Képes Ifjúság, 2007 (62. évfolyam, 2442-2458. szám)
2007-07-04 / 2450. szám
Szabadidő Tatabánya A turul, a kőfülke, az erdő és a város Tatabánya három falu, lakótelepek és ipari övezetek laza konglomerátuma, amelyet 1947. október 10-én várossá egyesítettek. A Vértes és Gerecse hegység közötti völgyben fekszik 94 négyzetkilométeren, 14 km hosszúságban terül el. Lakóinak száma 73,5 ezer. Kiváló földrajzi fekvése, az, hogy a Budapest-Bécs közötti vasúti és közúti közlekedési főútvonal a településen keresztül halad, vonzóvá teszi a befektetők számára is. A fővárostól alig 60 kilométer választja el, bekapcsolódott az elővárosi vasúti közlekedésbe, és már menetrend szerint közlekednek a korszerű szerelvények, ami szintén újabb lehetőségeket nyit a város fejlődése előtt. A tágabb térség gazdaságfejlődésében a bányászkodás és az ehhez kapcsolódó iparágak megtelepedése jelentette a biztos megélhetést több mint száz éven át. A szénbányászat megszűnése a gazdaságszerkezet gyökeres átalakítását, új ágazatok megjelenését tette szükségessé. Az ipari park fejlődése, az újabb és újabb befektetők megtelepedése jelzi: Tatabánya sikeresen alakította át gazdaságát. Komárom-Esztergom megye székhelye ugyan nem tartozik az idegenforgalmi célpontok közé, mégis sok érdekes látnivalót kínál a különlegességek kedvelőinek. A Turul-emlékmű és az ipari skanzen mellett a környékbeli településekkel, várromokkal együtt vonzó lehet a kirándulók számára is. A TURUL-EMLÉKMŰ Feszty Árpád festőművész kezdeményezésére a millennium idején megalakított Emlékmű Bizottság Donáth Gyula (1850- 1909) szobrászművészt bízta meg a szobor elkészítésével, a kivitelezésével pedig a Zellerin Rt.-t. Anyagi okokból 1896-ra nem készült el, csak 1907-ben avatták fel. Az alkotás Európa egyik legnagyobb madárszobra. A millennium kapcsán Komárom vármegye közössége döntött a bánhidai emlékmű felállításáról, ám pénzhiány miatt csak később avathatták fel. Felújítása után, 1992-ben másodszor is felavatták. A jeles alkotás mára Tatabánya meghatározó jelképévé vált. A város címerében is szerepel. A Kő-hegy tetején néhány éve az önkormányzat Turul-tanösvény néven alakított ki egy másfél kilométeres útvonalat a Turul és a Szelim-barlang között, amely bemutatja a Vértes és a Gerecse jellegzetes kőzeteit, növény- és állatvilágát. Felújították a turistajelzéseket, tárgyakat, és kiépítették a vízvezetéket, a világítást. A SZELIM-BARLANG A Kő-hegy oldalában 310 méter magasan, a Turul-emlékműtől 200 méterre található. A környék legszebb kirándulóhelye. Mintegy 45 méter hosszú, 12-14 méter széles, több oldalága és két bejárata van. A város távoli pontjairól is kiválóan látható barlanghoz a Turul-emlékműtől egy kilométernyi tanösvény vezet. A kis túraútvonal alkalmat nyújt arra, hogy az érdeklődők megismerjék a Vértes és Gerecse geológiai történetét, a parkerdőben élő legjellegzetesebb növény- és állatfajokat. A Szelim-barlang különleges természeti képződmény: több hasonló található a mészkőbe vájtan a Gerecse más részein is. A teteje néhány éve beszakadt, 7 méter széles kürtője a felszínen körbejárható. A 40 ezer éves barlangot az 1930-as években kezdték feltárni, benne az ősember kőszerszámaira és csontjaira bukkantak. A legenda szerint a török hódoltság idején Szelim szultán a barlangba menekült hét falu népét a bejártnál rakott máglya füstjével megfojtotta. A barlang kulturális célú hasznosítására néhány éve színházi előadásokat, irodalmi esteket, fotótáborokat szerveznek a barlangban, illetve a barlanghoz kötődően. AZ ESZTERHÁZY-KŐFÜLKE A város nevezetességének számít az Eszterházy-kőfülke, amelynek kapcsán egy 1934-ből származó leírást idézünk: „Az öreg Szelim barlangot úgy veszik körül a közeli kisebbnagyobb föld alatti üregek, mint a korlát csirkéi. A legközelebbi, s minden Szelim-látogatónak okvetlenül szemébe ötlő kis barlang - inkább csak kőfülke - a Szelim tőszomszédjában, ettől mintegy 40-50 lépésnyire van. Közelsége és alkalmas fekvése lehetővé tette, hogy a Szelim-barlang kiásatásával egy füst alatt ennek kikutatását is megindítsák. Ez az alig 10 m hosszú és 7 m széles kőfülke - amelyet birtokosáról Eszterházy-kőfülke névvel jelölünk, úgy látszik, csak előcsarnoka egy nagyobb, de mélyebben fekvő barlangnak. Mennyezetének kialakultsága ugyanis nincs megfelelő arányban a kőfülke méreteivel. Déli fala mentén észrevehető 4,5 méteres, ma barlangi lösszel és beléhullott sziklákkal eltömött rés a folytatást valószínűsíti. De keleti végében is van egy keskeny, 4,5 m hosszú folyosó, amelynek záró kőzete szintén nem mészkő.” Tatabányán ma a város kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően új ipari, kereskedelmi centrumok jöttek létre, az egykori bányászvárosban elsősorban külföldi érdekeltségű feldolgozó- és szolgáltatóüzemek telepedtek meg. Tatabánya napjainkban dinamikusan fejlődik. A város több központú, ahol a telepszerűen épült többemeletes házak jelentik a dominanciát, sok parkkal és zöld területtel a házak között. Tagja az Európai Új Városok Szövetségének. Arculatát az újabb és újabb beruházások teszik egyedivé. Bevásárlóközpontok, hipermarketek, lakóparkok nőnek ki a földből az Újvárosban és az Óvárosban, megszépültek az egyes városrészek. A már említett látványosságok mellett a város múzeuma és az Ipari Skanzen európai szinten is egyedülálló látnivalót kínál az odalátogatóknak. Összeállította: Máriás Endre