Kelet-Magyarország, 1975. december (32. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
HOZZÁSZÓLÁS A honoráriumvitához . (Az orvosi honoráriumról szóló, szerkesztőségünk fenntartásait tartalmazó megjegyzéssel megjelent levélhez érkezett hozzászólások közül közöljük az alábbit.) Tisztelt szerkesztőség! A Kelet-Magyarország „Mi a véleménye a borravalóról?” című vitájának legutóbbi hozzászólását megdöbbenéssel olvastam. Igaz, imponáló a bátorság, amellyel Csáky Tünde ostorozza az orvostársadalom harácsolását, azonban a hozzászóló úgymond „elvetette a sulykot”. Nem állítom, hogy a Csáky Tünde által leírt orvostípus nem létezik. Szomorú, ha akad olyan orvos, aki „lelkiismeretlen munkáért busás honorárium”-ot markol fel. Noha más szakmában is gyakran előfordul ez a magatartás, mégis az egészségügyben a legszembetűnőbb és a leginkább vérlázító — hiszen emberek életéről, egészségéről van szó. Én azt hiszem, minden orvos tisztában van a felelősségével: gyakran élet-halál kérdése fölött kell döntenie. És aki ezzel a felelősséggel nem számol, annak a számára nincs semmilyen mentség. Bevallom, hallottam olyan orvosokról, akik honoráriumot fogadnak el. Olyanról azonban, aki — több beteg tapasztalata szerint — lelkiismeretlenül végezné a munkáját — sohasem. A Csáky Tündéhez hasonló háborgók talán még nem figyelték meg, hogy — a borbélyüzlettel ellentétben — az orvosi rendelők ajtaját a rendelési idő leteltekor a legritkább esetekben zárják be? Vagy sohasem jártak kórházi sebészeti osztályon, ahol a sebészek számára a munkaidő vége ismeretlen fogalom, mert állandó készenlétben kell lenniük sokszor életmentő műtétek elvégzésére? Ha egy orvos szabadságra megy (amikor teheti!) vagy akár csak kilép az utcára — akkor is orvos marad, hiszen adódik olyan helyzet, amikor az ő segítségére — vagy biztató szavára — van szükség. És lehetne példákat sorolni vég nélkül, amelyekből kitűnik: a munkáját tisztességgel végző, hivatását szerető orvost méltóan megfizetni — lehetetlen. A honorárium elfogadásáról pedig annyit: valóban a tisztességes orvosok feladata a „harácsoló” kollégák megfékezése (és a lelkiismeretlen munka? — ezt egyetlen orvoskollektíva sem tűri sokáig!). Az orvosok dolga a betegek meggyőzése is arról, hogy értük akkor is megtesznek mindent, ha azt „nem fizetik meg”. Régi, meggyökeresedett valami ez a „megfizetek”-szemlélet az emberekben, amelyet ki kellene irtani, de úgy, hogy, a beteg az ingyenes orvosi ellátást és bánásmódot is bizalommal fogadja. És még egyet: súlyos és felelőtlen ítéletet mond az említett cikkíró az orvosi műhibákról és annak eltussolásáról. Igen, orvosi műhiba is előfordul, mert az orvos is ember. Ám rendkívül nehéz egy műhiba okát feltárni és a büntetés mértékét megállapítani. Vajon hasznos lenne-e a társadalomnak, ha az egyébként kitűnő orvost hivatása gyakorlásától eltiltanák, mert egyszer műhibát követett el? Összefoglalva: a lelkiismeretlenül végzett munkára és a céltudatos nyerészkedésre nincs mentség — mindkettő ellenkezik az orvosi (és emberi!) etika szabályaival. Szerencsére — Csáky Tünde véleményével ellentétben — ez a két dolog nem jellemző a magyar orvostársadalomra. Úgy vélem, a cikkíró és az övéhez hasonló nézetet vallók e téren kellemesebb tapasztalatokat szereznének, ha a borravaló firtatása helyett utánanéznének: valójában miből is áll egy-egy orvos munkája, s közelebbről is megvizsgálnák, hogy mi mindenért tartozik felelősséggel. Tisztelettel: Mikecz Katalin ápolónő megyei kórház I. sebészeti osztálya KELET-MAGYARORSZÁG Ipari üzem : negyven nőt foglalkoztat TM a Budapesti Szíjgyártó és Sportszeráru Szövetkezet szakolyi részlege. Létrejöttének az adott alapot, hogy a községben sok a munkaerőfelesleg, van főleg a családos, több gyermekes nők körében. Jelenleg a betanulás időszaka alatt tiszti derékszíjakat, masszívöveket készítenek. A tervek szerint a szövetkezet az elkövetkező években továbbfejleszti a kisszabolcsi üzemet. Mintegy ötmillió forintot ruház be különböző célokra, s így lehetővé válik, hogy 120—130 főre növeljék dolgozóik számát. (Elek Emil felvétele) Az ungvári szimfonikus zenekar hangversenyei megyénkben A nemrég elhangzott Bartók, majd a leningrádi szimfonikusok felejthetetlen hangversenye után most újabb kedves színfolttal gazdagodott megyénk és városunk zenei élete. Az uzsgoroli (ungvári) városi szimfonikus zenekar adott hangversenyt november 28-án este 6 órakor Mátészalkán, 29-én Vásárosnaményban és 30-án vasárnap este Nyíregyházán. Az ungvári városi szimfonikus zenekar ezzel a hangversenysorozattal adta vissza a mi Szabolcsi Szimfonikus Zenekarunknak egy korábbi időpontban történt kárpátukrajnai látogatását. Felbecsülhetetlen értékű az ilyen cserehangverseny, mely nemcsak művészi tekintetben jelentős, hanem mert ismeretségek, barátságok szövődnek a látogatás alkalmával. A zenekar 1970-ben alakult a városi művelődési otthon keretében. Tagjai zenét szerető, tehetséges műkedvelők, zenetanárok és a helyi zeneiskola kiváló növendékei. A zenekar rendszeresen hangversenyez Ungváron ésa Kárpátontúli terület dolgozói előtt. Több díjat nyert már, amit elsősorban Harcsák József kitűnő karmesternek köszönhetnek, aki nagy tudással, művészi érzékkel és erős kézzel fogja össze és vezeti ezt a korban és tudásban nagyon különböző együttest. Műsorukon orosz, ukrán, klasszikus és külföldi szerzők művei szerepelnek. A mátészalkai nyitóhangversenyen Szemen Halak-Artemovszkij ukrán zeneszerző operájából hallottuk a nyitányt, majd Haydn V. szimfóniája (cmoll).I—III—IV. tételét, Rossini: Tolvaj szarka c. operájának nyitányát, Csajkovsz-kij második szimfóniájának zárótételét, és Dmitrij Kabajevszkij: C-dúr hegedűversenyét. A hegedűversenyt Hatvani Pál hegedűművész játszotta, a zenekar koncertmestere, az ungvári zeneiskola tanára. Játéka kitűnő technikai tudásról és muzikáliskészségről tett bizonyságot. Kabajevszkij neve nálunk sem ismeretlen, az ifjúságnak szánt művei közkedvelt anyaga a zeneiskolák zongorista növendékeinek.. Különösen a második tétel romantikus hangvétele és kidolgozása tetszett. A mátészalkai hangversenyt a Rákóczi-induló hangjaival fejezték be, melyet ellenállhatatlan lendülettel vezényelt a karmester és játszott a zenekar. A közönség forró lelkesedéssel ünnepelte a vendégzenekart és kitűnő karmesterét. Vikár Sándor Elindulnak a Mikulások Csokifigura, szaloncukor Ismét megjelennek ez utcákon a december első hetében az „élő Mikulások”. A megyeszékhelyen hét, Mátészalkán, Kisvárdán, Záhonyban és Újfehértón pedig egyegy fehér szakállas „öregúr” rója az utcákat a gyerekek nagy örömére. Az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat kijelölt boltjaiból a Mikulások az ajándékozás estéjén házhoz is szállítanak. Idén tehát több az élő Mikulás a megyében — úgy tűnik viszont nem ez a helyzet az édességgel. Érdeklődésünkre az ÉKV és a Csemege Vállalat áruházai egyaránt kissé borús választ adtak : tapasztalataik azt mutatják, hogy bár a tavalyihoz képest nem kevesebb a csokifigura, a szaloncukor, táblacsokoládé, mégis kevésnek tartják, mivel rendkívül nagy a kereslet! Az élelmiszer-kisker üzleteibe például harmincöt mázsa Mikulás-figura érkezett, negyven mázsa piros szaloncukor és hatvan mázsa táblás csokoládé várja a vásárlókat.. Kétszáz mázsára tehető az egyéb édességek mennyisége — s ez is kevésnek látszik. Elsősorban az egyébbel van baj — gyenge a választék az aprócsokiból, cukorkából. A megyeszékhely két Csemege-áruháza is hasonló gonddal küzd. A csokimikulások fogyóban vannak, (öszszesen mintegy negyvenezer darabot kaptak), nagy a kereslet az előre összeállított ajándékcsomagok iránt. Ez utóbbiakból a két áruházban összesen tizennyolcezer darabot készítettek. 15, 20 és 25 forintos árban hozzák forgalomba a különböző méretű, illetve tartalmú csomagokat. Hatvan mázsa szaloncukorral készültek a vásárra. Ezzel a mennyiséggel nehezen tudnak eleget tenni a vállalatok, intézmények nagy tömegű megrendeléseinek, hiszen a papák-mamák közül szinte mindegyik szeretne vásárolni gyermekének csomagot. Ugyanezzel az árukészlettel tavaly kielégítették a vásárlók igényeit. A gyermekcipők nem maradnak üresen, az üzletek ésszerű beosztással tartalékolják áruikat, így nem kell attól tartani, hogy az ajándékozás előtti napokban üres polcok várják a vá-vásárlókat az édességboltokban, élelmiszerüzletekben. (tgy) 1975. december 2. MINT AZ ARANYÁSÓK GYÓGYÍTÓ növények Fecskefű, zsurló, bojtorján, kutyabenge és társai A természet nemcsak orvos, hanem gyógyszerész is: ezt már a régi korok emberei is felfedezték. A vadon termő gyógynövények napjainkban is nélkülözhetetlenek a modern gyógyászatban. A megyében hetven—nyolcvan különféle vadon termő gyógynövényt szednek és gyűjtenek, szárítanak gondos kezek és a felvásárló telepek útján továbbítanak a gyógyszergyárakba, Herbária-telepekre. Egy év alatt 13 millió forint értékű vadon termő gyógynövényt szállítottak megyénkből a feldolgozó üzemekbe, gyógynövényfeldolgozó, -osztályozó helyekre, onnan egy részüket a boltokba és gyógyszertárakba. Gyógyszer és szépítőszer Gombos József, a Herbária felügyelője, aki a vadon termő gyógynövényekkel foglalkozik, egy sor érdekességgel szolgált. Elsőként a fecskefüvet és a fecskefűgyökeret említette, amelyből 2100 mázsát gyűjtöttek a megyében nyers állapotban, megszárítva 300 mázsát tett ki ez a mennyiség. Főként az erdős részeken, zömében a baktalórántházi erdőben és környékén terem. Keresett gyógynövény a mezei zsurló, a bodzavirág, a maszlaglevél, nem beszélve az eléggé közismert akácvirágról, hársfavirágról, székfűről, a csipkebogyóról. Minden évszaknak megvannak az éppen szedésre alkalmas vadon termő gyógynövényei: a fehérmályva gyökerét a Tisza-parti részeken gyűjtik ősszel, télen. Lehámozva, kockára vágva, megszárítva továbbítják. A bojtorjángyökér, népi nevén a keserűlapu gyökere is igen kelendő, nagy mennyiséget vár ebből az ipar, a hajápoláshoz, a korpásodást csökkentő szer készül az alapanyagából. Egy-egy gyógynövény olykor huszonöt—harminc fáé gyógyszer- és gyógyszerfesték-alapanyagot is tartalmaz. A nyárfagyöngy, ami a mi szemünkben legfeljebb szép dísz, a gyógynövény szakembereinek nagy érték. Egyaránt felhasználja a gyógyszeripar, balzsamtartalma miatt a kozmetikai ipar is kedveli. A fehér fagyöngy — akácokon, nyárfákon — vérnyomáscsökkentő gyógyszer alapanyaga, az idén 28—30 mázsát szállítottak a megyéből száraz állapotban. Egyes erdei aljnövények kérge is kapós, mint a kutyabengekéreg, melynek legfőbb lelőhelye a bélteki erdő és környéke. A legjobb hashajtó gyógyszer alapanyagát vonják ki ebből, világszerte nagyon keresett. A gyógynövénygyűjtők egy kicsit hasonlók az aranyásókhoz — mondja találóan a szakember. Ismerniük kell az egyes tájak, vidékek vadon termő növényvilágát és szerencse is kell hozzá, hogy rátaláljanak a dúsabb „mezőkre”. Főként idősebbek,magányosok, és olykor iskolás gyerekek gyűjtik, de nem gondtalan az összegyűjtött növények tárolása, szárítása. Sokszor „közelharcot” kell vívni a szakembereknek is egy-egy padlásért. Életmentős „hadsereg” ■ A megyében több mint száz községben foglalkoznak vadon termő gyógynövények gyűjtésével, mintegy 45 fmsz-felvásárlótelepen fogadják az eladásra hozott növényeket. Kevés azonban a felvilágosító és népszerűsítő szó, milyen időszakban, milyen gyógynövények szedése időszerű. Különösen a vérzéscsillapító és más élet- és egészségmentő gyógyszerek előállításában van pótolhatatlan szerepe a vadon termő gyógynövényeknek. Érdemes, sőt szükséges jobban figyelni a szerényen meghúzódó, sokunk által ismeretlen kis növényekre. Páll Géza Új gyógyszer májgyulladás ellen Állatokon sikerrel kísérleteztek ki két májgyulladás elleni vakcinát. A vakcinák kidolgozásában elsősorban Baruch Blumberg Nobel-díjas orvos működött közre. A vírusos májgyulladás évente 600 000 amerikait sújt. Az Egyesült Államokban megkezdték az új vakcinákkal a kísérletezést önkéntes kísérleti alanyokon. Fotópályázatunkra érkezett NYÁRI EMLÉK (Fotó: Kádas Ferenc)