Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-01 / 63. szám
2. oldal tel párthoz tartozik , valósággal létének metafizikai részéből merí ki azt a kényszert, mely a maga krízisének a megoldására hajszolja. Ide tör egy lázas és kétségbeesett korszak zilált, vad, összevisszaságos és még nem rendszereződött törekvéseivel az emberiség. És ez az irány az, mely párhuzamos avval, melyen a kommunista párt előre lobog. Az emberiséget a maga lázas, homályos, még nem dogmatizált keresése, valamely az emberiséget az összeomlástól megmentő megoldás után, mégi képtelenné teszi arra, hogy máris valamely végleges formulát találjon. A kommunista pártok azonban abban a meggyőződésben élnek, hogy megtalálták az emberiség megmentésének formuláját és kötelességüknek érzik azt azonnal meg is valósítani. A nemzetközi politika tényei Németországban : a megszállás kiterjesztése, a békekonferencián hozott vérszerződés kíméletlen végrehajtása, a termelés új krízisének, a végeláthatatlan bonyodalmaknak ez a szándékos és ostoba fölidézése adják a német kommunista pártnak azt a külső lökést, melyek kényszerűek, hogy a maga programmját azonnal megvalósítani akarja! Nemcsak a kapitalista, nemcsak a polgári társadalom, de magának a német munkásságnak túlnyomó része sem ért egyet a német kommunista párttal abban, hogy a szocializmus tételeiből folyó következtetéseket már és most lehetne megvalósítani. És maguk a német szocialista pártok elég kíméletlenséggel tudták 1920 tavaszán megmutatni, hogy a kommunisták — szerintük — akkor elhibázott akcióját hogyan kívánták maguk is letöretni a munkásság érdekében. A német spartakisták mostani akciója is csak akkor vezetne eredményre: a proletárdiktatúra életbeléptetésére, ha az államhatalom, vagy a polgári társadalom részéről olyasmik történnének, ami a különböző német munkáspártok közt fennálló ellentéteket lerombolnák és az egész német munkásságot egyetlen cselekvő táborrá forrasztanák össze. $mjtort«m mmmm AKAR, VENNI, NE VÎZIZ SAJNALIJA AZ UTAT !3AKU^V AbAKti LYKE ICS TEKINTSE MEG: SZÉKELY |£S RÉfl ERDÉLYRESZI BÚTORGYÁR R.T. BUTORTERMENT seat OBS Nem merte, szégyelte bevallani, hogy a fájdalom fojtogatta, a csontig maró, vérrel együtt lüktető fájdalom, mely nagyobb a párját vesztett hím fájdalmánál is. A háta mögött dalolva jött valaki Felütötte a fejét. Ismerős volt a hang, mintha sokszor, nagyon sokszor hallotta volna már. De nem tudott gondolkozni, nem ismerte meg. Valahogy érezte, hogy el kellene sietnie, hogy kellemetlen lesz, ha találkoznak, de nem tudott mozdulni. A hang pedig mindig közelebb jött. A vén halász kiegyenesedett. . . Megfordult, a legyűrt félelmet követő halálos bátorsággal. Pár lépésnyire volt már csak tőle. Egy lány, léziláb, térdig érő szoknyában, rikitós piros fejkendőbe. Vékony cérnahangon nagyon nekitüzesedve dúdolta: „Az én babám nem egyszerű legény. Nem sült paraszt és nem is ostoba . . .” Meglátva a halászt, hirtelen megállt. Egy kicsit tusakodott, egy kicsit töprengett, nem tudta, hogy fogadja a találkozást. Aztán vállat vont és vihogva mondta : — Jó Pista bátyám. Éppen jókor látom! A halász fürkészte a lányt. Nehezen emlékezett. . — Eszter ? ! — Az én! Csakhogy megismer. A halász szive gyorsabban vert. Mi lesz ebből? Ez..még nem is tudja . . .! — Üzenek kendtől a Sándornak. Mondja meg neki, hogy fütyölök rá és hogy felőlem most már csinálhat amit akar.. . — Az ... ez ...jó . . . A keze ökölbe szorult. Igy erőlködött, cövekelte magát a földhöz, hogy térdre bukott. Fölhördült. . . . .. — Mi van bátyámmal ? — Semmi. . . elzsibbadt a lábam . . . Feltípászkodott. Kezével mintha kapaszkodna, a levegőbe markolt. — És mondja meg a Sándornak, hogy ne törődjön a gyerekkel sem, seihmive! ... majd gondoskodik mindenről a Kálmán urfi... És hogy ne kötődjön a Kálmánnal, mert nem ő a hibás . . . Különben csinálja azt, ami neki tetszik, szúrja le magát, vagy ugorjon a vízbe, ha olyan legény... A halász alig hallotta. Az utolsó szavak visszaütődtek benne és ismételte: — Szúrja le magát. . . ugorjon a vízbe . .. De nem tudott összefüggően gondolkozni . .. — Hát holnap eltemetjük . . . — Kit. .. ? A halász nem válaszolt. — Kit ... ? — kérdezte, újra a lány. A halász előre meredt, ő bolondult meg, vagy én ... ? Majdnem kiabált. — Hát Sándort. . .! — Kit . . .? Nem is várt a választ. Erőszakkal leszorította feltörni akaró sikoltását. — Hát meghalt.. . ? A halász nem válaszképen, de automatikus, monoton hangon suttogta. — Leszúrta magát . .. leszúrta magát... Eszterben valami állatos kegyellenség tombolt . .. • — Jól tette — mondta és sarkon fordult. Az öreg csak percek múlva vette észre, hogy egyedül van. Kijózanodott. Az ásót vállára verte és tovább ment. Kicsit hűvös volt már, összébb húzta a ködmönét. Az égen mint apró szikrák pattantak ki a csillagok gyors egymásutánban. Pár perc múlva gyorsan topogó lépéseket hallott. Eszter szaladt utána. Mikor utolérte, megkapta a karját .Fuldokló sírással alig hallhatóan mondta: — Mondja meg neki, hogy utálom, mert gyáva volt és rongyos senki ... . A halász bambán nézett rá . . . — Kinek lányom . . . ? — És mondja meg, hogy gyűlölöm és gyűlölöm és gyűlölöm, mert a nagy lógós koponyájában egy fikarcnyi sincs . .. mert.. . mert... csak addig kell néki a lány, amíg nincs más apja mert nyomorult a Sándor Sándor... jaj . A halász lehajolt hozzá, megsimogatta haját s bár ő maga is alig állt a lábán, vigasztalni kezdte. Eszter felállt. Borzas haját hátra simitotta, aztán foghegyről odavetette: — Jéjszakát! És elment. A halász egy darabig utána nézett még. . — Szegény — mondta — aligha meg nem bomlott. Aztán hazatért. Éjféltájba valaki kocogott ,az ablakon. Eszter volt. — Engedjen be Pista bátyám! * A halász kinyitotta az ajtót. Eszter bejött. Összegörnyedve, pislogva állt meg. A karján egy bepólyázott kisgyermeket tartott. — Itt van .. . Sándor ... itt van ... A kicsire nézett. — Nézd itt van ... az apád ... nézd — megrázkódott — Sándor . .. Kétkézre kapta a gyermeket. — Sándor! — ordította .— Sándor.. .! — és lecsapta a gyereket a halotthoz. A gyermek felsírt. A lány állt még egy darabig, tántorogva, inogva, aztán ő is leesett . . . Körmével kaparta aföldet. Szájéból alig hallható hangok bugyogtak. A halász állt a sarokban és a halottat nézte . . . mintha megmozdult volna ... Pedig csak a gyerek mozgolódott. Valami taszította, hogy menjen, emelje fel a gyereket és a lányt, de nem tudott mozdulni. Csak vagy rettenetes sóhaj tört ki belőle ... és feje, zsongó, fájdalom-hasógára felé, tuskóként a mellére hullt... A posnati Rendezik a tartozások és követelések kulcsát —atászívesülnek az összes eelédállamok (Kolozsvár, március 31.) Bécsi jelentés szerint az utódállamok konferenciája április 2-ikán indul meg Rómában. Ezek szerint a tervbe vett portorosei konferencia elmarad mindaddig, míg Rómában nincs megállapodás. A római tanácskozást az olasz kormány iniciatívájára hívták össze és a konferencián a következő államok vesznek részt: Olaszország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia. A konferencián a versaillesi, saintgermaini, trianoni békeszerződések megfelelő pontjaiban jelzett rendelkezéseket hajtják végre, kapcsolatosan a háború következtében előállott gazdasági kérdések likvidálásával. A római konferencia tárgysorozata még mindig nem végleges. Legfontosabb kérdés azoknak a kivételes rendelkezéseknek eltörlése, melyeket a régi monarkia államai léptettek életbe akár rekvirálás, akár nacionalista szempontokból alattvalóikkal szemben. A magántulajdon védelmére készül a megegyezés, valamint a dunai hajózás tekintetében. Egyik nagyfontosságú ügy a jogi személyeknek, nevezetesen a kereskedelmi társaságoknak, melynek tőkéje és részvényesei nemzetiségek szerint neveztek, nemzeti hovatartozandóságuknak mikénti megállapítása. E kérdéssel kapcsolatos azoknak a kereskedelmi társaságoknak ügye is, melyek filiáléjai nem abban az országban vannak, ahol a központ. Erre vonatkozólag az elv a legteljesebb kölcsönösség, mely egyébként a saintgermaini szerződés 75. szakaszában is benne van. A római konferencia ki fogja mondani mindazoknak a szerződéseknek érvényességét, melyeket 1918. nov. 1-e előtt kötöttek az utódállamok alattvalói az utódállamok alattvalóival. Az új Ausztria és az új Magyarország közötti adósságoktól eltekintve, az összes államok egymás közötti adósságainak rendezése is szőnyegre kerül. Ezzel kapcsolatosan a valuta, illetőleg a fizetési aránykulcs végleges rendezése is megtörténik. A nyugdíjazásokkal kapcsolatosan bizonyára mód adódik a régi állami tisztviselők elhelyezésének kérdése az új államban. Nemzetközi bizottságokat létesítenek, hogy az egyes államok közötti magán és kereskedelmi jogviszonyt szabályozzák, mint ahogyan ezt az Ausztriával, Bulgáriával és Magyarországgal kötött békeszerződések előírják. Ausztria és Magyarország között kötendő megállapodások sok tekintetben kiesnek a konferencia hatásköre alól, lévén az államoknak egymás közötti megállapodás lehetősége megadva. Ha e konferencia betölti misszióját, akkor Olaszország összehívja a portorosei konferenciát. A megalakítandó dunai gazdasági szövetség I Péntek, 1921. április 1. terve itt fog kirobbanni és itt válik el, hogy az utódállamok hajlandók-e Ausztriát gazdaságilag megmenteni. Bécsi értesülés szerint egyébként a szövetségesek Ausztria megmentésére újabb kornferenciát hívnak össze. Egy iwiisisszes^n wassés kört Ili tsipáza Fétes» di*. er‘déLyii rciintstdeno séfje —■ Fix államtitkárságok sorsa — A kormánypárti képviselők el« Bensétks feiekkja (Kolozsvár, március 31. Saját tud.) Hónapok óta járja a sajtót Gróza Péter dr. közmunkaügyi államtitkár erdélyi miniszterré való kinevezésének híre. A kinevezés azonban napról- napra késik, bár ezzel az erdélyi probléma nyerne időleges megoldást. Mert Gróza Péter dr. kinevezése nemcsak az Averescu-pártban, de a parlamentben általánosságban az erdélyi kívánságok és az erdélyi érdekek némi respektálását jelentené.. Az Averescu-párt erdélyi képviselői hónapokkal ezelőtt erős blokkban tömörülve, a kormány elé terjesztették azokat a speciális kívánságaikat, melyek jelentőségét épen erdélyi mivoltuk adja meg. E kívánságok részben politikai, illetve adminisztratív jellegűek, részben pedig személyiek. Azt kívánták ugyanis, hogy a kormány egy erdélyi képviselőt nevezzen ki erdélyi miniszterré, akit az erdélyi ügyekben teljes hatáskörrel ruházna fel. A néppárt erdélyi képviselői egyöntetűen Gróza Péter dr. személyében egyeztek meg. A kormány, illetve Averescu és a párt vezető emberei el is fogadták a képviselők álláspontját s közvetlen tárgyalások indultak meg Gróza Péterrel, aki természetesen biztosítani akarta azt, hogy az erdélyi ügyekben önálló hatáskörrel bírjon. Úgy látszik, hogy e körül támadtak a nehézségek, mert Gróza Péter dr. kinevezése elhúzódott, míg most egy újabb komplikáció állott be, mely valószínűleg teljesen élére állítja a kérdést. A minisztertanács ugyanis elhatározta az erdélyi államtitkárságok feloszlatását, illetve direktorátusokká való átalakítását. Ezzel szemben lehetetlenné tette annak a keresztülvitelét, hogy az erdélyi ügyeket önállóan intézzék el. A direktorátusok ugyanis csak adminisztratív szerv lennének, míg a mostani államtitkárságok a legtöbb, kérdést a miniszter nevében önállóan látják el. Gróza Péter dr. és velegyűtt a néppárt erdélyi képviselőinek blokkja a legerélyesebben ragaszkodik az államtitkárságok fenntartásához. Úgy látszik ez az ellenállás oka annak, hogy a midolga vele, mint... mihelyt más is jön, megdöglik, mint egy kutya . . .! — Te lány . . .! Eszter hörgött még egy darabig, aztán átkapta a halász két térdét. Teste a porban feküdt s csukló, zokogó hangja forró, fájdalmas hullámokat vert. — Letagadom a gyerekének, hogy ő volt az