Képes 7, 1987. április-július (2. évfolyam, 14-29. szám)

1987-04-04 / 14. szám

Új zenei dramaturgja van az Orszá­gos Rendező Irodának, dr. Korbuly Béla zeneszerző. — Miből van doktorátusod? — Jogot végeztem. — Jogász akartál lenni? — Eleinte igen, bár mindig a zene érdekelt a legjobban. Gyerekkorom­tól kezdve folyamatosan tanultam zongorázni, de akkor ezt nyűgnek éreztem, a tanáraim pedig kevéssé méltányolták, amikor a saját elkép­zeléseimet akartam a zongoraleckék helyett eljátszani. Így egy kicsit el­ment a kedvem a zenetanulástól és gimnázium után a jogra jelentkez­tem. — Most mégis zeneszerző vagy és nem ügyvéd. — Igen, mert éppen az államvizs­gák előtt, amikor társaim javában törték a fejüket, milyen állást pá­lyázzanak meg, véletlenül meghall­gattam Keith Jarrett kölni koncert­jének lemezfelvételét. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, vagy zenész leszek, vagy semmi. Nem sok­kal utána elfogadták a pályázatomat az ügyvédi kamarába, ahová, mint tudjuk, elég nehéz bekerülni. De én sajnálattal lemondtam a megtisztel­tetésről. — Nem bántad meg? — Hát, néha, rossz pillanataim­ban felmerült bennem, hogy tulajdon­képpen egy tárgyalóteremben is ül­hetnék, ahol különféle szövevényes ügyeket próbálnék kibogozni, de ilyenkor nem éreztem igazi kísértést a talár iránt, inkább leültem a zon­gorához. Sajnos azt a fajta zenét, ami hozzám igazán közel áll, nem lehet zeneiskolában megtanulni. Így vendéghallgatóként bejártam a dzsessztanszakra, a számomra izgal­mas órákra, rengeteg koncertet, le­mezt hallgattam, és szakirodalmat ol­vastam. Már gimnazista korom óta különféle zenekarokban játszottam, mindenféle ,kezdetleges hangszereken. Emlékszem, mekkora dolog volt, mi­kor Másik Jancsi kölcsönadta a Wur­litzer Pianóját egy koncertre. Meg akartam tőle venni, csak nem volt rá pénzem. Ennek ellenére elég sokáig használtam, még a Bors néniben — Nemes Nagy Ágnes—Novák János darabjában — is azon játszottam. — Milyen zenét szeretsz igazán? — Eleinte a hatvanas évek végé­nek progresszív rockzenéjét, a blues-t, de később egyre inkább a dzsessz­­rock vált számomra izgalmassá. Nagy hatással volt rám a Syrius. Szenvedé­lyesen jártam koncertjeikre. Nagyon szeretem a Weather Reportot, Keith Jarrettet és még hosszan sorolhat­nám. De természetesen mindenek fö­lött a nagy mágus, Miles Davis áll. ő egy óriás, aki forradalmasította a zenei konvenciókat, teljesen új, igazi ösztönös hangzásokkal gazdagította a zenét, új perspektívát teremtve a mu­zsikának. Szerintem az ő munkássá­gával valóban megkezdődött a köny­­nyűzene, a komoly­zene, a dzsessz és a rock összemosódása. Remélem, hogy ez a folyamat az ezredfordulóra be­fejeződik, és elhullik a silány zenei reszli, akkor csak az igényes, prog­resszív, érdekes, szép, dallamokban gazdag zene uralja majd a piacot. — Tudom, hogy gyerekdarabokban is közreműködtél zenészként és ze­neszerzőként egyaránt. — Nagyon szeretem a gyerekeket és szívesen készítek nekik műsort. Különben akármerről nézzük, ők a jövő közönsége, tehát már pusztán ezért is fontos nekik dolgozni. Attól függően alakul az ízlésük, milyen ha­tások érik őket. Így született a Ke­resd meg a sehol nincs várat című nagylemez, amit Mikó Istvánnal ké­szítettünk, és az Állatkerti mulatsá­gok, amit Pálfalvi Dorottyával és Gyárfás Endrével. Ez utóbbi gyerek­műsort nemrég sugározta a tévé és, ha minden igaz, őszre a könyv is megjelenik — amit Dorottya írt —, és a dalokat tartalmazó kazettát is kiadják hozzá. Mikó Istvánnal hosz­­szú évekig dolgoztam, rengeteg szín­házi munkát készítettünk együtt. A színházi rutin sokban hozzásegített, hogy ma már bármilyen stílusban meg tudok írni egy dalt. Talán a legjobb példa erre Arthur Schnitzler Körtánc című darabja, amely jelen­leg a Thália Stúdióban megy. Ennek a dalait igazi századfordulós hangu­latban írtam. A Körtánc ellenpontja a T. 5. Eliot Üresek című versére készült rockoratórium, amit a fiatal művészek fesztiválján mutattunk be a Rockszínház művészeivel. Ez amo­lyan igazi kemény zene. De nagyon sok, különféle hangulatú filmhez, té­véműsorhoz, baletthez, darabhoz ír­tam már zenét. — Most nem játszol együttesben? — Nem, mert az ORI teljesen le­köti az időmet, de az energiámat sze­rencsére nem, úgyhogy a zeneszer­zésre azért marad időm. — Mire készülsz most? — Makrai Pálnak állítunk össze Gyárfás Endre költővel egy nagyle­­meznyi anyagot. Ez csu­pa populáris, slágergyanús nóta. Varsányi Ferenc rendező egy animációs és egy egész estés játékfilm zenéjének a megírá­sára kért fel, Málnay Levente pedig egy tévéjáték zenéjének az elkészí­tésére. — És mit csinálsz mint zenei dra­maturg? — Egyelőre szeretném áttekinteni a szakmát és a lehetőségeket. Nagyon sok tervem van, amiről most, mivel még csak a terv stádiumában létez­nek, nem szívesen beszélnék. Szeret­ném, ha az ORI égisze alatt is mű­ködne egy rockcentrum, ahol nagyon jó zenét játszanának a rendszeres időközökben fellépő együttesek, to­vábbá szeretném, hogy minél több tehetséges zenekar dolgozzon az ORI-val. (D.) EGY ROCKDRAMATURG A popszakma népszerű Stephanie-ja: az alig húszesz­tendős monacói hercegnő min­dent elkövet, hogy maradan­dó emlékeket hagyjon maga után. Volt fotómodell, film­színésznő, popsztár, videoked­­venc. A hercegi család rosz­­szallása mellett — nagy pro­pagandával és kevés sikerrel A napokban tengerparton egy fotóriporternek sikerült a „kis­­hercegnőt” monokiniben le­fényképeznie. A képet kina­gyították és becsempészték a monacói hercegi képtárba , a híres ősök képmásai közé. Néhány percig ott virított a spanyolgalléros ősök „társasá­gában”, egy szál spanyolgallér nélkül. . . A Duran Duran tagjai a tél nagy részét a meleg tengerparton töltötték. Jól lebarnul­tak, de a semmittevéstől átlag 6—7 kilót híz­tak. Menedzsereik legnagyobb bánatára. Új dalaik szövegét állítólag futva tanulták, és na­ponta több órát töltenek különböző kondi­cionáló termekben. Étrendjükből pedig tel­jesen kitiltották a tésztát meg a zsírt — főleg zöldségféléket esznek. Szomorúan jegyezték meg egyik legutóbbi nyilatkozatukban: lehet, hogy új daluk nem kerül fel a csúcslistákra, mert a sok zöldségtől „mekeg” az egész együt­tes. Samantha Fox — mi­után befejezte többhetes amerikai és francia tur­néját — a napsütötte Yamah­ába utazott. Itt „véletlenül” találkozott a népszerű zenésszel, John Bongiovival, és re­mek két hetet töltöttek el együtt. Állítólag egy közös lemezre készültek fel — elvileg. A „mun­kanyaralásnak” John menyasszonyának meg­érkezése vetett véget , aki kerek-perec kijelen­tette, hogy ha Samantha 24 órán belül nem hagy­ja el Yamah­át, garan­tálja, úgy ellátja a ba­ját, hogy évekig nem lesz koncertje közönség előtt. A harcias meny­asszony fenyegetését Sam igencsak komolyan vehette, mert még aznap visszautazott a vén Európába. 55

Next