Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)

1928-08-22 / 189. szám

6 OLDAL XI. ÉVF. 189. SZÁM A bretonok autonómiát kö­vetelnek Franciaországtól (Páris, augusztus 20.) A Le Journal de Debats közlése szerint, Chateaulieuben a bretonok nemzeti kongresszust tartottak, amelyen nemzeti kisebbség­nek deklarálták magukat. A kongresszus ülésezését a hatóságok meg akarták akadályozni és egyik köz­épületet sem bocsátották rendelkezésre a kongresz­­szus céljaira. A bretonok erre több magánházban tartották meg a kongresszust. A rendőrség több bre­ton zászlót lefoglalt. Hír szerint kimondották a kon­gresszuson a breton autonómista párt megalakulását. Az elfogadott határozati javaslat követeli, hogy a 900.000 breton által lakott departementek autonóm közigazgatási egységet képezzenek és a közigazgatás­ban elsősorban bretonok foglalják el a hivatalok ve­­zető pozícióit. Soha nem látott fénnyel ülték meg Budapesten Szent István napját (Budapest, augusztus 20.) A hagyományos Szent István ünnepségeket az idén is nagy fénnyel és pom­pával ülte meg a magyar főváros. Már napok óta zsúfolásig tömve érkeztek meg a vonatok a buda­pesti pályaudvarokra s a főváros mindent elköve­tett, hogy a vidékről és külföldről Budapestre özönlő néptömegeknek most is felejthetetlen emléke legyen Szent István napja. A Budapestre érkezett külföldiek és vidékiek számát hat-hétszázezerre becsülik. Az ünnepségek tulajdonképen már pénteken délután 6 órakor kezdődtek, amikor két ágyúlövés adta hírül, hogy a Szent István heti népünnepségek megkezdődtek a Gellért-hegyen. Majd egy 250 tagból álló dalárda zendített rá, azután hatalmas fényszóró és a világító technika eddig még nem alkalmazott új eszközei valósággal fényárba borították a Gellért­hegyet, később pedig a Halászbástyát és a Mátyás templomot is, ami valóban impozáns látványt nyújtott. Az ünnepségek kimagasló része volt a Gellért­hegyi népmulatság, amelyen több, mint 250 sátort ál­lítottak föl, mulatságos mutatványok, előadások és különféle árusok számára. Számtalan meglepetéssel kedveskedett a rendezőség a közönségnek, amely va­lósággal ellepte a hegyet. Szokatlanul nagyarányú színekben és szépségek­ben gazdag volt a tattersali Szent István népünne­pély, mely két napon át, vasárnap és hétfőn tar­tott. Márkus László, az Operaház igazgató-főrende­zője művészszemérzetének és l­egkiválóbb dalárdák egész sorának közreműködésével rendkívül magas ki­­véjű műsorral szórakoztatta a közönséget s a művészi teljesítményeket számtalan artistamutatvány, tréfás jelenet, szabadtéri mozi, sportjátékok, tombolaver­seny, tánc és zene tették változatossá. Tíjszerű lát­ványt és szórakoztatást nyújtott a népünnepély tar­tamára is felállított erdéyi falu, ahol székely fiúk és székely leányok főzték a híres erdélyi konyha ízletes kreációit. A vasárnapi programmon atlétikai versenyek és úszóversenyek is szerepeltek, de különös varázsa volt a délutáni öt órakor megkezdődött történelmi díszfel­­vonulásnak, amelyen töb­b, mint 2000 pompázó szépségű korhű ruha és díszmagyar viselői vonultak föl Márkus László operaházi főrendező tervei szerint. Fél hét órakor a székesfővárosi zenekar szimfo­nikus hangversenyt adott, nyolc órakor monstre da­lárdahangverseny volt a Tattersaal-ban, utána szere­nád a Halászbástyán, hatszáz dalos részvételével. Az ünnepség fénypontja természetesen a Szent-Jobb köm­enet volt, amelyet a herceg­prímás vezetett s amely hétfőn reggel fél kilenc órakor indult ki a vártemplomból. Tízezrekre menő tömeg kísérte a hagyomá­nyos ünnepi processziót, amelynek útvonalán mindenütt mentőőrségek tar­­­­tották fenn a legpéldásabban a rendet. Rendkívül látványos volt hétfőn délben az Országzászlótartó ünnepélyes felavatása. Délután három órai kezdettel pedig a tündéri pompába öl­tözött Margit-szigeten folytatódtak a népünnepé­lyek, de ugyanakkor óriási tömegeket vonzottak a Szent István-napi futtatások a lóverseny téren, vala­mint az atlétikai és úszóversenyek is a Millenáris­versenypályán és a Császár-fürdőben. Felemelő látvány volt a Nemzeti Múzeumban a száz legtermékenyebb magyar anya ünnepé­lyes kitüntetése. Fél hét órakor szimfonikus hangverseny volt az Iparcsarnok előtt, 8 órakor magyar díszhangver­seny a Margit-szigeten és a nagyszabású ünnepsé­geket dunai tűzjáték s a népmulatságok színhelyein reggelig tartó tánc és vigalom fejezte be, fék a tárgyalóterembe. Zömök kis fogházőr vezette át Fónagy Jánost a kolozsvári ügyészség börtönéből a tárgyalás színhelyére a Honvéd­ utcai kaszárnyába, ugyanaz a fogházőr, akinek a kezei közül csak nemrég szökött meg egy notórius be­törő a kolozsvári tábla folyosójáról. A vigyázatlanságáért fegyelmi után súlyosan meg­leckéztetett fogházőr talán éppen tapasztalatain okulva, oly halálos szigorúsággal fogta fel szolgála­tát, hogy olyan helyet jelölt ki Fónagy számára a tárgyalóterem előszobájában, hogy még csak ne is láthassa fiatal asszonyát. De sok ügy volt mára, tárgyalásra tűzve. Déle­lőtt nem került sor Ortner Irénre s az őrnek, aki délutánra vezette fel tanuságtételre Fónagy Jánost, már melegebb szive volt és engedett a katonai ügyész emberségre intő szavának. És akkor összeborult a doftánai rab s a kolozsvári katonai fogház gyönge testalkatú, nagy ragyogó szemű fiatal lakója és remegő hangon kérdezték egymástól: — Hogy vagy ! A mai tárgyaláson Nicolau ügyész nem tudott a hat-nyolc aktakötegből bizonyítékokat kihalászni a vádpontok alátámasztására. Kérte azonban, hogy hagyja jóvá a bíróság az első tárgyalás alkalmával hozott ítéletet, a három évi börtönbüntetést. Enyhe ítélet Bartha Ignécs dr. a érvek meggyőző erejével és az érzelmi momentumok kihangsúlyozásával igye­kezett megváltoztatni azt az elejétől kezdve kedve­zőtlen atmoszférát, amely a tárgyalás folyamán a vádlott s a tanúk vallomása során kialakult és ki­váló jogászi és szónoki munkája meg is hozta az eredményt. A bíróság rövid tanácskozás után három szavazattal, kettő ellenében, csak három hónapi elzárásra ítélte Ortner Irént. A fiatal hölgy zokogva borult rabruhás élet­társára, amikor a váratlanul enyhe ítéletet a ka­szárnya folyosóján tudomására hozták. Az in contumatiam három évre elítélt agitátornő büntetését három hónapra szállította le a hadbíróság (Cluj-Kolozsvár, augusztus 20.) Több, mint két évvel ezelőtt, pontosan 1926 május 14-én ítélkezett a kolozsvári hadbíróság mintegy hetven kommunista ifjúmunkás fölött, akik azzal voltak vádolva, hogy Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Bras­sóban és a gyáripari élet más központjaiban az úgy­nevezett sejtrendszer segítségével nagyszabású kommunista szervezetet létesítettek, amely organiz­mus összeköttetésben állott a harmadik internacio­­nálé külföldi központjaival. A hadbiróság annak­idején a vádlottak egy részét több évig terjedő súlyos szabadságbüntetéssel sújtotta, más részükre enyhébb, néhány hónapos büntetést mért s ismét másokat fölmentett mindennemű vád alól. Az elitélt, akit a honvágy juttat börtönbe Az elítéltek között szerepelt egy alig tizenkilenc esztendős leány is, Ortner Irén, akit a hadbíróság távollétében három évi börtönre és ötezer lej pénz­­büntetésre ítélt. Ortner Irén 1926 kora tavaszán, mikor az ifjúmunkások ügyében a letartóztatások folytak, látva a súlyos következményeket, amelyek­kel társaira nézve a munkásmozgalmakban való több-kevesebb részvételt jelentett, elmenekült akkori lakóhelyéről Brassóból, ahol a később szintén szigu­­rancakézre került és a múlt évben öt esztendeig börtönre ítélt Fónagy János munkásvezérrel élt volt együtt és az aradmegyei határon át Magyarországra szökött. Nem tudott azonban belenyugodni abba a gon­dolatba, hogy ne térhessen vissza többé szülőföld­jére és ez év áprilisában ismét átszökött a határon, de még mielőtt jelentkezhetett volna a hatóságok­nál, egy éppen akkor Aradon járó jasii kurír el­szólása következtében letartóztatták és beszállítot­ták a kolozsvári hadbíróság börtönébe. A mogorva fogházőr A mai tárgyalásnak korántsem a pernek éppen eléggé megvilágított és megvitatott anyaga volt a fő érdekessége, hanem az a körülmény, hogy a tár­gyalásra tanúként megidézték a fiatal, feltűnően csinos és nagyon intelligens hölgy életetársát, Fónagy János építészt, akit vasraverve, daróc rab­ruhában, több heti viszontagságos utazás után kísér­ RESIVAT I g BIDORLÁSOK g­EHÉBNEIPOEK JJ A O A D Y KALAPOK 11. ... . PMÉRET SZERINT. POP- [HI üzletében (Plébánia találkozni fognak. NYAKKENDŐK! A NYÁRI IDÉNYRE! LIN 1NO 430 LEJTŐL- i­g épület.Alapitva 1910 A peres felek összeverekedtek a New­ York szálloda átvételénél (Cluj—Kolozsvár, augusztus 20.) Ismeretes hogy a Newyork szálloda bérletéért folyó perben egy­előre Roseti Theodor, illetve felesége kerültek ki győz­tesként Bolintineanuékkal szemben, amennyiben a tör­vényszék elrendelte a zárgondnokságot a szálloda el­len, fedezésül Rosetiék hét és félmillió lejes követe­lésére. Mint megírtuk, zárgondnokul dr. Erdélyi Já­nos ügyvédet nevezték ki, aki szombaton délután részben már át is vette a szállodát. Az átvétel azonban úgy látszik nem ment egészen simán és hétfőn délután botrányos jelenetek játszód­tak le a New­ York szálloda irodájában. Az átvételhez valami könyvek voltak még szükségesek, aminek átvé­telére illetve átadására a felek megjelentek a szálloda irodájában. Jelen voltak Bolintineanu, Roseti, De­­lescu, dr. Calutiu és dr. Erdélyi. Bolintineanu és Ro­seti között amúgy is igen éles volt a viszony, ami el­kerülhetetlenül kirobbant, amikor a jelenlevőket a gépírókisasszony egyedül hagyta. Heves kifejezések követték egymást, majd Bolintineanu, Roseti és Delescu ölre mentek­­ egymással s verekedésük lármája az uccára is kihallatszott. Csakhamar nagy tömeg verődött össze a szálloda halljában, amire a jelenlevő ügyvédek elválasztották a közben alaposan összevert fe­leket. Ezután simán lefolyt az átvétel utolsó aktusa. Érdekes, hogy a felek személyes ismerősei már előre aggodalmuknak adtak kifejezést, mikor arról volt szó, hogy Roseti, Bolintineanu és Delescu négy fal között

Next