Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)
1928-08-22 / 189. szám
6 OLDAL XI. ÉVF. 189. SZÁM A bretonok autonómiát követelnek Franciaországtól (Páris, augusztus 20.) A Le Journal de Debats közlése szerint, Chateaulieuben a bretonok nemzeti kongresszust tartottak, amelyen nemzeti kisebbségnek deklarálták magukat. A kongresszus ülésezését a hatóságok meg akarták akadályozni és egyik középületet sem bocsátották rendelkezésre a kongreszszus céljaira. A bretonok erre több magánházban tartották meg a kongresszust. A rendőrség több breton zászlót lefoglalt. Hír szerint kimondották a kongresszuson a breton autonómista párt megalakulását. Az elfogadott határozati javaslat követeli, hogy a 900.000 breton által lakott departementek autonóm közigazgatási egységet képezzenek és a közigazgatásban elsősorban bretonok foglalják el a hivatalok vezető pozícióit. Soha nem látott fénnyel ülték meg Budapesten Szent István napját (Budapest, augusztus 20.) A hagyományos Szent István ünnepségeket az idén is nagy fénnyel és pompával ülte meg a magyar főváros. Már napok óta zsúfolásig tömve érkeztek meg a vonatok a budapesti pályaudvarokra s a főváros mindent elkövetett, hogy a vidékről és külföldről Budapestre özönlő néptömegeknek most is felejthetetlen emléke legyen Szent István napja. A Budapestre érkezett külföldiek és vidékiek számát hat-hétszázezerre becsülik. Az ünnepségek tulajdonképen már pénteken délután 6 órakor kezdődtek, amikor két ágyúlövés adta hírül, hogy a Szent István heti népünnepségek megkezdődtek a Gellért-hegyen. Majd egy 250 tagból álló dalárda zendített rá, azután hatalmas fényszóró és a világító technika eddig még nem alkalmazott új eszközei valósággal fényárba borították a Gellérthegyet, később pedig a Halászbástyát és a Mátyás templomot is, ami valóban impozáns látványt nyújtott. Az ünnepségek kimagasló része volt a Gellérthegyi népmulatság, amelyen több, mint 250 sátort állítottak föl, mulatságos mutatványok, előadások és különféle árusok számára. Számtalan meglepetéssel kedveskedett a rendezőség a közönségnek, amely valósággal ellepte a hegyet. Szokatlanul nagyarányú színekben és szépségekben gazdag volt a tattersali Szent István népünnepély, mely két napon át, vasárnap és hétfőn tartott. Márkus László, az Operaház igazgató-főrendezője művészszemérzetének és legkiválóbb dalárdák egész sorának közreműködésével rendkívül magas kivéjű műsorral szórakoztatta a közönséget s a művészi teljesítményeket számtalan artistamutatvány, tréfás jelenet, szabadtéri mozi, sportjátékok, tombolaverseny, tánc és zene tették változatossá. Tíjszerű látványt és szórakoztatást nyújtott a népünnepély tartamára is felállított erdéyi falu, ahol székely fiúk és székely leányok főzték a híres erdélyi konyha ízletes kreációit. A vasárnapi programmon atlétikai versenyek és úszóversenyek is szerepeltek, de különös varázsa volt a délutáni öt órakor megkezdődött történelmi díszfelvonulásnak, amelyen több, mint 2000 pompázó szépségű korhű ruha és díszmagyar viselői vonultak föl Márkus László operaházi főrendező tervei szerint. Fél hét órakor a székesfővárosi zenekar szimfonikus hangversenyt adott, nyolc órakor monstre dalárdahangverseny volt a Tattersaal-ban, utána szerenád a Halászbástyán, hatszáz dalos részvételével. Az ünnepség fénypontja természetesen a Szent-Jobb kömenet volt, amelyet a hercegprímás vezetett s amely hétfőn reggel fél kilenc órakor indult ki a vártemplomból. Tízezrekre menő tömeg kísérte a hagyományos ünnepi processziót, amelynek útvonalán mindenütt mentőőrségek tartották fenn a legpéldásabban a rendet. Rendkívül látványos volt hétfőn délben az Országzászlótartó ünnepélyes felavatása. Délután három órai kezdettel pedig a tündéri pompába öltözött Margit-szigeten folytatódtak a népünnepélyek, de ugyanakkor óriási tömegeket vonzottak a Szent István-napi futtatások a lóverseny téren, valamint az atlétikai és úszóversenyek is a Millenárisversenypályán és a Császár-fürdőben. Felemelő látvány volt a Nemzeti Múzeumban a száz legtermékenyebb magyar anya ünnepélyes kitüntetése. Fél hét órakor szimfonikus hangverseny volt az Iparcsarnok előtt, 8 órakor magyar díszhangverseny a Margit-szigeten és a nagyszabású ünnepségeket dunai tűzjáték s a népmulatságok színhelyein reggelig tartó tánc és vigalom fejezte be, fék a tárgyalóterembe. Zömök kis fogházőr vezette át Fónagy Jánost a kolozsvári ügyészség börtönéből a tárgyalás színhelyére a Honvéd utcai kaszárnyába, ugyanaz a fogházőr, akinek a kezei közül csak nemrég szökött meg egy notórius betörő a kolozsvári tábla folyosójáról. A vigyázatlanságáért fegyelmi után súlyosan megleckéztetett fogházőr talán éppen tapasztalatain okulva, oly halálos szigorúsággal fogta fel szolgálatát, hogy olyan helyet jelölt ki Fónagy számára a tárgyalóterem előszobájában, hogy még csak ne is láthassa fiatal asszonyát. De sok ügy volt mára, tárgyalásra tűzve. Délelőtt nem került sor Ortner Irénre s az őrnek, aki délutánra vezette fel tanuságtételre Fónagy Jánost, már melegebb szive volt és engedett a katonai ügyész emberségre intő szavának. És akkor összeborult a doftánai rab s a kolozsvári katonai fogház gyönge testalkatú, nagy ragyogó szemű fiatal lakója és remegő hangon kérdezték egymástól: — Hogy vagy ! A mai tárgyaláson Nicolau ügyész nem tudott a hat-nyolc aktakötegből bizonyítékokat kihalászni a vádpontok alátámasztására. Kérte azonban, hogy hagyja jóvá a bíróság az első tárgyalás alkalmával hozott ítéletet, a három évi börtönbüntetést. Enyhe ítélet Bartha Ignécs dr. a érvek meggyőző erejével és az érzelmi momentumok kihangsúlyozásával igyekezett megváltoztatni azt az elejétől kezdve kedvezőtlen atmoszférát, amely a tárgyalás folyamán a vádlott s a tanúk vallomása során kialakult és kiváló jogászi és szónoki munkája meg is hozta az eredményt. A bíróság rövid tanácskozás után három szavazattal, kettő ellenében, csak három hónapi elzárásra ítélte Ortner Irént. A fiatal hölgy zokogva borult rabruhás élettársára, amikor a váratlanul enyhe ítéletet a kaszárnya folyosóján tudomására hozták. Az in contumatiam három évre elítélt agitátornő büntetését három hónapra szállította le a hadbíróság (Cluj-Kolozsvár, augusztus 20.) Több, mint két évvel ezelőtt, pontosan 1926 május 14-én ítélkezett a kolozsvári hadbíróság mintegy hetven kommunista ifjúmunkás fölött, akik azzal voltak vádolva, hogy Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Brassóban és a gyáripari élet más központjaiban az úgynevezett sejtrendszer segítségével nagyszabású kommunista szervezetet létesítettek, amely organizmus összeköttetésben állott a harmadik internacionálé külföldi központjaival. A hadbiróság annakidején a vádlottak egy részét több évig terjedő súlyos szabadságbüntetéssel sújtotta, más részükre enyhébb, néhány hónapos büntetést mért s ismét másokat fölmentett mindennemű vád alól. Az elitélt, akit a honvágy juttat börtönbe Az elítéltek között szerepelt egy alig tizenkilenc esztendős leány is, Ortner Irén, akit a hadbíróság távollétében három évi börtönre és ötezer lej pénzbüntetésre ítélt. Ortner Irén 1926 kora tavaszán, mikor az ifjúmunkások ügyében a letartóztatások folytak, látva a súlyos következményeket, amelyekkel társaira nézve a munkásmozgalmakban való több-kevesebb részvételt jelentett, elmenekült akkori lakóhelyéről Brassóból, ahol a később szintén szigurancakézre került és a múlt évben öt esztendeig börtönre ítélt Fónagy János munkásvezérrel élt volt együtt és az aradmegyei határon át Magyarországra szökött. Nem tudott azonban belenyugodni abba a gondolatba, hogy ne térhessen vissza többé szülőföldjére és ez év áprilisában ismét átszökött a határon, de még mielőtt jelentkezhetett volna a hatóságoknál, egy éppen akkor Aradon járó jasii kurír elszólása következtében letartóztatták és beszállították a kolozsvári hadbíróság börtönébe. A mogorva fogházőr A mai tárgyalásnak korántsem a pernek éppen eléggé megvilágított és megvitatott anyaga volt a fő érdekessége, hanem az a körülmény, hogy a tárgyalásra tanúként megidézték a fiatal, feltűnően csinos és nagyon intelligens hölgy életetársát, Fónagy János építészt, akit vasraverve, daróc rabruhában, több heti viszontagságos utazás után kísér RESIVAT I g BIDORLÁSOK gEHÉBNEIPOEK JJ A O A D Y KALAPOK 11. ... . PMÉRET SZERINT. POP- [HI üzletében (Plébánia találkozni fognak. NYAKKENDŐK! A NYÁRI IDÉNYRE! LIN 1NO 430 LEJTŐL- ig épület.Alapitva 1910 A peres felek összeverekedtek a New York szálloda átvételénél (Cluj—Kolozsvár, augusztus 20.) Ismeretes hogy a Newyork szálloda bérletéért folyó perben egyelőre Roseti Theodor, illetve felesége kerültek ki győztesként Bolintineanuékkal szemben, amennyiben a törvényszék elrendelte a zárgondnokságot a szálloda ellen, fedezésül Rosetiék hét és félmillió lejes követelésére. Mint megírtuk, zárgondnokul dr. Erdélyi János ügyvédet nevezték ki, aki szombaton délután részben már át is vette a szállodát. Az átvétel azonban úgy látszik nem ment egészen simán és hétfőn délután botrányos jelenetek játszódtak le a New York szálloda irodájában. Az átvételhez valami könyvek voltak még szükségesek, aminek átvételére illetve átadására a felek megjelentek a szálloda irodájában. Jelen voltak Bolintineanu, Roseti, Delescu, dr. Calutiu és dr. Erdélyi. Bolintineanu és Roseti között amúgy is igen éles volt a viszony, ami elkerülhetetlenül kirobbant, amikor a jelenlevőket a gépírókisasszony egyedül hagyta. Heves kifejezések követték egymást, majd Bolintineanu, Roseti és Delescu ölre mentek egymással s verekedésük lármája az uccára is kihallatszott. Csakhamar nagy tömeg verődött össze a szálloda halljában, amire a jelenlevő ügyvédek elválasztották a közben alaposan összevert feleket. Ezután simán lefolyt az átvétel utolsó aktusa. Érdekes, hogy a felek személyes ismerősei már előre aggodalmuknak adtak kifejezést, mikor arról volt szó, hogy Roseti, Bolintineanu és Delescu négy fal között