Képes 7, 1987. április-július (2. évfolyam, 14-29. szám)
1987-04-04 / 14. szám
Új zenei dramaturgja van az Országos Rendező Irodának, dr. Korbuly Béla zeneszerző. — Miből van doktorátusod? — Jogot végeztem. — Jogász akartál lenni? — Eleinte igen, bár mindig a zene érdekelt a legjobban. Gyerekkoromtól kezdve folyamatosan tanultam zongorázni, de akkor ezt nyűgnek éreztem, a tanáraim pedig kevéssé méltányolták, amikor a saját elképzeléseimet akartam a zongoraleckék helyett eljátszani. Így egy kicsit elment a kedvem a zenetanulástól és gimnázium után a jogra jelentkeztem. — Most mégis zeneszerző vagy és nem ügyvéd. — Igen, mert éppen az államvizsgák előtt, amikor társaim javában törték a fejüket, milyen állást pályázzanak meg, véletlenül meghallgattam Keith Jarrett kölni koncertjének lemezfelvételét. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, vagy zenész leszek, vagy semmi. Nem sokkal utána elfogadták a pályázatomat az ügyvédi kamarába, ahová, mint tudjuk, elég nehéz bekerülni. De én sajnálattal lemondtam a megtiszteltetésről. — Nem bántad meg? — Hát, néha, rossz pillanataimban felmerült bennem, hogy tulajdonképpen egy tárgyalóteremben is ülhetnék, ahol különféle szövevényes ügyeket próbálnék kibogozni, de ilyenkor nem éreztem igazi kísértést a talár iránt, inkább leültem a zongorához. Sajnos azt a fajta zenét, ami hozzám igazán közel áll, nem lehet zeneiskolában megtanulni. Így vendéghallgatóként bejártam a dzsessztanszakra, a számomra izgalmas órákra, rengeteg koncertet, lemezt hallgattam, és szakirodalmat olvastam. Már gimnazista korom óta különféle zenekarokban játszottam, mindenféle ,kezdetleges hangszereken. Emlékszem, mekkora dolog volt, mikor Másik Jancsi kölcsönadta a Wurlitzer Pianóját egy koncertre. Meg akartam tőle venni, csak nem volt rá pénzem. Ennek ellenére elég sokáig használtam, még a Bors néniben — Nemes Nagy Ágnes—Novák János darabjában — is azon játszottam. — Milyen zenét szeretsz igazán? — Eleinte a hatvanas évek végének progresszív rockzenéjét, a blues-t, de később egyre inkább a dzsesszrock vált számomra izgalmassá. Nagy hatással volt rám a Syrius. Szenvedélyesen jártam koncertjeikre. Nagyon szeretem a Weather Reportot, Keith Jarrettet és még hosszan sorolhatnám. De természetesen mindenek fölött a nagy mágus, Miles Davis áll. ő egy óriás, aki forradalmasította a zenei konvenciókat, teljesen új, igazi ösztönös hangzásokkal gazdagította a zenét, új perspektívát teremtve a muzsikának. Szerintem az ő munkásságával valóban megkezdődött a könynyűzene, a komolyzene, a dzsessz és a rock összemosódása. Remélem, hogy ez a folyamat az ezredfordulóra befejeződik, és elhullik a silány zenei reszli, akkor csak az igényes, progresszív, érdekes, szép, dallamokban gazdag zene uralja majd a piacot. — Tudom, hogy gyerekdarabokban is közreműködtél zenészként és zeneszerzőként egyaránt. — Nagyon szeretem a gyerekeket és szívesen készítek nekik műsort. Különben akármerről nézzük, ők a jövő közönsége, tehát már pusztán ezért is fontos nekik dolgozni. Attól függően alakul az ízlésük, milyen hatások érik őket. Így született a Keresd meg a sehol nincs várat című nagylemez, amit Mikó Istvánnal készítettünk, és az Állatkerti mulatságok, amit Pálfalvi Dorottyával és Gyárfás Endrével. Ez utóbbi gyerekműsort nemrég sugározta a tévé és, ha minden igaz, őszre a könyv is megjelenik — amit Dorottya írt —, és a dalokat tartalmazó kazettát is kiadják hozzá. Mikó Istvánnal hoszszú évekig dolgoztam, rengeteg színházi munkát készítettünk együtt. A színházi rutin sokban hozzásegített, hogy ma már bármilyen stílusban meg tudok írni egy dalt. Talán a legjobb példa erre Arthur Schnitzler Körtánc című darabja, amely jelenleg a Thália Stúdióban megy. Ennek a dalait igazi századfordulós hangulatban írtam. A Körtánc ellenpontja a T. 5. Eliot Üresek című versére készült rockoratórium, amit a fiatal művészek fesztiválján mutattunk be a Rockszínház művészeivel. Ez amolyan igazi kemény zene. De nagyon sok, különféle hangulatú filmhez, tévéműsorhoz, baletthez, darabhoz írtam már zenét. — Most nem játszol együttesben? — Nem, mert az ORI teljesen leköti az időmet, de az energiámat szerencsére nem, úgyhogy a zeneszerzésre azért marad időm. — Mire készülsz most? — Makrai Pálnak állítunk össze Gyárfás Endre költővel egy nagylemeznyi anyagot. Ez csupa populáris, slágergyanús nóta. Varsányi Ferenc rendező egy animációs és egy egész estés játékfilm zenéjének a megírására kért fel, Málnay Levente pedig egy tévéjáték zenéjének az elkészítésére. — És mit csinálsz mint zenei dramaturg? — Egyelőre szeretném áttekinteni a szakmát és a lehetőségeket. Nagyon sok tervem van, amiről most, mivel még csak a terv stádiumában léteznek, nem szívesen beszélnék. Szeretném, ha az ORI égisze alatt is működne egy rockcentrum, ahol nagyon jó zenét játszanának a rendszeres időközökben fellépő együttesek, továbbá szeretném, hogy minél több tehetséges zenekar dolgozzon az ORI-val. (D.) EGY ROCKDRAMATURG A popszakma népszerű Stephanie-ja: az alig húszesztendős monacói hercegnő mindent elkövet, hogy maradandó emlékeket hagyjon maga után. Volt fotómodell, filmszínésznő, popsztár, videokedvenc. A hercegi család roszszallása mellett — nagy propagandával és kevés sikerrel A napokban tengerparton egy fotóriporternek sikerült a „kishercegnőt” monokiniben lefényképeznie. A képet kinagyították és becsempészték a monacói hercegi képtárba , a híres ősök képmásai közé. Néhány percig ott virított a spanyolgalléros ősök „társaságában”, egy szál spanyolgallér nélkül. . . A Duran Duran tagjai a tél nagy részét a meleg tengerparton töltötték. Jól lebarnultak, de a semmittevéstől átlag 6—7 kilót híztak. Menedzsereik legnagyobb bánatára. Új dalaik szövegét állítólag futva tanulták, és naponta több órát töltenek különböző kondicionáló termekben. Étrendjükből pedig teljesen kitiltották a tésztát meg a zsírt — főleg zöldségféléket esznek. Szomorúan jegyezték meg egyik legutóbbi nyilatkozatukban: lehet, hogy új daluk nem kerül fel a csúcslistákra, mert a sok zöldségtől „mekeg” az egész együttes. Samantha Fox — miután befejezte többhetes amerikai és francia turnéját — a napsütötte Yamahába utazott. Itt „véletlenül” találkozott a népszerű zenésszel, John Bongiovival, és remek két hetet töltöttek el együtt. Állítólag egy közös lemezre készültek fel — elvileg. A „munkanyaralásnak” John menyasszonyának megérkezése vetett véget , aki kerek-perec kijelentette, hogy ha Samantha 24 órán belül nem hagyja el Yamahát, garantálja, úgy ellátja a baját, hogy évekig nem lesz koncertje közönség előtt. A harcias menyasszony fenyegetését Sam igencsak komolyan vehette, mert még aznap visszautazott a vén Európába. 55