Kelet, 1949 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1949-01-01 / 1. szám

KELET A nagymester újévi szózata TESTVÉREIM, az újjászületett magyar szabadkőművesség immár az ötödik esztendejébe lép. Az újjáépítésnek ziháló ütemű munkája után most már itt az ideje az eszmélkedésnek. Számot kell vetnünk eddigi eredményeinkkel, de főként hiányosságainkkal, esetleg mulasztásainkkal. 1945-ben elindultunk hat páhollyal és 180 taggal, ma a fővárosban és a vidéken 19 páholyunk és 1325 tagunk van. Számszerűen megnyugtató ez az eredmény, kevésbbé az a bensőséges szabadkőművesi élet tekintetében. Feladatok a páholyház körül A budapesti anyaházban rendbehoztunk négy műhelyt, megteremtettük az adminisztrációs és étkező helyiségeket és felállítottuk könyvtárunk kereteit. Mindezeken felül pedig tetőt húztunk az anyaház fölé. Ellenben hiányzik még a nagy szertartásterem, amely azért fontos, mert mihelyt nagyobbszámú hallgatóságot akarunk egybegyűjteni, kénytelenek vagyunk erre a célra a fehér termet igénybe venni. Nem készült még el a központi fűtés sem, amely nélkül bensőségesebb páholyélet el sem gondolható: a télen jéghideg folyosók annyi meg annyi nehézséget teremtenek úgy a felvételek, mint a nővérösszejövetelek, valamint általában a társasélet megteremtése körül. Hiányzik a fehérterem klubberendezése, amely a testvéreknek munkán kívüli és páholyközi öszszemelegedését tenné lehetővé. Könyvtárunk máris helyhiánnyal küzködik, amelyen csak az udvari traktus majdani beüvegezésével lehet segíteni, s ugyanitt a földszinten kell a ruhatár kérdését is megoldanunk. S természetesen külön áldozatokat jelent majd a vidéki páholyházak restaurálása és berendezése is. '* * Ezek a felsorolt tények és kívánalmak azonban csak a páholyélet külső kereteit érintik. Ennél azonban még fontosabb a páholyok belső életének megreformálása s az egyes testvérek lelkiségének a szabadkőműves életeszmény irányában való fokozottabb átnevelése. Az új főmester-típus A páholyok nagyobb részének élén igen érdemes, idősebb testvérek állanak, akiknek múlhatatlan érdemink vannak a páholyélet felújítása s a keretek feltöltése körül. Érdemeik közül nem utolsó az sem, hogy intézményünk régi hagyományait átörökítették az újabb generációra. Mégis az az érzésünk, hogy egyik-másik páholyban ajánlatos volna a vezetést ifjabb kezekre bízni: nem mintha az eddigi vezetés nem bizonyult volna jónak, hanem inkább azért, hogy most már az ifjabb nemzedék tanuljon bele — a szerencsére még közöttünk időző idősebb testvérek vezetése és felügyelete mellett — a páholyélet kormányzásába s a fiatal testvérek irányításába. A megoldás itt az lehetne, hogy a visszalépő idősebb főmestereket a páholyok bölcsesége tiszteletbeli főmesterekké választaná meg. Ezzel módja nyílnék annak, hogy a Tapasztalt idősebb volt főmester ott üljön a Keleten az új főmester mellett s tanácsaival támogassa utódját. Az új főmesterek megválasztásánál az angolszász páholyok az öt magánhangzóhoz igazodóan a következő öt kívánatos tulajdonságot veszik figyelembe: A : ability (ügyesség) E : experience (tapasztalat) I : integrity (erkölcsi tisztaság) 0 : opportunity (alkalmasság) U : unselfishness (önzetlenség) Ha a magyar nyelv hangzóihoz iparkodnánk ezeket a kívánalmakat hasonítani, talán így állíthatnók fel őket: A : alkalmasság E : erély 1 : igazságosság O : okosság U : áttörés. Az bizonyos, hogy a mai idők egészen másfajta kívánalmakat támasztanak a főmesterekkel szemben, mint az első világháború előtti kényelmes, lagymatag korszakban. •Új felelősségek A testvérek és az özvegyek anyagi biztonsága végkép megingott, a főmesternek tehát leleményesnek és részvéttel teljes szívnek kell lennie, hogy a még felhajtható anyagi erőket mindenkor a leggyöngébb ponton dobja be a nyomorúsággal való küzdelembe. De egyben eminens politikai érzékkel is kell a mai főmesternek bírnia, hiszen a külvilág politikai hullámverései mind sűrűbben ostromolják páholyaink falait. Itt tehát minden főmesternek különítésőn is meg kell találnia azt a helyes középutat, amely az alkotmányunk által előírt (és helyesen előírt) politizálási tilalmat odáig enyhíti, hogy amellett semmiképpen se lehessen a szövetségre a maradiság bélyegét rásütni. Ne felejtsük el hagyományainkat: a bostoni tealázadás részesei (amely forradalmi úton szakította el az Egyesült Államokat Angliától), valamint a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói, a francia Nagy Forradalom úttörői és a Martinovics-összeesküvés részesei jórészben szabadkőművesek voltak. S ha tehát a szabadkőműves páholyok, mint ilyenek, nem is politizáltak, a szabadkőművesek maguk, mint egyéniségek, mindenkor kiállottak az emberi szabadság és haladás eszméi mellett. Erre a kiállásra pedig a páholyokban nyert erkölcsi oktatás képesítette őket. A pater-familias A ma főmesterének tehát egyrészt sokkal élénkebben kell a kezét a közélet pulzusán tartania, mint a negyedfél évtized előtti főmesternek. Másrészt sokkal inkább kell az antik pater-familias szerepét betöltenie, aki valóban gondos családapa módjára figyelemmel kíséri minden egyes páholytestvére és annak hozzátartozói vagy hátramaradottjai sorsát. Ennek az új típusú főmesternek — akit csak nehezen tudunk a háborúk előtti időkbe beleképzelni — ma hihetetlenül megnövekedett a felelőssége és feladatainak sokfélesége. Miként viharban minden lény szorongva egymáshoz búvik, s egyike a másiknál keres védelmet és támogatást, úgy kell a !