Keleti Ujság, 1936. július (19. évfolyam, 148-174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
„ O ^ h Jh / / T fOBOHAHT n ' T___o * l ' £ ST -Jl .1©^ fis alf*o.tu*NI Szerda, 1939. julius 1. - jf3 oldal. Ara 3 faxa postalá plátítása I - • - — pmaerar: Xo. HJtSC—m~. | KtmUjsm Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁGOS MAGV 4 RP A 1I'PT 1 IP üzerveszteség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj. negyedévre 200, egy hóra 10 lej Slagyarországon: egy Y,vt,rAfv . IPAlUI ^ * Báron L. Pop.ucca 5. szám. Telefon: 503. Levélcím: e ' e evre 25, negyedevre 12.50, egy hónapra 11.öQ ^ XIX. ÉVFOLYAM. — 148. SZÁM. Quj, postafiók 101. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre, küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Vásárhelyi János küldetése írta: Árkossy Jenő dr. A református egyházkerület ma tartja rendkívüli közgyűlését, hogy a közismerten fájdalmas módon üressé vált püspöki széket ősi alkotmánya szerint választás útján betöltse. A reformáció óta eltelt négyszázesztendős múlt megelevenedik a hívek serege előtt s hálaadással ismeri el, hogy az isteni gondviselés minden időben úgy irányította a választók lelkét, hogy az adott viszonyok között mindig olyan férfiúra esett a tekintetük, akire akkor leginkább szükség volt. Az egyház története az elmúlt időkből negyven püspök emlékezetét őrzi és nincs közöttük egy sem, akinek valami kimagasló példaadása komoly figyelmeztetést ne nyújtana ma is. A sok közül magunk előtt látjuk a XVI. század végéről Ungvári Jánost, aki amikor ellenség dúlta ezt a földet s az egyházat is végromlás fenyegette, nemcsak bátor védelmezőnek bizonyult, de hitéért életét is feláldozta a goroszlói harcmezőn, ami által örök időkre megállapította a püspökök számára nem az „előre", hanem az „utánam" jelszót. Bocskai István fejedelemsége alatt élt Veress Mihály, aki a zavaros időkben szétszóródott csontok összeszedését végezte s aki a szolgálatukból kivert és elüldözött lelkipásztorokat mint vándor próféta kereste fel s állította ismét munkába őket. Geleji Katona István a meg nem alapozott alkotások befejezője, mint erős kezű adminisztrátor tartott szigorú vigyázást az egyházi javak kezelésében és kemény fegyelmet az egyház hívei és szolgái között. Tofeus Mihály az egyházi rend jogait védte erélyesen a világi kurátorok túlkapásaival szemben s aki a maga igazában úgy beszélt Apaffy fejedelemmel is, hogy „szólásának formái hathatósak voltak, mint a vasszegek". S amikor az egyház szolgáit a megélhetésükből akarták kisemmizni, a fejedelemtől igazságot követelt, mert „annyi sok szűkölködő minister és háza népe, hogy csak Isten tudja, kinek saruja nincs, kinek nadrágja, kinek öve, kinek semmi köntöse, kinek felesége, gyermeke otthon mezítelen és éhenhaló". A XVIII. századból Fülep József és Pap Zsigmond azok, akik az önkényuralommal és a Habsburgok elnémetesítő politikájával szemben, amikor iskoláink létes vallásunk szabad gyakorlata volt megtámadva, megalkuvást nem ismerő határozottsággal védelmezték az ősöktől átvett örökséget. Amikor most a püspöki szék gazdátanná vált, református körökben azonnal kialakult az a meggyőződés, hogy a mi viszonyaink nem olyan püspököt kivánnak, mint akiben meg van a nagy elődök egyik, vagy másik kiváló tulajdonsága, hanem olyant, akiben összesürítve megtalálják mindazt, ami az öszszes elődök jellegzetesen egyéni vonása volt. Ha volt idő, amikor csak arra volt szükség, hogy a püspök az életét sem sajnáló önfeláldozást, máskor a szerteszét járó vándor apostol segítő és biztató szogálatát, vagy az igazságból táplálkozó kemény szókimondást, az egyház intézményei, hivatalosai, hívei lelki és testi életének bátor védelmét, a sáfátsággal való megbarátkoztatást, Isten üzenetének elegyízetlen hirdetését, a más népek és egyházak őszinte megbecsülése mellett a mienknek halálig menő szeretetét tanúsítsa, úgy ma arra van szükség, hogy mindezt az új püspök egye- Az utcai kilengések híreinek külföldi hatásáról jelentést küldött a párisi román követ Vasárnap és hétfőn nem főrdúltak elő újabb zavargások Hatvannyolc letartóztatottat kísértek Jilavára (Bucuresti, június 29.) A hétfő délutáni fővárosi lapok híradásai szerint Cesianu párisi román követ jelentést küldött a kormánynak arról, hogy a múlt heti zavargás hírei milyen visszhangot keltettek a francia sajtóban és egyes francia politikai körökben. A jelentés hír szerint beszámol arról, hogy különösen a francia baloldali sajtó igyekszik a párisi közvélemény figyelmét e romániai jelenségek felé terelni. Lupu Génfben, Mihalache Párosban Lupu szintén nagyterjedelmű jelentéseket küldött pártelnökéhez, Mihalachehoz s arról számol be, hogy a rendzavarások hívei kedvezőtlen hatásokat váltanak ki. Lupu különben a francia fővárosból Genfbe utazott, ahol két napot időzött, érintkezést keresett a nemzetközi politika különböző tényezőivel. Genfből visszautazott Parisba. Mihalache, aki most tért vissza Csehszlovákiából, a közeli napokban Lengyelországba utazik és ott kívánja pártja számára a külpolitikai kapcsolatokat építeni. Hatvannyolc letartóztatott Vasárnap és hétfőn a fővárosban nem fordultak elő újabb zavargások. A belügyminisztériumhoz beérkezett jelentések szerint az ország más városaiban is nyugalom volt. Hivatalos felfogás szerint a zavargások azért szűntek meg, mert a szigorú katonai intézkedéseknek megvolt a hatásuk. Akiket a múlt hét folyamán a zavargásokban való részvételük miatt letartóztattak, hadbíróságnak adták át. Ezeknek a vádlottaknak hatvannyolc a száma és valamennyien a jilavai gyűjtőfogházban vannak. A hadbíróságon kedden döntenek a vádalá helyezés és a további fogvatartás kérdésében. A hadbíróságnak két előadója szállott ki Jilavára, ahol kihallgatásokat foganatosítottak és jegyzőkönyveket vettek fel. Hir szerint a letartóztatottaknak nagy része nem tartozik a zavargások aktív résztvevői közé. Többen közülük csak mint nézők tartózkodtak a kilengések színhelyén. Vaida az orosz befolyás elleni Chisineuban a román frontnak volt vasárnap népgyűlése, amelyen Vaida mondott beszédet. A kommunizmus propagandája ellen beszélt és ismét tiltakozó szavakat hangoztatott az orosz szövetség kimélyítése, valamint a Blum-kormánynak a befolyása ellen. Használta azonban ezúttal azt a kifejezést, hogy demokrácia nincsen nacionalizmus nélkül és nacionalizmust nem lehet csinálni demokrácia nélkül. A basarabiai városok románosítását sürgette. dül a maga személyében vállalja és hordozza el. Erre az óriási feladatra az egyházi közvélemény Vásárhelyi Jánost jegyezte el s amikor a mostani közgyűlés, minden bizonynyal egyhangú választás útján az ő vállaira helyezi ezt a rettentő terhet, ezzel csak azt juttatja kifejezésre, hogy akinek már eddig is sokkal tartozik, azzal szemben a hálás elismerés elsősorban a többiebiztatásban nyilvánul meg. A közgyűlést a választásnál az a szempont is vezeti, hogy Vásárhelyi Jánost a püspökségre nemcsak eddigi egyházi és közéleti munkássága teszi alkalmassá, hanem az a határozott magatartás is, amely élő tiltakozás minden olyan egyoldalú s éppen ezért káros felfogással szemben, mintha a romániai református egyházon belül elsőbbségi sorrendben lehetne részesíteni akár a nemzeti, akár a kálvinista mivoltot, mivel ez nála nem két különálló adottság, hanem szétválaszthatatlanul egységben megnyilvánuló isteni ajándék. Ez adja a kezességet arra is, hogy a felekezetek közötti különbség elválasztó ereje nem fog érvényesülni a nemzeti egység öntudatos erejével szemben. Nehéz lesz az út, amelyre nem az előlegzett, hanem a szívből felajánlott általános bizalom reákényszeríti, de hiszünk abban, hogy a református népet képviselő közgyűlés tagjainak áldáskivonást kifejező kézfogásában felnjítódik annak az a régi jelentése is: Ne félj, teherhordozásodban nem leszel egyedül, mert Isten segítsége mellett reánk is számít