Képes Magyarország, 1955 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1955-11-01 / 1. szám
megalapítójának e hatalmas városa, nagy élményt jelent az odautazó turistáknak. A Téli Palota 1500 termével a cári időkben a cári önkény központja. Az orosz munkásmozgalom életében és a szovjethatalom megteremtésében fontos szerepet betöltő központ. Ma az Ermitázs, a világ valamennyi híres festőjének rendkívül gazdag képtára. A Szmolnij, a forradalmi mozgalom központja, az Auróra a Néván, a kronstadti kikötő, mind-mind felejthetetlen látnivaló. A Leningrádtól nem messze levő Pétervárott, a Baltitenger mellett megtekinthetik a látogatók Nagy Katalin cárnő festői környezetben levő, műkincsekben gazdag nyári palotáját, melyet a német fasiszták megrongáltak. Restaurálása most van folyamatban. A palotát körülölelő gyönyörű park és a palota előtti szoborcsoport, a vízesés és kilátás a tengerre, a leningrádi program kiemelkedő része. A Fekete-tengeri társasutazás a Szovjetunió legszebb fürdőhelyeit érinti. Szocsi a Kaukázus lábánál, a Feketetenger partján fekvő gyönyörű fürdőhely. A városban 60 szanatórium és üdülő áll a pihenni vágyó és gyógyulást kereső dolgozók részére. A pálma-, narancs- és citromligetek között, állandó napfényben, gyönyörű fürdőhely várja az odautazót. A várostól nem messze, a Kaukázus nyúlványai között, az Áhun-hegyről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a tengerre. Az Elbrusz égbenyúló, hóval borított csúcsai között a Rica-tó teszi felejthetetlenné a társasutazást. Mindenütt szebbnél szebb, kényelmes szállók várják a turistákat. A hajókirándulás a közel 1000 személyt befogadó tengeri hajókon bonyolódik le, ahol kényelmes és szép lakosztályok, kajütök, éttermek és társalgók várják az utazókat. Csupán ízelítőül soroltam fel néhányat a társasutazások programjaiból, hiszen bizonyára szép, részletes útleírások születnek és látnak napvilágot majd a magyar csoportok utazási élményei alapján. Ez viszont alkalmat ad a Szovjetunió még szélesebb körű megismerésére. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a hazánkba ellátogató szovjet vendégek társasutazásaik alkalmával ugyancsak jól érezzék magukat s megismerhessék szép fővárosunkat, a sok látnivalót nyújtó magyar vidéket, régi történelmi kultúrkincseinket éppúgy, mint az új, mai értékeinket, alkotásainkat. A két ország közötti idegenforgalmi megállapodás is tovább ápolja és elmélyíti népeink megbonthatatlan kapcsolatát és barátságát. Vendéglárás a Kossuth-lakásban. Azok a házak, ahol Kossuth párthívei a múlt század harmincas évei folyamán, hol a Párizsi utcában, hol a Kerepesi út és a Síp utca sarkán felkeresték az ifjú Magyarország vezérférfiát, már rég eltűntek a házait egyre váltó Budapest területéről. Mire a magyar történelmi kuriozitások legérdekesebb múlt századvégi tárában, Abafi Lajos „Hazánk” című folyóiratában olvasom Kossuthnak 1834-ben kelt levelét, melyben lakcíméül a „Fürdő utcai Kávéforrás’’ házát adja meg. Márpedig ez a ház még a felszabadulás előtt nagyjából az eredeti formájában állt a József tér és a Dorottya utca közti három ház között, a középső helyen. Csak legutóbb építették át oly éktelenül poszt-szecessziósra, hogy már csak a „kávéforrás” hajdani boltíve borul változatlanul az új postahivatal fölé. Ennek a lakásnak ajtaját tárta ki Madarász József, midőn 1837 telén a Fejér megyei ellenzék győzelmének jóhírével (mely főként a hírhozó, nagy agitátori tehetségű bátyjának, Madarász Lászlónak volt köszönhető) kereste fel Kossuthot a további teendőkre való tanácsért. Madarásztól tudjuk, hogy Kossuth a „Kávéforrás” fölött a második emeleten lakott. „Délelőtt 16-kor kerestük őt fel Modrovichcsal, de ő már kiment volt a városba. Értesültünk azonban, hogy a családjabeliek honn vannak és remélve visszatérését, egy jó tágas szobába benyitottunk . . . Senki sem lévén, és jóideig nem is lővén senki a szobába, ketten a fölött társalogtunk, hogy miután az asztalokon szerte „Törvényhatósági Tudósítások” és levelezések voltak, s miután ismeretleneket oly könnyedén hagynak itt kedvünkre, ha véletlenül a politikai ellenfélnek valami kémje is ily háborítlanul vizsgálódhatnék, nem megterhelve szállhatna-e odább ? Végre megjelent egy fiatal, kedves női egyéniség, magát Kossuth húgának mondván, én pedig bemutatásunk után elmondtam célomat, s hosszabb társalgásunk közben sem érkezvén vissza Kossuth, későbbi jövetelünket ígérve, távoztunk. Szándékunk volt délutáni 4-kor menni ismét hozzá, de engem a hideg kezdvén borzongatni, Náczi a városba, én pedig 5 órakor a kávéházba mentem, lapokat olvasni. Olvasás közben észreveszem, hogy egy csinos barna fiatal egyén jön be, s a pinczérekkel beszélve, nevemet említi, s kérdi, nem volnék-e itt? Ennek folytán Leningrád. A Szépművészeti Akadémia Szocsi Tengerpart