Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
|[A HÉTVÉGI MELLÉKLET nemzet festője Barabás Miklós emlékezete Barabás Miklósnak, nemzeti festészetünk klasszikusának 175. születésnapját ünnepeltük február 10-én. Történelmünknek félig feledésbe került alakjai közé tartozik, bár valamelyik munkáját bizonyosan ismeri népünk apraja-nagyja, mert hiszen az ő ecsetje, karcolótűje nyomán alkotunk képet magunknak a reformkor nagyjairól, Széchenyiről, Kossuthról, Deák Ferencről, Wesselényi Miklósról, Eötvös Józsefről, Petőfiről, Arany Jánosról, Jókai Mórról, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A „nemzet festője” volt, mint Reviczky irta róla: „És hogy csodálják késő unokák, megfestéd korod arcképcsarnokát.” Életműve a reformkor képeskönyve — egy európai rangú művész szemével nézve. Erdélyben, Háromszékben, Márkusfalván született elszegényedett székely nemesi családból. A nagyenyedi kollégiumban tanult. Itt nyert alapvető műveltsége, melyet egész életén át fejlesztett, kiváló nyelvtudása, elhivatottságot sugalló magatartása tette alkalmassá arra, hogy a magyar művészeti élet későbbi vezetői közé emelkedjék, s hogy rangos feladatát, a magyar nemzeti festészet megalapozását betöltse. Már a kollégiumban elkezdett festegetni, majd Neuhauser Ferenctől elsajátította a festészet alapelemeit. Bécsben rövid ideig J. Ender tanítványa volt, mégis főként autodidaktaként tartják számon. Jószerencséje és szakmai kíváncsisága mindig összehozta olyan festőkkel, akiktől művészeti felfogásban és technikában is sokat tanulhatott. Itáliai tanulmányútján W. L. Leitch angol akvarellfestőtől, későbbi jóbarátjától a vízfestés fejlett technikáját és az új, nagyvonalúan kezelt természetábrázolást sajátította el, Kolozsvárt pedig Barna Gábor a divatos lithográfia tikaiba avatta be. Ráday gróf meghívására a fővárosba utazott, ahol a világlátott, hat nyelven beszélő nemesi értelmiségi hamar kapcsolatot talált a pesti szellemi élet vezérkarához, Bajzához, Vörösmartyhoz, Toldy Ferenchez, Tasner Antalhoz, Széchenyi István gróf titkárához. Hírnevének kibontakozásához Széchenyi is hathatósan hozzájárult, aki naplójának tanúsága szerint műtermének gyakori látogatói közé tartozott. Portréját is megfestette. A Magyar Tudományos Akadémia megrendelésére is több portrét festett. Ő volt az első magyar festő, aki hivatásából nálunk meg tudott élni. A különféle sokszorosító technikákat is magas színvonalon alkalmazta. Az almanachok számára kedvvel rajzolt, a sajtóportrét például ő honosította meg Magyarországon. Fő műfaja a portré. Kiváló jellemábrázoló képessége volt. Általában a megnyerő vonásokat emelte ki képein az akkor divatos finom naturalizmussal, az arc részleteinél sokat időzve. Koloritján virágkorában az erős színek, a párizsi kék, a bordó és a mélybarna uralkodtak. Képeivel nagy sikert aratott, huszonhat éves korában a Tudományos Akadémia levelező tagja lett. A kor kedvelt műfaját, életképet keveset festett, bár ezekkel is nagy sikere volt, mint a többször megfestett Galambpostával, vagy a Vásárra ballagó erdélyi béres oláhokkal, amely Vásárra induló oláh család címen vált ismertté. A reformkor minden jelentős eseményében részt vett, megörökítette például a Lánchíd alapkőletételét. Kiemelkedő jelentőségűek apró tájképvázlatai, melyekben hegyi ember létére az alföldi táj megkapó szépségét is felfedezte (Alföldi táj gémeskúttal). Gazdag munkásságában szinte minden jelentős kortársát megörökítette, megteremtve képein a reformkori magyar hazafi típusát, amelyben a kor magára eszmélt. Képeinek zöme európai rangú. Emberi példaadása kora nagy kérdéseinek felvállalásában, a magyar művészeti élet kialakításában, a fiatal tehetségek támogatásában máig követendő. 1898 februárjában hunyt el, a nemzet gyászától kísérve. Brestyánszky Ilona A/ \ / "» - t » Vásárra induló oláh család. Galambposta. V___________________ SEBESTYÉN SÁNDOR: RADNÓTI, LEVÉL A HITVESHEZ (BRONZ, KISPLASZTIKA) Szombati galéria Akkor Ukko, fönti isten, öreg atyánk, égi isten észak felől felhőt küldött, egyet napnyugatról küldött, felhőt hozott napkeletről, hozott a hajnali égről, a felhőket egybefogta, szélről összeszorította. Hull is a hó, mint a dárda, szakad a hó, mint a lándzsa, szakad a forró kövekre, égő tüzes kősziklára, lett egy havas kis tavacska, jeges árok lett belőle. (Részlet a finn nemzeti eposzból, a Kalevalából, Nagy Kálmán fordításában) (Elek Emil felvétele) y Góz Jóska hat GÓZ JÓSKA, SZIRTES ÁDÁM, EGY KIC JÖTT MŰVÉSZ, A TEHETSÉGES, TISZTA EME SZINTE EGGYÉ VÁLT A SZÜLETŐ ÚJ MAGYA Hatvan évéből húszat a régi világban, a tápiósági szegénységben töltött. Tízévesen már dolgozott, tehenet őrzött, volt kiskanász, summás arató. Aztán Budapesten inas meg segédmunkás. „Vállalom, és büszke vagyok rá, boldog vagyok azért, hogy én 45-ben jöttem, és akarva a felszabadulás utáni magyar történelem egyik kis világító gyertyája lettem. És ezt mind olyanfajta hétköznapi emberek ábrázolásán át tudtam elérni, mint a munkások, a parasztok, és ez nagyon jó érzés” — vallotta Pálfy Istvánnak, amikor A színész arca-sorozat Szirtes Ádámfüzete készült. 1945-ben újsághirdetésben olvasta, hogy lehet jelentkezni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ott azonban elutasították: nincs felvétel. Nem tudott beletörődni. Elrohant a DISZ-központba, papírt szerzett, azzal jelentkezett újra. Pótfelvétel, Hont Ferenc segítségével mégis hallgató lett. És kezdetben a Horváth Ádán Színészkollégium egyetlen lakója. Makacsságát, kemény akaratát megőrizte. Az első könyv, amit elölvasott, a Kakuk Marci volt De sokat olvasott azóta Tudta, hogy nagyon nagy hátrányt kell behoznia. Nagyon nehéz volt, de győzti erővel, akarattal, elszántsággal, türelemmel. A diplomáját 1950-ben kapta meg, de a CSODA már előbb megérintette. Hogyan is emlékezik rá Makk Károly? „Mi főiskolások hoztuk létre Bát Frici bácsi találkozását Szírtes Ádámmal és Molnár Tiborral. A randevú nagyot egyszerűen történt: Frici bácsi „rálőtt” erre a két fiún egy-egy rövid próbafelvételt és ezzel a dolog villámgyorsan el is dőlt... Szirtesben sejtett valamit, amit talán úgy hívnak, hogy személyiség, vagy talán szuverenitás .. . Elindult a film, és tanúi lehettünk, hogy ég. A zenerajongók, a képzőművészet hívei vagy az irodalombarátok jóval kedvezőbb helyzetben vannak, mint a filmművészet kedvelői. A muzsika — néha többféle előadásban is — könnyen hozzáférhető bármikor a lemezkiadás jóvoltából, bár kétségkívül nagyobb élmény eredetiben látni egyegy híres festményt, de esetenként beérhetjük albumok reprodukcióival is; kedvenc olvasmányaink többnyire karnyújtásnyi távolságra vannak. De mit tehet az, aki számára egykor jelentős élményt adott a Szindbád, az Üzlet a korzón vagy az Egy nyáron át táncolt. Hiába támad kedve újra megnézni ezeket a filmeket, egszerűen ki van szolgáltatva vakszerencsének. Esetleg érheti az óhajtott filmeket vlamelyik klubban, vagy az újítások szeszélye ad lehetőget az újra találkozásra a tíziban vagy a televízióban, sajátos helyzet miatt fordult elő, hogy néha egy-egy nemzedék számára rejtve martnak komoly értékek. A 60 évek kiemelkedő jelentőse magyar filmjei jórészt ismetlenek a ma érettségizők sámára és azokból a jegyű külföldi filmekből is hoss listát állíthatnánk össze, anyek nem jutottak el a ha moziforgalmazásig. A hazai moziforgalma pedig aligha tartozik a környen kiismerhető rendszer sorába. Változékonysága szeszélyei az áprilisi időjáráshoz hasonlatosak. A szókép lefordítva ez azt jelenti, de néha az sincs, ami van. Kinyitókul álljon itt néha példa! A Filmvilág című szaklokirat megszavaztatta munkatrait, melyik filmet tartották legértékesebbnek az elm évben a hazai mozikban mutatottak közül. A vélen Olvassuk újra eg y négyszeres József Attila-díjas költő, műfordít irodalomtudós sajátos intellektuális költészete a felindulás után bontakozott ki. Verseiben a legapróbtlenségek, a hétköznapi lét mozzanatai is emelke emberi tartalmat hordoznak. Nagy művészi erővel vézi az európai irodalom modern vívmányait a gyár költészet legszebb hagyományaival. Vallomás a békéről (részlet) Anyám szeme (1945 március, Buda és Pest között) Vízbedőlt roncsaiból kiemelve, mint ferde torony, állt billegve, ferde traverzein a romok közt a híd, akár egy rögtönzött diadalív, mellyel a munka fiai fogadták győzelmes érkezésedet, szabadság. A hídverő nép első nyert csatája! Hány csata s hány győzelem jő utána! A tépett hídfőnél a lüktető tér úgy dobogott, mint a lázas ütőér a zihálva éledő szervezetben s lökte a friss vért egyre sebesebben. Naphosszat tódult át az áradat. A millió széttépett kapcsolat egy százszálú, összekuszált gomolyba kötve