Kelet-Magyarország, 1992. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4., szombat HAHER Nábrádi Lajos Nyíregyháza—Ibrány (KM) — Ha már munkanélkülivé váltál, segíts magadon, Isten is úgy segít. Kalkulálj, koc­káztass, bízzál a sikerben. Ez a lényege annak a beszélge­tésnek, amely vizsgának szá­mít a nyíregyházi Széchenyi utcán, az Észak-magyaror­szági Regionális Munkaerő­­fejlesztési és Átképző Köz­pont tantermében. A „vizs­gázók” közgazdászok, vállal­kozók előtt mutatják be üz­leti tervüket. Kádár Tihamér kisvállal­kozói menedzser, vezető elő­adó kritikus szemmel nézi a költségvetések számoszlo­pait. Azt mondja, három vál­­lalkozójelölt üzleti terve kü­lönösen figyelmet érdemel. Tervkészítést tanulnak Megtudt­uk: mindhárman értelmiségi pályán dolgoz­tak, aztán munkanélkülivé váltak. Az itteni átképzés so­rán ismerték meg az üzleti élet alapjait. Többek közt a piackutatást, a kalkulációt, az adózást. Ám egy konk­rét, megvalósítható vállal­kozás üzleti tervét nekik, maguknak kellett „megszül­ni”. Tervüket — mint egy diplomamunkát — legépel­ték, vagy nyomdai úton megjelentették és bekötöt­ték. Most itt a táblánál szó­ban is kiegészítik az írásos anyagot, némi „vizsgaláz” közepette. Jó megjelenésű fiatalasz­­szony, Némethné Keresztesy Magdolna. Folyamatosan ad­ja elő mondandóját, ezen nem is csodálkozunk, mi­után tudjuk, pedagógus. Azon már inkább elcsodálkozunk, hogy kosárfonással és fonott bútorok készítésével akar foglalkozni. Némethné sorolja, Nyír­­egyháza-Borbányán, tehát külterületen és kertes, ha­gyományos portán. A diplo­ma megszerzése után a ta­nárképző főiskola laborató­riumában dolgozott szerző­déssel. Amikor ez lejárt, a munkanélküliek keserű sor­sára jutott. Pedig két kicsi gyermek édesanyja — közli hangsúllyal. Üzleti elképze­léseiről ezt mondja: — Régi épületünk 4—5 ko­sárfonó foglalkoztatására al­kalmas. Kosárból ugyan elég a kínálat, de drága a fából készült bútor, így a viszony­lag olcsó fonott bútoroknak kell hogy legyen piacuk. Újítani akarok, vagyis olyan bútorokat is készítek majd, amelyeket eddig mások nem készítettek. Tervezett vállal­kozásom nem beruházásigé­nyes, pár hónap alatt nyere­ségessé tehető üzletem. A bútorok értékesítését rész­ben főiskolás ügynökökkel szeretném megoldani. Üzlet a lakásban Márton Ferencné Ibrány­­ban volt óvónő, kevés, de biztos fizetéssel. Most idő­milliomos. Vállalta hát a nyolchetes üzleti átképzést. Még hasznát veheti. Ám nem titkolja: azt reméli, hogy ha nem is hamarosan, de pár év múlva visszamehet az óvodába. Addig az ibrá­­nyi tágas lakás egy része üz­leti célra is használható. Ezt mondj­a: — Nagyon szeretem a hi­vatásomat, végső célom nem az üzlet. Ám férjem bőrdísz­műveket készít, sok bőrből készült használati tárgy ke­rül ki a keze alól. Néhány maszekkal már van is üz­leti kapcsolata. Tervem sze­rint lehetnénk önállóak. Pénzügyi tervemben húsz­­százalékos bruttó haszon szerepel. Később fejleszteni is lehetne üzletünket. Támogatásra várva Szerény indulás és későb­bi fejlesztés szerepel abban az üzleti tervben is, ame­lyet a nyíregyházi Bertli József készített. A fiatalem­ber végzettségét illetően tár­sastánc-pedagógus és keres­kedő, így is munkanélküli. Merész a terve. Nyíregyházán akarja létrehozni hazánk első mozgáscentrumát. Mindjárt magyarázza, hogy a furcsa összetett szó több irányú te­vékenységet takar. Üzleti tervét a 7. oldalon nyitja ki, ahol a tervezett intézmé­nyek tevékenységének felso­rolása áll: balett, modern tánc, néptánc, aerobic, mű­vészi torna, terhestorna, jó­­­ga, karate, gyógytorna. A felsorolást kiegészíti azzal, hogy a megyei sportorvosi intézettel közösen betegség­megelőzési tanfolyamokat is indítanának. Terveiről így beszél: — Betéti társaság formá­jában indulunk tavasszal egy átalakított épületben. A Népjóléti Minisztériumtól, az Országos Testnevelési és Sporthivataltól ha kapunk támogatást, speciális, új épü­letet építtetünk. Lesz pia­cunk, hiszen az élet mozgás. Sok sikert kívánunk a há­rom közhasznú terv megva­lósításához. Munka nélküli értelmiségiek kalkulálnak, kockáztatnak, bíznak a sikerben Az átképző egyik tanműhelye. A SZERZŐ FELVÉTELE Adóbevallási határidők Az 1992. január 1. utáni kötelezettségekre Nyíregyháza (KM) — A tárgyhónapot követő 20-ig kell adóbevallást tenniük minden adójukról a havi adóbevallásra kötelezettek­nek, kivéve azokat az adó­kat, amelyekre adóelőleget fizetnek (például társasági adó). A tárgyhónapot követő 20- ig kell az általános forgalmi adót bevallaniuk azoknak, akik nem havonta tesznek bevallást, viszont általános forgalmi adót akarnak visz­­szaigényelni. Az adóévet követő február 15-ig kell éves adóbevallást készíteniük a társaságoknak valamennyi adójukról és költségvetési támogatásukról, kivéve a társasági adót és az állami vagyon utáni része­sedést. Az adóévet követő március 20-ig kell a nem vállalkozó és nem áfaalany magánsze­mélyeknek jövedelemadóju­kat és földadójukat bevalla­niuk. Az adóévet követő május 31-ig kell a társaságoknak társasági adót és az állami vagyon utáni részesedést be­vallaniuk, illetve a kettős könyvvezetésre kötelezett magánszemélyeknek a sze­mélyi jövedelemadójukat. Az adóévet követő június 20-ig kell a munkáltatóknak a levont vagy visszafizetett jövedelemadó-különböze­­tet bevallaniuk, ha­nem havi adóbevallásra kötelezettek. Az adóév július 20-ig kell a fogyasztásiadó-fizetésre kötelezetteknek féléves ösz­­szesítő adóbevallásukat elké­szíteniük. Tárca é­ mielőtt felforr a teavízem gondol­­ja/- ködöm. Ritka kivétel. Azon gondolkodom, hogy jövőre, illet­ve idén december 28-án, az­az Kamé­lia napján tartom a karácsonyt ta­karékossági okokból. Fél áron meg­­úszhatom. Példa rá a szaloncukor. De­cember 23-án még 360 forintért ad­ták, december 28-án már 180 forintért. Ha én most képviselő lennék, java­solnám a tisztelt háznak, hogy helyez­zük át az ünnepeket. Mindez... Felforrt a teavíz. Csajázok. Valami­kor csajoztam, most csajázok. Nem egyedül, itt van megint ez az isten­verte Stokanek. Talált rá ürügyet, hogy visszalopja magát a szívembe, meg a lakásomba. Azért jött, hogy bo­rotváljam le a hátát. Szőrös mint egy gorilla. Rákérdeztem mi a fenét csi­nált. — Semmit — mondja — csak fű­ződtem. Habfürdőt vettem. Valami új habfürdő. Mrs. Hairt, meg Mr. Hairt. Kipróbáltam. Egy egész flakonnal ön­töttem a vízbe. És tessék. Na hogy né­zek ki? — Rondán. Mindenütt szőrös, csak a feje kopasz. Pedig a Hair az hajnö­vesztő. — Ne mondja. Illetve honnan tud­ja? — Naponta reklámozza a tévé. — Én csak a parlamenti tudósításo­kat nézem, maga nem? — Nem, mert nem vagyok híve az obstrukcióknak. — Ezek szerint maga kormányel­lenes? Már majdnem kicsúszott a számon, hogy maga hülye, de idejében észbe­kaptam. Új év első napján nem illik gorombáskodni. Gorombaság helyett teával kínálom a szomszédomat és szőrtelenítem a hátát, közben rákér­dezek: Seres Ernő Obstrukció — Tudja maga mi az az obstrukció? — Hát persze. Újabban így hívják az Orbán Viktort. — Tessék? Honnan veszi ezt a mar­haságot? — Ez nem marhaság. Maga a kor­mányfő nyilatkozta, hogy az Orbán meg az ellenzék az egy született ob­­strukció. Láttam is tévében, amikor Orbán obstruált. Tök üres volt a par­lament, de ez a fiatalember csak nyomta a szöveget. Éjjel háromkor. Higgye el a házelnökön és a jegyző­kön kívül senki sem volt ott. De az elnök is aludt, meg a jegyzők is. Hogy kinek beszélt, minek beszélt az az obstrua máig sem tudom. — Stohanek úr — mondtam dühö­sen — maga tök hülye a politikához. Lila gőze nincs arról, hogy mi az az obstrukció. — Hallja szomszéd úr, ne sérteges­sen, mert nem hagyom, hogy a háta­mat borotválja. Különben is ha olyan nagyokos, vagy megmondja, hogy mi az az obstrukció vagy vége a barát­ságnak. Adok a barátságra. A barátság előt­tem szent, tehát tömören és finoman közlöm: — Az obstrukció az ellenzék által a parlamenti csatározásban alkalma­zott harci módszer. Lényege, hogy az ellenzék mindent amit a házszabály megenged (elsősorban az agyonbeszé­­lést) felhasznál annak érdekében, hogy a kisebbség számára nem kívá­natos törvény,­javaslat, határozat el­fogadását elodázza, megakadályozza. Következésképpen nemcsak Orbán Viktor, de Torgyán József is obstruált, valamint mindenki aki a költségve­tést bírálta, kiegészítette módosító indítványokkal tűzdelte. Érti már? S Stohanek immár szőrtelenítve bú­lo­san rázza a kopasz fejét. Azt mondja, semmit sem ért. Főleg a Kupa urat nem érti. Hiszen a Kupa úr nem azt mondta, hogy csatározás volt a parlamentben, hanem kiéle­zett és demokratikus vita és győze­lem. Győztünk. Illetve győztek. Ne­künk ezek után már nincs más dol­gunk, hogy fizessünk. Többet a benzi­nért, a tejért, a gyógyszerért és jár­junk gyalog, egészséges. Kelet-Magyarország 3 Nézőpont) Jó és rossz Dankó Mihály J­ók vagy rosszak az emberek? — már régtől feszíti a tuda­tunkat ez a kérdés. S az ítélkezésünk attól is függ, hogy az adott pilla­­atban milyen hatás ért bennün­ket. A napokban egyazon településről — Nyírtelekről — két levél is érkezett szerkesztőségünkhöz. Az egyik írója a rossz miatt ragadt tollat. Hagyomány már, hogy a helyi ifjúsági ház tetején karácsonyfa jelzi a szeretet ünnepét. A település lakói, a Trokaji úton haladók egyaránt örömmel tekintenek a bé­kességet sugárzó fára. Az egyik reggel megdöb­benve vették észre, hogy a fát kettétörték és a színes égőket ellopták. Volt szem­tanú is, aki látta, hogy fia­tal fiúk éjjel 2 óra körül a csatlakozó zsinórral rán­gatják lefelé a fenyőt. Olvasónk szerint ez már sokkal több mint gyerek­­csíny. Az elkövetők tudato­san rombolták le mások il­lúzióját, s durva tettükkel arra hívták fel a figyelmet, milyen agresszív és rossz­indulatú is tud lenni az ember. A másik levelet egy ne­gyedik osztályos kislány ír­ta. Egy, — akkor még is­meretlen néninek — mond benne köszönetet. A törté­net a következő: a nagy rohanásban az iskola előtt a kocsi tetejére tették a táskáját. Ami természete­sen az első kanyarban le­esett. Hiába mentek visz­­sza, nem volt sehol. Két­ségbeesett a gyermek, mi lesz a könyveivel, füzetei­vel, miből fog tanulni. L­egnagyobb örömére két nap múlva egy néni Nyíregyházáról autóbusszal kihozta az el­hagyott „pakkot”, s mivel nem voltak otthon, a szomszédra bízta. De a ne­vét, sem a címét nem mondta meg. (Csak később derült ki a „jótékony an­gyal" egy nyugdíjas tanító néni, aki az ellenőrzőből nézte ki a címet.) A gyer­mek számára ebből a cse­lekedetből az derült ki, lám milyen jók az embe­rek. Hangot kaphat? Dr. Papp Ágoston írja Nyíregyházáról Hozzászólás Nagy István Attila: Petőfi túléli című tárcájához (megjelent január 2-án): Engedje meg, hogy a ma­gam nevében köszönetet mondjak azért, mert jelzett tárcájában kifogásolta azt a riportot, mely a Kossuth Rádió fő műsoridőben lea­dott anyagában meggyaláz­ta Petőfi Sándor: Szeptem­ber végén című gyönyörű, elégikus költeményét. Nem sértette sem a riporternő­nek, sem a riport esetleges megvágójának, sem a rádió műsorszerkesztőjének a kritikai érzékét ez a nem­telen merénylet, mely eb­ből a remekműből WC táji szemetet fabrikált „úgy­mond jópofaságból”? . Gimnazista koromban irodalomtanáromtól azt hallottam, hogy egy angol, esztéta ezt a verset a világ öt legszebb költeménye kö­zé sorolta. Napjainkban pedig büntetlenül még az is megtörténhet, hogy a jó ízlésre nevelésre és irodal­mi értékeink megbecsülé­sére hivatott művész úr förtelmes fantáziája hangot kaphat a Kossuth Lajos nevét viselő rádió prog­ramjában. Védje továbbra is a Ke­let-Magyarország múltunk szép­irodalmi és egyéb ér­tékeit az ilyesfajta szelle­mi kalózkodásokkal szem­ben. Kommentár Közbenjárók Kállai János M­ég a decemberi ünne­pek előtt beszélget­tem azzal az idős, szatmári parasztemberrel, aki a múlt év szeptember 24-én adta le az almáját, és bizony az első havak megérkeztével sem jöttek meg a termésért járó, vár­va várt forintok. Pedig, nagy szüksége lenne a pénzre. Hiszen, mint mon­dotta, idestova már a 92- es beszerzésekre kell gon­dolni, elkezdték a metszést is az almásokban. A hiány­zó ezresekre viszont sem­mit sem lehet alapozni, a nincsből pedig csak az ál­modozók szövögethetnek terveket. Emberünk azonban nem közéjük tartozik, őt a sok­szori szükség és a kemény, pihenést alig engedő mun­ka megtanította, hogy ba­jával, gondjaival — hiszen ez is természetes — min­denkit megkeressen, aki­ről csak egy picit is gondol­hatja: tud segíteni. Keresi azokat a kapcsolatokat, me­lyek mozgásba lendíthetnék a megszolgált pénze körül ledermedt állapotokat. Mert érzi — és nem sejti rosszul — közbenjárókra van szüksége, akik segítik eligazodni ügyes-bajos dol­gaiban, a bürokrácia még mindig bokrosan tenyésző bozótosaiban, a kacifánto­san fogalmazott jogszabá­lyok nyelvi útvesztőjében, és s elvárja, hogy a köz­vetítők, a dolgában eljárók tisztességesek legyenek, s benne ne a rá­szedhető, várakoztatható, kijátszható „alanyt" lássák, hanem a nemzeteltartó, dolgos embert. Akitől min­dig is idegen volt a „fiská­liskodás”, és aki a nehezen megtermelt javak ősi jogán követelt magának helyet a társadalomban. És ezt a he­lyet ma sem, és a várható­an mégiscsak jobbra for­duló jövőben sem perelheti el tőle senki: se paragra­fusokkal, se ravasz beszé­dekkel, semmivel.

Next