Képes Európa, 1997. július-szeptember (6. évfolyam, 25-37. szám)
1997-08-27 / 33. szám
Bizonyára sokan emlékeznek még a kínai kulturális forradalom éveire, amikor sok millió kínai fiatal gyűlt össze a pekingi Tienanmen téren Mao PP,*;' Ce-tung írásait tartalmazó vörös könyvecskét lobogtatva. A vörös szín mint a forradalmi hév szimbóluma elárasztotta az országot, de jelen volt a mindennapi élet valamennyi színterén, a hivatali és magánszférában egyaránt. A vörös annyira meghatározó szín a művészeti alkotások között is, hogy kitaláltak egy szlogent, amely meghatározza a stílust és a művész által használható színeket: „Hong, guang, liang", vagyis vörös, fényes, ragyogó. Az immár távoli évek tanújaként milliónyi jelvény fennmaradt, amely természetesen mind vörös színű és Mao képét ábrázolja. Mao kora óta sok változás történt Kínában, de a vörös mindig meghatározó volt. Nemcsak mint a forradalom szimbóluma, hanem mint az ősi hagyomány szerves része. Évszázadok homályába vész a szín iránti vonzalom eredete. Az öröm és a vidámság, a pozitív érzelmek jelképe és évezredek óta a különböző ünnepi események alkalmából használták. A vörös a házasság, a férfi és nő egyesülésének szimbóluma is. A kínai császárság idejében a hagyomány megkövetelte hogy a menyasszony vörös brokátruhát öltsön magára, s arcát is vörös fátyollal fedje. Sok helyütt még ma is így vezetik az arát a leendő Maót ábrázoló jelvények Vörös ernyőkkel díszített pagoda Hangcsouban Di Neiz-huang vörös ernyős Hangcsouban, a Nyugati-tó mellett Mao Ce-tungszobra Utcai laternák Vörös ruhás kínai nő Buddha szobra előtt VERES EURÓPAA VÖRÖS