Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)
1919-04-27 / 91. szám
A Kolozsvár, in. * Vasárnap * áprils 27. II. évfolyam. * 91. szám. ) Az előfizetési árak: őszy hónapra. . . 9‘— korona N^yerévre* . . . 26* — korona félévre ...... 50*— korona Égés* évre . . . . 96* — korona Egye* szám ára 40 fillér Politikai napilap Felelős szerkesztő: SZENTMIKLÓSI JÓZSEF frim&er?Megjelenik minden reggel 9 — Szerkesztőség és kiadóhivatal ( I. Egyetem utca 3. tusán) Telefonszám 634 Közleményeink utánnyomása tilop iirainíikhírnni . Erkölcsi erő, erkölcsi magasság nélkül tartós győzelmet elképzelni nem tudunk. Ez az erkölcsi erő hiányzik azokból, akik orosz rubelekkel zökkentették ki a magyar forradalom jó útán járt politikáját a haladás kerékvágásából . . . Ezt írtuk, így írtuk ezen a helyen március 28-án, mikor a magyar terroristák diktatúrájáról hírt kaptunk. Azóta szomorúan igazoltak bennünket az események, szomorúan igazolják meglátásunkat megbízható nagyváradi és debreceni információink, amelyek arról adnak hírt, hogy Nagyvárad és Debrecen boldogan lélegzett föl, mikor idegen katonák megszerezték a város számára a várvavárt nyugodalmat és jövetelük hírére meghalt a rubel-csinálta igaztalan diktatúra. Annál maradunk, amit programom vallunk: igaztalan és becstelen minden diktatúra, akár a polgárság, akár a proletáriátus csinálja. Egyetlen diktatúrának van létjogosultsága: a Szeretet diktatúrájának. Csal, aki mást mond és hazug prófétája azoknak, akik utána mennek. Nincs ostoba, aki kétségbe merje vonni, a munkásság jogait, a Munka mindenhatóságát. De dolgozik a polgár is és aki a dolgozók millióit egymás ellen uszítja — bűnt követ el elsősorban azok ellen, akiknek érdekeit szolgálni akarja. A magyar terroristák saját önző érdekeiket akarták szolgálni — nem a munkásság érdekeit. Ha a munkásság érdeke lebegett volna igazán szemük előtt — nem tették volna könynyelműen kockára azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket Magyarország proletariátusa évtizedek harcaival lépésről-lépésre vívott ki és amelyeket meg is fog tartani, mert a dolgozó milliókat egyetlen pillanatra sem szabad összetéveszteni a rubel heréivel. Nagyvárad, Debrecen már boldog és hittel hisszük vége lesz a rémuralomnak Budapesten is. Budapest munkássága öntudatra fog ébredni és visszatér régi vezéreihez: Garami Ernőhöz és józan társaihoz, akik egy pillanatra se azonosították magukat a rémuralom kétes és szerencsére múló dicsőségű vezéreivel. Ez az az út, amelyet a munkásságnak követni kell; ez az az út, amely a további fejlődést biztosítja. [ 0 napiéi rémiem bukása fi vörös gárda csődje — fi megugrott direktoriam — Halló, itt Kan Béla! — fi terroristák elten — Sir a szökevény vezér — lér az állomásnál — fi kato- I nák nem akartak harcolni — fi terroristák visszaadják a várost Nagyvárad, április 26 . A román csapatok bevonulásé* val, húsvétra föllélegzett Nagyvárad : a kommunista terror meghalt. Részletes híreink a terroristák bukásáról itt következik. A megszállás előtti napon, utoljára ült össze a Munkástanács a városháza közgyűlési termében. Az ülés megkezdése előtt többek között egy hatalmas autó állott mg, amelyből Patócs János, a nagyváradi kommunisták egyik vezére, mankójával kibicegett. Két fegyveres tengerész volt vele, akik kísérték, mert állítólag reggel félhétkor többen meg akarták lincselni. Patócsot a városháza bejárását megszállva tartó rendőrök minden feltartóztatás nélkül beengedték, de a két tengerész már csak nehezen tudott bejutni az épületbe. A Munkástanács ülése nyomott hangulatban folyt le. Dr. Katz Béla halálos csöndben jelentette be, hogy a nagyváradi munkásság fontos elhatározások küszöbén áll. Kérte hallgassák meg Oroszlán Pált, a hadügyi népbiztos politikai megbízottját, aki a front helyzetéről tájékozást nyújt. A vörös gárda csődje Oroszlán Pál politikai megbízott, aki Nagyváradon szombat reggelre kihirdette a statáriumot, egészen fiatal tüzérönkéntes tizedes. Előadta, hogy a román csapatok, amelyek Belényes felől nyomulnak előre, Magyarcséke tájékán állanak már, míg egy másik román csapat — a csucsaiak — Élesdről közeledik Mezőtelegd felé. Észak felől pedig Margitta irányából nyomulnak előre nagy erővel. Közölte továbbá, hogy ahol csatározások nem voltk, ott a román csapatok kijelentették, hogy barátságosan viselkednek. Ismertetéséhez hozzáfűzte azt is, hogy a frontit mindenütt a székely katonák tartották, a vörös ezredbeliek azonban nem feleltek meg a feladatuknak és a várt reményeknek. Siri csend követte a szavakat, amelyek után Katz Béla azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a Mukástanács adja vissza a hatalmat a városnak. A Munkástanács elhatározta, hogy átadja a hatalmat a város tanácsának. A megugrott direktórium Mialatt a Munkástanács ülésezett, elterjedt a hír, hogy a szovjetkormány lemondott. Ez a hír azonban nem nyert beigazolást, sőt később a kormány tagjai telefonon erélyes intézkedéseket adtak le. A nagy zűrzavart, amely a városházán és az utcákon uralkodott, csak fokozta az, hogy a tömeg egy bekötött fejű Pattantyús nevű kommunistát kislt be a kormányzótanácshoz, aki egy főhadnagyot az utcán tettlegesen inzultált és azonkívül dr. Bárdos Imre ügyvédet brutálisan megtámadta és főhadnagyi distinkcióját leszakította. Bárdos főhadnagy lélekjelenlétét el nem vesztve, beugrott a Parkszállodába és onnan egy karabélyt hozva, letartóztatta Pattantyúst és két más tiszttel a rendőrségre kísérte. A bepólyázott fejű vörös katonát, aki a „vasas század“ pa-rancsnoka volt, csak nagy neh ízen tudta Bárdos főhadnagy a felidőszült tömeg dühe elől megmerteni. A kormányzótanácstól felve-szették a második emeleten levő véd- és karhatalmi direktórium hiivatalába, hogy ott igazolják. Az I azonban már üres volt, egy lelket I se lehetett ott találni, s az egész véd- és karhatalmi direktórium búcsú nélkül távozott. Egy székely hadnagy lefegyverezte a brutális vörös katonát, aztán pedig, minthogy más lehetőség nem volt számára, átkísérte Jánossy Gyula főkapitányhoz. A vörös katona Jánossy főkapitány előtt bocsánatot kért dr. Bárdos Imrétől. A kiabáló tömeg bosszúja előlt azután magának Jánossynak kellett biztonságba helyeznie az elvetemült vörös „hőst“. Halló, itt Kun Béla! A rendőrség folyosóján éppen az incidens feletti izgalmak uralkodtak, amikor Fluck Ferenc kapitánynak, a bűnügyi osztályvezetőjének szobájában megszólalt a telefon. Budapest jelentkezett. — Itt Kun Béla külügyi népbiztos beszél — hallatszott a telefonjban — kérem Katz Béla elvtársat ■ a telefonhoz. Azonnal átszaladtak Katz Béláért a hivatalába, aki gyorsan a telefonhoz sietett és derűs arccal ment be Fluck Ferenc szobájába, amelynek ajtaját a telefonbeszélgetés idejére bezárták. Katz Béla Kun Bélát is kérdésére informálta a helyzetről , és teljesen ismertette a tarthatatlan helyzetet. Kun Béla ennek dacára ragaszkodott ahhoz, hogy csak a szovjet kormány parancsát teljesítsék, mert ő előértékléseket küld. X r SIC? A terroristák ellen A rendőrség és csendőrség az első perctől fogva derekas munkát végzett. Mintha nem is egyik percről a másikra történt volna, hanem jól előkészített terv szerint, hogy a hatalmat és a rend fenntartását átveszik—oly szépen, simán, egyformán, egyöntetűen, nagyszerű fegyelmezetten viselkedtek. Hasonló fegyelem és önbizalom volt tapasztalható a vasutasokban, akiknek egy részét előző napon a véd- és karhatalmi direktórium „Behívási parancs“-csal azonnali katonai jelentkezésre hívta fel. A Rákóci-úli csendőrlaktanya előtt délelőtt 10 órakor csendőraltisztek, régi, jó, fegyelmezett katonák álltak fel fegyveresen felfűzött szuronnyal és minden járművet, kocsit, autót feltartóztattak és megmotoztak. Ha katonák voltak a kocsin, vagy autón, azokat szuronyt szegezve nekik, lefegyverezték, még csak a derékszíját is elvették tőlük, azután pedig autóstól együtt behajtottál, őket a csendőrlaktanya udvarára, ahonnan csak igazolás után bocsájtották szabadon őket. Nem volt irgalom senkinek a feltartóztatásánál. — Le azzal a vörös szalaggal —parancsolták vagy harminc tengerésznek, akik fegyveresen álltak egy nagy teherautón. Pillanat alatt eltűnt a vörös szalag és a vörös tengerészek szépen megadták magukat. Sir a szökevény vezér A vasúti perront pedig a csendőrfőhadnagy parancsnoksága alatt kivonult rendőrség szállta meg. Aztán a vasutasok, sőt még a hordárok is fegyvert fogtak és míg a budapesti vonat, fél 11 óra után, el nem indult, senki ki nem léphetett a perronra. A vonat zsuffolva volt utasokkal, még a podgyászkocsikban is hering módjára szorongtak ez emberek. Ezzel a vonattal utazott Végh Dezső, a letűnt proletárdiktatúra legmarkánsabb alakja feleségével és kisfiával együtt. Végh Dezső hajnali 5 órakor hagyta el lakását. Megelőzően éjféltől kezdve egymást érték a ház előtt az autók és valóságos búcsujárás volt Végh Dezsőnél, aki hajnali 5 órakor egyenesen a pályaudvarhoz hajtatott. Az állomáson a nagy tumultusban feltűnés nélkül elutazhatott. Előzően azonban többen látták, amint a földre vetette magát és úgy sírt a hős, aki előző napon a színházban tartott beszédében még cezári pózzal hirdette, hogy a burzsoát ki kell pusztítani. Véres harc az állomás előtt Délelőtt tizenegy órakor három autó robogott a Rákóci után a vasútállomás, illetve a püspökii vám felé. Mind a három tömve tengerészekkel, akik gépfegyverrel és kézigránátokkal voltak felszerelve. A csendőrlaktanya előtt álló csendőrkordon nem akarta elbocsájtani őket, mire a tengerészek tüzelni kezdtek. A csendőrök visszatüzeltek. De ezalatt a három autónak V10 .