Keleti Ujság, 1920. szeptember (3. évfolyam, 206-214. szám)

1920-09-19 / 206. szám

2 olyat iUSi&TiUi&XG Vasárnap szeptember 19 Memorandum a magyar sérelmekről A kiutasítások, a lakás­ügy, tisztviselők dolga, is­kolák sérelme­ egyházak panasza — Hol van a teljes jogú állampolgárság (Kolozsvár, szept. 18 Saját tud.) Arge főrem belügyí m­inisz­er e gy magy­r küldöttségtől i­degen elnagyolt sorozatot h­a­lotta ma a r.egy síre terek­nek. Az, a mime van.dun, amit a megvár­kó­dottség vezetője, Nagy Károly református püspök adott el, kifejezettel csak egy részét emit'i fii a legégetőbb jogszelmeknek. Ha minden felhozott panaszra mélyebb gondot fo­dstanak, ha a magyei kérdést tényleg rendezni kívánják, akkor ez a memoran­dum épen elegendő adatot tartalmaiz a komoly munkának a megkezdésére. A memorandum szövege a következő: A békeszerződás következménye Excellenced kolozsvári tartózkodása ked­­ező filkamst kinnl arra, hogy az itt élő magyarság ré­széről, a fajunkat jellemző őszinteséve­l és jóhisze­műséggel egy pár olyan dologóra hívjuk fel figyel­mét, amelyeknek nyílt el­mondáséval — nt­e érez­zük — tartozunk nemcsak végsőkig elgyötört faj­­testvéreink s envedéseinek, hanem annek a köz­pont kormányzatnak is amely ezekért az állapo­tokért Isten és a művelt emberiség elött a felelős­séget hordozza. Amint halljuk Excellenciad nemcsak mint belü­gyi szakminiszter, de mint a miniszer* elnök ur megb zottj * is végzi körútját. Bá­r­­ le­szünk azért több olyan kérdésre kiterjeszked­ni, a­melyek a belügyi ressort kören !A más kormány­zati ég k. *, sőt ez egész kormányzati szelleme­ is érinti arra kérve Extellerciádat, hogy panaszos sé­relm­einket a miniszterelnök u­rat is lezöni­ orvos­lásukra fel­kérni és azoz k­özreronikál­ni kegyes­kedjék. Azt e szörnyű végzetet, melyet a gondviselés reánk zúdított, vérző szívvel bér, ds egy műveit néphez illő férfiét nyugodsággal foga­d­uk. Magunk­­tartékét a nemzeti becsület, tisztesség és önérzet irányitotta Felemelt fővel fogadtuk, viseltük a vele járó megpróbáltatások,a­ szenvedéseket, várvén mig az Európa sorsét irányító nagyhatalmak végzése tiszta helyzetet teremt számunkra Ezt a tiszta helyzetet a nsprh Matmsk és Románia közt Paris­ban 1919 dec 20 án alékr­ szerződés s­­­ülönösen annak 3 szakasza tem­ete meg, amely minket Romániához csatolt területek állandó lakóit „­pro fecto“ R­ománia teljes jogu állampolgáraivá tett. H­ogy ezt a végzést a romén kormány mind máig nem hozta hivatalosan és kellő publicitással az érdekelt lakosságnak a tudomására s ez által a bizonytalanságból folyó összes zavarok, erősza­­kosságot­ és szenved­ések terhét zúdította a lakos­ságra: ez a mi egyik legfontosabb paneszunk és sérelmünk. Ehhez azt a tisztel­etteljes kérésünket fűzzük, mél­t­tassik jövőre ez elhm polgárokét éri­tő összes nemzetközi v­gy bel­öl jogerős szerző­dere et, sö­vény­eke*, vrgy r­e nd leteksz­ervszatos hite­­i­ség­­el és kellő publicitása*) ez el'em pol­gároknak tudomizára hozni, hogy a kormány' zst irá­n b­zalom­ kif­jlődhessék s a tö véry tiíz'elő polgárok cilulan zek’iláia megelőz­tessék. A nagysére'mek Orvoslás' sü'ge'ő séselmeink tov'Abi egész hosszú sorozata mind abból a f­orrésból fakad, h­gy a masy­r kisebbség tsgjiinek­­teljes iosus állampolgársága folytonos és rends­zeres sérelmet sze­nved. N­e akarjuk fel­emlegítni most népünknek a hadiállapot ketonai­d ktaturája etet­­­m­­rhettten szenvedését. Csa­k azokról a polgári kormányzat kö­rbe tar­t­ó sérelmek egy részéről kívánunk megemlékezni, amelyek a­em­ most is nyerünk. A kiutasítások E-nek legelkesültőbb ezek közö­l a 3125 s­, királyi dakré­um­a .Kényszersittepitésről és be­szá­má­olásról" E rendele"h­z fűződő sérelmeink két csoportra oszlanak : /t) magában a rendele b-n levők és t) a végrehajtáshoz fűződők. Migában a­ rendeletb­n levő sérelmek ez egyé­neken hisk­ül sérelmesek : a k­isebbségi jogokra nézve, ezek intézményeire, köztük ez egyházakra és iskoláikra, a magyarság minden fársedil­i osztására és f­oglalkozóei­ályára. A kisebbségi jogok szempontjából sérelmes, hogy a rendeletnek külön intézkedései vernik ez .idegen nemzetiségű­k'et, amel­yk őkel hátrányo­san msei­l­enbözn e­­k a román nemzetiségű­e ktöl, min' .nem id genek" től. Kédezzünk kell: hogyan fgyeztethető ez össze ez .inas fsc’a" romén állam­­polgárokké löt manyirok „t­ljasjogu“ (tehát a romát! Remjeliségöeké/el mind­enben azonos) pol­gárjogával ? H ez .idegen nemzetiségűek" kü­ön hé'rám­oi elbi'étás alá esnek, hs náluk p'. „t­e őségi“ sorot kö­vt telnek, hogy egy váró b *n, vegy kö.ségban merí­ dhissanek, rr­a a .nem idegen“ románoktól — nem: ez az eljárás évi idén olyan magyar intéz­ményt megfosz h-ii nou ikásaitól, amely ti»u ikás­it nem szerezheti a saját községe k erükéről, vagy az illetékesség tekintetében lő’vénye« kedvezménye’rke! b ztori ot'a szé helyén maradásukat —t:hit ez isko’éksz­­ená ai­ól, tanitástól és v­idáki rsöven­dékei lő’, eaihizakat papjai ak­adjonk­ módon és alapon ulesithatók ki ille­tőségi helyükre a különböző társadalmi trunk-t­ ajakban fo Isda'os „id-aen n-m-ei-»ágyek", kiket íruakeaikak­ru kö! itket'Őségi helyüktől külön''öző hem­­otégakb', pl. ipa’osók, kéri k-d­ók, mu tseások, nyugd jasov, cSSté’édsek^ stb., mig a románok ilyen ro írtés­* e é nem esnek, az egyen ő­s 'egy állam­­polyférség ra a r­obb di:‘őssgére.­­ H jrn n vette fo áhba e rendelet c) pontja a kiurasitási fii pos bzok' a' s a nken, a ik irásb n kijelenté­sék, hogy n»m o­ji anek román állam­­po­gárságra ép élni ? S k­o: ed a végrehajtásnak el po’ erra, hogy i­gennek minős­­sík a nem e célzat érd-bábén »«if rge-te«­.’» nyi'«' -ozatot ? Vén«re II b) é II cl p mtok alatti kiu’esiási jogalap: .aMnek i­­l.-té) a közé d­e nem teszi ki véna'cs'iá’, sl ető’eg „akinek nincsen állandó fog­lalkozésa* , te!j s n ez fg.i'ti ftnl­énynek szolgál­tatja ki különben m:nd -n t-sztsteT.n méltó c­o­gárok exziaztenc­ejá! és szabad Acó*, nn'vel pedig a mo­dern éihm a nvin ie pikíí-1 Aíiagyars a k­ufa-itís történik Dí hs már aiígs a renda'et annyi ré-elmes minőrité.A t­a­rtalm­a: a végr hajtás egyenesen a tör­ényen kívüli állapotig o­koz a n jogbizonytalan­­ságot , magyarság-e nézte Me­t a végruh­­­ás — leg­dább a kolozsvári pyikortst szer ni — minden körülitekintés nélküli, emennyi­­en a helyzet (bár a rerdelk­ítésre álló hiva elos ad-­o; alepián sem m­eceni előzőleg;­ szándékos zaklatón és elkese­ri'és g'anuját kel­ő, mert mi­­d n megkitfinbi'z'etas nélkül, majdnem mindm magyar tikost kivasa, hogy fellebbezésre kenyszerűvé, nők fárad­sig és kői sík érán « kiutasitonai bizony tienon, írásban, közismert tényeket. A végrehajtés jogköd a tendenciáia, amennyi­ben olyan nyilatkozatra kár.^­zengette ez emberek egész tömegeit, amellyel meg»­őzni és meghiu ntani Lyekez­ek az 1919 dsc. 23 iki szrződé« 3.4,5 s a M­agyarországgel való peke*zirződé s 83. 76 pont­­j«,b n tiztositott cp­álási jog-ot és a nak szabad gyakorlását Ez a tendencia ervémetü! az uj őssze- i és a’ almából készült hivatalos jegyzőkkönyv fel nyevék rovatéban is. A III pont szerinti fellebbezés ered­ményét i­lu­zóriussá tessi ez az. eljá’és hogy ha a kín'esi árt nem is mosdják k’, az egész lakást elrekvirálják az illetőtől, — mér hí sjjat !u(a.d:­na is — uj la­kás ped­g nem edoak számára. Végre minden i­­geket kigu­nyolo­tt az eljárás, hogy az első fokon intézkedő hivatalnok, a felfeb­­ezési fórumi referense, kimk s!6:d 8) sem a szenvedő fél felezdéte, sem a nyilvánosság által tárgyilagosságéban nem elenőrizhet az ilyenre hivatott ,nem e isézi f képviselő'agy­ot p'd g — amint a ko’országi péd* mutatja — ha lelkii mé­retesen te’jesiti feladatát egyszerűen rövid uton ki* cserélik. Nem áll jobban a d­olog a beszállásolési el­­­éréss al sem A nádi állapot alatti katonai rekvirá­­lásokról nem beszélünk, csak arra a gyakorlati visszaélésre utalunk, hogy a k­stonák számára rek­virált bu'o-o’o­t szobákat c vibkoek játszák át, akik jíikbér és bu orha­­zné!-«t dolgában a katonákat megillető előnyök t­u-'urpáliáv, mely lakbér még a villany uj­bbi­j­át sem fedi.­. I Arra a k­érd­ésre, hogy­ miért szükséges épen olyankor fogadni a reménybeli vőlegény látogatá­­sait, mikor az egész ház alsz­k, bioboncani s egy­ben piru­va rebegte Lánika, hogy ő bizony szé­­gyelle anyja és nővére élőtt szerelme késői fellán­golását nyilvánossá tenni s ezért a tegm­ai — általa mélyen szégyelt — lá­osodoság, Schuszter ur­nak csak az utcáról volt iegengedve őt szeretni, az esthomályban az ablakalattról, még mielő­t a kigyulladó Detról-­u­nlámpik áruló fényüket rávet­hetnék ártatlan id-­­­jükre. Azonban tegnap, véletle­nül, vacsora után is erre­felé vezete­t a Schu­szter ur utja s midőn vékony lábai már igen elfáradtak a folytonos á­ldogálásban, de csak úgy éjfél falé s akkor is igazén csak pár pillanatra, hivta be és ültette le pihenni. Ezek után tehetnek vele, amit épen akarnak, ő egyebet nem tud, mint végtelenül szeretni továbbra is Sziisz­er urat és végtelenül sajnálni tegnapi meggondolatlan tettét. Anya és nővér szédülten hallga­ták e váratlan leleplező vallomást. Juhari bácsi, már­mint ha a vége felé oda se figyelt volna, egyre járt az ebiektől a kályháig s bár arca — ezt feszülten figyelte Sánika — fokonként enyhült, közbe közbe a bajusza alatt félhangos mondatokat mormolt: — Olyan, m­it ez éjszaka ! .. . M­lyen hirtelen bajusza ven, te Isten . .. Mi­­ féle utódéi lesznek ez ilyennek ? stb. stb. Séta k­ö­zben ugyanis azt hányta vezette, hogy alapjában minden jól megy, elvégre egy árvaszéki ülnök nem megvetendő parti egy nyolcgyermekes tanító lánya számára, csak ne volna az egész em­ber olyan deformisen csúf. Keskeny csirkefeje olyan nevetségkeltően ül araszos vállai felett, mintha gémeskutra veder helyett kécésbögrét tett volna va­laki tréfából. Hanem azért Lánika, most mér két­ségtelen, elül az Úr jóvoltából, mint ahogy a kapa nyél­­a elsülhet, ha ő akarja. Ahogy gordolataib­en ideérkezett, engesztelő mosolyka rajzolódott ki zerdán szójaszékére, ami kétség és remény kén­t ingadozó leányának halvány reménysugarat lopott egyferró, szerelmes szívébe. M­e­dazo néha­ ez r­é­gi tekintély épségben far­ánsra irányuló igyekezettel szükségesnek vélte előbb a lányok erkölcsein­k szigorúbb szemmaltartására vonatkozó, némely, de már ig n rrtegolilli­p--dor csengésű v­asitást edni Juh­iri mamárak jövőbeni miheztartás végeit. A mélyen megrendült anya ez intelmeket sürü könnyhutatások és fogedkozások közép­ite vette tudomásul, okannyira, hogy végül Juheri bácsinek a­ mu­g is érzékeny szive meccsét rajta , szelíd szavakkal vigasztalni próbálta har­minchét esztendeje kipróbált hüsérü­k eltérsét. Ezek után a kit gyereket kiparancsolták a konyhába játszani s a je­enlevő­k azonnal családi tanáccsá alakúnak ét, mely hivatva volt hítérezni a megtévelyedett idősebb f­ővér jövendő sorsáról. A tanács során lefolytatott beszélgetés­ek hossza­dalmas és száraz hívásával nem akarnám terheni önöket, miért is csupán esőknek rövid sommáját van szerencsém a következőkben közölni. Legelsősorban is a Schuszter úr és Lénika kö­zött fennálló, kétségkívül már eddig is f­orgal­mi gyességnek navazható viszonyt nyilvánosság­a kell hozni, hogy további rosszindulatú telélpatasoknak ezzel egyszers mindenkorra vége szekadjön. Ma péntek, tehát „Közjava“ című, hetenként kétszer megjdenő helyi lep vasárnapi száma, ha hol tép idején leadnák, már hozha nő is a szenzációs hi­msnhH. S­­jfirungról, esküvői terminusról ezu én is ráérnek tanácskozni, da az holtbiztos, hogy i vas mikre Juhari bácsinak nincs most kidobni való pénze. Határozat után egyéb tárgy hiányában az ül-s feloszott s Juhari bácsi, a»cin elégedett derűvel, megcsókolta harminckét esztön­dej» hűséges élet­társát és igy bucsuzott házanépétöl: — Erre a váratlan örömre csak megihet az ember egy spriccert, nem’e? — s leszakedván mint mh'-z kő a család és főként Lánika szivéről, 8 egyerdetesen gycsuló sebességgel sietett vissza s az Oroszlánba a Kossuthokhoz.­­ (Po­yle kör.) ­ A rc-rekvirált lakások és a polgári lakásrekvirálásoknál e tulajdonos, a vagy törzslakó jogos cs­iládi igé-oyet is telje ez m­el­­t Üzletnek a beszárásott nagyok kényelméért, a lak* ] bérek vegy nem, vagy a sz bid fo­galmi árhoz­­ képest re/etségegen alac*onyan él­apihatnak rr.eg, * '"bérernek a m gáshriég f-;llé*e'eit k/pez-5 lakr*szik ; (hivatasi hely.ség, holt, műhely, orvosi rend-lő s­b.) ► m­é tál az i­'eeret koldusbotra juttatják; a ki­­kényszeritett közös konyha ha­sználattel pedig a tár­­sadalmi gyűlölködés csiráit tenyésztik. A tisztviselők A mag/sr ügy geryedt seb», a volt magyar állami tisztviselő« kérdése. Ezek a minden tiszte­letre­ méltó frunkosok, közéletünk e­ kö­csi oszlopai, mihelyt nemze­közi helyzetink és ellemi kapcsola­­tu­nk kérdése tisztázottnak rá szólt, a minisztertená­­csi felhívásra es n­e ille­lkeztek, hogy az állam­háztartásban olyan fontos — s ma hiányát oly ke­servesen érzett — munkáikat folytassák és saját egzisztenciájukat is a pénátlsn nélkülözések után biztosi sok Hónapok teltek el azóta és sem alkal­mazást nem nyertek még mindig, sem javadé­kai­kat nem folyós­­­itják. N­em tudhatjuk, hogy mi en­nek az oka, de azt adjuk, hogy úgy az államház­tartás konszolidációja mint a lelkek megnyugvása és békéj­e súlyos árat fizet a halsztásért. Az állam­férfias bölcsesség meg kell, hogy találja e k­érdés sürgős rendezését, kel­l tapintattal és méltányos­sággal. A tőke és a munka Gazdasági életünk megbénulás­ának, majdnem csődbe jutásának, a pénzügy­i polika rettenetes válságainak, ezek nyomában járó már már elvisel­hetetlen drá­rsságnak és az éhmság rémének fe­nyegető veszedelmei elhárításának sürgős szüksé­gére és a bajok ár-esési módjára hivatott testüle­tek bizonyára elmond­ák sokszor i­­uszto­t véle­

Next