Keleti Ujság, 1935. június (18. évfolyam, 123-143. szám)
1935-06-01 / 123. szám
.JÓZSEF TUDOXABY BGYiit SM jósza ............... v * h ...... Szombat, 1935. június 1. — Ara 3* Tan loaHH pJAet* lm ** K). .A JH.H mB4 a■ -9gwmk.: Előfizetési éxart belföldön: Egész évre 800, félévre jövü—VÍRSZAGOS MAfiVARPÍRTT iád fezerkeistöség, kiadóid vatol és ajemdai OnJ negyedévre 100, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy virrr - - AKN LAF. Báron L, spographa 5. mám. Telefon: SOS,•* Levétem évre 60, félévre 25, negyedévre 12.80, egy hónapra 8.60 XVIII. ÉVFOLYAM. — 123. SZÁM. EVuj, poétáit dk ML Kádra tokai senkinek mm pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító időszkjaiban. Felelős szerkesztő: SZÁSZ E . Di E. küld viasza és nem laprit meg a márkanetőtég. Óriási izgalom közepette kenteSocBefl mely a francia kamara ülése Bizonytalan a felhatalmazási javaslat sorsa . Felmerült az a gondolat, hogy még az éjjel koakciós kormányt alakitnak (PARIS, május 38.) Mikor e sorokat írjuk, még javában folyik a francia kamara nevezetes ülése, amely nemcsak a Flandin-kormány életét, vagy halálát jelenti, hanem ezzel öszszekapcsolódó más, fontos kérdéseket, talán a francia frank s vele a lej sorsát is. A pénzügyi bizottság leszavazta a kormány pénzügyi felhatalmazási javaslatát, de a kormány még ezután sem adta fel a harcot, különösen Herriot támogatásában bízva. A szavazásra, csak lapzárta után, késő éjjel kerül a sor s ha a kormány nem kap többséget, jön a kormánybukás s Franciaország olyan súlyos válsága, amelyre már régóta nem volt példa. Londonban van a frankelenes manőver főfészke (Páris, május 39 . A francia képviselőház pénzügyi bizottságának az a határozata, melyben a kormány felhatalmazási javaslatát elvetette, méginkább felbátorította a frankellenes spekulációt, amely ezúttal példátlan méreteket öltött. A manőver központja most is Londonban van. Egyetlen nap alatt kétmilliárd értékű aranyat vittek ki Londonba.Az ellenintézkedések következtében kissé emelkedett a frank értéke, de ez az érdeklődés valószínűleg csak átmeneti jelenség. Herriot a kormány mellett Herriot nyilatkozott a „Matinéban s hangoztatta, hogyha a kormány lemondana, nem vállalná el a miniszterelnökséget. A Flandin által tervezett intézseket meg kell csinálnihogy vége legyen a bűnös spekulációnak. Flandinra vár a feladat, hogy a tályogot felvágja s megmutassa a francia közvéleménynek azt a borzalmas helyzetet, amelytől mindenkinek undorodva kell elfordulnia-A nagy kampány ellenére a kormány kísérleteit a közvélemény jelentős része rokonszenvvel kíséri. Az ország minden részéből táviratilag kérték a kormányt, hogy megkezdett pénzügyi munkáját folytassa. A radikális szocialisták szerdán tartott újabb értekezletükön nem hoztak határozatot s ezt politikai körökben úgy magyarázzák, hogy a párt kitart Herriot mellett. Ha ez tényleg így van, a kormányra nézve jó jelnek tekinthetjük, feltéve, ha Herriot támogatja Flandint. Flandin közbelépésétől sokat várnak Az „Echo de Paris“ és a Petit Parisien" kemény harcot jósol, de több okot lát a derűlátásra, mint ezelőtt pár nappal. Flandin személyes közbelépése megmentheti a helyzetet, már csak azért is, mert a közvélemény nem venné szívesen, ha a kormánybukás maga után vonná a frank leértésplését. A sajtó nagy érdeklődéssel várja a baloldali pártok értekezletét. A szocialistákat a kormányba invitálják Állítólag Flandin kérdést intézett a szociáldemokratákhoz, hogy hajlandók volnának-e belépni a kormányba? Ha a szocialisták belépnének a kormányba, Flandin helyzete meg volna mentve. Nagy nehézségei vannak a baloldali blokk megalakításának (Páris, május 30.) A baloldali csoportok csütörtöki értekezletén a kommunisták és szocialisták kezdeményezésére újból, megkísérelték megalakítani a baloldali blokkot■ A megegyezés igen nehéznek látszik. A radikál szocialisták hajlandók volnának közreműködni egy olyan nemzeti kormány megalakításában, amelybe úgy, a szocialisták, mint a kommunisták belépnének. A radikál szocialisták parlamenti csoportjának elnöke, Delbos megkérdezte a szocialistáktól és kommunistáktól, hogy belépnének-e az ilyen kormányba. Thorez képviselő a kommunisták nevében kijelentette, hogy pártja hajlandó olyan kormányt támogatni, amely kizárólag a baloldali pártokra támaszkodna, de ennek első feltétele az összes hazafias ligák feloszlatása. A frank megvédésénél is kész közreműködni a kommunista párt, ha az nem a spekulánsoknak, hanem a munkásosztálynak hozna hasznot. A szocialisták nevében Leon Blum válaszolt s hangoztatta, hogy pártja számára nem a kormány összeállítása, hanem annak programja és tevékenysége a fontos. Kérte a különböző baloldali csoportokat, hogy közösen határozzanak azokra az intézkedésekre nézve, amelyeket a helyzet súlyossága szükségessé tesz. A továbbiak során mások is felszólaltak s mindezekből az tűnik ki, hogy a baloldali pártok együttműködése a programbeli és taktikai ellentétek kiegyenlítésétől függ. (Folytatás a 10-ik oldalon.) Egyenlők az egyenlők között és szabadok a szabadok között Írta : Hegedűs Nándor samandi miniszter a napokban Iasiban vitatkozott Vaidával és azt mondta, hogy a numerus valachicus esetén a kisebbségeket be kellene venni a kormányba is, mert hiszen ez esetben a lakosság arányszámának minden fokon érvényesülnie kellene a kormány összeállításában is. Samandi természetesen ezt mint gúnyos replikát vágta oda, mint amolyan képtelenséget annak ecsetelésére, hogy Vaida akciója milyen abszurdumokat termel. Önként adódik a mi részünkről a kérdés: miért abszurdum ez? Volt idő, amikor ezt a lehetőséget egyáltalában nem tekintették holmi politikai csodabogárnak, hanem olyan ténynek, amivel Romániában számolni kell. Ünnepélyes deklarációk ígérték világosan és kifejezetten, hogy a kisebbségek osztozni fognak az ország kormányzásában is. Itt van mindjárt az albaiuliai határozat, amelynek III. pontja ezeket jelenti ki: „Min,de-1 nép jogot kap arra, hogy képviseletet nyerjen az ország törvényhozásában és az ország kormányzásában abban az arányban, ahogy lélekszáma előírja." 1918-ban a nagy demokrata fellendülés korszakában szinte magától adódott az a felfogás, hogy Románia szerepet nyújt nagyszámú kisebbségeinek az ország kormányában. Általános európai irányzat volt ez, ha azt akartákhogy az önrendelkezési jog az újonnan alakult vagy megnagyobbodott államokon belül szóhoz jusson. Ma már, amikor ismerjük a békekonferencia titkait, előttünk állanak azok a követelmények, amiket a békekonferencia döntő tényezői megkívántak a béke és biztonság érdekében, amire az új világ berendezését alapítani szerették volna. A békekonferencia kisebbségi bizottságában ott feküdt az amerikai David Hunter Miller tervezete, amely politikai autonómiát óhajtott adni az államok kisebbségeinek. A kisebbségek ezek szerint önálló közjogi személyek lettek volna és az arányos képviseletet maguk a kisebbségi szerződések kellett volna, hogy leszögezzék. Erre azért nem került a sor, mert az utódállamok kormányai ünnepélyes ígéretekkel szerelték le a nyugati államok aggodalmaskodó döntő faktorait. Benes kereken kijelentette, hogy Csehszlovákiából Svájcot csinál, Bratianu Ion pedig a békekonferencia nyílt ülésén 1919. július 5-én ezeket mondta: „Az újonnan alakított államok ereje az összes népelemeknek az ország kormányzásában leendő mennél szélesebb részvételétől függ." Ebben félre nem magyarázható módon bennefoglaltatik, hogy Bratianu is úgy gondolta, vagy legalább is úgy adta el, hogy a kisebbségek is aktív részesei lesznek a mindenkori kormányoknak. Később a liberálisok mégis gyakran tettek szemrehányást a nemzeti parasztpártnak, amiért az albaiuliai határozatokban azt ígérték, hogy a kisebbségek osztozni fognak a kormányban, holott a békekonferencia adatai bizonyítják, hogy annak idején Bratianu is kénytelen volt ilyen értelmű deklarációt tenni. De ezen nincs mit csodálkozni, ha tudjuk, hogy Bratianu a párisi tárgyalásokon velinpapírra kinyomatva szétosztotta az albaiuliai határozatokat is a békekonferencia tagjai között. Érvnek és harci nyomatéknak tehát ez a határozat jó volt. Iamandi, aki minden alkalommal Bratianu tanítványának hirdeti magát, most már csak