Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
2 AjikSI FEHÉRGYARMATON 5$^ ----- Kelet-Magyarország négykor Friss kenyér szombaton is A Mátészalkai Sütőipari Vállalat fehérgyarmati üzemének félszáznyi dolgozója jelentős erőfeszítéseket tett az ellátás érdekében az elmúlt hónapokban, amikor a nagy tél próbára tett embert és gépet egyaránt. A szatmári körzetben, ahol 32 helyre jut el a gyarmatiak sütötte pékáru, nem volt komolyabb panasz. Különösen nagy teher nehezedett és nehezedik a hétvégi szolgálatosokra. A pénteki napokon már hajnali 4 órakor megkezdik a dagasztást. Egy órával később érkezik a feladó, majd a táblás. Az összehangolt munka nyomán a reggeli nyitásra már szállítják a házi jellegű másfél kilós és két kilogrammos kenyeret. A szokásos köznapokkal szemben pénteken 14—15 tonna kenyeret szállítanak a zárt, viszonylag korszerű kocsik az Erdőhátra, Tiszahátra. Olyan munkabeosztással dolgozik a 47 sütőüzemi munkás, hogy szombat délelőttre még friss termékkel kedveskedhetnek a fehérgyarmati elárusítóhelyek mellett Tunyogmatolcs és Szamoskér vásárlóinak is. Nagy a kereslet a péksütemények iránt, így a hétvégeken 25—26 ezer darab zsemle, kifli, túrós sütemény, illetve vajas pogácsa lel gazdára. A hét szombat délelőtt fejeződik be, 10 órakor az utolsó szállítmányt is útnak indítják, hogy hétfőn minden kezdődhessen elölről. Képünkön: készül a ropogós zsömle. (Molnár Károly felv.) Javult az árukínálat az üzletekben Túl az egymilliárdon A városban és környékén pótolhatatlan szerepet játszik a lakosság ellátásában a fehérgyarmati fogyasztási szövetkezet, mely nemrég tartotta küldöttközgyűlését. Értékelték az elmúlt esztendő tapasztalatait és egyeztették az idei feladatokat is. A korábbi, küldöttválasztó tagértekezleteken a többség elismerően szólt az áfész a jobb ellátást eredményező erőfeszítéseiről, ám elhangzottak kritikai megjegyzések is. Különösen a kistelepüléseken élők várnak több segítséget a termeltetés és a felvásárlás koordinálásában a szövetkezetitől, s annak partnereitől, főleg a gabonaforgalmi vállalattól, a Zöldérttől és a kisvárdai Hunniacooptól, remélve, hogy javul majd a táp- és a baromfikínálat, zökkenőmentesebb lesz a gyümölcsértékesítés. Nagyobb jövedelemre A csaknem tízezer tagot számláló gyarmati áfész tavaly az eredetinél is feszítettebb, több mint egymilliárd forintos árbevételi tervet teljesített. A legnagyobb fejlődést a felvásárlási ágazatuk érte el, nyolcvanmillió forint értékű terméket forgalmaztak, ám ha ehhez adjuk még a sertés-, illetve zöldségtermelő szakcsoportjuk árbevételét is, akkor a tagok összesen 130 milliós bevételre tettek szert. E számok azonban még így sem adhatnak okot túlzott magabiztosságra, hiszen a szomszédos szövetkezetek példája bizonyítja, lehetőség van azok növelésére Gyarmat környékén is. Annál is kívánatosabb lenne ez, mert ekképp a lakosság nagyobb jövedelemre tehetne szert, így természetesen az áfész-boltokban is több pénzt hagyhatna. Az árbevétel növekedése alapján múlt évi teljesítményével az ipari ágazatokat lehet a második helyre rangsorolni, ahol csaknem harmincmillió forintos termelést produkáltak, húsz százalékkal többet, mint tavalyelőtt. Ez persze csak töredék az összbevételhez képest, viszont jelentőségét az adja, hogy jól egészítette ki az alaptevékenységet, bővítette az áruválasztékot. Háttérraktár A kiskereskedelem forgalma 6,6 százalékkal haladja meg a korábbi évit, ez valamelyest magasabb a megyei átlagnál is. Ezen belül is az iparcikkeket árusítóké az elsőség, akiknek munkáját nagyban megkönnyítette a vas-nagykereskedelmi vállalattal közösen kialakított háttérraktár nyújtotta lehetőség, valamint a Keletszevkett-től történő közvetlen beszerzés. A kereskedelmi tevékenységen belül az élelmiszerekből adtak el a legtöbbet, összkereskedelmi árbevételüknek harmada innen származott. A múlt évben a városban és környékén nemcsak a hús- és töltelékárukkal történő ellátás színvonala javult, de jórészt a helyi zöldségtermesztő szakcsoport munkája eredményeképpen a primőr-, zöldségkínálat is. A korszerűbb táplálkozási igény növekedését mutatja, hogy tavaly tíz százalékkal több zöldséget értékesítettek. Ez egyben feladatot is jelent, számítani lehet az igények további emelkedésére, ezért a korábbiaknál is nagyobb gondot kell majd fordítani a helyben történő termeltetés segítésére, finanszírozására. A szövetkezet vendéglátóipari forgalma nem tükröz látványos sikereket, de a kudarcokat sem. A megyében tapasztaltakhoz hasonlóan itt is az előfizetéses ételek iránt nőtt meg inkább az igény, míg a központi akaratnak megfelelően az átlagosnál kevesebb fogyott a szeszes italokból. Felújítási program Az éves munkát értékelve a küldöttek megállapíthatták, hogy a Tiszaháton az árukínálat színvonala javult, az ellátás kiegyensúlyozottabb volt, mint az előző években. Különösen érzékelhető volt ez azon kistelepüléseken, ahol a rekonstrukciós program során, tizenkét településen öszszesen tizenkilenc boltot és vendéglátóhelyet korszerűsítettek. Kérsemjénben például csaknem harminc, Penyigén huszonkét, Kispaládon pedig húsz százalékkal többet vásároltak a helybeliek, mint korábban. A felújítási program azt is jelentette, hogy az új kölesei ABC-vel, illetve a gyarmati tejbár és élelmiszer-szaküzlet belépésével a kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek alapterülete összesen 11 400, illetve 6500 négyzetméterre növekedett, ahol nemcsak a kulturáltabb kiszolgálás, hanem a bővebb árukínálat is lehetővé vált. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA i Juhászt nem találnak Segítség az elhelyezkedőknek A múlt év januárjában a megyei munkaerő-szolgálati és szervező iroda Fehérgyarmaton létesített kirendeltsége 40 üzemmel, intézménnyel tart rendszeres kapcsolatot. A negyedévenként kötelező munkaerőigény jelentésén túl a termelőszövetkezetek és az ipari üzemek heti rendszerességgel adnak tájékoztatást az elhelyezkedési lehetőségekről a környéken. Az eltelt időszakban 100 olyan fiatal jelentkezett munkáért, akik nem végezték el az általános iskolát, nekik legfeljebb segédmunkási állást ajánlhattak az iroda dolgozói, de az a százhatvan fiatalsem reménykedhetett másban, akik legfeljebb a nyolc általánosig jutottak el. Viszont 80 frissen végzett szakmunkás elhelyezkedésében sikerült közreműködniük. Nagyobb problémát jelentett a gimnáziumban érettségizett félszáznyi leány foglalkoztatása, akiknek többsége irodai munkát kívánt. Ám sokszor a pénz sem számít sokat, bizonyítja, hogy a környéken két tsz is hiába keres juhászt, nincs jelentkező, de több kellene a fiatal traktorosokból is. Az iroda dolgozóinak közreműködésével sikerült betölteni a kórház segédápolónői helyeit, s akadt jelentkező a Hadiköz betanított szakmunkásképző tanfolyamaira is. Az iroda fennállása óta több mint félezer munkahelyet kínálónak, illetve keresőnek segített. Bizonyítva, a fehérgyarmatiak és a városkörzetiek megszokták és igénylik a díjtalan állásközvetítést. Hiányzik a levélszekrény Háromezer újság naponta A szolgáltatások között az egyik legrégibb a postásoké. Fehérgyarmaton a kilenc kézbesítői körzetben csak előfizetéses újságokból csaknem háromezer jut el naponta az olvasóhoz. Nagy gondot jelent, hogy az ország belsejéből érkező járatok rendszere-ben késnek, így bizony délután is munkát adnak az ajánlott és utánvételes küldemények, közönséges levelek, az újságok a fehérgyarmati kézbesítőknek. A szombat és a vasárnap elvileg pihenőnap ugyan, de valamennyien vállalták a szombati munkát is, hogy időben eljussanak a sajtótermékek az olvasókhoz. Valamennyien kerékpárral közlekednek, mégsem a nagy ■távolságok jelentik a legtöbb gondot. Sokkal inkább az, hogy az új lakótelepeken sokszor nemhogy a levélszekrény, de a lakójegyzék, illetve az ajtókon a név is hiányzik. A városban tizenkét postaládát ürítenek naponta két alkalommal, s továbbítják azok tartalmát az ország különböző helyeire. A Magyar Posta Kiváló brigádja cím tulajdonosai az idővel, s a nehéz postás táskákkal dacolva végzik közalkalmazottként, s kellőképpen nem mindig megbecsülve nehéz munkájukat. Joggal várnak el több megértést, segítőkészséget a lakóktól is. Képünkön, útban a címzettekhez. 1987. április 1. „A gyár kárpótolt mindenért” Levél a varrónőktől Hivatásunkkal együttjár, hogy gyakran kapunk levelet. A legtöbben segítséget, tanácsot kérnek. Ám a közelmúltban, a gyarmati HÖDIKÖT üzem I. műszakjának dolgozói olyan levelet írtak, mely párját ritkítja. Arra kértek bennünket, mutassuk be „Margót, a művezetőjüket ...”! Azt az asszonyt, aki megkapta az Ipari Minisztérium magas kitüntetését, akinek ehhez „az egész konfekció tapsolva gratulált, hiszen ha valaki, ő igazán megérdemelte”. Az érintett, azaz Moldoványi Béláné rezzenéstelen arccal olvassa végig a több oldalas levelet, végezvén azzal a mennyezetre, a neonlámpákra emeli a tekintetét. Csak sokára szólal meg. — Látja... ha másért nem, már ezért is megéri becsületesen dolgoznia az embernek. Másfél évtizede, 1973 januárja óta dolgozik a gyarmati üzemben. Itt a közelben, Kömörőben nőtt fel, aztán felkerült Pestre, ápolónő lett. Nyolc évet húzott le ott, férjhez ment, szült egy fiút, majd magára maradt a gyermekkel. Ekkor döntött úgy, hogy jön viszsza a szülőfaluba, anyjához, apjához a fiával. Rettenetes volt az az időszak. Egy éven belül elvesztette az apját, a bátyját, azontúl neki kellett gondoskodnia a fiáról, de az édesanyjáról is. A falu határában volt akkor egy parányi, mezőgazdasági kísérletekkel foglalkozó üzem, oda került adminisztrátor-könyvelő-postás-takarítónőnek, ám két év múltán felszámolták a telepet. Ott állt, ahol a part szakad, munka nélkül. — Akkor láttam meg véletlenül Gyarmaton egy falragaszt, hogy munkásokat keres a novemberben indított HÖDIKÖT. Még ki sem tudtuk ejteni a nevét, azért jelentkeztem én is nyomban. Felvettek. Betanított gépi varrónak tanult, két hónap múltán már csoportvezetőnek nevezték ki. Mert egy-kettőre kiderült, az emberekkel úgy tud bánni, mint nagyon kevesen. Mosolyogva idézi most egykori tanítóját: „te lányom egyszer még sokra viszed. Akire így hallgatnak a többiek...!” Teltek, múltak az évek, Moldoványiné a munka mellett elvégezte a felnőttek szakmunkásképzőjét a marxista középiskolát, szervezési, vezetési tanfolyamokra járt, s észre sem vette, hogy lassan a gyarmati üzem egyik nélkülözhetetlen vezetőjévé válik. Akitől mindenki tanácsot vár. S nemcsak a munkához ... — Én úgy örülök, ha a másikat boldognak látom. Jön a múltkor hozzám egy kislány, hogy terhes, most mit csináljon. Szeretitek egymást? Igen, de ... Egy hónap múlva megtartották a lakodalmat. Ma is Kömörőn él, bár bent a városban szép házat épített. Fóliázik, két kertet is művel, másképp nem jutott volna ennyire. S közben arra gondol, mikor szerel már le a katonafia, hogy visszatérhessen a HÓDIKÖT-höz, mint mechanikai műszerész. Meg arra, mikor lesz már reggel, hogy indulhasson be az üzembe, ezt — félve mondom ki, nehogy megmosolyogjanak — neki a kollektíva az élete. Idézve őt: „Sose voltam magányos ... engem a gyár kárpótolt mindenért.” Az I. műszak ezt megérezvén fogott tollat...? ” Saját programokkal Számítógép a termelésirányításban A METRIPOND fehérgyarmati gyárában a számítógépek megjelenése óta különös gondot fordítanak e technika alkalmazására. A közelmúltban vásárolt Commodore-gépekre írt saját fejlesztésű programokat használják a bérszámfejtésben, termeléselőkészítésben. Ezek a gépek azonban összetettebb nyilvántartási feladatok ellátására nem alkalmasak. A METRIPOND fejlesztési osztálya egy nagyobb teljesítményű géptípus után nézett. Reális áron az Elektromodul kínált IBM PC/AT típusú számítógépet, amely ma Magyarországon a legkorszerűbb a maga kategóriájában. A számítógép háttértárolóján egy 10 ezer oldalas könyvet minden további nélkül el lehetne raktározni. A tervek szerint először a termelésirányításban használják fel a gépet mégpedig úgy, hogy az adatrögzítést a Commodore számítógépeken végzik, így azokat továbbra is fel lehet használni és a nagyobb teljesítményű számítógépet ezáltal egyszerre több feladat ellátására is alkalmazhatják. Szatmári Zoltán mérnök az IBM géppel dolgozik.