Kelet, 1947 (32. évfolyam, 1-2. szám)
1947-11-01 / 1. szám
KELET Lopva magam körül néztem: a gyilkosok, kegyetlenek, lélektelenek népének fiai ültek körülöttem, és arcukat megváltoztatta a páratlan átélés. Mozart legyőzte Hitlert ott előttem, kézzelfoghatólag: a kezek, amelyek talán pár napja ártatlan gyereket dobtak tüzes kemencébe, a bürokraták, akik úgy könyvelik el a felégetett falvakat, tervszerűen kiirtott néptörzseket, mint két vágón nyersbőrt, az éhségtől és szenszuális kergültségtől lihegő némberekké formált nők, mind-mind emberré lettek, felemelkedtek. Éhesen és szomjasan vágyják Mozart szépségét, Mozart igazságát, ami más ésszebb világról beszél nekik. Megváltást éreztek a gyöngyöző trillákban, a finoman zengő hegedűkben és a fájva búgó kürtökszavában. Ó, és akkor, ott én ist felmelkedtem: elszálltak félelmeim és aggodalmaim magamért és enyéimért, hazámért és jövőnkért. Nem, nem lehet semmi baj, semmi rossz, hiszen van igazi szépség és magasság, vannak erők és akaratok, amelyek túlszárnyalnak és túl is élnek mindent, amit véges, gyér szellemünk rossznak, félelmesnek bélyegez. Amikor Mozart ezt írta, a francia forradalom még az elméleti ábrándozásnál tartott. Közben volt guillotine és thermidor, konzulátus és császárság, volt egy egész század, amely alatt az ember olykor a teremtés urának hitte magát, olykor beigazolta, hogy nem vált be legalacsonyabb rendű szolgájának sem: voltak nagy parádék és csúfos bukások, volt Austerlitz és Szent Ilona, lett gőzgép és távíró, jöttek tudósok, akik a bölcsek kövét vélték felfedezni s ma már a lomtárból szedik élő könyveiket, —hány és hány ember kapott éltert, szobrot, diadalkaput, hogy jó esetben gúnyos feledés, rossz esetben bitó legyen a kontrapunkt... és most, éppen most, amíg a szőkeparókás szoprán letérdel a képzelt császár elé, emberek ölik egymást egy megvadult doktrina miatt, néhány elmebeteg és erkölcsi gátlásnélküli, pózos, parancsnokló szavára; ta- lán valahol a nyugati égbolton már sűrűsödnek a zúgó gépek, amelyek órák múlva tüzet, halált és pusztulást f árasztanak ránk. És mégsem lehet félni, nem szabad csüggedni — élni kell, mert élni lehet, hiszen vannak Mozartok, akik megmutatják, milyen méltóság mindennek ellenére is embernek lenni! Mozart, aki maga is hallotta, hitte és vallotta az igéket: minden ember egyenlő és egyenlő joga van élethez, szabadsághoz, és a boldogság kereséséhez. Mozart, aki egy percre sem csüggedt és nem hátrált, éhesen és kijátszottan sem, a szó nyers és fizikai értelmében megrugdosottan sem! Büszke voltam, hogy testvériséget érezhettem Mozarttal, aki a vad embertelenségben, az értékek felégetésének sötét éjszakájában megmutatta, megmentette azt, amiért mégis érdemes lenni és embersorsot vállalni! Bár el fog múlni ez a varázs — éreztem, — de nem fog elmúlni mindezek belső igazsága és ereje. Hiter és kerge utánzói, egész hordája és csordája s mindenkié, aki szolgát akar csinálni e szabadságra születettekből, gyilkossá akarja uszítani a jóság eljegyzettjeit, a Föld és anyag Calibánjává próbálja aljasítani a Lélek gyermekeit, — mind eltűnnek majd, nyomuk sem marad, csak a történelemkönyv unott fakult lapjain, de ahol megrendülnek Mozart akkordjai, ott egy féltucat hegedű és fuvola az igazi világot fogja feltámasztani! Élet és Halál — akármilyen élet és akármilyen halál, mind mieloda parány a Szépség és Igazság örök melódiái hangjai mellett! Titus kegyességének meséjét az este nem fejezték be. A Császár éppen áldásra emelte jogart tartó jobbját, amikor nézők és színészek, mint szimatoló kiskutyák, nyugtalanul emelték fel a fejüket. Én még nem tudtam semmit — ők jobban be voltak idegződve a légiriadó zajaira. A függöny nyers zuhanással csapódott össze, a nézőtér prózaian világos lett s a jegyszedők rutinosan mutogatták az utat az óvóhely felé. Pár percalatt lent voltunk, néhányan kiszaladtak az utcára, hogy még hazaérjenek. A támadás hamar jött, pillanatok alatt ropogtak a lövések, csattogtak a becsapódó bombák és levegőt rázkódtattak a beomló házak. Az emberek arca ismét a kortárs forrásait öltötte fel: voltak fenegyerekek, félők, másokkal törődők, blazírtak, hangosak és szakértők. Soká tartott. Azokból, akik este még egy Mozart-opera meghallgatására indultak el, jónéhányan mint végső földi hallomás esmlékét vitték magukkal Titus hangjait. De magammal hoztam én is: mindmáig, örökre! És szeretném továbbadni nektek, mindnyájatoknak, minden embernek, hogy ágyúk, bombák, fegyverek zaja, az ember kikényszerített gonoszságának és hitványságának minden ereje és zajasem nyomhatja el egy pillanatra sem az Ég leküldött választottainak szavát, — ha hinni akartok benne. Én hiszek — higgyetek! Tedidtek és Jxtschák ymnmáusgyái -4— Budapest, X., Ihász utca 26. szám Gyártmányai: Műszaki gummiáruk, hó- és sárcipők, hócsizmák, kerékpárpneumafikok, mindenfajta egyéb gummiáruk. Telefon: 3839 182-58 ,9 18־. 3