Képes Ifjúság, 2005 (61. évfolyam, 2360-2372. szám)
2005-11-02 / 2364. szám
dául a Bécsben szerkesztett, de Münchenben kiadott, Tollas Tibor által jegyzett Nemzetőr nevű, kéthetente megjelenő lap, amelyben folyamatosan jelentek meg hírek a forradalom utáni magyarországi eseményekről, s persze, a Jugoszláviába menekültekről is. Ebben a lapban jelent meg egy felhívás magukat megnevezni nem kívánó, Jugoszláviába menekült diákoktól, akik segítséget kérnek. Nemzetőr 1957. május 15-31. „Levél Jugoszláviából Bajtársak! Kérünk benneteket, hogy sorainkat közöljétek le lapotokban. Több hónapja tartózkodunk Jugoszláviában, és eddig még semmi intézkedés nem történt továbbszállításunk érdekében. Mi, Jugoszláviába menekült magyar egyetemisták mélységes aggódással tekintünk jövendő sorsunk elé. Becsülettel helytálltunk az októberi szabadságharc dicsőséges napjaiban, és azután is minden cselekedetünk arra irányult, hogy ellenálljunk a moszkovita irányítás alatt álló Kádár-kormány parancsainak. Emiatt el kellett hagynunk Magyarországot. Ekkor már Ausztria felé lehetetlen volt az út. Sajnos, belefáradtunk a kérvények írásába, amelyekben kértük továbbszállításunkat és továbbtanulásunk biztosítását. Végül az itteni Menekültügyi Főbiztoshoz írtunk, de az még csak válaszra sem méltatta. Miért feledkeztek meg rólunk? S ti miért nem léptek fel érdekünkben?! Kérésünk: hozzátok az illetékes szervek tudomására, hogy történjék valami érdekünkben. Üdvözlettel: egy jugoszláviai tábor egyetemistái.” Ez a levél nagy hatást váltott ki a már nyugaton levő magyar diákság körében, amelynek bizonyítéka a következő újságcikk: Nemzetőr 1957. június 15-30. U.F.H.S. - United Federations of Hungarians Students „Kötelesség! A Jugoszláviába menekült diáktársaink helyzete tragikus. A bánásmód, az elhelyezés, az étkezés kritikán aluli. Társainkon segítenünk kell! Nem elég, ha sajnálkozunk nehéz sorsukon! Igyekeznünk kell a nyugati közvélemény figyelmét a sajtón keresztül szenvedő társaink sorsára irányítani. Ne azon töprengjünk, hogy ki fog rajtunk segíteni, hanem mi, diákok legyünk az elsők, akik e téren példát mutatunk!... A Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (U.F.H.S.) az eddigiekben: 1. igyekezett a közvélemény felébresztésével segítséget szerezni a jugoszláviai magyar egyetemisták számára, 2. elérte, hogy több állam, a Szövetség közbenjárására befogad jugoszláviai diákokat, 3. a Szövetség igyekszik ösztöndíjakat biztosítani számukra. Ebből a munkából szinte valamennyi külföldi magyar egyetemistaszövetség kivette a részét. A Norvégiai Magyar Egyetemisták Szövetségének utcai cipőtisztítási akciója, a Belgiumi Magyar Egyetemisták Szövetségének tizenkét Jugoszláviából felhozott diákja, és további kilencven diák folyamatban levő kihozatala, valamint a Svájci Magyar Diákszövetség saját ösztöndíjakból összeadott ösztöndíjalapja a jugoszláviai magyar diákok számára mind követendő példaként áll előttünk.” A fenti levélből és cikkből is kitűnik, hogy az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc össznépi volt, és a már kimenekült forradalmárok nem hagyták sorsukra a még rendezetlen körülmények között levő társaikat. A Jugoszláviába rekedt diákok óriási többsége így került nyugati országokba. A korabeli diákság nemcsak a forradalom kitörésében vállalt kulcsszerepet, hanem a szabadságharc fegyveres leverését követő időszakban is példamutatóan viselkedett. Lukács Melinda