár-kel. Az orvosok, asszisztensek, nővérek alig győznek mindenkit ellátni, útba igazítani. A fehér köpenyes, szemüveges fiatalembert kevesen ismerik még az osztályon. Mégis elfoglalt, alig lehet megtalálni. Dr. Borbás Béla diplomáján még alig száradt meg a tinta, szeptember 13- án avatták orvossá. Ráért volna október 1-én kezdeni a munkát, de ő már diplomaosztás után két nappal dolgozott. — Alig vártam már, hogy az egyetemen tanultakat a gyakorlatban is megismerjem. Erre készültem hat éven keresztül. Szülei Panyolán laknak, tsz-tagok. Meghatódva, boldogan emlékeznek a diplomaosztásra. Egyetlen gyermekük az egyik legszebb hivatást választotta. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen írt egy érde- MÉRNÖKNŐ A szőke hajú lányról kevesen gondolnák, hogy már üzemmérnöki diplomával rendelkezik. Zalai Katalin a Budapesti Kertészeti Egyetem növénytermesztési karán szerezte diplomáját. Most fermentőrgyakornok a nyíregyházi dohányfermentálóban. Érdekes pályát választott. — Az országban kevés a dohánytermesztéssel foglalkozó szakember. Középiskola után — a Krúdyban érettségiztem biológia—kémia szakon — rögtön felvettek az egyetemre. Az első év után szakosodtunk, én ezt választottam. A tanulást még nem tekinti befejezettnek. Kétéves kiegészítő szakmai képzésre lehet még jelentkezni, ugyancsak nappalira. Ha elvégzi, mérnök-közgazdász lesz. — Mindenképpen megszerzem ezt a képesítést is. Addig ismerkedem a szakma részleteivel, mert az egyetemen átfogó képet kaptunk ugyan a munkafolyamatokról, de a gyakorlatban alaposabban kell ismerni mindent. Egy évig dolgozom, utána jelentkezem. A munkatársai, főnökei segítik, mint mondja, rögtön „befogadták”. Tóth Kornélia Pályázattal a Évente mintegy száz új szakember kerül Szabolcs- Szatmár mezőgazdasági üzemeibe. A frissen végzett felsőfokú képzettségű szakemberek számára pályázatokat hirdetnek a termelőszövetkezetek , különféle egyetemekről-főiskolákról érkeznek a válaszok, majd a diplomás fiatalok. 1975-ben százhatvan pályázható munkahelyet hirdettek meg megyénk termelőszövetkezetei — szeptemberben már sok fiatal el is kezdte a munkát. A tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet idén három új üzemmérnököt fogadott — mindannyian — gépészkaron végeztek a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. — Ha több a jelentkező, még fogadtunk volna gépész üzemmérnököket, igen nagy szükségünk van rájuk. A termelőszövekezet gépparkja ugyancsak megnövekedett az utóbbi években — tájékoztatott Tóth Gyula főmérnök. — Jelenleg a 3 gyakornokon kívül csak egyetlen felsőfokú végzettségű gépész szakemberünk van: én ... A Táncsics Tsz ötezer-háromszáz hektáron gazdálkodik, ebből három és fél ezer szántó, néhány száz hektár gyümölcsös és konyhakertészet, a többi pedig rédlegelő. A szántóterület zömén iparszerű termesztés folyik — a szántástól a betakarításig minden munkafolyamat gépesített. Érthető hát az igény a magasan képzett szakemberekre. — Hogy csak a legfontosabbakat említsem: van két Rába-Steigerünk, egy IHC traktorunk, öt Classdominator kombájnunk, egy cukorépa-betakarító gépsorunk — sorolja a főmérnök. — Két szakemberünk ebben az évben elkerüüilt a szövetkezettől, így aztán ugyancsak jól jöttek a fiatalok ... A „fiatalok” egyike Kanda Péter. (Az idézőjel azért helytálló, mert a tíz tizennyolc egyetemet-főiskolát végzettjének többsége fiatal,köztük maga a főmérnök is.) A Borsod megyei Őrhegyről Nyíregyházára került fiatalember július 15-én állt munkába Tiszadobon. Csak vele tudtam találkozni — társai kint voltak „területen”. — Huszár Istvánnal együtt pályáztuk meg a téesz hirdette helyet, ő napkori. A harmadik társunkkal, Pesti Gáborral, aki Baranyából került a főiskolára, már csak itt találkoztunk. Egy évig gyakornokként fogunk a szövetkezetben dolgozni. Kétezer-négyszáz forint a fizetésünk, ennek egy része állami támogatás. A téesz szállást-étkezést biztosít számunkra. — Én a gépműhelyben vagyok egyelőre, mivel annak a vezetője elkerült a szövetkezettől. Alig több, mint két hónapja dolgozom, de máris sok mindent tanultam. Rájöttem olyan dolgokra is, ami hiányzott a tananyagból a főiskolán. A legfontosabb: az emberekkel bánás ... A vezetéslélektanba éppen csak belekaptunk. De persze azt nem is lehet csak elméletben megtanulni. Több, jóval több gyakorlat kellett volna, hogy itt, a munkahelyen ne kerüljek különféle dilemmákba... Például: hogyan szóljak egyik vagy másik dolgozónak. Utasítsam? Kérjem? Egyik erre, a másik arra reagál rosszul... Persze lehet, hogy ezt csakis a valódi munkahelyen tanulhatja meg az ember ... — Ami a szakmai részt illeti, sok újdonsággal találkoztam. Csak elveiben ismerek néhány olyan gépet, amelyekkel itt dolgozunk, sok szakmai fogást is tanulok... Persze néha az is kínos lehet, ha valami gyakorlati dolgot nem tudok, és azt mondják: no, tessék, a végzett mérnök... Szerencsére minden segítséget megkapunk. A tiszadobi Táncsis Tsz fiatal gyakornokának gondja minden pályakezdő ifjú szakember gondja. Az iskolából a munkahelyre kerülve csak segítőkész környezet támogatásával 1 -hét zökkenőmentes a beilleszkedésük. A Táncsics vezetői ry cselekszenek — jó részük maga sem régen küzdött hasonló problémákkal: a vezetőgárda fele harmincöt éven aluli... T. Gy.