Keleti Ujság, 1943. szeptember (26. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

S­z­­e­r­d­a 1943. szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ-----POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 197. SZÁM KIADJA A LAPKI­ADO R­­SZVÉNYTARS­ASAG Ára­ke fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: Z. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Meghiúsult Reggiónál az angol partraszállási kísérlet Sztálin csak kész egyezmény aláírására hajlandó résztvenni a hármasértekezleten A „limes“ Európa angolszász és szovjet érdekkörre osztását javasolja .Az algíri rádió újabb nagy hadműveletekkel fenyegeti Olaszországot A míuszi szakaszon és Charkovtól nyugatra teljes erővel tombol a harc Nagy veszteségeket szenvedett a Nyugat-Németországot és Délolaszországot támadó ellenséges légihaderő Harmincnégyezer tonnatartalmú hálóteret süllyesztettek el a német tengeralattjárók A DÁNIAI ESEMÉNYEK továbbra is a nemzetközi érdeklődés előterében állanak, egyrészt, magáért a német-dán kapcsolatért, m­ásrészt azért is, mert kétségtelenül össze­függésben vannak a szövetségesek Európa elleni esetleges támadási lehetőségeivel. A­ kivételes intézkedések keretében a né­met hatóságok elrendelték a dán tényleges és tartalékos tisztek internálását.. Az in­ternált tisztek száma körülbelül 1000, a tengerészeké mintegy 200. Egy részüket a koppenhágai Hotel de Angleterre-ben, a többieket a királyi palotában helyezték el, de­tartóztatták ezenkívül a koppenhágai zsidó hitközség elnökét és még ötven fon­tosabb zsidó személyiséget. A dán kormány lemondott és nyomban megszüntette hiva­tali működését. A minisztériumokban az osztályfőnökök vették át az ügyek vezeté­sét. A lemondott kormány nyilatkozatban hívta fel a népet nyugalomra, és megfon­toltságra­­ felszólított a tisztviselőket, hogy maradjanak a helyük­ön. A dán rádióban proklamációt olvastak fel s eszerint Hanne Meken tábornok dániai né­met főparancsnok vette kezébe a hatalmat, beleértve a törvényhozást, a törvénykezést és a kormányhatalmat is. Az intézkedés következtében jogában áll az érvényben lévő dán törvények megváltoztatása. A vá­rosi és községi tisztviselők német ellenőrzés alatt folytatják munkájukat. A dán király és királyné a, Koppenhága melletti Sorgenfrei-kastélyban tartózkodik, a trónörököspár a koppenhágai A­malien­­borgon lévő palotájában lakik. A posta, táviró és távbeszélőforgalom az egész országban helyreállott s kedden ren­des időben megjelentek a lapok is. A ném­et sajtó megállapítja, hogy a tett intézkedések a dán tengerpart biztosítására és az ellenséges ügynökök tevékenységének elfojtására voltak szükségesek. Dánia megszállása óta — írja a „Deut­sche Allgemeine Zeitung“ — Németország Dánia számára a szabadságnak és az állam önállóságának a lehető legnagyobb mérté­két biztosította, a külföldről kiinduló uszí­tás azok­ban a rendet többször veszélyeztet­te és bár a dán kormány intelemmel for­dult az országhoz, mégsem volt abban a helyzetben, hogy biztosítsa a rendet, amit kétségkívül maga a dán nép is óhajtott. Válságos fejlemények megelőzése végett Németország most megfelelő intézkedése­ket tett és a dánok átláthatják, hogy az ország érdeke szempontjából erre feltétlenül szükség van. A „Berliner Börzenseitung“ kiemeli, hogy Dánia, a háborúval érintett többi államhoz viszonyítva kivételesen elő­nyös helyzetnek örvend. Anglia és a bolse­­vizmus hívei rendszeresen arra törekedtek, hogy a német megszállóknak nehézségeket okozzanak. Ideje volt­ bebizonyítani, hogy Németország nagylelkűségét nem lehet ösz­szetéveszteni a gyengeséggel.­­ A német-svéd kapcsolatok kérdéséről nyi­­­­latkozat hangzott el a né­met kü­l­ügym­isa­tóriumban. Schmidt dr. követ kijelentette, hogy kétségtelenül beigazolódott a svéd ha­lászbárkák nemzetközi jogba ütköző maga­tartása. Berlinben egyáltalában semmi okát nem látják annak, hogy a német katonai helyek erre vonatkozó jelentéseit kétségbe vonják. R­ámutatott arra is, hogy az angol ügynökök tevékenysége éppen ezeken a vi­dékeken­ már régebb idő óta jól ismert. A svéd sajtó megkísérli, hogy a nyilvánvaló tényállást elferdítse, ezt azonban német részről csak nagyon sajnálatos tényként könyvelhetik el. Anglia ma mindenütt za­vart igyekszik támasztani és ezért Német­ország ott, ahol előőrsként áll, megkétsze­rezi éberségét.­­* AZ ANGOLSZÁSZOK TEVÉKENYSÉ­GÉVEL SZEMBEN a német éberség, indo­kolt, mert egyáltalában nem lehetetlen, hogy valóban újabb nagyobb hadműveletet készítenek elő. Az angol rádió hétfőn több­ször is szünetet­ intézett az olaszokhoz s be­jelentette, hogy a szövetségesek tengeri és szárazföldi hadereje újabb hadjáratot ké­szít elő. A szövetségeseknek mondotta­n megvan a lehetőségük arra, hogy ott és akkor támadjanak, amikor tetszik. Hadere­jük akár délen, akár északon szállhat partra az olasz szárazföldön. A szövetséges hadak, fejezte be az algíri rádió, egymás­után fölszabadítják Szardiniát, Korzikát, Elbát s azután az olasz szárazföldet. Természetesen nem lehet tudni, hogy ez a felhívás mennyiben írható az idegháború és mennyiben a tényleges szándékok szám­lájára. Szirílla elfoglalása után is azt állí­tották, hogy közvetlenül küszöbön áll az ugrás az olasz félszigetre s azóta már tete­mes idő telt el. Ennek ellenére megvan a lehetőség arra, hogy valóban újabb hadmű­veletekre szánják el magukat. A szövetséges légihaderő keddre virradó éjszaka újból Nyugatnémetországot bom­bázta s nagy rombolásokat okozott több né­met városban, köztük Münchenben is. Erős ellenséges légikötelékek jártak Északfran­­ciaország és Belgium, másrészt Dél- és Középolaszország fölött is. A bombatáma­­dásoknak, amint Zürichből jelentik, most már a közlekedési utak és a repülőterek a fő célpontjai. Úgy látszik, hogy az angol­szász légihaderő a szövetségesek támadá­sát szándékszik előkészíteni és a légi fö­lény megszerzésére törekszik. Nem kétséges, hogy a szándékokkal szemben német részről is megtörténtek és megtörténnek a szükséges ellenintézkedé­sek. Az angolszász terrortámadások ügyében a német egyházak is hallatják szavukat. A fuldai római katolikus püspöki értekezlet nagy pásztorlevele, amelyet a hírek szerint szeptember utolsó vasárnapján olvasnak m .­skészpen erről a kérdéssel foglal­­kozik. Németországban úgy tudják, hogy XII. Pius pápa rádióbeszédében is főleg a légitámadások ügy­ét fogja tárgyalni. A protestáns „Oekumenische Pressedienst“ című néme­t egyházi sajtószolgálat közli, hogy a német evangélikus egyház lelkészei­nek bizalmi tanácsa ugyancsak megállapí­totta, hogy az egyházi élet a sok templom és más egyházi épület elpusztulása követ­keztében nagy­ hátrányokat szenved. Az egyháztanács inti a hívőket, hogy a ke­gyetlen légiháború által a népre mért sze­rencsétlenséget és szenvedéseket a haza érdekében hősiesen viseljék el, amíg a jobb fordulat el nem következik. •­*­A NÉMETEK BORZALMAS EMBER­ES ANYAGVESZTESÉGET OKOZTAK ÉS OKOZNAK A SZOVJETUNIÓNAK, írja az „Evening Standard“ cím­ű londoni lap Ezenkívül a Szovjet sok pótolhatatlan ter­mészeti segélyforrását elvesztette. Jelenlegi támadása is nagyon sokba kerül és nagyon kevés hasznot hoz. A németek — állapítja­­meg végül az angol lap — a Szovjetunió­ban még messze vannak a vereségtől. Az ellenséges oldalon is látják tehát, hogy a német felmorzsoló hadműveletek eredményesek s a német hadvezetőségnek sikerült viszonylag csekély terület feladása árán, rendkívüli mértékben meggyöngíteni az ellenséges erőt s nyilvánvaló, hogy a to­vábbi hadműveletek során ez mutatkozni is fog. A német arcvonal szélső déli szárnyának visszavonásával, Taganrog kiürítésével ez a harci szakasz is megrövidült s a betörési helyeket elzárták. Berlini, közlések szerint a Miusz felső folyásánál az orosz nyomás tovább tart. Itt a bolsevista hadvezetőség a más szakaszokról elvont csapatokat vetette be, s ezek között, másod- és harmadrendű tartalékok is szerepelnek. Az elhárító csata súlypontja azonban még mindig Charkovnál van Itt a legtöbb helyi jelentőségű orosz be­törést sikerült elzárni s a bekerített csapat­­okat megsemmisítették. Az orosz hadvezetőség természetesen a lehetőség szerint még ki akarja használni azt a körülbelül négy hetet, amely az eső és a sár beköszöntése előtt még rendelkezé­sére áll. A szovjet jelentések magától érte­tődően túlozni igyekeznek az eredményeket s amint a Magyar Távirati Iroda Berlinből jelenti, a moszkvai közlések azt állítják, hogy a harctér most Taganrogtől 70 kilo­­méternyire nyugatra Nikolajevkától Kotel­­nikovóig vonul. Berlinben nem közölték a nyilvánossággal, hogy a német csapatok visszavonása nagyobb, vagy kisebb arányú ''hadművelet volt-e, csak ara®­ ismeretes, hogy ez a katonai intézkedés a kharkovi arcvonalmegrövidítés miatt vált szükséges­sé Bagy­­i S­­ovjetnek ne sikerüljön a­ déli arcvonal bekerítésére irányuló kísérlete. * A SZÖVETSÉGES TANÁCSKOZÁSOK kétségkívül az angolszász—orosz probléma körül forognak. Churchill a hét vége felé érkezik az Egyesült Állaipokba, hogy Roo­­sevelttel tárgyaljon s amint az „Evening Standard“ jelenti — megbeszélésük egyedüli célja az orosz politikai személyiségekkel való későbbi megbeszélések előkészítése. Végle­ges közös angolszász vonalban kívánnak megállapodni, hogy azután a hármas érte­kezleten ezt kövessék. Ez a jelentés sok mindent elárul. Tehát még közös angolszász vonal sincs a szov­jettel elintézendő kérdésekkel kapcsolatban. Mit végeztek akkor Quebecben és milyen körülmények között, hogyan igényeli ma­gának Churchill azt a jogot, hogy a világ népeihez intézzen rádióbeszédet? Egyben kétségtelenül teljes az egyetértés, Európát meg akarják fosztani népi és gazdasági ön­­állóságától s gyámság alá akarják helyezni. A vita a módszerek és annak a kérdésnek tekintetében folyik, hogy ki legyen a há­rom közül a döntő hatalom. A „Times“ ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a három szövet­séges állam vagy abban állapodik meg, hogy az európai kérdéseket közösen oldják meg, vagy pedig felosztják maguk között Európát érdekterületekre. Anglia és az Egyesült Államok csak Nyugateurópával tö­rődnének, míg a többi rész fölött a Szovjet­nek engednék át a „felelősséget“. Lippman, az ismert amerikai közíró úgy tudja, hogy Sztálin egy háromhatalmi érte­kezleten csak akkor fog megjelenni, ha a megállapodás — természetesen a szovjet tetszésének megfelelően — már biztosítva lesz, de azért nem, hogy egy megállapodást létrehozzon. Sztálin nem hajlandó tárgyalni két angolszász államférfival, akik még hozzá bizalmas barátok is. A nagy probléma, ame­lyet a­­­tervezett tárgyaláson meg kell vitat­ni, az, hogy Németországot valamennyi egyesült nemzet közreműködésével rendőri felügyelet alá helyezzék-e, vagy pedig szín­terévé váljék a szovjet befolyás és az an­golszász befolyás összeütközésének. Lippman hangoztatja, hogy ennek az összetűzésnek kiküszöbölése alapvető fontosságú. Oroszor­szágot, — amint írja, — realisztikus alapon kell kezelni, nem pedig úgy, mint eddig, amikor túlbecsülték Amerika befolyásának és hatalmának határait. Rendkívül kényes helyzetet teremt az is, hogy a Szovjetunió és Japán nincsenek ha­diállapotban. Washingtoni politikai körök­ben vegyes érzelmekkel vettél­ tudomásul, hogy az oroszok nem hajlandók Szibériában • repülőtámaszpontoskat rendelkezésre bocsát !

Next