Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
Magyar jubilámi kiállítás Lázár György Moszkvában Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kormányküldöttség élén vasárnap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor hazánk moszkvai nagykövete. Április 4-re készül a megye Felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, a felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentumkiiállíításokon idézik fel 1945. április 4. történelmi fordulópontját és az utat, amelyet az ország azóta megtett. Az utcák, terek már fellobogózva várják az ünnepnapot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami intézmények homlokzatát A felszabadulási ünnep alkalmából kitüntetéseket nyújtanak át a termelőmunkában, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért kimagasló eredményekért, s átadják a kiváló és érdemes művész címeket is. Az ünnep előestéjén Nyíregyházán megyei díszünnepséget rendeznek. Megyeszerte számos koszorúzási ünnepségen tisztelettel adóznak a hazánk szabadságáért a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emlékének. Az évforduló tiszteletére új létesítményeket, kereskedelmi egységeket avatnak fel. Nyíregyházán ma adják át a megyei kórház új, 445 ágyas szárnyát és a Nyír- Domus áruházat, a VAGÉP új teherautó-javító csarnokát holnap adják át. XIIII. évfolyam, 76. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1985. április 1., hétfő Felszabadulási ifjúsági staféta Szombaton reggel hazánk négy megyéjéből indult útjára felszabadulásunk negyvenedik évfordulója tiszteletére a fegyveres fiatalok és az ifjúgárdisták felszabadulási stafétája. A Szabolcs- Szatmár megyei fiatalok a sóstói KISZ politikai iskolájában találkoztak azokkal a szovjet katonafiatalokkal, akik velük együtt járják végig a negyven évvel ezelőtti szabolcsi események helyszíneit. A szovjet fiatalok egy olyan történelmi zászlóval érkeztek erre a stafétára, amely alatt a második világháború idején szovjet katonák ontották vérüket hazájukért, a kelet-európai népek felszabadításáért. A fiatalok útjuk első állomása Nyírbátor volt, ahol részt vettek az újonc határőrök eskütételén, majd megismerkedtek a csapatmúzeum gazdag anyagával, amely többek között Nyírbátor és környékének felszabadulási emlékeit is tartalmazza. A fiatalok autóbusza ezután Mátészalkát és Vásárosnaményt érintette. Vasárnap folytatódott a megyejárás. Ekkor többek között Nagykállóba látogattak el, végigjárták azokat az útvonalat, ahol egykor harcoltak a Vörös Hadsereg katonái. Útjük során találkoztak több veteránnal, ellenállóval és vendégei voltak MSZBT-tagcsoportnak is. A felszabadulási staféta résztvevői vasárnap este Borsod megyei fiatalokkal találkoztak, akik szintén két napig látják vendégül a szovjet katonafiatalokat. A végcél Nemesmedves, ahová az öt irányból induló staféta hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára érkezik. Magyar—szovjet béketalálkozó Zászlódíszbe öltözött vasárnap délelőtt a magyar—szovjet határon lévő Barátságkert. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából mintegy ezer résztvevővel rendeztek béketalál FOZÖtt —afszetyen a határ menti városok, községek, ipari és mezőgazdasági nagyüzemek képviiselői vettek részt. Ott volt az Országos Béketanács 30 fős küldöttsége is, amely a nap során továbbutazott Ungvárra, hogy részt vegyen az évforduló ünnepségein. Tíz óra előtt néhány perccel indult a magyar résztvevők népes csoportja a Barátságkert szovjet oldalára, az ünnepség színhelyére. Az elülső sorokban haladtak a megye párt-, tanácsi, népfront-, szakszervezeti és ifjúsági vezetői; őket kitüntetett munkáskollektívák, s az ünnepi műsort adó művészeti csoportok követték. Az országhatáron a Kárpátontúli terület párt- és állami vezetői fogadták a magyar vendégeket, szovjet pionírok virággal kedveskedtek a delegáció tagjainak. A dísztribünön helyet foglaltak Szabolcs-Szatmár megye és a Kárpátontúli terület vezetői, dolgozó kollektívák képviselői, veteránok. Szintén az elnökségben foglalt helyet I. G. Baljaszinszkij, a Szovjetunió debreceni főkonzulja. Veress Gábor, a beregszászi kerületi pártbizottság első titkára és Illés Elemér, a vásárosnaményi városi pártbizottság első titkára köszöntötte a magyar—szovjet béketalálkozó résztvevőit, majd V. Sz. Jarosovec, a Kárpátontúli területi pártbizottság titkára mondott köszöntőt. A szovjet—magyar barátságot méltatva kiemelte a határ menti területek együttműködésében rejlő lehetőségeket. Ezt követően a Kárpátontúli terület politikai életéről, gazdasági eredményeiről, a kollektívák munkasikereiről beszélt, s elmondta: 1984-ben elért eredményeiért a terület a közelmúltban kapta meg az SZKP KB, a Szovjetunió minisztertanácsa és a Komszomol KB vörös vándorzászlaját. A továbbiakban részletesen szólt azokról a gazdasági sikerekről, amelyek a szovjet—magyar gazdasági együttműködés eredményeit fémjelzik. Kiemelte a munkáskollektívák közvetlen kapcsolatainak jelentőségét, köztük a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár megye üzemeinek, termelőszövetkezeteinek gyümölcsöző kapcsolatait. Beszédének fejező részében a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója kapcsán hangsúlyozta: napjainkban különös aktualitása van a békéért folytatott harcnak, a béke megőrzésének. Varga Gyula, a Szabolcs- Szatmár megyei pártbizottság első titkára lépett ezután a mikrofonhoz. Felszabadulásunk napjairól beszélt elsőként, arról, hogy népünk ma is tisztelettel adózik a felszabadító hősöknek, a szovjet népnek, majd így folytatta: — A felszabadulás után új alapokon épült a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága. A négy évtized során ez a barátság kiállta az idők próbáját. A Szovjetunióval való szövetség, a sokoldalú együttműködés politikánk szilárd elemévé, társadalmi, gazdasági fejlődésünk meghatározó tényezőjévé vált. A továbbiakban Szabolcs- Szatmár fejlődésének négy évtizedéről beszélt, majd az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott célokról szólt. Beszédének további részében a két határ menti terület kapcsolatainak eredményeit, az együttműködést hangsúlyozta, amely hozzájárul a magyar—szovjet barátság erősödéséhez, mind szélesebb alapokon történő kibontakozásához. Beszédének befejező részében a Szovjetunió és a szocialista közösség békepolitikáját méltatta. Munkások szólaltak fel ezután: Boros Sándor, a muzsalyi szovhoz brigádvezetője és Csatlós Ibolya, a vásárosnaményi üveggyár munkásnője beszélt szovjet és magyar munkáskollektívák •.■ nevében, majd V. A. Matvejev, a szovjet békevédelmi bizottság elnökhelyettese szólt a békéért folytatott következetes küzdelem fontosságáról. Fodor István, az Országos Béketanács titkára a magyar békemozgalom eredményeiről, céljairól beszélt, majd B. Sz. Zrezarcev az Ukrán Békevédelmi Tanác titkára javaslatára a béketalálkozó résztvevői aláírták a világ népeihez szóló — a békevédelmi tanács által korábban elfogadott — felhívást, amelyben a béke megvédésére hívnak fel minden haladó erőt. A Barátságkertben rendezett béketalálkozó a Kárpátontúli terület és Szabolcs- Szatmár megye művészeti csoportjainak színes kultúrműsorával ért véget. Szovjet művészeti csoport békét szimbolizáló jelenete. Népünk javára megkülönböztetett figyelem kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozását. Arra várt választ az ország, s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. A beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására. A XIII. kongresszus olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető ember, a szocializmus valamennyi híve. Az értékelésben és a feladatok meghatározásában pártunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmi-tudományos elmélete, a marxizmus—leninizmus. Elméletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyamatosan szembesíti azokat a változó valósággal. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alappillére a XIII. kongresszuson ismételten megerősítést kapott. Mert az eredményes munkának e kettő egysége volt éslesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. A kongresszusi vita egyértelműen kifejezte: az MSZMP számára változatlanul alapvető törekvés az emberek életviszonyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele A Központi Bizottság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években ebben a tekintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakosság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvonala csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordításának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, legyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos elmaradásáról. De a kongreszszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedelmeik, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat idell megteremteni, mert bármiféle más eljárásiból csak kára származhat a társadalomnak és az egyénieknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. A következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely ehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű törekvésként fogalmazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elvietektől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető jelenségek ellen. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfontosabb teendőink közé sorolta. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérlegelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát, szolgáló munkánkat. \JlaCiIf cynnt TI |tninaA| A mezőgazdasági nagyüzemek a C,IR carp dl, duursuia ti* naP alatt el tudnák vetni a kora tavaszi növényeket, azonban az időjárás sokfelé áthúzta számításukat, a felázott talajra nem mehetnek rá a vetőgépek, így van ez megyénkben is, ahol több gazdaság változtatott a vetésterven. Ahová kora tavaszi vetésű növényt szántak — árpát, zabot — néhány száz hektárral csökken a terület, s helyébe kukorica kerül. A borsó vetését számítógépes programmal folytatják. A homokos területeken a megkésett szántást szinte teljes egészében befejezték, a szatmár-beregi térségben a napsütés és a szikkasztó szél hatására várhatóan néhány nap múlva indulnak a vetéssel. Serénykednek a fóliák alatt is. A nyírségi szövetkezetekben jó magágyakat készítettek a dohánynak, elsősorban a háztáji ellátására. A nagyüzemi területeken javarészt befejeződött, az almafák metszése, sőt néhány helyen a tél végi lemosó permetezés végénél tartanak. Ezt a munkát a hét végén is folytatták. Képünkön, szombaton megkezdték a tavaszi árpa vetését a nyíregyházi Ságvári Tsz mandabokori üzemegységében. (E. E. felv.)